FREEDEE BLOG

A kompozitanyag-nyomtatásban érintett több cégnek okoz komoly problémát, hogy előzetesen nem tudják pontosan megmondani nyomataik jövőjét, hogyan működik a nyomtatás stb. Általános vélemény szerint kiszámíthatóbbá, előrejelezhetőbbé kell tenni a munkafolyamatot és következményeit, például, hogy hol lehetnek törések, repedések stb.

Jó hír e cégek számára, hogy a nyomtatóanyagokat modellező, szimuláló szoftvereket gyártó nebraskai MultiMechanics és az additív gyártással foglalkozó, kompozitokra specializálódott bostoni Fortify a 3DP jobb előrejelezhetőségét célzó stratégiai partnerséget kötött.

A Fortify a 2010-ben alapított MultiMechanics csúcstermékét, a virtuális tesztszoftverek között világvezetőnek számító MultiMechet használva igyekszik a jövőben printelés előtt megmondani nyomtatott részek szerkezeti integritását, segíteni tervek optimalizálását – többek között optimalizált rostok működésének prognosztizálásával –, mennyire előnyösek a kompozitok például a felbontás és a komplexitás szempontjából.

A MultiMech előnyei közé tartozik még, hogy a szoftverrel dolgozó cégeknek kevesebb szükségük lesz fizikai prototípuskészítésre.

A Fortyfy nyomatelemző programja és a MultiMech közös munkája a várt visszajelzések szolgáltatásával igyekszik kielégíteni a felhasználói igényeket, és tanácsokat adni speciális alkalmazásokhoz.

„Több érdekes projekt fut, amelyhez a MultiMechet használják. Köztük például ipari drónokat és fröccsöntő eszközöket is fejlesztenek. Örömmel látjuk, hogy hozzájárulunk a 3DP ipar előrelépéséhez” – nyilatkozta Josh Martin, a Fortyfy ügyvezető igazgatója.

Az együttműködés részeként a MultiMech API Fortify printerekbe integrálását is tervezik. A szimulációval mérnökök a tervezéstől a végtermékig teljesen kontrollálni tudják a 3D nyomtatási folyamatot.

A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem (CMU) és a Missouri Tudomány és Technológia Egyetem kutatói okostelefonoktól laptopokig és játékkonzolokig, minden hordozható elektronikus eszközt potenciálisan megváltoztató módszeren dolgoznak – 3D nyomtatással ugyanis kiváló minőségű lítium-ion elemeket állítanak elő.

Az elemkérdés a számítástudomány egyik legégetőbb problémája. Az egyre nagyobb kapacitással rendelkező eszközök törvényszerűen egyre többet fogyasztanak.

Szinte havonta röppen fel bíztató hír, hogy most már tényleg itt a megoldás, de ennek ellenére folyamatosan tapasztaljuk, hogy az okostelefon hamarabb lemerül. Különféle eljárásokkal, például a csodaanyagnak tartott grafénnal, mikroelemekkel stb. kísérleteznek.

Az elemfejlesztés azonban vitathatatlan eredményei ellenére sem tartja a lépést az infokom eszközök fejlődésével.

A CMU kutatásait az additív gyártással évek óta foglalkozó Rahul Panal gépészmérnök vezeti. A Washington Egyetemen nyomtatott nanoszerkezeteket vizsgált. Az elemekhez saját, Aerosol Jet Printing (AJP) technológiát használnak.

„Szerintem még senki nem használt 3D nyomtatást ennyire komplex szerkezetekhez” – nyilatkozta.

Az AJP tette lehetővé az elektródák rácsszerű geometriáját, és egyben növelte a lyukacsosságukat is. A katód pozitív töltésének növelésével, sokkal több tér használható energiatárolásra.

„Lítium-ion elemek esetében, lyukacsos felépítésű elektródákkal magasabb a töltési kapacitás. Azért lehet így, mert az ilyen architektúrák lehetővé teszik a nagyon magas elektródahasználatot, azaz nagyobb energiatárolást” – magyarázza Panal.

Az ezüstből készült nyomtatott elektródákat lítiummal bevonták, hogy az alkálifémből tartalmazza a szükséges mennyiséget.

Az AJP egyike azon kevés technikának, amelyekkel pontos és összetett geometriák dolgozhatók ki. FDM-mel nem lettek volna képesek ugyanerre.

A teszteken kiderült, hogy az új elektródák tömegükkel összefüggő speciális kapacitása megnégyszereződött, az elektróda töltési területe pedig megduplázódott.

A szabad fegyverviselet harcos jogvédője, a kriptoanarchista Cody Wilson 2012-ben kezdett el printelhető pisztolyokat reklámozni, azóta ő a terület legismertebb képviselője, emblematikus arca. Cége, a tűzfegyverek nyomtathatóságával és a kapcsolódó információszolgáltatással foglalkozó Defense Distributed 2013-ban tette online közzé a Liberator pisztoly digitális fájljait.

A Trump-adminisztráció júliusban úgy döntött, hogy Wilson augusztustól online megoszthat fegyverterveket. Nyolc szövetségi állam (Washington, Connecticut, Maryland, New Jersey, New York, Oregon, Massachusetts, Pennsylvania) és Washington DC rögtön be is jelentette: törvény útján támadja meg a döntést.

De térjünk vissza 2013-ba!

Eleinte veszélytelennek tűnő, inkább játékfegyverek fájljai keringtek a világhálón, a technológia fejlődésével viszont egyre jobb minőségű és veszélyesebb darabok állíthatók el, többen kísérleteznek alkatrészekkel, hangtompítókkal, lövedékekkel stb.

A 3DP ismert nagyvállalatai a kezdetek óta elzárkóznak.

Közben a szabályozás is szigorodott, egyes gépekbe (előbb-utóbb természetesen kijátszható) biztonsági programokat építenek be, egyes reptereken mesterséges intelligenciával felturbózott radarszkennerek érzékelik, Kaliforniában regisztrálni kell a nyomtatott lőfegyvereket, Philadelphiában betiltották a fegyverprintelést, 2016-ban egy japán középiskolai tanár két év börtönt kapott érte, de Ausztrália és más országok törvénykezése is beszigorodott.

A Facebook egyik szóvivője a napokban bejelentette, hogy a legnagyobb közösségimédia-hálózatról törölni fogják a nyomtatott fegyverek digitális fájljait promótáló posztokat.

A bejelentés előtt egy amerikai szövetségi bíró ideiglenes megszorítással korlátozta printelt puskák, pisztolyok stb. internetes közzétételét.

„A tűzfegyverek 3D nyomtatásával kapcsolatos tanácsadás közösségi szabályzatunk alapján nem engedélyezett. Ennek megfelelően minden ilyen tartalmat eltávolítunk a Facebookról” – áll a nyilatkozatban.

A szabályzat kimondja, hogy magánszemélyek között tilos tűzfegyverek, köztük fegyverrészek és töltények vásárlása, eladása, ajándékozása, cseréje és átruházása.

Egyes oldalak (CodeIsFreeSpeech, Defense Distributed stb.), mégsem tűntek el a világhálóról, a Facebook viszont blokkolja, hogy a platformról elérhetők legyenek. A linkeket megosztani szándékozók hibaüzeneteket kapnak – nemcsak a Facebookon, hanem a cég tulajdonába tartozó Messengeren és Instagramon is.

Egyelőre nem tudni, hogy a posztok mellett az érintett oldalakat is törölni fogják vagy sem. A Facebook mindenesetre dolgozik az ügyön, és komoly szigorítások várhatók.      

A nyomtatott fegyverek egyébként még mindig nem jelentenek komoly veszélyt, ráadásul, ha valaki be akar szerezni egyet, sokkal egyszerűbb és biztonságosabb módon hozzá tud jutni, nem kell nyomtatnia. Printelt pisztolyok, puskák még semmilyen szinten nem helyettesíthetik a hagyományosabb eljárásokkal készülteket.

Tíz év múlva más lehet a helyzet.

A Toronto Egyetemen bonyolult érszövet-szerkezetek kidolgozására alkalmas nyílt forrású és olcsó 3D bionyomtatót fejlesztettek. A fejlesztés a regeneratív medicina printelt orgánumokat célzó törekvéseihez kapcsolódik, az eddigi tesztek bizakodásra adnak okot.

A szívben történő elektromos jelenségeket vizsgáló, azok alapján szokatlan jeleket kimutató új módszereken dolgozó stanfordi kutatók gyakori rendellenességekben szenvedő betegeken segítő szívsebészeti eszközöket fejlesztenek. Az eszközök 3D nyomtatással készülnek.   

Az ausztráliai Queensland Központi Egyetem kutatói krokodilporcokból kinyert zsírszöveteket is felhasználnak részben 3D bionyomtatással készülő, a köszvényt is ízületi gyulladásokat gyógyítani hivatott őssejtek tenyésztéséhez.

A massachusettsi ConforMIS két nyomtatott csípő-implantátumrendszert mutatott be. A világpremiernek számító rendszert július 31-én már használták is egy floridai klinikán.

A 3D szkennereket és printereket gyártó kínai SHINING3D bejelentette, hogy együttműködik a professzionális fogászati szoftvereket készítő pisai AGE Solutions-szal, közös nevezőre hozzák az olasz cég Maestro 3D Ortho Studio programját és a kínai vállalat fogászati megoldásait.

A barcelonai nyári Maker vásáron bemutatott OUROBOROS V2 „minden egyben” 3DP újrahasznosító rendszer használt műanyagokat zúz össze, majd printelhető szállá extrudál. A rendszer prototípus zúzórésze szinte teljes egészében kinyomtatta saját másolatát.

Az óceán mélye ember számára ugyan barátságtalan környezet, viszont nagyon különleges organizmusok lakják. Ezek a lények kizárólag a mostoha körülményeket tűrő, távirányított járművekre szerelt speciális eszközökkel figyelhetők meg. New yorki kutatók szakítanak a hagyományokkal, az eddigi kemény és szilárd műszereket rugalmas, jobban alkalmazkodó és az organizmusokkal könnyebben, azok veszélyeztetése nélkül interakcióba lépő puha robotikus szerkezetekkel váltanák. Kidolgozásukhoz 3D nyomtatást is használnak.

Az MIT Skylar Tibbits nevével fémjelzett Önösszeszerelő Laboratóriuma – ahol a 4D nyomtatást is kitalálták – és Christophe Guberan svájci tervező innovatív folyékony 4D technikával épített különleges lámpákat és vázákat. A formákat gélből dolgozta ki egy robot, majd az óhajtott méretre nőttek. A munkafolyamat csak percekig tart. Ezek a tárgyak az első bizonyítékai, hogy kereskedelmi forgalomba hozható termékek is készíthetők 4D nyomtatással.

Az olasz WASP bejelentette, hogy elkészült a látványos és kísérleti Trabeculae pavilonnal. A rendkívül világos épület a biomimetikus kutatások és a 3D nyomtatás innovatív kombinációja.

A Printable Science fémfűrész fogórésztől USB mikroszkóptartóig mindenféle dolgokat printelt már. Legújabb darabjuk egy négyrészes biztonsági borotva. Borotvanyomtatásban nem ők az elsők, pár éve a Gillette adott be szabadalmi oltalomra egy megoldást.

Bonyolult mértani formák használatával az additív gyártás hagyományos módszerekkel nagyon nehéz vagy megvalósíthatatlan egyedi tárgyak előállítására is képes.

A Nyugat-angliai Egyetem (Bristol) CFPR (Centre for Fine Print Research) központjának kutatói még tovább mennek: túllépnek a hagyományos 3D nyomtatókkal és három lineáris tengelyű (XYZ) gépekkel készült rögzített vízszintes vonalakon, és a Mitsubishi hattengelyes robotkarjával, egyedire kialakított nyomtatórendszerükben az extrúder mozgását irányítva, új formákat printelnek.

„A Mitsubishi elektromos robotkarja annyira ügyes hogy, minden irányból képes anyagokat manipulálni. Mozgása szabad, széles körben bővíthető” – magyarázza a robotika és művészi formák kapcsolatát, robot és külvilág interakcióit, a gép világérzékelésén alapuló döntéshozását vizsgáló Paul O’Dowd.

Mivel egyre nagyobb a kiváló minőségű 3D nyomtatótechnológiák iránti igény, a kutató és társai printgeneráló rendszerrel kapcsolták össze az ipari robotkart. Munkájuk célja a3DP automatizált munkamenetének merevségén, szigorán túlmutató esztétika megteremtése.

A kutatók szerint a 3D nyomtatás legnagyobb kihívása az irányított digitális gyártás – tárgykészítéskor a forma kivitelezését apró lépésekre bontják, a gép így tud rétegeket építeni az anyagból. Az anyag lerakása és a mozgás általában precízen ki van dolgozva, a technológia éppen ezért képes nagyon komplex szerkezetek előállítására, például ipari alkalmazásokban vagy az építészetben.

Új művészi formákhoz a robotkar dinamikus módszerekkel érzékel és alakít át, dolgoz meg PLA anyagokat. A printer lépéseit saját fejlesztésű szoftver határozza meg. A kutatók szerint ez olyan, mint amikor a keramikus közvetlenül dolgozik az agyaggal, hogy jobban ismerje a matériát, és legyen tisztában a korlátaival.

Nyomtatóanyagok határaival kísérletezve, nem várt tulajdonságokat is felfedeztek bennük. Szoftverüket úgy fejlesztik tovább, hogy jobban értse egy-egy tulajdonság megváltozását. Kerámiákkal és speciális műgyantával kivitelezett műalkotásokat szintén tesztelnek.

Különleges vállalkozásba fogtak az angliai Huddersfield Egyetem additív gyártással foglalkozó kutatói – új nyelvet dolgoznak ki és áramvonalasítják vele a technológiát. Munkájukkal könnyebbé tennék tervezők, mérnökök, minőségellenőrök tevékenységét, egyszerűsítenék, produktívabbá tennék a köztük folyó kommunikációt.

A Qnfen Qi által vezetett csoport a gyártási lánc teljes egészén javítaná a kapcsolatokat. Az új nyelv minden vonatkozásában felhasználóbarátabbá tenné a 3D nyomtatást, különös tekintettel a környezetvédelemre, a technológia „zöld” oldalára.

A korábban a Rolls-Royce számára, felülettextúrák tervezésére és mérésére nyelvet fejlesztett Qi mostani munkája (az előzőhöz hasonlóan) a matematikai kategóriaelméleten alapul.

A kategóriaelmélet a Wikipédia szócikke alapján „az univerzális algebrához hasonlóan felfogható matematikai struktúrák általános elméleteként, ahol a struktúrák között szerepelnek csoportok, gyűrűk stb. Alapfogalmai a kategóriák és az általuk definiált természetes transzformációk. Ez a fajta absztrakció nemcsak az alapvető, elméletet átfogó fogalmak magyarázatával foglalkozik, hanem segít az egyik matematikai elméletből a másikba módszereket és fogalmakat átvinni.”

Qi szerint javaslataik alkalmazásával eredményesebb lesz a gyártófolyamat, jelentősen csökken az áramellátás, kevesebb hibát vétenek, esnek az előállítási költségek.

A kutatók felvetett kérdései nagyon időszerűek.

3D modellek jelenleg ugyanis sokféleképpen oszthatók meg, dolgozhatók fel. A számítógéppel támogatott tervek (CAD), heterogén CAD rendszerek modelljeinek adataival a rendszereknek mindenképpen kell tudniuk egymás között dolgozni, mert ez a közös termékfejlesztés alapfeltétele. Az iparág jelenleg főként szabványosított fájlalapú módszereket használ az együttes munkához.

Ezek a fájlformátumok (.stl, .obj) viszont sajnos egyre elavultabbak…

Különféle módszerek „együttélése” csomó ellentmondást, meg nem értést és kérdést generál. Működhet-e a sokfajta CAD rendszer között eredményes adatcsere, adekvátak-e ezek a fájlok a tervezőplatformokkal, tervezőprogramokkal és minőségellenőrző szoftverekkel folytatandó kommunikációhoz, interakciók sorához?

Qi és társai válasza egyértelmű nem.

Mondandójukat 3DP szoftverfejlesztők is alátámasztják. Mindenkire érvényes, mindenki által használható, a gyártás minden szereplője által egységesen kezelhető megoldásokban gondolkoznak, mert különben lelassul a fejlődés.

A LiDAR (Light Detection and Ranging), azaz a lézeralapú távvezérlés alapjait az 1960-as években rakták le. Meteorológusok használták először, az Apollo-15 űrhajó Hold felszínéről készült térképészeti felméréseivel lett világhírű. Egy kibocsátó eszköz és valamely visszaverő felület távolságát méri, azaz saját jelforrással rendelkező, altív távérzékelő. Az ebbe a kategóriába tartozó megoldások közül a lézerszkennelés a legismertebb.

A LiDAR jövőjét alakíthatja a geográfiai technológiákkal foglalkozó brit GeoSLAM és a mobil térképkészítő rendszereket, szoftvereket gyártó 3D Laser Mapping júliusban bejelentett egyesülése. Az egyesüléstől a 3D szkennelés területén folyó kutatásfejlesztési tevékenység fellendülése mellett masszív piaci terjeszkedést is várnak.

A történet érdekessége, hogy a GeoSLAM-et a 3D Laser Mapping és az ausztrál CSIRO (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organization) közösen alapította. A cég úttörő munkát végez a hordozható kézi 3D szkennerek és általában a 3D szkennelés területén.

Legutolsó fejlesztésük egy LiDAR szkenner, a pehelykönnyű ZEB-REVORT. Nagy előnye a valósidő, a szkenek is megtekinthetők így. Ezért és forgatható feje miatt ideális eszköz nehezen megközelíthető terepekhez.

Az 1990-ben alapított 3D Laser Mapping ROBIN-ja mobil térképkészítő rendszer, hátizsákban elférő, járműre, drónra, helikopterre stb. is felszerelhető hordozható 3D szkenner, a hátizsákkal együtt kb. 10 kiló. Értelemszerűen légi szkennelésre szintén alkalmas.

Az egyesülés a LiDAR új alkalmazásaival, például önvezető járművek látásra tanításával, fontos épületek, tájrészek megőrzésével, összességében jobb szolgáltatásokat kínál, valószínűleg mindkét vállalatból kihozza majd a legjobbat, ami azért előnyös, mert a GeoSLAM és a 3D Laser Mapping másban jók. Előbbi az értékesítésben, marketingben és terjesztésben, utóbbi a kutatásfejlesztésben végez remek munkát.

Elhozhatják a 3D szkennelés új korszakát, térképeikkel többek között erdőirtásokat állíthatnak le, és megoldhatnak más súlyos környezetvédelmi problémákat is. A 3D Laser Mapping például a tengerpart monitorozásával gyűjt infókat a környezet változásairól.

A Volkswagen I.D.R elektromos versenyautó prototípusa nyerte a Coloradóban 1916 óta megrendezésre kerülő autós „hegymászó” megmérettetés, a PPHC (Pikes Peak International Hill Climb) idei kiadásának „négykerekes korlátlan, alternatív üzemanyag” szekcióját.

Ebbe a kategóriába bármi belefér, lényeg, hogy a járgány megfeleljen a szigorú biztonsági előírásoknak.

A Volkswagen járműve nemcsak megfelelt, hanem meg is döntötte a Peugeot 208 T16 2013-as csúcsát. A kocsit vezető négyszeres PPIHC-győztes Romain Dumas 8:13.878-at ment (7:57.148 volt a Peugeot ideje). Elektromos autó kategóriában szintén jeleskedett, a Tesla 2016-os rekordját adta át a múltnak.

A mérnököknek nem volt egyszerű dolguk, mert nyolc hónap alatt kellett elkészülniük a „verseny a felhőkben” rendezvényre. 3D nyomtatással sok időt spóroltak meg.

„A szélcsatorna modellhez kb. 2 ezer részt printeltünk, időnként több gép működött egyszerre” – emlékezik Benjamin Ahrenholz, a Volkswagen Motorsport Számítások/Szimulációk csoportjának feje.

A létfontosságú tesztekhez az autó felére kicsinyített mását használták, és az eredmények alapján döntöttek az aerodinamikai szempontból legjobb megoldás mellett, valamint a jármű tömegét is csökkentették.

Ezekkel az előmunkálatokkal a prototípuskészítés is azért jött ki olcsóbban, mert fröccsöntés helyett 3D nyomtatást használtak. A printelt részek a végső modell kiegészítő komponensei, például tokok kábelekhez és kapcsolókhoz.

A munkában, különösen a virtuális teszteknél oroszlánrészt vállalt az additív gyártásban rendkívül tevékeny, szimulációs szoftvereket fejlesztő ANSSYS. A Volkswagennel együtt sikeresen kialakították a jármű csúcsidejét megalapozó energiakezelést, elektromos meghajtást és aerodinamikát. Az egész projekt alatt többszáz vázkonfigurációt próbáltak ki, teszteltek le.

„A siker Dumas világklasszis vezetése, a Volkswagen úttörő terve és a mi iparvezető megoldásaink együttes eredménye” – magyarázza Shane Ermswiller, az ANSSYS alelnöke.

Az 1999-ben alapított minnesotai Protolabs 3D nyomtatással, CNC megmunkálással, fröccsöntéssel állít elő prototípuskészítéshez és kisszériás gyártáshoz alacsony példányszámban részeket. Termékeiket orvosi műszerekhez, elektronikai berendezésekhez, gépjárművekhez és fogyasztói árucikkekhez használják fel.

Méretre gyártott műanyag fröccsöntött részekkel kezdték, 2005-ben Angliában nyitottak gyártóüzemet, majd Japánban egy helyi tervezőket segítő irodát. 2009 óta készítenek ABS-alapú részeket is, 2012-től vannak a tőzsdén, 2013-ban 150 millió dollár bevételt könyveltek el.

Közben felvásárlásokkal és más tevékenységekkel folyamatosan gyarapodtak. Az akvizíciók között 3DP cégek (FineLine Prototyping, RAPID Manufacturing) is szerepelnek.

2018.második negyedévében a rekordnak számító 109,7 millió dollárt generáltak, amelyből 18,3 millió a tiszta bevétel, és ez 52 százalékos növekedés 2017 azonos időszakához képest. Az előző negyedévet szintén komoly növekedés jellemezte.

Az évek során számos díjat kaptak, többek között a Forbes 2013-ban és 2014-ben is az öt legjobb amerikai kisvállalat közé választotta őket, 2015-ben pedig amerikai fogyasztók szerint a Protolabs a gyors prototípuskészítés egyik leghitelesebb képviselője volt.  

A legnagyobb, robbanásszerű emelkedést a CNC megmunkálásban tapasztalták, de digitális üzleti modelljük teljes egészével elégedettek.

3D nyomtatásból származó bevételeik 22 százalékkal nőttek. A pozitív tendencia folytatódik, hiszen nemrég a General Electric-kel (GE) léptek partneri viszonyba – az elsők között csatlakoztak a GE frissen indított Gyártópartneri Hálózatához (MPN).

„Óriási lehetőség, hogy a GE Additive-vel együttműködve tovább bővítjük, fejlesztjük az ipari szintű additív gyártótechnológiák és anyagok adta lehetőségeinket” – jelentette ki Vicki Holt, a Protolabs egyik vezetője, aki 2014-ben azért került a céghez, hogy a dollármilliárdos vállalatok közé emelje.

A belga Materialise a 3D nyomtatás egyik legaktívabb szereplője. Új szolgáltatások, új partnerségek, új nyomatok és nem utolsósorban új technikai megoldások – a cég szinte minden nap hallat magáról…

Legutoljára ékszeripari elképzeléseikből villantottak fel morzsákat, most pedig az 1860-ban, az Antwerpen tartományhoz tartozó Lier mellett talált, azóta a Belga Királyi Természettudományos Intézetben, Brüsszelben őrzött mamut csontvázát fogják életnagyságban kinyomtatni, majd októbertől Lierben kiállítani.

Az Európában elsőként kiállított mamut „rekonstruálása” a vállalat legnagyobb SLA (sztereolitográfia) projektje.

A 320 csontból álló vázat leszkennelték, és digitálisan újraalkották. A szkeneket a Materialise Magic szoftverével hozták nyomtatásra alkalmas állapotba.

Most jön a legnehezebb rész, a teljes csontváz printelése, majd egy szinte láthatatlan belső szerkezetre emelésre. A 300 kilós szénszerkezettel a sokkal nehezebb eredeti, 19. századi külső rendszert helyettesítik.

A munkát a múzeummal közösen végzik.

A szkennelésnek szintén a brüsszeli intézmény adott otthont, a rekonstrukcióban pedig a hajszálpontos anatómiai egyezésre ügyelő neves paleontológus Mietje Germonpré is részt vett.

„A projekt nagysága azért is komoly kihívás, mert változatos területekről kellenek szakértők hozzá, ráadásul a határidő is záros. Az eredeti csontvázzal kapcsolatban a tudomány 150 évvel ezelőtti állapotát hűen tükröző több pontatlanságot fedeztünk fel, például a farok rövidebb, mint akkor gondolták. Az eredetiből hiányzik pár csont, köztük a jobb agyar, amelyet a baloldali alapján készítettünk el. Az új sokkal hitelesebb, mint a fautánzat. Töréseket szintén korrigáltunk. Ezekhez a feladatokhoz az eredeti csontszerkezet tükörképeit használtuk. Végeredményben az új mamut tudományosan hitelesebb lesz, mint a 19. századi” – magyarázza Gertjan Brienen projektmenedzser.

A nyomatok a Materialise kifejezetten óriási tárgyak kivitelezésére fejlesztett kilenc Mamut SLA gépén készülnek majd. A printelés egy hónapig tarthat, utána különféle lakkok, festékanyagok és textúrák kombinációjával véglegesítik a csontvázat.

Germonpré kiemelte, hogy a 3DP azért (is) rendkívül hasznos a paleontológiában, mert az eredeti megkárosítása nélkül lehet vele kőzeteket tanulmányozni. A szakértőknek nem kell egyhelyben lenniük, a világ különböző pontjaim tartózkodva vitatkozhatnak szimultán.