FREEDEE BLOG

Gyakran látunk hatalmas nyomtatott tárgyakat, többek között fűnyírót és épületeket. Tudjuk róluk, hogy egyik-másik garázsméretű printeren készül. De mi van akkor, ha közönséges desktop géppel akarunk a megszokottnál nagyobb dolgokat nyomtatni?

A New Yorkban élő kanadai Jonathan Brand erre tett kísérletet, és sikerrel járt: elkészítette egy 1972-es Honda CB 500 motor életnagyságú, 208x81x128 centiméteres utánzatát. A járművön ugyan nincs valódi motor, vezetni sem lehet, de ezzel együtt gyönyörű darab, lélegzetelállító munka.

Brand mindig erről a motorról álmodozott, viszont sose volt annyi pénze, hogy vegyen egyet. Aztán jött az ötlet: ha már nem vásárol, akkor legalább printel egy Hondát. Amikor három éve eldöntötte, nem sokat értett még a 3D nyomtatáshoz. Kapcsolatba lépett az Ultimakerrel, elmondta a tervet, a gyártó pedig rendelkezésére bocsátotta a kivitelezéshez szükséges eszközöket. Azért választotta őket, mert akkoriban a 3D nyomtatás talán leginnovatívabb cégéről és a legnagyobb nyomtatófelületű, ráadásul nyílt forráskódú gépekről volt szó.

A munka nagy része többszáz átlátszó vékony lemez megtervezéséből és nyomtatásából állt. A printeléshez PLA-t használt. A milliméter vékony részeket aprólékos műgonddal olvasztotta össze, hegesztette egymáshoz, de a teljes motorhoz még így is 18 kiló nyomtatóanyag kellett. Megérte, mert a végeredmény magáért beszél.

Január 3-án premierre került sor a Keszthelyhez közeli Cserszegtomajon: a helyi modellreptéren – elsőként Magyarországon – sikeresen szállt fel és repült a Süli Tamás által jelentős részben 3D nyomtatott alkatrészekből álló gép, pontosabban a prototípus.

Süli tíz éve foglalkozik repülőmodellezéssel, és mivel érdekli a technológia, illetve személyes tapasztalatot is akar szerezni, tavasszal vett egy Velleman K8200-as 3D nyomtatót. Október elején döntötte el, hogy a két hobbit összekapcsolja, aztán három hónap alatt jutott el a sikeres tesztrepülésig. Sketchup-pal tervez, a printer gyári beállításait nem változtatta meg.

A tervezéshez az online talált módszerektől eltérő utat választott.

„Vagy egyben nyomtattak szekciókat, vagy a felületet is nyomtatták. Az elsőt a nyomtatóm (és jómagam) képességei és a kisebb rugalmasság miatt vetettem el. Ehhez ugyanis kész tervek kellenek, utólag nehéznek gondoltam a módosítást, kiegészítést. A felületek nyomtatását a várható tömeg és a felületi minőség miatt találtam problémásnak. Így maradt a hibrid megoldás, azaz szinte sík alkatrészek nyomtatása, majd ragasztása, kiegészítve balsa lapokkal, ahol a felület formája, illetve felülete így könnyebben elérhető. Ilyen a szárny belépő éle és első harmada. Amennyiben végleges lesz a terv, valószínűleg átállok a nagyobb darabok egyben történő nyomtatására” – írja a tervező. Sokat kísérletezett a szárny bordáival is, és a jelenlegi megoldást sem tartja véglegesnek. A törzsnél szintén komoly áttervezésen gondolkozik. Lesz mit kijavítania a második változatnál.

A repüléssel kapcsolatban egy viccet idéz: „sikeres leszállás az, ha saját lábadon hagyod el a gépet. A pompás leszállás az, ha a gépet még egyszer lehet használni. Mivel a gép egyben maradt ez pompás leszállás volt.”

A gép teljes tömege mintegy 650 gramm lett, amelyből kb. 300 3D nyomtatott PLA-alkatrész, míg a többi (motor, szabályozó, akkumulátor, szervók, LED-es fények stb.) értelemszerűen nem.

Különösebb jóstehetség nélkül borítékolható, hogy a Csillagok háborúja hetedik része lesz 2015 egyik, ha nem a legnagyobb filmeseménye. Értelemszerűen már most nagy a készülődés – pedig van még idő decemberig –, sokan próbálnak újabb bőrt lehúzni az eddigiekről, kihasználni a kultuszt. Egyesek innovatív megoldásokkal, mások kevésbé ötletesen.

Rich Olson (Nothing Labs) abszolút az előbbiek közé tartozik. Gömbformájú parametrikus munkáját, egy hangfalat magáról a legendás Halálcsillagról mintázta. A Thingiverse-en megtalálható hangfal mértezhető, a felhasználók saját ízlésünk szerint alakíthatják a designt.

Olson teljesen eredeti tervezőprogramot dolgozott ki hozzá, a „Nomoon Orbital Music-making Open-source OpenSCAD-generated Nihilator”-t rövidítő NOMOON-t, amivel szintén a filmre, a Halálcsillag első megjelenésekor elhangzott klasszikus mondatokra utal: „Ez nem hold. Ez egy űrállomás.”

Minden tervező álma, hogy munkája kézzelfogható – például nyomtatott – végeredményeként azt kapja, amit előzetesen látott a monitoron. A valóságban viszont sokszor más lesz az adott darab, nem elégíti ki az előzetes elvárásokat: részletek vesznek el, különböznek a textúrák, itt-ott vastagabb a nyomat. A tipikus 3D renderelő programok hibája, hogy az általuk generált képek szebbek, mint az azok alapján printelt tárgyak.

A San Francisco és Párizs székhelyű online 3DP vállalat és webes piactér Sculpteo ezt a frusztráló problémát próbálja orvosolni a CES 2015-ön bemutatott FinalProof („végső bizonyíték”) optimalizálóval. Bíznak benne, hogy az egészen pontos előnézeti képet megjelenítő eszköz forradalmasítani fogja a 3D nyomtatást, komoly lökést ad a „csináld magad” (DIY) típusú kezdeményezéseknek. A néhány másodperc után kész előnézet részletesen szimulálja a teljes nyomtatási folyamat közbeni potenciális veszteségeket; lényegében a végeredményt, majdnem teljesen ugyanazt látjuk, mint amit a print után kapunk.

A Sculpteo felhasználóknak ingyenes FinalProof – hasonlóan a cég többi termékéhez – könnyen kezelhető, nem kell hozzá különösebb technikai szakértelem. A honlap „print oldalán” található „3D Print Dossier” opció részletesen megmutatja a nyomtatás összes jellegzetességét.

A BME Q épületének (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 2.) aulájában január 10-én, szombaton 10 és 14 óra között rendezik a RobonAUT 2015 versenyt, amelyen önállóan működő robotautók mérettetnek meg. Emberi beavatkozás nélkül kell végighaladniuk egy gyorsasági és egy akadálypályán, útjuk során a legtöbb részfeladatot teljesítve.

A RobonAUT a BME VIK mesterképzésében résztvevő villamosmérnök és mechatronikus hallgatók számára kiírt robotépítő verseny. A gépek több alkatrésze készült 3D nyomtatással, köztük a FreeDee-től vásárolt printereken is!

A utahi WhiteClouds az eddigi legrészletesebb, viszonylag nagyméretű (41x58x20 centis) nyomtatott épületmodellt mutatja be a CES 2015-ön, 25 olyan egyedi jeggyel, mint például a katedrális-stílusú ablakok, különleges szökőkutak, tornácok, boltívek, lépcsők. A ProJet 660 géppel kivitelezett Casa Fortunatát 59 órán keresztül nyomtatták.

A 3D printing és 3D vizualizációs céget 2013-ban alapították a Utah állambeli Ogdenben. 3D Systems és Stratasys gépekkel felszerelt gyártólaboratóriumukban bármilyen tervet gyorsan, a megrendelő igénye szerint teljes színben vagy monokrómban nyomtatnak.

A WhiteClouds a nyomatokat megerősítő, homokkő részeket tükörsimává varázsló, színeket jobban hangsúlyozó, fényesebb hatást keltő porcelánszerű burkolatot is bemutat. Az újítás nyomtatott figurákhoz, szórakoztató modellekhez egyaránt tökéletes.

A 2014-ben indult FirstBuild terméktervezőkből, mérnökökből, hobbibarkácsolókból álló makercsoport a CES 2015-ön jelentette be első közösségi alapon készült fogyasztó termékét, egy jégszekrényt. A „dolgok internetéhez” (Internet of things) beépített wifn keresztül kapcsolódó ChillHub kívülről úgy néz ki, mint bármelyik közönséges frizsider, belülről viszont mégsem az: tetszés szerint módosítható, két USB porton keresztül teljesen kontrollálhatjuk.

Az intelligens otthon koncepcióhoz kötődő ChillHub hamisítatlan crowdsourcing projekt, nyílt forráskódú rendszer, nyitott fejlesztői platform („a lehetőségek platformja”), a közösség világ minden tájáról besegítő tagjai bármikor kidolgozhatnák rá, hozzáadhatnak új hardvert, szoftvert, alkalmazásokat. Ezt tették eddig is: besegítettek, aktívan hozzájárultak az új technológia létrejöttéhez.

Az előkészítő munkánál, a gyors prototípuskészítéshez rengeteget használták a 3D nyomtatást, nyomtatott komponensek le is tölthetők a Thingiverse-ről, így például a tejes- és más üvegeket mérő, állapotukat figyelő MilkyWeigh, amelyet újabbak követnek. Ha magunktól nem jönnénk rá, a szerkezettől azt is megtudjuk, hogy mikor kell tejet vennünk.

A jégszekrényt 2999 dollárért lehet megrendelni, fekete, fehér, palaszín, fémes rozsdamentes acél között választhatunk. A MilkyWeigh két változatban szerezhető be, a ChillHubra specializált 49, a másik 69 dollárba kerül.

Egyre kevésbé tűnik futurisztikusnak az ételnyomtatás. Olyannyira nem, hogy több speciális printert fejlesztettek már, köztük az egyik vezető cég, a 3D Systems ChefJetjét, vagy az egészséges táplálkozás jegyében fogant barcelonai Foodinit. A potenciális piac óriási, mert, ha beválik, nem hobbicélokra használják, nem geekek fognak garázsokban kísérletezni vele, hanem például a mikrohullámú sütőhöz hasonlóan, a konyhák egyik meghatározó berendezésévé válhat. Mindezek tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy cég próbálkozik ételprinterrel, speciális nyomtatószállal, mindennel, ami áttörést hozhat a gasztrotechben.

Persze ez még mindig csak a kezdet, az áttörésre technikailag és mentálisan is várni, a gépeknek pedig bizonyítaniuk kell, hogy a nyomtatott ételek, élelmiszerek minősége nem rosszabb, mint a hagyományos módon készítetteké.

Az alacsony árfekvésű nyomtatókat gyártó tajvani XYZPrinting novemberben jelentette be 500 dolláros ételprinterét, amelyet a most zajló CES2015-ön tekinthet meg a szakmai és érdeklődő nagyközönség. A nyomtatott sütiket meg is kóstolhatják a látogatók. Csoki, cukor, süteménytészta és hasonlók, illetve ezek valamilyen kombinációi készíthetők vele, amelyeket fogyasztás előtt nem árt megsütni. A „nyomtatóanyag” kivételével a gép ugyanúgy működik, mint bármelyik FDM printer, viszont a rossz hír, hogy egyelőre csak édesszájúaknak!

A digitális megoldások, világháló és 3D nyomtatás fejlődésével, szex és high tech összekapcsolódását már rég nem olyan megmosolyogtató termékek jelentik, mint például az 1990-es évek egyes virtuálisvalóság-kísérletei. Az évi 15 milliárd dolláros piac jelzi a virtuálisszex-termékek iránti komoly igényt. A tendencia megfordulására aligha, sőt, inkább újabb darabokra, például szexrobotokra számíthatunk.

Cesar Vonc, francia művész pont egy ilyen robot koncepcióját dolgozta ki, 2014-ben meg is nyert vele egy robottervező versenyt. A nyomtatható gép bonyolult belsejének és játékszerű külsejének modellezéséhez Cinema 4D szoftvert használt, a renderelést Octane-nel végezte.

Míg a legtöbb robottervet olyan funkciókhoz dolgozzák ki, mint tárgyak szállítása, takarítás és hasonlók, Voncnak ki kellett találnia valamit a szexuális reprodukciót garantáló – garantáló? – digitális-mechanikus rendszerre. Élve az alkotói szabadsággal, meg is tette.

Művét a „következő évszázad új találmányaként” írja le, és talán nem is téved nagyot. Már előtte több kutató és szakértő prognosztizálta, hogy a jövő robotjait markánsabban meghatározza a szexualitás, amire oda kell figyelni külsejük kidolgozásakor.

A technológiai növekedést és a 3D nyomtatás elterjedését figyelembe véve, nem nehéz megjósolni, hogy a következő években, évtizedekben makerek és hobbibarkácsolók egyre több szexuális kiegészítőt, köztük speciális robotokat is terveznek és printelnek majd otthonaikban. Vonc modellje lehet a kiindulási pont.

A világ legnagyobb éves fogyasztói elektronikai seregszemléjén, a ma kezdődő, január 9-ig, péntekig tartó CES 2015-ön, a 3D Printing TechZóna 72117 standján az érdeklődők idén is megismerkedhetnek a „3D tartalomgeneráló gyárral”, a minden felhasználóbarát szempontnak eleget tevő, sikeres Leopolyval, a Leopoly tucatnyi 2014-es webes alkalmazásával, valamint új „Üzleti termékeivel” (Business Products).

A Business Products – két (sztenderd és „méretre szabott”) üzleti megoldás – lehetővé teszi, hogy márkák, kiskereskedelmi cégek és iskolák éljenek az egyedi digitális tervezés, 3D tárgyalkotás és nyomtatás lehetőségeivel, honlapjukat egyszerű eszközökkel, játékosan „3D-sítsék.” A Brandépítő program és az Oktatási csomag azt is előrevetíti, hogy a Leopoly egyre fontosabb szerepet fog játszani az üzleti életben és az iskolákban.

A Leopoly a virtuálisvalóság- és 3D megoldások magyar zászlóshajójának, a Leonar3Donak a terméke. Nemzetközi elismertségét jelzi, hogy az új megoldásokról a szakterület egyik legfontosabb portálja, a 3D Printing Industry is hosszú cikkben számolt be január 4-én.