Minden rajongó álma, hogy egyszer belebújhasson kedvenc szuperhőse bőrébe, úgy nézzen ki, úgy öltözzön, mint ő. 3D nyomtatással egyre több a lehetőség az efféle álmok valóra váltására.
Legutóbb a Batman-fan, Stevie Dee-nek sikerült, elkészítette mindannyiunk Denevérembere ruháját, ami ugyan nem 100 százalékban ugyanaz, de mégis lenyűgöző, és állítólag nem is kényelmetlen.
Egyre súlyosabb környezeti problémát jelentenek a szennyezett tengerek, tengerpartok, amiért nemcsak a nagy olajcégek, hanem műanyaghulladékkal strandokon és máshol felelőtlenül szemetelők is jócskán felelősek. A tengerbe kerülő szemét 80 százaléka ugyanis a szárazföldről kerül a vízbe, és e 80 százalék nagy része műanyag.
Sok javaslat hangzott már el arról, hogy hogyan kezeljük a problémát. A legutóbbi egy dél-koreai tervezőé – Mingyu Jeong „mobil doktora” automatizált multifunkcionális 3D nyomtató robot, a strand tisztaságáról gondoskodó, a tengerpartot a szennyeződésből „kigyógyító” Dr. Recare.
Az optikai és akusztikus érzékelőkkel felszerelt gép a homokban kutatja, találja meg és gyűjti össze a műanyaghulladékot. Észreveszi az „újrahasznosító” kukákat is, amelyekből mechanikus karjával kiveszi a műanyag tárgyakat. Az összegyűjtött szemetet szálakká olvasztja, a szálakból teljesen új „újrahasznosító” kukát nyomtat. A kukákat a strand legforgalmasabb pontjaira rakja, így ösztönözve mindenkit, hogy azokba szemeteljenek. Hat kukát tud egyszerre tárolni.
A „doktor” egyelőre csak terv, először be kell bizonyítani, hogy költség- és energiatakarékos, és persze azt is, hogy nem szennyezi a környezetet. Ha sikerül, része lehet az egyébként nagyrészt rajtunk, embereken álló vagy bukó megoldásnak.
A tokiói Taketo Kobayashi Japán gazdag történelmét és kulturális hagyományait a 3D nyomtatáson keresztül kapcsolja össze az ország arculatát szintén markánsan meghatározó modern infokommunikációs technológiával. Eddigi műveiben – teaszertartás átértelmezése, Több mint ember projekt – a sógunátus korának (1185-1868) művészetét és például a kortárs animét hozta sikeresen közös nevezőre a 3DP segítségével. Legújabb kezdeményezése, a „Kortárs 3D Buddha-szobrok” szintén ebből az alapvetésből indul ki.
A projekt részeként Taketo legalább száz szobrot akar kinyomtatni. A gazdagon kidolgozott Buddhák szimultán lenyomatai a mai japán társadalomnak és az ősi világnak. Az alkotó e kettősség megjelenítése mellett, az additív technológiában rejlő művészi lehetőségeket is maximálisan ki akarja aknázni.
A gondolatébresztő és provokatív projekt viszont túl grandiózus ahhoz, hogy Taketo egymaga képes legyen kivitelezni. Irdatlan sokáig nyomtathatna… Pont azért keres együttműködő 3DP cégeket, hogy ne így legyen. Minden ajánlatra, javaslatra nyitott.
„Lehetetlen tárgy” egy olyan optikai csalódás, amikor kétdimenziós ábrát 3D-snek érzékelünk, miközben mértanilag kivitelezhetetlen, azaz meg tudjuk rajzolni, de lehetetlen megépíteni, és a 3D látványról is kiderül pár másodperc után, hogy tévedtünk. Egyes rajzoknál viszont nem ennyire egyértelmű a helyzet, és csak idővel tudjuk meg: a lehetetlen csapdájában járunk. A Wikipédia szerint „a hatás azon alapul, hogy az ábrákon minden térbeliséget sugalmazó utalást eltávolítanak. Agyunk megkísérli, például a kocka esetében is, a megszokott és elvárt kockamodellt ráilleszteni a képre. A szemünk nem kap segítséget ahhoz, hogy gyorsan eldöntse: melyik rész esik közelebb, így aztán próbálgat perspektívát alkalmazni, hol így, hol úgy.”
Lehetetlen tárgyakról leginkább Maurits Cornelis Escher (1898-1972), a zseniális holland grafikus munkái ugranak be, például az 1957-es Mágikus kocka. Escher egyik előadása felkeltette Roger Penrose, angol matematikus érdeklődését is, aki ezt követően, 1958-ban fedezte fel újra a lehetetlen háromszöget, a világ leghíresebb és legegyszerűbb lehetetlen ábráját, a róla elnevezett Penrose-háromszöget.
Egy Reddit felhasználó karácsony előtt posztolta, hogy „3D nyomtatójával megerőszakolta a fizika törvényeit”, és sikeresen nyomtatott egy Penrose-háromszöget. Ki is tett róla két képet.
Az egyik fotó első ránézésre meggyőzőnek tűnik, de a második pont azt bizonyítja, hogy ha az adott tárgyat más szemszögből nézzük, nem az, mint aminek eredetileg látszik.
Mégis csak illúzió lenne, és a fizika törvényeinek legyőzése egyelőre várat magára? Könnyen lehet, 3D nyomtatással viszont közelebb kerülhetünk hozzá…
Kade Chan, hongkongi origami művész hagyományos hajtogatott állatoktól kezdve kevésbé hagyományos divatcikkekig, például avantgarde sálakig vagy ruhakiegészítő szárnyakig, nagyon változatos dolgokat alkot.
Kreatív műhelye, a Kade Chan Origami Studio legújabban a 3D nyomtatótollal, a 3Doodlerrel kísérletezik. A művész hagyományos cipészmódszerekkel kapcsolja össze az új technológiát, és megtervezett egy magassarkú darabot. Ügyelt rá, hogy a cipő hordható legyen, rendeltetésszerűen működjön, ne csak a 3D nyomtatás újabb lehetőségeként tekintsenek rá bemutatókon, aztán pedig senki ne viselje. Elsősorban azt tartotta szem előtt, hogy a talajjal történő ütközés a lehető legkisebb hatással legyen az emberi szervezetre, különösen a gerincre, merthogy pont ez a mai magassarkú cipők egyik legfőbb baja.
A technológia egyik legnagyobb előnyéből, a könnyebb személyre szabhatóságból indult ki. Ezt a szempontot olyan szinten érvényesítette, hogy 3D szkennelésen alapuló modell helyett valódi lábra dolgozott. Meglévő cipővel kezdte, ütközésálló (lökéscsillapító) fémrugót tett bele, majd a cipő formájához dolgozott ki megfelelő mintázatot a 3Doodlerrel. Miután elkészült a tervvel, a talpról eltávolította a cipő felső részét, és kidolgozta az új rugóval kényelmessé tett magas sarkat.
A 3Doodler, az ügyességet fejlesztő, gyerekeknek is ajánlott varázstoll Magyarországon a FreeDee-től rendelhető meg.
A 3D Systems tegnap jelentette be, hogy partneri kapcsolatba lépett az Amerikai Étkezési Intézettel (Culinary Institute of America, azaz CIA). Együttműködésük oktatási projektekre, a ChefJet Pro gasztroprinter hasznosítására terjed majd ki, szakács- és cukrásztanulókkal akarják megismertetni az étel- és süteménynyomtatás lehetőségeit.
Ezt a CIA-t 1946-ban alapították, a nonprofit szervezet oktatással foglalkozik: kulináris művészetekből, pék- és más sütemények készítéséből, alkalmazott étkezéstudományból ad okleveles képesítést. New Yorkban, a kaliforniai St. Helenaban, San Antonióban (Texas) és Szingapúrban van kampuszuk.
Minden kedves Olvasónknak Boldog Új Évet kívánunk!
Az Egyesült Államokban évente 3,8 millió személy szenved sport-, sporttal kapcsolatos tevékenység közben agyrázkódást. A szomorú statisztika tükrében logikus lépés, hogy a sportszergyártók néhány éve elkezdtek potenciális agyi traumákat, károsodást monitorozó termékeket gyártani.
Az Adidashoz tartozó Reebok már öt éve előrejelezte az agyrázkódások számának növekedését, és rögtön komoly fejlesztésekbe fogott. Céljuk a megfigyelés mellett a megelőzés. Első körben azokra a sportágakra gondoltak, amelyekben a versenyzők valamilyen fejvédőt, sisakot viselnek. Az egészség- és fitneszkiegészítőként is használható Checklight nevű díjnyertes termékük is egy ilyen viselhető darab; pontosan jelzi a fejet ért ütéseket, azonnal „olvassa” és számszerűsíti az ütés erejét stb.
A Checklight tervezése és kivitelezése során maximálisan kiaknázták a gyors prototípuskészítés adta lehetőségeket; öt különféle 3D nyomtatótechnológiát (többszínű, több anyagból történő printelés stb.) használtak, amelyekkel felgyorsították, leegyszerűsítették a termékfejlesztést, és a számtalan teszt, iteráció sem valósulhatott volna meg 3DP nélkül.
A Checklight sokadik újabb példa arra, milyen hasznosak az additív gyártómegoldások nagyvolumenű projekteknél, mennyire megkönnyítik és gördülékennyé teszik tervek piaci termékké fejlesztését.
A számítógépes grafika mellett a 3D nyomtatás is fontos szerepet kezd betölteni a képalkotásban. Az eredmény egyrészt szoftveres szimuláció, másrészt valódibb, mint minden más, amit grafikus programokkal létrehozhatunk. Ezt a kettősséget használja ki tökéletesen a fantáziakép-modelleket nyomtató Printable Scenery.
Eleinte asztali játékokhoz terveztek 26 milliméteres tájképeket, egyes modelleket animációhoz, másokat pedig nyomtatásra. Az additív technológia jócskán megkönnyíti munkájukat: egyszerűbb korrigálni, változtatni, módosítani az arányokon. Gördülékenyebb a modellkészítés.
Fantasy játékokhoz és filmekhez is.
A 3D nyomtatás a leggyorsabban terjedő új technológia, egyre több szakember szerint ideje lenne iskolai tantervekbe integrálni, és az informatikához hasonlóan már gyerekkortól kellene oktatni.
Örvendetes hír, hogy a dél-kínai Kanton Baiyun negyedében egy helyi oktatási intézmény és a szakterület egyik kínai főszereplője, a Winbo Industries együttműködésének eredményeként megnyílt a világ első szakiskolája, a Baiyun-Winbo 3D Nyomtatótechnológiai Kollégium.
A kollégium öt részből, tervező-, nyomtató-, termékbemutató-, tréning- és oktatási központból áll. A Winbo 20 gépet (12 különféle modellt) ajánlott fel az intézménynek, ahol mérnökök és tanárok egyaránt fogják oktatni a diákokat.
A 19. század egyik-másik mechanikus kuriózumára emlékeztető hasznavehetetlen gép ötlete a legendás mesterségesintelligencia-úttörő Marvin Minsky agyából pattant ki 1952-ben. A koncepció sokakat megihletett, rendesen el is játszadoznak vele azóta. A gép lényege, hogy haszontalan műveleteket végez, például kikapcsol, és nincs semmiféle gyakorlati funkciója. Minsky például kitalált egy olyan masinát, ami a gravitációs állandó megváltozásakor csenget. Magyarán soha, legalábbis a belátható jövőben egész biztosan nem fog ilyen hangot kiadni.
Az alapértelmezett hasznavehetetlen gép egyébként egy egyszerű doboz, kapcsolóval a tetején. Ha aktiváljuk a kapcsolót, a fedél egy része megnyílik, kinyúl belőle egy emelőkar, és kikapcsolja a szerkezetet.
Aaron, az egyik legkreatívabb Thingiverse felhasználó megálmodta és lézervágással meg is valósította a sajátját. A darabról semmire se jó, viszont felettébb mutatós. Arról nem is beszélve, hogy a tervező használati utasítást is mellékelt hozzá, azaz bárki belefoghat, sőt, saját ízlése szerint módosíthat is rajta.
