Anouk Wipprecht holland tervező arról ismert, hogy folyamatosan kísérletezik a magunkon viselhető , ruhába ágyazható technológiákkal, divat és IT fúziójával, optimális kombinációival.

„Mi hiányzik a divatból?” – tette fel egyszer a kérdést, majd gyorsan meg is válaszolta: „mikrokontrollerek.”

E koncepció jegyében alkotta meg legújabb darabját, a fekete előddel ellentétben fehér, viselője személyes terét biojelzéseket olvasó Intel Edison chippel védő, kamerával felszerelt Pókruha 2.0-t.

A chip robotkarokat működtet, azok reagálnak a mozgás- és lélegzésérzékelők gyűjtötte adatokra. Ha gyors és váratlan módon közelítünk a hölgy felé, beindul a védekező-mechanizmus, a mechanikus karok felemelkednek, támadó pozíciót vesznek fel, és nagyon hideg tónusba vált a fehér. Mihelyst megszűnik a félelemérzet, a karok visszahúzódnak, puhábbnak tűnik az öltözék. Ha eleve nyugodtabbak, megfontoltabbak vagyunk, a ruha is barátságosan viszonyul hozzánk, üdvözöl a robotkar.

A szoftver a beérkező adatok alapján következtet a ruha viselőjének figyelemszintjére, érzékeli, ha környezetében feltűnt neki valami, ha személy közelít hozzá, akire vagy stresszesen, vagy kedvesen reagál.

Wipprecht 3D nyomtatással, lézeres szinterezéssel dolgozott, Materialise szoftvercsomagot használt a komplex geometria kialakításához.