FREEDEE BLOG

A csúcstechnológiákban élenjáró Szingapúr a 3D nyomtatás egyik távol-keleti fellegvára, virágzik a startup ökoszisztéma, jelentősek az állami támogatások, az additív gyártás egyre fontosabb szerephez jut a helyi oktatásban, kutatásfejlesztésben, és az alkalmazások, ipari hasznosulások száma is folyamatosan nő.

A Szingapúri Nemzeti Egyetem (NUS) július elején indított AM.NUS Építkezés és 3D nyomtatás programjának neve magáért beszél, célja a technológia építőipari elterjedésének felgyorsítása. A Nemzeti Additív Gyártás innovációs Klaszter (NAMIC) által támogatott program keretében fenntartható – környezetbarát – nyomtatóanyagokat és terveket dolgoznak ki épületszerkezetek tömeges gyártására.

Hatékonyabb munka, költségek csökkenése, jobb minőség szintén szerepelnek az elképzelésekben. A kivitelezés lényege, hogy ipari szereplőkkel együttműködve a városállamban 3D épületnyomtató ökoszisztémát alakítanak ki. Tréningek, konferenciák és workshopok szintén a program részét képezik.

Az egyetemen nemrég alapított épületnyomtatás laboratóriuma ad majd otthont Szingapúr legnagyobb (állványszerű) betonprinterének. Rendeltetése betonszerkezetek tömeges 3D nyomtatása.

A program jelenleg két kutatási projektet jegyez.

Az első egy nyomtatott illemhely. A résztvevő Hamilton Labs India egészségügyi állapotán szeretne javítani mellékhelyiség-egységek tömeges gyártásával. Ilyen egységet találtak ki és nyomtattak öt óra alatt. Más technikával egy egész napig eltartott volna, ráadásul az új vécé előállítása 25 százalékkal olcsóbb. A Hamilton robotikus HamilBot Mark 1 gépével és újrahasznosított cementkeverékkel dolgoztak. A következő fázisban még „zöldebb” cementet akarnak használni.  

A mellékhelyiségeket India egyik legszegényebb államában, az északkeleti Biharban fogják felállítani. Mindegyik könnyen szállítható 12 kisebb modulból áll, a modulokat a helyszínen szerelik össze.

A másik projekt speciális keretek kidolgozása fürdőszoba egységekhez. Ezek az egységek hagyományosan betonból vagy fából, nagyjából egy nap alatt készülnek el. Az acélt és fát polimerrel helyettesítő megoldással ugyanennyi idő alatt kb. 24 egység printelhető a félautomata gyártószalagon.

Új technológiák megjelenésekor gyakran tesszük fel a kérdést, hogy mi volt az addigi bevett módszer, mi lesz a hagyományos eljárással. Néha gyorsan a feledés homályába vész, például a floppylemez, máskor, például a kalligráfia esetében ugyan kiesik a mainstreamből, de egy szűk szakértő-hagyományőrző közösség által tovább él. Sok esetben viszont átalakul, és ugyanolyan fontos marad, mint volt korábban.

A 3D fémnyomtatás kapcsán sűrűn felmerül, hogy milyen hatással van a klasszikus öntésre, ami egyébként cáfolva a hiedelmeket, nem ellentétes a 3DP-vel. Sokan nyomtatnak öntőformákat, és így a két technológia kiegészíti, erősíti egymást. De túl a printelt öntőformákon, 3D nyomtatással közvetlenül is egyre jobb minőségű fémtárgyak állíthatók elő.

A Voxeljet például új repülőgép-ajtókat tervezett, a modellekhez 3DP-t használtak. A cég mégsem vizionálja a hagyományos öntés végét, hanem egymást kiegészítő eljárásokat lát, mert egyes esetekben az egyik, másokban a másik az előnyösebb.

Öntéssel nem alakíthatók ki olyan bonyolult geometriák, mint fémnyomtatással, és ezért döntöttek az utóbbi mellett.

„A 3D fémnyomtatás, például a közvetlen lézeres fémszinterezés (DMSL), jelenleg csak egy viszonylag szűk szegmensben verseng az öntéssel. A DMLS rendszerek munkaterülete kisebb alkatrészekhez ideális, és a légjármű-iparnak készülő printelt részek hitelesítése időigényes folyamat, míg a fémöntés sok évtizedes múlttal rendelkezik. A közvetlen fémnyomtatás relatíve drága is. Nem a fémporok, hanem a printerek a lassabb munkafolyamat miatt az” – hangsúlyozza egy sajtóközleményben a Voxeljet.

Mindezek mellett a nyomatokkal fáradságos utómunkálatokat is kell végezni. Egy nyomtatott alumínium-fémrész fontonkénti (1 font = 0,453 kg) átlagköltsége 160, rozsdamentes acélnál 215, míg hagyományos öntéssel az acél csak 15 dollár. Olcsóbb printerekkel, nagyobb munkaterülettel, és tapasztaltabb munkaerővel viszont csökkennek a 3D fémnyomtatás költségei.

Egyelőre megjósolhatatlan, hogy az árcsökkenés milyen hatással lesz a hagyományos fémöntésre. Az öntödék valószínűleg munkafolyamataikba integrálják a 3DP-t, és eldöntik, mikor melyik technológiát használják.

„A 3D homok- és műanyagnyomtatás a költségek és a komplex nyomatok szempontjából már most tökéletes alternatívák öntödék számára. Folyamataik megváltoztatása nélkül képesek összetett komponenseket gyártani, és nem is kell vásárolniuk 3DP-rendszereket hozzá, gépvásárlás helyett elég megkeresniük a homok- és műanyagnyomtatást szolgáltató cégeket” – magyarázza Ingo Edere, a Voxeljet igazgatója.

Michel Paysant művészet, tudomány és technológia szintézisén dolgozó, a három terület kapcsolatrendszerét kutató kortárs francia alkotó és a szintén francia (Grenoble-székhelyű) 3D nyomtatógyártó Microlight3D elkészítette a világ legkisebb printelt önarcképét. Az installációiról ismert 1955-ös születésű művész Montevideótól Pekingig, a világ különféle múzeumaiban és galériáiban állított már ki.

Egyelőre nem került a Guinness rekordok könyvébe, ráadásul a 3D nyomtatásban egyre gyakoribbak a legek, munkájuk azonban mindenképpen megsüvegelendő, különleges alkotás. (A legek különben is inkább a nagyság, s nem a mikrovilágok igézetében születnek.)

„A tudomány és a művészetek világa sohasem kereszteződik, én viszont megpróbálok hidakat építeni közöttük” – foglalja össze ars poeticáját, amelynek szerves részét képezik a pirinyó nanovilágok.

Paysant nemrég a Louvre-ban állított ki új technológiákkal készült munkákat, köztük önarcképeket is. Közben eldöntötte, hogy felveszi a kapcsolatot a nagyon pontos gépeiről ismert Microlight3D-vel, és saját fejéről készíttet velük 3D nyomatot.

A grenoble-i cég 2017 januárja óta árusítja nagyfelbontású 3D printereit. A Grenoble-Alpok Egyetemmel való 15 éves együttműködés, a két fotonos polimerizáció területén folytatott közös kutatások eredményeként a Microlight3D a 3D mikronyomtatásnak és alkalmazásainak legismertebb specialistáinak egyikévé vált.

Paysant leszkennelte a fejét, majd elküldte a nagyfelbontású digitális fájlt a cégnek. Michel Bouriau főmérnök vezényelte le a nyomtatást, és sikerült elérniük a 0,2 mikron, azaz 0,0002 milliméter méretet.

Ilyen felbontású alkotás csak mikroszkóppal látható. A fej magassága 80 mikron (0,08 milliméter), akkora mint egy hangya szeme, nagyító nélkül semmit sem érzékelünk belőle. A Microlight3D 100 nanométer széles aranyréteggel vonta be a szobor felületét.

A nano szobrocska jelenleg az Arthoteque FRAC Limousin New Aquitaine-ben nézhető meg november 3-ig. Paysant kísérlete alátámasztja, hogy a mikron alatti szinten is elterjedt a komplex tervezés, mérnöki tevékenység.

A nanoléptékű 3D nyomtatás ugyan épp csak elkezdődött, de máris nagy a versengés a gyártók között, hogy melyiküké a leggyorsabb és legjobb teljesítményű „nanoprinter.”

Az első nyomtatott autót jegyző arizonai Local Motors, most már LM Industries nemrég jelentette be kisszériás gyártásra berendezkedő chandleri (Arizona) mikroüzemét.

Az utóbbi időben azonban más is történt a céggel, ami azonban nem miniatűr világokra utal, hanem az eddigi fejlesztések szellemében óriási nyomatokat, alkatrészeket vetít előre.

A Thermwood ugyanis a világ legnagyobb kompozitnyomtatóját, a 3,05x12,19 méteres LSAM-et telepítette a Local Motorsnál. Ezzel a géppel fogják gyártani az LM Olli önvezető elektromos autóját.

Az autó tervezésénél a biztonság, a fenntarthatóság és az intelligencia a kulcsfogalmak. Eleve arra találták ki, hogy változatos körülmények között, különféle terepeken, például egyetemi kampuszokon vagy városközpontokban egyaránt működjön.

Az érdeklődő közönség a 2016-os Nemzetközi Gyártótechnológiai Bemutatón (IMTS), Chicagóban tekinthette meg először. Tervezői szerint meg fogja változtatni a közlekedést (igaz, ezt az összes önvezető autó fejlesztője ugyanígy elmondja).

Az LM a chicagói rendezvényen más nyomtatott járműveket, köztük a jól ismert Stratit is bemutatta, amelynek korábbi változatát a 2014-es LMTS-en 44 óra leforgása alatt nyomtatták. Az idein újabb érdekességek várhatók, például választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a cég mire használja a Thermwood frissen telepített gépét.

A Strati nyomtatásában az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium (ORNL) és a Cincinnati Incorporated is részt vett, közösen fejlesztett világhírű gépükön, az első ipari léptékű, nagyméretű részek, termékek órákon belüli gyártására alkalmas 3D printeren (Big Area Additive Manufacturing, BAAM) dolgoztak.

„Az óránkénti 18 kiló, szénnel megerősített ABS műanyag lerakásával és a masszív gépméret következményeként nagyobb tárgyak, például autók is gyárthatók additív technológiával” – nyilatkozta 2014-ben Andrew Jamison, a Cincinnati Incorporated igazgatója.

A Thermwood gépe még nagyobb. Konfigurációtól függően a rendszer különféle tevékenységeket folytathat: alkatrészeket printelhet vagy igazíthat ki. A Local Motorsnál telepített változat 3,05 méter széles és 12,19 méter hosszú, és a gyártó elmondta, hogy egy 3D printer akár 30 méter széles is lehet.

A Purdue Egyetem kutatóit a szivárványszínű sáskagarnéla ihlette meg szupererős nyomtatóanyagok fejlesztéséhez. A Kaliforniai Egyetem (Riverside) tudósaival együtt tanulmányozták az állat mozgását, ollóinak használatát és ahogy vár a zsákmányra.

Az állat különlegessége, hogy összeroppantja és legyőzi páncélozott ellenfeleit, főként tarisznyarákokat, valamint puhatestűeket. Kivételes mechanikus adottságai szintén figyelemreméltók, és a sérüléseket is jól kezeli. Összességében nagyon erős, és úgy csap le, mint egy 0,22 kaliberes golyó.

Új kutatások kimutatták, hogy ollóját nehezebb feltörni, mint a diót. Az ellenállást a kitin rostjai okozzák. Ugyanez az anyag sok más páncélos tengeri állatban, rovarok külső vázában is megtalálható. Elrendezése egy kicsit olyan, mint egy spirális lépcsőé.

Működését részletesen még soha nem tanulmányozták, és rájöttek, mitől nem törik szét hirtelen, miért olyan erős. A Purdue Egyetemen ezeket a mechanikai jelenségeket figyelembe véve új modellt dolgoztak ki, és az elmélet igazolására, bejáratott anyagokból különleges kompozitot kísérleteztek ki.

A munkához rengeteg elemzést, számítást és kísérletet végeztek. Az ollóban lévő spirálformát vizsgálva a benne lévő biokompozit anyagokat jellemezték, s azokat utánozva, saját anyagukkal az egyedi spirális szerkezeten belül figyelték a keményedés folyamatát.

Az eddigi kutatások alapján a spirális architektúrát a folyamatos gyors csapások túlvészelésére „találta ki” a természet, alakult ki az evolúció során. A szerkezet működéséről mintázott modellel, és a modellhez tervezett, 3D nyomtatással kivitelezett anyagon kamerákkal felvették a módosulásokat, hogy a későbbiekben azokat is fel tudják majd használni.

Az eredményeket hasznosítva, kompozitokban eddig kivitelezhetetlen mechanizmusokat integrálnak új anyagokba, és a rostokat is másként fogják összerakni. A mostani eljárásokkal ugyanis nem optimalizálják azokat, a sáskagarnélánál megfigyeltek alapján viszont sikeres lehet az optimalizálás, ami könnyebb, erősebb és keményebb anyagokra egyaránt kiterjedhet.

Többek között a légi- és a gépjárműipar, sportok tartozhatnak a majdani alkalmazások közé.

A német EOS a 3D fémnyomtatás, a technológia ipari alkalmazásának egyik kulcsszereplője, 65 országban 3 ezernél több DMLS (közvetlen fém lézerszinterező) rendszerrel képviseli magát. Printergyártás és értékesítés mellett nyomtatóanyagokat fejleszt, oktató és tanácsadó tevékenységet is folytat.

A napokban bejelentették, hogy a 2015-ben alapított Additive Works startuppal összeállva, a gyártófolyamatok javításán dolgoznak. Az együttműködés keretében az EOS kínálata a partnercég Amphyon szimulációs szoftverével bővül. A platformot egyben tovább is fejlesztik, moduljait beépítik az EOSPrint nyomtatószoftverbe. (A szimulációs eszközt az Altair, a 3D Systems és az SLM Solutions szintén használja.)

Közös céljuk, hogy a 3D nyomtatás intuitívebb és felhasználóbarátabb legyen. A szimuláció fontos szerepet játszik benne, mert az alkotás előtti „virtuális teszt” nagyon fontos előkészítő lépés, utána jobban és részletesebben látják, hogyan megy fémanyagok szinterezése.

„Annak ellenére, hogy az additív gyártás kiforrott technológia, különösen tapasztalatlan felhasználók nehezen látják előre, hogy egy rész nyomtatása az elvárásoknak megfelelően alakul, vagy sem” – magyarázza Nils Keller, az Additive Works igazgatója.

Ez az oka, hogy az elmúlt években egyre többen fejlesztenek a lézeres olvasztási folyamatot vizsgáló szoftvereket és más képalkotó eszközöket.

Itt jön képbe a hagyományos szubtraktív gyártásban szabványnak számító szimuláció, amellyel elkerülhetők váratlan hibák, például felületi lyukak vagy belső hiányosságok.

Az Additive Works pont ilyen megoldást kínál.

Az Amphyon munkafolyamata négy elvben foglalható össze: felbecsülés/értékelés, szimuláció, adaptáció, folyamat, azaz ASAP (Assesment, Simulation, Adaption, Process), ami egyben a legtöbb betűszó mintájára szójáték is, utalás a tevékenység „lehető leghamarabbi” kivitelezésére.

Az első szakaszban a szoftver felbecsüli az adott tárgy nyomtatási idejét, anyaghasználatot, szükséges utómunkálatokat, mennyire érzékeny a matéria a torzulásokra stb. A következő maga a szimuláció, amelyből megismerjük a torzulásokat, esetleges repedéseket stb. Utána a szkennelés tempóját vagy a lézer erejét az alkalmazáshoz igazítják, majd jöhet a printelés.

A General Motors óriási lehetőséget és a gyártás költséghatékonyabbá tételét látja a 3D nyomtatótechnológiákban. Gyáraiban egyre több printer dolgozik, a cég által Gyártás 4.0-nak nevezett megoldásokkal (3DP, drónok, robotok stb.) a Delta Lansing üzemben két év alatt több mint 300 ezer dollárt spóroltak meg szerszámok és más kiegészítő eszközök készítésénél.

A Nottinghami Új Egyetemen bebizonyították, hogy környezeti hatásokra, például fényre állapotukat megváltoztató (fotoaktív), például színtelenről kékre módosuló molekulákat tartalmazó anyagok készíthetők 3D nyomtatással. A kutatás tulajdonságaikat módosító printelt elektronikai, egészségügyi és kvantumszámítási eszközöket eredményezhet.

Az USACE, az amerikai hadsereg mérnöki csapata, a Védelmi Minisztériumhoz tartozó szövetségi ügynökség erős struktúrájú nyomtatható betonkeveréket állított elő építőelemekhez. A beton nem annyira homogén, mint a cement, a cementnek viszont a szerkezete nem annyira erős, mint a betoné. A mostani keverékben ötvöződnek a két anyag előnyös tulajdonságai.

A 3DP specialista holland Vormvrij bemutatta agyagot extrudáló legújabb 3D printerét, a LUTUM 4-et. Az agyag a 3D nyomtatás speciális területe, lelkes hívekkel, úttörőkkel, de komoly kritikusokkal is. Kerámiához, művészi munkákhoz ideális anyag, viszont nem lehet vele annyira pontosan dolgozni, mint más matériákkal. Az új gép ezen is hivatott változtatni.

Szintén kerámia, de ezúttal a Távol-Keletről. Kínai kutatók először a világon sikeresen nyomtattak mikrogravitációban Holdról származó porokat is tartalmazó kerámiarészeket.

Sokszor nehéz komplex terveket FDM nyomatokká alakítani. Minőségi munkához nélkülözhetetlenek a segédanyagok, amelyeket viszont gyakran nehéz és időigényes eltávolítani a kész tárgyakról, és előfordul, hogy nyomok maradnak utánuk. A Hongkonggal szomszédos, senzseni eSUN új fejlesztésű, vízben oldódó PVA-t, az eSoluble-t ajánlja. A segédanyag, mint neve is elárulja, feloldódik a vízben, szobahőmérsékleten pár óra alatt eltűnik.   

A francia haditengerészeti, védelmi Tengerészeti Csoport és a Nantes-i Egyetem mérnökei első alkalommal nyomtattak teljes méretű légcsavarszárnyat. A bonyolult geometriájú 300 kilós szerkezet speciális „drótíves additív gyártással” (wire arc additive manufacturing, WAAM) állították elő, és katonai alkalmazásokban hasznosíthatják.

Orvosi képeket naponta regisztrálnak, hogy például lássák a különbséget két MRI szken között. Az ezt végző orvosok a jelenlegi rendszerek lassúsága miatt sokáig órákig bíbelődnek rajta. Az MIT kutatói által fejlesztett VoxelMorph gépitanulás-algoritmus komoly segítség lehet, mert ezerszer gyorsabban elvégzi ugyanazt a munkát.

Szintén az MIT-n terveztek és nyomtattak puha mechanikus szerkezetcsoportokat – robotokat –, amelyek mozgása mágnessel vezérelhető, nagyjából úgy, ahogy a bábfigurákat mozgatják.

A Zürichi ETH diákjai gyönyörű és bonyolult „organikus” fémhomlokzatot hoztak létre 3D nyomtatott öntőformákkal. A 6 méter magas, 4 méter széles szoborszerű alumíniumszerkezet, a „Mélyhomlokzat” 26 gondosan kidolgozott panelből tevődik össze.

Otthoni, vállalaton, gyáron belüli 3D nyomtatással idő spórolható meg, csökken a gyártási költség, javul a termékminőség. Egy díjnyertes alkalmazással az Ultimaker 3D printerei egy év leforgása alatt 2015-ben 160 ezer dollárnyi összeget takarítottak meg a Volkswagen Autoeuropa gyárának.

A portugáliai üzemben 2014 óta használnak 3D nyomtatókat, a megtakarítást 2016-ban jelentették be; a gyártási költségek 90, a teljes fejlesztési idő 95 százalékkal csökkent. A bámulatos eredményt többszázezer dolláros ipari gépek helyett desktop Ultimaker nyomtatókkal érték el. (Az Ultimaker termékei itt rendelhetők meg Magyarországon.)

A pilotként indult projektben hét gép, Ultimaker 3 és 2+ printerek vettek részt, amelyeket 2016-ban kb. ezer alkatrész elkészítéséhez használtak.

A Volkswagen Autoeuropa azóta még jobb teljesítményt ért el, mert most már több mint éves negyedmillió dollárt spórol az Ultimaker megoldásaival.

Az Ultimaker más vállalatoknak is segíteni akar a költséghatékonyabb gyártásban, és kiadott egy tanulmányt arról, hogy hogyan vágjunk bele az irodai 3D nyomtatásba (Getting Started with Office 3D Printing).

A legelterjedtebb technikára, a szálhúzásos megoldásra (FFF) fókuszáló dokumentum használati utasítás desktop megoldásokhoz, tipikusan felmerülő problémák kezeléséhez, szoftverekhez, anyagokhoz, logisztikához, hálózatokhoz, személyzethez és karbantartáshoz. Bármilyen szektor kezdő, de a technológiát használni akaró vállalkozóinak szól, legyen szó légjármű- vagy autóiparról, egészségügyről vagy építészetről, ipari formatervezésről stb.

Az érdeklődők közérthető formában ismerkedhetnek a 3D nyomtatással. Az Ultimaker azt is figyelembe veszi, hogy a döntéshozók nem értenek minden esetben a technológiához, és ennek megfelelően a felmerülő akadályokat, a változásoktól való félelmet, a tréninggel és logisztikával kapcsolatos problémákat is bemutatják.

A 3DP-t a termékfejlesztési munkafolyamat feljavításaként mutatják be, a szoftverek is integrálhatók létező eszközökbe, de hangsúlyozzák: a gyártóknak mindenképpen változtatniuk kell a korábbi megoldásokon, különben lemaradnak.

Ennek megfelelően a szerzők a 3DP hozzáadott értékeire fektetik a hangsúlyt, táblázataik, folyamatábráik pedig összehasonlítások, amelyekből kiderül, hogyan spórolhatunk idővel és pénzzel.  

A 3D nyomtatás térhódításának biztos jele, hogy világszerte egyre több additív gyártóközpont nyílik. A lista most két újjal bővült.

A vegyi és fogyasztói termékekre specializálódott, németországi székhelyű Henkel Additív Gyártás Innovációs és Interakciós Központot nyitott az írországi Tallaght-ben.

A cég bioalapú nyomtatóanyagokat is fejleszt, azokkal bővíti SLA és DLP megoldásait. Emellett a HP Multi Jet Fusion rendszereinek első globális forgalmazója. Az új létesítmény – Ballyfermot, Dublin és Cork City mellett – már a negyedik Írországban.

A jelenleg laboratóriumokból, ügyfélszolgálati irodákból és tárgyalótermekből álló, 3D nyomtatótechnológiákkal bőségesen felszerelt 700 négyzetméteres központban kutatásfejlesztéssel, például ipari gyártásra szánt fejlett anyagok kidolgozásával, valamint tréningekkel, tesztekkel és bemutatókkal foglalkoznak majd.

A helyszínválasztás sem véletlen.

„A vezető orvostechnológiai, légjármű és más iparágak klasztere miatt Írország természetes választás; cél, hogy európai regionális csomópont legyen”- mondta Matthew Holloway, a Henkel Technológiai Központ igazgatója.

Írország komoly lehetőséget lát arra, hogy a létesítménnyel a jövőben az eddiginél is pozitívabban ítélik meg a világ tudományos-technológiai életében, új megoldások kidolgozásában játszott szerepét.

A tervek szerint a központot két év alatt 2 ezer négyzetméterrel bővítik, ami újabb négy labort, munkaállomásokat és irodákat jelent.

A brit fémporgyártó LPW Technology légjármű-, autó- és biomedikális ipari alkatrészek nyomtatását gyorsítaná fel. A cél érdekében az angliai Cheshire-ben, Haltonban nyitott 9700 négyzetméteres gyártóközpontot. A kategóriájában (fémporok kikísérletezése és előállítása 3D nyomtatáshoz) a világon első nagyobb létesítmény kb. 20 millió fontba került. A termelést tesztelő rendszerek, printerek és más gépek, valamint az ipar 4-0 folyamataira fejlesztett szoftverek hivatottak fellendíteni.

A gyártóközponthoz kapcsolódik a nemzetközileg is elismert Daresbury Laboratórium. A kutatásfejlesztéssel foglalkozó labor 2016-ban nyílt meg.

Egyre nagyobb üzlet a DNS-szintézis, cégek világszerte rendelnek egyedileg kidolgozott géneket, amelyeket gyógyszerek, ipari enzimek, vegyszerek, mikrobák stb. gyártásához használnak fel. Különféle laborokban növényekbe és állatokba injekciózott szintetikus géneket, CRISPR-alapú új gyógyterápiákat tesztelnek.

Egyes kutatók az információ DNS-en történő tárolását is javasolják – nem véletlenül, mert egy gramm kb. 50 millió DVD mennyiségre elegendő, és ezzel a megoldással az adatok hosszú évszázadokig megmaradnak.

A tervek megvalósításához viszont sokkal több DNS-szál kell, mint amennyit a biotechnológiában használnak. A technológiák szintén hátráltató tényezők – a mostani DNS-szintézis módszert 1981-ben dolgozták ki, és még kis génekhez is sok idő kell, elkészítésük költséges, és a végeredmény sem mindig pontos.

A Kaliforniai Berkeley Egyetem (UC Berkeley) tudósai mérgező vegyszerek nélküli és a bevett mai technikánál pontosabb módszert dolgoztak ki DNS-szekvenciák előállítására. Módszerükkel ráadásul olcsóbb és gyorsabb is a folyamat.

Gének szintézisét, DNS-szálakat a jelenlegi gyártásnál tízszer gyorsabban, egy éjszaka leforgása alatt képesek létrehozni. A módszer a 3D nyomtatókhoz hasonló DNS-printert eredményezhet. Egy ilyen printer nemcsak gyorsasága miatt lehet hasznos, hanem azért is, mert különféle új ötletek tesztelhetők vele, és a tesztekkel hamarabb végeznek, plusz a többi additív eljáráshoz hasonlóan nagyobb szabadságot is ad.

A „DNS-printer” DNS-szintetizáló enzimen és az immunrendszer sejtjeiben található TdT-n (Terminális Deoxynukleotidyl-Transzferáz) alapul. Utóbbi másolásához nincs szükség meglévő DNS-sablonra. A génekhez véletlenszerűen ad hozzá nukleotidokat, amelyekkel az immunrendszer számára használható antitestek képződnek. Mind a négy nukleotiddal jól működik, nincsenek káros mellékhatásai, percenként 200 bázispárral növeli a DNS-t.

Az első tesztek sikeresek voltak, az új és gyorsabb technika minden lépésben nagyjából olyan pontosnak bizonyult, mint a régi, és ez csak a kezdet.

A szintetikus biológia fejlődésében is fontos lépésnek tűnő módszerrel több tudományterületen gyorsíthatók fel a fejlesztések, biomérnökök könnyebben találhatnak ki gyártóeljárásokat.