FREEDEE BLOG

Az autó- és motorsportok szerelmesei futamról futamra követik a nagy rendezvényeket, és az évek múlásával a pályákat is jól megjegyzik. Mindenki azonban nem juthat el egy-egy helyszínre, viszont sokan szeretnének a televíziós közvetítéseknél maradandóbb, konkrétabb emléket.

Rájuk gondol különleges szolgáltatásával a 3D Racetracks nyomtatott szobrocskákat készítenek versenypályákról. Nem is akármilyet – munkáik az adott helyszín geográfiájára, topográfiájára összpontosítanak, azt adják vissza pontos mértani formákban. Absztrakt alakzataik azonban nemcsak pontosak, hanem egyszerűségükben lenyűgözőek is.

Az alábbi képeken a híres belgiumi fürdőváros, Spa versenypályáját megörökítő szobrok láthatók. (A szobrok a Shapeways-en rendelhetők meg.)

Még nem tartunk ott, de tíz éven belül elképzelhető, hogy – ha lesz egy gépünk, valamint rendelkezünk némi technológiai ismerettel és türelemmel – különféle elektronikus kütyüket nyomtathatunk.

A Thingiverse-felhasználó Adam Forland nem várt tíz évet, hanem eldöntötte, hogy most eszkábál össze magának egy mechanikus billentyűzetet. Nem értett hozzá különösebben, az utóbbi hónapokban tanult bele. Az elektronikus részek és a drótok kivételével mindent 3D nyomtatással, ABS-t használva, egy Lulzbot Minin kivitelezett.

A különféle kapcsolókra, huzalokra, elektronikára közel 80 dollárt költött, úgyhogy a végül 9x25x3 centis billentyűzet többe került, mintha boltban vett volna egyet, viszont nagyon szórakoztatónak és tanulságosnak tartja a munkafolyamatot. Nincs még teljesen kész, akad javítani- és finomítanivaló, de összességében elégedett.

Egyes gombok funkciója kicsit eltér a megszokottól, de a lényeg, hogy működnek, lehet velük gépelni.

(A fájlok itt és itt, tölthetők le a billentyűzet összeszerelési útmutatója pedig itt található.)

A Gartner, a Wohlers, az IDC és több más elemző szerint 2013-ban 2 és 4 milliárd euró között volt a globális 3DP piac, 2015-re pedig 6 milliárdot várnak. A technológia minden aspektusát beszámítják: professzionális és fogyasztói 3DP-t, gépeladást, szolgáltatásokat, a fejlesztésekhez használt erőforrásokat. 2013-ban majdnem 10 ezer ipari és 72500 desktop gépet értékesítettek.

Ezek a számok és tendenciák egyértelműsítik: egyre fontosabb technológiáról van szó. De hogyan fordíthatók le ezek a számok egy ország teljesítményére?

Erre, a 3DP holland iparon belüli pozicionálására tett kísérletet David Kemp, az ABN AMBRO bank elemzője, és esettanulmányában megállapította, hogy a még gyerekcipóban járó technológia 2015 végére máris 45 millió eurós piac lesz. A számszerűsítés a nyilvános adatok hiánya miatt volt nehéz, így a 45 millió belső információkon alapuló, profi és fogyasztói piacra, 3D nyomtatórendszerek eladására, nyomtatott termékekre, szoftverekre, szolgáltatásokra, karbantartásra, nyomtatóanyagra, lényegében mindenre vonatkozó becslés.

A profi, ipari printerek piaca nagyon kicsi, nincsenek helyi gyártók, ezen a téren nemcsak az Egyesült Államok, de a szomszédos Németország is Hollandia előtt jár. Az ipari gyártók inkább csak gyors prototípuskészítésre használják a technológiát, ráadásul Hollandiában a 3DP egyik fontos alkalmazási területe, a repülőgépipar sem jelentős. Az iparnál jobban teljesítenek az ipari szolgáltatók (11-14 kontra 8 millió): a 160 profi printert a Shellnél, Philipsnél és más cégeknél használják, nagyjából húszat pedig a Shapeways és az Oceanz, például orvosi és fogászati célokra.

A fogyasztói piac még biztatóbb. Nagyjából 350 desktop printert adnak el hetente, 45 Fablab és sok 3D Hubs van az országban, nagyon aktívak és innovatívak a 3DP közösségek. E szegmensnél 20 millió euró várható 2015-re.

A források (nyomtatószálak, anyagok, porok stb.) piaca viszont még mindig kicsi, 1-2 millió lesz 2015 végére (világviszonylatban 475 millió euró volt 2013-ban.)

Mit jelent mindez a holland 3DP piacnak? – teszi fel a kérdést Kemp. Az évi 45 millió csak egy csepp a 100 milliárdos holland ipari termelésben. Ugyanakkor az évi 30 százalékos növekedés, a technológia rugalmas és diszruptív jellege miatt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Kemp szerint egyelőre a jelenlegi ipar hasznos kiegészítőjeként kell tekinteni a hosszabb távon az ipari eladások 2 százalékát (évi 2 milliárdot) generáló technológiára. A következő évek viszont mindenképpen fogyasztóközpontúak lesznek, és az ipari piac nagyon lassan hozhatja be a lemaradást.

Jó hír a Beatles rajongóknak, hogy nemcsak a legendás Abbey Road borítóról, hanem Paul McCartney-ről is készült 3D nyomat. Aki akarja, ki is printelheti a miniatűr műanyag-szobrocskát.

A decemberben bemutatott „Hope for the Future” McCartney videóhoz 3D szkent készítettek a zenészről. A fájl a PaulMcCartney.com honlap üzemeltetőihez került, akik kinyomtatták. A 3DP-t a jelen és a közeljövő egyik meghatározó technológiájának tartják, úgyhogy lépésük teljesen logikus volt.

A „Hope for the Future” minialbum novemberi promóciós kampánya során McCartney a szobrocskát is bemutatta, amelynek most már az 50 megás változata is letölthető, ha valaki éppen egy életnagyságú McCartney-t szeretne ingyen.

Guto Requena Brazília egyik legtehetségesebb kortárs építésze, ő tervezte a Google és a Walmart helyi székházát. 2014 nyarán viszont teljesen más jellegű munkába, az egyaránt design, tudomány és technológia, és nagyon interdiszciplináris Love Projektbe vágott bele. Egyéni érzelmeket, szerelmi történeteket alakít át 3D nyomtatással hétköznapi tárgyakká.

A résztvevőkre különféle érzékelőket tettek, amelyek szívverésüket, hangjukat, agytevékenységüket mérték, miközben saját történetüket mesélték el, érzéseikről beszéltek. Az adatokból a projekthez fejlesztett szoftverrel készítettek 3D modelleket. Az első nyomatok vázaformájú szerkezetek lettek, a későbbiek 53 Sao Paolói lakos sztoriját megjelenítő mandalák. Mindegyik mandala egyedi darab, nyomtatásukhoz főként ABS-t, de poliamidot, kerámiákat és fémeket is használtak.

Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy a mandalák tényleg valódi érzelmeket fejeznek ki, vagy inkább csak érdekes látványról van szó. Talán mindkettő, a Love Projekt viszont teljesen egyedi, gondolatébresztő, egyszerre provokatív és romantikus kísérlet.

Videojátékok mellett a táblás és az asztali játékok rajongói között is egyre népszerűbb a 3D nyomtatás. Elvileg felmerülhetnek szerzői jogi problémák, de a most induló Open Board Game (OBG) kreatív megoldást javasol: magunk tervezzünk és nyomtassunk játékokat!

Az OBG célja, hogy a nyomtatott táblás játékokat tervező felhasználók nyílt platformja legyen, nemzetközi alkotói közösség alakuljon ki rajta. Egyetlen megkötés, hogy alapnak kidolgoztak egy multifunkcionális hatszögű mintázatot, a folytatás viszont csak a felhasználói fantáziától függ. Rengeteg a lehetőség. Új játékokat találhatunk ki, létezőket értelmezhetünk át stb. Ha akarjuk, például szenzorokkal és szervomotorokkal interaktívvá is tehetjük a játékot.

Az OBG masszív adatbázist szeretne kidolgozni. Kezdéshez csak a mintázat és printerhozzáférés kell.

A negyedszázados játékipari tapasztalattal rendelkező Bryan Salt ötletgazda és munkatársai hat hónapja dolgoznak az OBG alapjain, a hatszög többszáz prototípusát tesztelték, és közben elkészítették az első két „nyílt táblás játékot” (Rust to Dust, Miomon). Az első háborús stratégiai játék, 56 robottal, a második Pokémon-stílusú kártya.

Jelenleg az Indiegogo-n próbálnak anyagi támogatáshoz jutni ahhoz, hogy az OBG valóban a nyomtatott táblás és asztali játékok legfontosabb platformjává válhasson.

Az Autodesk tegnap jelentette be az ingyenes Tinkerplay appot, amellyel gyerekekkel szeretnék megismertetni a 3D tervezést és nyomtatást.

A felhasználó egy – módosítható, egymással felcserélhető, 3D nyomtatásra optimalizált részeket tartalmazó – könyvtár segítségével tervezhet és dolgozhat ki saját ízlése szerint karaktereket.

Az App Store-ból, a Google Play-ről és a Windows Store-ból letölthető appot gyerekeknek találták ki, de minden korosztály használhatja.

Képzeljük el a következő szituációt: érelzáródással kerültünk be a kórház sürgősségi osztályára, életveszélyben vagyunk. A sebész először egy pici csövet tesz be, majd az elzáródások kezelésére az utóbbi években egyre gyakrabban használt speciális, biokompatibilis és a szervezetben idővel feloldódó fém-, esetleg szövetháló, úgynevezett stent segítségével próbálja az elzárt vagy nagyon szűk artériában helyreállítani a normális vérkeringést. A gyakran gyógyszereket is tartalmazó, azokat közvetlenül az erekbe juttató háló elvileg életet ment, viszont van egy nagyon súlyos probléma: nem megfelelő a mérete.

Ilyenkor lesz kulcsfontosságú az észak-karolinai Carbon3D a hétfői TED2015 konferencián ismertetett új 3D nyomtatótechnológiája, amivel helyben és gyorsan elkészíthető a méretre szabott háló. A stentet rögtön kinyomtatják a sebészasztal mellett.

A technológia lényege, hogy nem a hagyományos értelemben nyomtatnak, hanem inkább növesztenek vele tárgyakat. Nagyjából úgy, ahogy a legendás T-1000 tökéletes metálkonstrukcióként kelt életre a fémpocsolyából a Terminátor 2-ben. A hasonlóság cseppet sem meglepő, mert a fejlesztőket, Joseph DeSimone-t és munkatársait az ominózus jelenet ihlette meg. Az új formák mintha az éterből fejlődnének ki, a folyamat 25-100-szor gyorsabb a használatban lévő többi 3DP módszernél. DeSimone és kollégái „folyamatos folyékony interfészgyártó technológiának” (continuous liquid interface production technology, CLIP) nevezték el.

Formáik folyékony műgyantamasszából nőnek ki döbbenetes tempóban, egy mini Eiffel-toronyhoz például csak hat perc kellett.

A CLIP digitális fényszóró rendszere fölé tesznek egy kisebb tálat, a tálban műgyanta van. A műgyanta és a projektor közötti speciális „ablak” teszi lehetővé, hogy átmenjen rajta a fény és az oxigén, meg lehessen dolgozni az alapanyagot.

„Mint a kontaktlencsék” – magyarázza DeSimone.

Tárgyalkotáshoz a CLIP fényt és oxigént juttat el a munkafelületre. A fény megkeményíti, az oxigén a túlkeményedéstől védi meg a műgyantából kialakuló tárgyat. A fény és az oxigén együttes kontrollálásával különleges alakzatok hozhatók létre egyetlen darabban, és nem rétegről rétegre haladva, minimális vagy nulla utómunkálattal.

Ha elterjed, a gyártóipar szinte minden szegmensét érintő diszruptív technológia lehet a CLIP. Eleinte valószínűleg kicsi tárgyak, például okostelefonos, fitneszmérős szenzorok, mikroméretű injekciótűk és más gyógyszeradagolók készítésére fogják használni, de fogimplantátumokhoz, futócipők rugalmas alapanyagához (és persze sok minden máshoz) szintén ideálisnak tűnik.

Ki ne ismerné a Beatles egyik legendás lemezborítóját, amelyen átmennek az Abbey road zebráján? Tizenegyedik albumuk, az Abbey Road 1969 őszén jelent meg, azóta sokan sokféleképpen próbálták újraalkotni és értelmezni az ikonikussá vált borítót.

Legutóbb a tajpeji Bito stúdió nyúlt hozzá a klasszikus képhez, „A Beatles, holnap” kiállításon bemutatott sorozat a négy zenész előtt tiszteleg. A Bitoy nevű nyomtatott figurák hamisítatlan retrohangulatot árasztanak. A szóban a stúdió nevét és a „játékot” (toy) vonták össze.

Arne Pauwels, flamand termékfejlesztő eredeti megoldást talált ki a szegény országok egyik élelmezési problémájára, zöldségek és gyümölcsök tárolására. Wakati One nevű technológiája sokat segítene például a Szaharától déli Afrika mezőgazdáin. 3 wattos pici napelemmel működő, részben nyomtatott sátrat talált ki, amelyben hosszú ideig frissen tartható maximum 200 kiló élelmiszer. Ez a megoldás lényegesen olcsóbb a hagyományos hűtőtechnológiánál, és kevesebb energiát is használ el, mint egy jégszekrény. Időt és pénzt spórolhatnak meg vele afrikai kisfarmerek.

Pauwels abból indult ki, hogy zöldségek és gyümölcsök minőségének megőrzésénél nem a hidegen tárolás, hanem a folyadékpótlás a legfontosabb szempont. A hűtés csak lelassítja a forró égövben nagyon gyors párolgást, de nem oldja meg a problémát. Nedves környezet, a sterilizált sátron belüli mikroklíma kialakítása viszont igen. Pauwels megvalósította – a 99 százalékos páratartalomban zöldség, gyümölcs kétszer annyi ideig marad friss, mint egy jégszekrényben.

A 3D – sztereolitográfia – nyomtatás ahhoz kellett, hogy a sátrat a lehető leggazdaságosabban, afrikai mezőgazdáknak is elfogadható áron dolgozza ki. A prototípus elkészítésében az ismert belgiumi 3DP szolgáltató, a Materialise segítette. A Materialise benini nyári iskolájában le is tesztelte a Wakati One-t – működött, és nagyon tetszett a helyieknek. További tesztek a következő hónapokban várhatók, utána kezdik el értékesíteni az első darabokat.