Egyre nagyobb üzlet a DNS-szintézis, cégek világszerte rendelnek egyedileg kidolgozott géneket, amelyeket gyógyszerek, ipari enzimek, vegyszerek, mikrobák stb. gyártásához használnak fel. Különféle laborokban növényekbe és állatokba injekciózott szintetikus géneket, CRISPR-alapú új gyógyterápiákat tesztelnek.
Egyes kutatók az információ DNS-en történő tárolását is javasolják – nem véletlenül, mert egy gramm kb. 50 millió DVD mennyiségre elegendő, és ezzel a megoldással az adatok hosszú évszázadokig megmaradnak.
A tervek megvalósításához viszont sokkal több DNS-szál kell, mint amennyit a biotechnológiában használnak. A technológiák szintén hátráltató tényezők – a mostani DNS-szintézis módszert 1981-ben dolgozták ki, és még kis génekhez is sok idő kell, elkészítésük költséges, és a végeredmény sem mindig pontos.
A Kaliforniai Berkeley Egyetem (UC Berkeley) tudósai mérgező vegyszerek nélküli és a bevett mai technikánál pontosabb módszert dolgoztak ki DNS-szekvenciák előállítására. Módszerükkel ráadásul olcsóbb és gyorsabb is a folyamat.
Gének szintézisét, DNS-szálakat a jelenlegi gyártásnál tízszer gyorsabban, egy éjszaka leforgása alatt képesek létrehozni. A módszer a 3D nyomtatókhoz hasonló DNS-printert eredményezhet. Egy ilyen printer nemcsak gyorsasága miatt lehet hasznos, hanem azért is, mert különféle új ötletek tesztelhetők vele, és a tesztekkel hamarabb végeznek, plusz a többi additív eljáráshoz hasonlóan nagyobb szabadságot is ad.
A „DNS-printer” DNS-szintetizáló enzimen és az immunrendszer sejtjeiben található TdT-n (Terminális Deoxynukleotidyl-Transzferáz) alapul. Utóbbi másolásához nincs szükség meglévő DNS-sablonra. A génekhez véletlenszerűen ad hozzá nukleotidokat, amelyekkel az immunrendszer számára használható antitestek képződnek. Mind a négy nukleotiddal jól működik, nincsenek káros mellékhatásai, percenként 200 bázispárral növeli a DNS-t.
Az első tesztek sikeresek voltak, az új és gyorsabb technika minden lépésben nagyjából olyan pontosnak bizonyult, mint a régi, és ez csak a kezdet.
A szintetikus biológia fejlődésében is fontos lépésnek tűnő módszerrel több tudományterületen gyorsíthatók fel a fejlesztések, biomérnökök könnyebben találhatnak ki gyártóeljárásokat.
