FREEDEE BLOG

A 3D Systems tavaly júniusban jelentette be egy új gyártómegoldást, amely elsőként a 3DP történetében gyorsabbnak bizonyult a fröccsöntésnél, hamarabb készült el 2400 pici lámpaernyővel.

A napokban egy független holland kutatószervezet, az építészettől a környezetvédelemig szerteágazó high tech megoldásokkal foglalkozó TNO mutatta be additív gyártótechnológiára kidolgozott flexibilis platformját, amelyen már évek óta dolgoznak. Termékek tömeges személyre szabása, ipari mennyiségben történő gyártása a cél. A rendszer (maximum) tízszer gyorsabban dolgozik, mint más nyomtatók, nyomtatási platformok. Abban is eltér a többi printertől, hogy egybeintegrálja a különféle munkaszakaszokat, és így kevesebb a várakozás, a gépidő 90 százalékos kihasználatlansága helyett akár az idő 90 százalékában is dolgozhatnak a gépek.

Pedig a gépek ugyanannyi nyomtatófejjel működnek, mint mások. Száz azonos 75x50 milliméteres platformról van szó, amelyek futószalagszerű, állandóan mozgásban lévő rendszert alkotnak. A TNO többféle nyomtatófejet fejlesztett hozzá, egyelőre hőre lágyuló anyagokkal, polimerekkel dolgoznak, de a jövőben fémeket is fognak nyomtatni.

A rendszer két módban működik: az elsőt késztermékekre, a másodikat félig kész darabok utómunkálataira találták ki. Nagy előnye, hogy prototípuskészítésből könnyen átvált gyártásra. A gyártóipar több, különösen egyedi, személyre szabott termékekre specializálódott területén, például orvosi és fogászati darabok, gyógyszerek, elektronikus kütyük előállításában is érdemes lesz majd alkalmazni. Szintén komoly előny, hogy más rendszerekkel is integrálható.

A TNO jelenleg kereskedelmi partnereket keres, hogy aztán együtt dolgozzanak ki piaci forgalmazásra kész ipari alkalmazásokat.

A fizikusnak indult, festővé vált, de repüléssel és robotikával is foglalkozó holland Theo Jansen az 1980-as években kezdett el mesterségesélet-algoritmusokat írni. Kinetikus szobraira, a Tengerparti szörnyekre (Strandbeest) is élőlényként tekint, szerinte nem is ő irányítja az alkotásokat, hanem azok kontrollálják az embert. Szobrai bonyolult szerkezetek, különlegességük, hogy járni tudnak a szélben.

Jansen ezzel az évek óta futó projekttel lett nemzetközileg elismert művész. A szélenergiával működő szörnyekhez egy ideje már 3D nyomtatást is használ. A sorozat legújabb darabja, a Shapeways-en megvásárolható Animaris Geneticus Bellus szépen szemlélteti, hogy a 3DP technológia mennyire fontos alkotói eszközzé vált néhány év alatt.

Március 14-én zárult le a MakerBot és a GE által meghirdetett FirstBuild #CountertopChallenge verseny. A jelentkezőknek vagy a Thingiverse-re, vagy az első közösségi alapon, részben 3D nyomtatással készült jégszekrényt, a Chill Hubot jegyző GE FirstBuild oldalára kellett nyomtatható konyhai gépek, eszközök és kiegészítők tervrajzát feltölteniük.

A FirstBuild részben e tervek alapján szándékszik kidolgozni a közeljövő közösségi alapú (crowdsourced) konyháját. Érdekes anyagok érkeztek, például egy multifunkcionális eszköz, a micro-BLOCK, amely kések, kanalak, villák stb. tárolása mellett más funkciót is betölt – érintőképernyőjén keresztül irányíthatjuk konyhánk internetre kapcsolódó gépeit.

Az Autodesk tavaly a Spark (Szikra) nyílt szoftverplatformmal, a „3DP Androidjával” együtt mutatta be Ember (Zsarátnok) nevű nyomtatóját. Tegnapelőtt pedig Creative Commons licenc alatt közzétették a printerhez használt műgyanta, a PR48 receptjét, így bárki előállíthatja otthon. Használati utasítás itt olvasható.

Az anyagot több okból tették nyílt forrásúvá: ez a filozófiájuk, és szeretnék, ha minél többen használnák, hardveres és szoftveres megoldásaikat, platformjukat szélesebb körben megismernék.

Azt azért ne felejtsük el, hogy PR48-at kizárólag professzionális használatra találták ki.

Egyre gyakrabban nyomtatnak kellékeket asztali játékokhoz, például kastélyokat, különös tájakat háborús szórakozásokhoz. A terület egyik legjelesebb képviselője, a fantáziavilágairól ismert új-zélandi Printable Scenery újabb lenyűgöző darabbal, egy maori faluval rukkolt ki.

A gyönyörű fafaragásokkal díszített, főként északi-szigeti maori házak, közösségi épületek, falvak Óceánia legizgalmasabb építészeti látnivalói közé tartoznak. A Printed Scenery munkája tökéletesen visszaadja a régebbi időkben erődítménynek is használt falvak hangulatát.

A 28 milliméteres figurákkal benépesített 19. századi nyomtatott falut a gyarmati idők háborús játékaihoz találták ki, de más célokra, másfajta játékokban szintén használható. Tollal, papíron tervezték, 3DMax és ZBrush programokkal dolgozták át 3D-re, MakerBoton nyomtatták ki. Figurák, kerítések, kapuk, házak egyaránt könnyen méretezhetők, megváltoztathatók, ami azt jelenti, hogy a játékos igényeinek megfelelően módosíthat is rajtuk.

Anouk Wipprecht holland tervező arról ismert, hogy folyamatosan kísérletezik a magunkon viselhető , ruhába ágyazható technológiákkal, divat és IT fúziójával, optimális kombinációival.

„Mi hiányzik a divatból?” – tette fel egyszer a kérdést, majd gyorsan meg is válaszolta: „mikrokontrollerek.”

E koncepció jegyében alkotta meg legújabb darabját, a fekete előddel ellentétben fehér, viselője személyes terét biojelzéseket olvasó Intel Edison chippel védő, kamerával felszerelt Pókruha 2.0-t.

A chip robotkarokat működtet, azok reagálnak a mozgás- és lélegzésérzékelők gyűjtötte adatokra. Ha gyors és váratlan módon közelítünk a hölgy felé, beindul a védekező-mechanizmus, a mechanikus karok felemelkednek, támadó pozíciót vesznek fel, és nagyon hideg tónusba vált a fehér. Mihelyst megszűnik a félelemérzet, a karok visszahúzódnak, puhábbnak tűnik az öltözék. Ha eleve nyugodtabbak, megfontoltabbak vagyunk, a ruha is barátságosan viszonyul hozzánk, üdvözöl a robotkar.

A szoftver a beérkező adatok alapján következtet a ruha viselőjének figyelemszintjére, érzékeli, ha környezetében feltűnt neki valami, ha személy közelít hozzá, akire vagy stresszesen, vagy kedvesen reagál.

Wipprecht 3D nyomtatással, lézeres szinterezéssel dolgozott, Materialise szoftvercsomagot használt a komplex geometria kialakításához.

Az olasz 3D nyomtatógyártó Lumi Industries közzétett egy ingyenes, szöveget Braille-írássá átalakító eszközt, amely gördülékenyebbé teszi a vakokkal való kommunikációt, illetve megkönnyíti vak és súlyosan látáskárosult személyek környezetükkel folytatott interakcióit.

Az átalakító része a Lumi és az amerikai Libralylyna projekt közti együttműködésnek. A Libralylyna létre akarja hozni a legnagyobb oktatási 3D modellgyűjteményt. Komoly segítséget nyújt hozzá a kivételesen pontos munkát végző Lumipocket, az első hordozható műgyanta-nyomtató.

Az itt letölthető új szoftvert könnyű kezelni, csak el kell indítani, majd le kell írni a szöveget, amit Braille-írássá akarunk átalakítani. A szoftver 3D modellt, .stl kiterjesztésű fájlt csinál belőle.

A nyomtatásra kész fájl úgy néz ki, mint egy címke, Braille-jelképekből álló domborművel. A programmal teljes 3D oldalak, sőt akár egy egész könyv létrehozható. A modellek bármilyen printeren nyomtathatók, viszont egyes gépek nem elég pontosak hozzá. Ilyenkor a modell méretét célszerű növelni, vagy a Lumipocketet használni.

A szoftver azért is kiváló kommunikációs eszköz, mert a másik félnek nem kell megtanulnia a Braille-nyelvet. Ezért lehet nagyon hasznos oktatási segédanyag is.

Az Oslóban élő amerikai Miguel Valenzuela évek óta dolgozik a PalacsintaBot kivitelezésén. Legoval kezdte 2010-ben, azóta sokat változtatott az eredeti ötleten, a jelenlegi verzióra nemrég indított Kickstarter-kampányt, és máris 20 ezerrel túlteljesítette az 50 ezer dolláros célt.

A PalacsintaBot nem teljesen 3D printer, nem is úgy reklámozzák, de mégis nagyon hasonló szerkezet, ráadásul különleges formák, például Eiffel-torony és hasonlók nyomtathatók vele. A Mac-kel és PC-kkel kompatibilis gép szoftvere lehetővé teszi, hogy ne csak a hozzá tartozó SD-kártya mintapéldáit együk meg, hanem magunk is tervezhetünk mintákat, amelyeket feltöltünk a kártyára, majd a kártyát betesszük a Bot olvasójába. A gép sűrített levegő és vákuum keverékével dolgozik, a tészta maximális mérete 43x21 centiméter.

A tésztaválasztásra különösen oda kell figyelni, mert például a csokoládéval és málnával ízesített beragad a készülékbe. Valenzuela egyszerűbb recepteket javasol. Ráadásul a gép automatikusan meg sem fordítja a palacsintát, úgyhogy ezen is van még mit finomítani.

A tervező júliusra ígéri a késztermék első szállítását. PalacsintaBot 179 dollárba fog kerülni.

A harmadikgenerációs Cube-ok érkezésével immár összesen hét gépen teljesíti bérnyomtatási megrendeléseit a FreeDee.

Januárban költözött új, nagyobb irodába a cég, de a megszaporodott gépek elrendezése és a szkenneléseknek is hely kijelölése 40 négyzetméteren sem volt sétagalopp. Jelenleg hatféle gépen végeznek 3D nyomtatásokat: MakerBot 2, 2X, Z18, Cube, CubePro és Objet Eden 250 típusokon.

Ezek közül az Objet és a MakerBot 2 típusú gépek vannak leghosszabb ideje használatban. Utóbbiak már két éve töretlenül húzzák az igát és felelnek a legtöbb elkészült tárgyért. Két év töretlen működés pedig elég nagy szó egy ilyen gyorsan fejlődő és egyben kísérleti technológia területén. Egyikük nemrég részesült egy kis tuningolásban és kísérleti jelleggel immár rugalmas filament nyomtatására is használják, amivel akár cipők, szilikon hatású órapántok is készülhetnek majd. Annyira megbízik a csapat a „jó öreg” MakerBot 2-esekben, hogy ez jelenleg az egyik fő termékük is, ami a többi nyomtatóval egyetemben raktárról azonnal rendelhető.

Mindazonáltal a csapat szerint a többi nyomtató is jól szuperál, mindnek megvan a maga előnye, és hét üzembe állított géppel vélhetően jelenleg az egyik legnagyobb magyarországi 3D gyárnak mondhatja magát a cég.

A Koppenhágában élő új-zélandi Vimal Patel egyetemi feladatként kapta, hogy készítsen „dolgokat” környezetkímélő 3D nyomtatószálból, ne maradjon utánuk semmi szemét, ne dolgozzon mérgező és újrahasznosításra alkalmatlan anyagokkal.

Egyetlen anyagot tartalmazó nyomtatószállal (monomateriality) kísérletezett az egyetem egyik printerén, amely ugyan kinyomtatta a szálat, viszont a megálmodott sajátos sisak nem lett olyan rugalmas, mint szerette volna. Rájött, hogy speciális extruder kell hozzá.

Lego-tapasztalatából merítve a 3Doodlerhez hasonlóan működő, különleges extrudert tervezett. Robotikai megoldásban gondolkozott, de munka közben kiderült, hogy egyszerűbben is menni fog. A Lego kockák mechanikai egységként funkcionálnak, az extruder szerepét a velük összekapcsolt forró ragasztópisztoly tölti be.

Sikeres tesztek után a sisakkal folytatta, amelyet egy fekete fejszoborra nyomtatott. A sors iróniája, hogy a projekt eredetileg a sisakról szólt, a bemutató sztárja viszont az extruder lett, amelynek a fájljai egyébként le is tölthetők.