„Lehetetlen tárgy” egy olyan optikai csalódás, amikor kétdimenziós ábrát 3D-snek érzékelünk, miközben mértanilag kivitelezhetetlen, azaz meg tudjuk rajzolni, de lehetetlen megépíteni, és a 3D látványról is kiderül pár másodperc után, hogy tévedtünk. Egyes rajzoknál viszont nem ennyire egyértelmű a helyzet, és csak idővel tudjuk meg: a lehetetlen csapdájában járunk. A Wikipédia szerint „a hatás azon alapul, hogy az ábrákon minden térbeliséget sugalmazó utalást eltávolítanak. Agyunk megkísérli, például a kocka esetében is, a megszokott és elvárt kockamodellt ráilleszteni a képre. A szemünk nem kap segítséget ahhoz, hogy gyorsan eldöntse: melyik rész esik közelebb, így aztán próbálgat perspektívát alkalmazni, hol így, hol úgy.”
Lehetetlen tárgyakról leginkább Maurits Cornelis Escher (1898-1972), a zseniális holland grafikus munkái ugranak be, például az 1957-es Mágikus kocka. Escher egyik előadása felkeltette Roger Penrose, angol matematikus érdeklődését is, aki ezt követően, 1958-ban fedezte fel újra a lehetetlen háromszöget, a világ leghíresebb és legegyszerűbb lehetetlen ábráját, a róla elnevezett Penrose-háromszöget.
Egy Reddit felhasználó karácsony előtt posztolta, hogy „3D nyomtatójával megerőszakolta a fizika törvényeit”, és sikeresen nyomtatott egy Penrose-háromszöget. Ki is tett róla két képet.
Az egyik fotó első ránézésre meggyőzőnek tűnik, de a második pont azt bizonyítja, hogy ha az adott tárgyat más szemszögből nézzük, nem az, mint aminek eredetileg látszik.
Mégis csak illúzió lenne, és a fizika törvényeinek legyőzése egyelőre várat magára? Könnyen lehet, 3D nyomtatással viszont közelebb kerülhetünk hozzá…
