FREEDEE BLOG

Szingapúr igazi gasztronómia paradicsom, dél-kínai, maláj, dél-indiai és thai konyha találkozása, keveredése. A városállam olyan ínycsiklandozó fogásokkal ajándékozta meg az egyetemes konyhaművészetet, mint például a chilis rák, a halfej curry vagy a szintén tenger gyümölcseiben bővelkedő katong laksa.

Szingapúr azonban nemcsak a kulináris élvezetek vagy a pénzügyi szolgáltatások Mekkája, hanem a Távol-Kelet egyik technológiai fellegvára is, nyílt és dinamikusan fejlődő gazdasággal, folyamatos innovációval, nagyon fejlett startup-ökoszisztémával, világhírű felsőoktatási intézményekkel és kutatóintézetekkel.

2015-öt pedig nemcsak a fém-, hanem az ételnyomtatás potenciális áttörési éveként is szokás jellemezni, tehát cseppet sem meglepő, hogy Daniel Peng Zho, a Nemzeti Egyetem 3D nyomtatással egyelőre inkább csak ismerkedő diákja különös ötlettel, süteményt, csokit és krumplipürét is nyomtató géptervvel állt elő.

Több társával dolgoznak rajta. Még nincs kész teljesen, de már printeltek vele. A fúvóka 1,5 milliméter, a nyomtatási terület 15x15 centi, ami nem is annyira rossz egy kajaprintertől. Még egy technikai adat: egy néhány rétegből álló pálmaformájú süti nyomtatása 3-4 perc.

A múlt népszerű játékainak emléket állító GamesWeLoved és a játékkontrollerek és konzolok személyre szabásával foglalkozó Extreme Consoles honlapok összeálltak, hogy a legendás PS (PlayStation) One-t DJ lemezjátszóvá alakítsák át.

Eleve úgy tervezték, hogy teljes mértékben kihasználják a 3D tervezés és nyomtatás lehetőségeit. Megtették, az átalakításhoz nyomtatott részekkel is dolgoztak.

A PS One és a lemezjátszó nem véletlen egybeesés – a konzol fénykorában volt a vinilkultúra is a zeniten. Az új darabbal e két letűnt világ előtt tisztelegnek az alkotók.

A konzol azonban nemcsak múltidézés, hanem lemezjátszóként is működik. Nosztalgiázó DJ-knek és játékosoknak melegen ajánlott.

Az utóbbi időben egyre többen nyomtatnak minihajót és hajó-kiegészítőket Japánban. Ugyan sokféle előre gyártott csomag, összeszerelhető készlet kapható a boltokban, a rajongók mégis inkább maguk terveznek a semmiből, majd nyomtatnak hajó- és csónakmodelleket.

A vontatóhajók és a motoros tűzoltóhajók a legkedveltebb darabok, amelyeket általában fényképek alapján alkotnak meg. Miután elkészült a 3D modell, méretarányosan miniatürizálják, hogy a motor működéséhez szükséges összes alkatrész benne legyen. Tendenciává kezd válni, hogy ezeket az alkatrészeket szintén nyomtatják.

Sokan csak szórakoznak, mert tetszik nekik, hogy hajójuk A pontból B pontba jut el. Mások viszont odáig elmennek, hogy levédetik alkotásukat, vagy annak egy részét, például valamilyen technológiai megoldást. Egyesek pedig kifejezetten mostoha körülmények között tesztelik a hajót, majd a tapasztalatok alapján módosítanak rajta.

Az is előfordult már, hogy valaki tabletet szerelt a hajóra. Nem tudni, miért nem kamerát, mindenesetre a számítógép elég száraz maradt ahhoz, hogy saját nézőpontból, egyes szám első személyben örökítse meg, mire képes a vízjáró.

Bre Pettis, a MakerBot társalapítóját szeptemberben nevezték ki a Stratasys új kezdeményezése, a Bold Machines (Merész gépek) élére. A cím annyira meghökkentette a szakmabelieket, hogy el se tudták képzelni, miről lehet szó.

Aztán a Bold Machines elkezdte a „Margo” című 3D nyomtatott játékfilmet, minden vagy minden második héten bemutattak egy-egy karaktert, majd közeledve az év végéhez, elhallgattak. Azóta semmi blogfissítés, semmi új karakter, mintha nem is lennének annyira merészek azok a gépek.

Pár hete viszont valaki rábukkant egy újabb figurára, állítólag májusban lesz nyilvános, de csak limitált példányszámban lehet majd beszerezni. Filmről, őrülten merész gépekről változatlanul nagy a hallgatás, rejtély lengi körül az egész projektet.

3D nyomtatás és rádióirányítás gyakran kapcsolódnak össze távvezérelt járművekben. Legutóbb a kanadai printergyártó Tinkerine ipari tervezője, Noah Li-Leger alkotott egy gyönyörű vízi repülőgépet, az Agent 022-t. A cég célja, hogy ilyen és hasonló tárgyakkal hívja fel a közfigyelmet a technológiára, és hogy bárki kivehesse a részét az alkotó folyamatból.

Li-Leger szerint a 3D nyomtatás hétköznapi tárgyakat köt egymáshoz, amelyekkel nagyléptékű izgalmas projektek kivitelezhetők. Nyomataikat eleve többféle használatra szánják, és ha lehet, könnyen hozzáférhető hétköznapi tárgyakat, Agent 022 esetében például üres üdítődobozt is feldolgoznak.

A vízi repülőt speciális nyomtatott motor működteti. A printelt részek közé tettek egy szervomotort, és a gép természetesen távirányított.

A részeket 12 óra alatt nyomtatták ki egy Ditto Pro printeren, az elhasznált nyomtatószálak kb. 12 dollárba kerültek.

A bemutató nagyon jól sikerült, a gépet a május 16-17-i Bay Area Maker Vásáron tervezik megismertetni a szakmai közönséggel. A fájlok és a használati utasítás itt tölthető le.

Az olasz MHOX designstúdió különös jövőképpel állt elő – 2027-re elég fejlett lesz a technológia ahhoz, hogy nyomtatott szemmel helyettesítsük az eredetit, és nemcsak vakok, gyengén látók, hanem olyan személyek is, akik fel akarják javítani látóképességüket. A sebészi beavatkozástól sokan viszolyognak, különösen, ha egészséges testrészről van szó, de addigra akár fájdalommentesen is kivitelezhető lesz. Legalábbis szerintük.

A koncepció neve stílszerűen EYE (szem), ami ezúttal az „Enhance Your Eye” („javítsd fel a szemed”) rövidítése. Elsődleges célja természetesen vakok látásának visszaállítása.

A prognózist és a koncepciót a bioprinting és a biohacking gyors fejlődése alapján dolgozták ki. Szem mellett más testrészeket is nyomtathatunk majd, előbb-utóbb szinte az egész testünket lecserélhetjük – így a transzhumanista elvekre rímelő közeljövő-látomás.

A vezeték nélküli hálózatokhoz kapcsolódó szemhez a nélkülözhetetlen sejteket tartalmazó speciális, különféle kombinációkban elkészíthető biotintát használnának. Három változat, „gyógyító”, „feljavító” és „haladó” közül lehet majd választani.

Ellentétben az ipari gépekkel, az asztali nyomtatók általában csak műanyagokat használnak. Alex Morrisont, a Rochester Technológiai Intézet diákját viszont nem kötötte meg ez a korlát – MakerBot Replicator segítségével állított elő különleges üvegtárgyakat.

A CAD tervezés és a 3D nyomtatás lényegében csak a kezdetet jelentette, mivel a nyomtatott tárgyról gumi öntőforma segítségével készített viasz másolatot. Majd a viasz közé vont öntőformában tudta az üveget megformázni. A végeredmény pedig pontosan olyan lett, amilyennek megtervezte. Morrison később hagyományos módszerrel előállított üveggel kombinálta a nyomtatott tárgyakat.

Most alkalmazta először a 3D nyomtatást és az üvegkészítést együtt, viszont egyáltalán nem tartja bonyolultnak, úgyhogy a közeljövőben is lesznek 3DP + üveg projektjei.

Annak ellenére, hogy még az alacsony felbontású, „kezdő szintű” nyomtatók is nagyon drágák Indiában, és egy darabig valószínűleg azok is maradnak, a lakosság egyre inkább érdeklődik a technológia iránt.

A 3DP több mint egy évtizede van jelen a szubkontinensem, Prased Rodagi, a Bangalore-székhelyű z Altem Technologies alapító-igazgatója például 1998 óta foglalkozik vele, cége 2010-től a Stratasys helyi terjesztője. A kezdetként emlékszik vissza az ezredforduló körüli évekre – akkor is pont lejárt egy csomó szabadalom, és estek az árak. Manapság főként a légjármű-iparban, a fogyasztói elektronikában, az orvostudományban és katonai célokra használják a technológiát. A prototípuskészítés a legelterjedtebb a kutatásban és a tervezésben is, de Rodagi úgy látja, hogy gyorsan változik a helyzet. Szerinte mindenki a gépekről beszél, pedig az anyagok izgalmasabbak. Cége fejlesztett egy nyomtatóanyagot, amelyet az Amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság jóvá is hagyott. Jelenleg inkább csak terveznek, de drónoktól repülőkig sokféle termékkel állhatnak elő a közeljövőben.

Egy másik cég, a J Group Robotics légtér helyett vízben gondolkozik, a haditengerészettel kötött szerződés értelmében minden szükséges alkatrészről készítenek 3D könyvtárat. Még nem nyomtattak belőle semmit, inkább kutatással, prototípus- és modellkészítéssel foglalkoznak. Ezeket a munkákat nemcsak a haditengerészetnek, hanem autógyártóknak és orvosi vállalatoknak is végzik. Összességében nagyon szerteágazó tevékenységet folytatnak, például el szeretnék terjeszteni Indiában a fa- és a fémalapú nyomtatóanyagok használatát. És persze nagyon bíznak az áresésben, mert még egy olcsó Delta printer is több mint 50 ezer rúpia.

Mindkét cégnél úgy látják, hogy a fogyasztói szegmensben van a legnagyobb potenciál, ők fogják megvásárolni a nyomtatott darabok nagy részét. MiniMe-szerű szolgáltatásokban, egyedi telefontokokban és más viszonylag egyszerűen kivitelezhető tárgyakban gondolkoznak. Valószínűleg hosszú ideig ez lesz az egyetlen mód arra, hogy szélesebb fogyasztói rétegek találkozzanak a technológiával. Speciális műhelyekre, shopokra szintén lenne igény mindaddig, amíg a gépek megfizethetetlenek.

Januárban, Sanghajban készült el a világ legmagasabb nyomtatott lakóháza és az első nyomtatott villa. Ez csak a kezdet, szakértők szerint a következő tíz évben a technológia teljesen átalakítja az ingatlanipart. A diszruptív változásokhoz négy út vezet.

Építészet és 3DP között jelenleg a teljesen bevett 3D modellezés a kapocs. Csökkenti a költségeket, felgyorsítja a munkát, a kliens is jobban látja, hogyan néz majd ki a ház. Egyes cégek virtuálisvalóság-bemutatókat is kínálnak, így a megrendelő belülről is megtekintheti jövendő lakását.

Teljes épületek nyomtatása szintén komoly hatással lesz az ingatlaniparra. A szintenként egy nap alatt felhúzott sanghaji villa 160 ezer dollárba kerül. Egyelőre csak a „korai madarak” gondolkoznak ebben a megoldásban, bár az egyiptomi kormány például már rendelt egy amerikai cégtől 20 ezer kisebb nyomtatott házat. Felhőkarcolók printelését nem valószínűsítik a közeljövőben, fontos elemeikét viszont igen.

A harmadik megoldás ingatlanok nyomtatása nehezen megközelíthető, távoli helyeken vagy katasztrófa sújtotta területen. Olyan projektekről van szó, amelyeknél nehéz és sok felszerelést, anyagot kellene szállítani, maga a szállítás is jelentősen növeli a költségeket. A 3D nyomtatás több szempontból előnyös ezekben az esetekben – például helyben lehet előállítani az építőanyagot, és vészmegoldások esetében is gyorsabb.

A negyedik ugyan nem kapcsolódik közvetlenül az ingatlaniparhoz, de a legnagyobb hatású lesz. Ha mindent lehet nyomtatni, a termékgyártóknak át kell gondolni a hogyan továbbot, szükség lesz-e rájuk, és ha igen, miként változtassanak. Házi gyártóüzemekkel hamar feleslegessé válnak egyes épülettípusok. Esetleg szabályozni fogják, hogy tömeges használatra mi állítható elő otthon. A 3DP teljes elterjedése munkahelyeket teremt, de meg is szüntet, és lehetséges, hogy a diszrupció akkora lesz, mint az internet által előidézett változások.

Lance Abernethy, új-zélandi mérnök valószínűleg a világ legkisebb (akkumulátorral) működő fúróját tervezte meg és nyomtatta ki. A fúró magassága 17, szélessége 7,5, hosszúsága 13 milliméter. A nyomtatáshoz PLA-t használt.

Abernethy elmondta, hogy hamarosan belevág egy még kissebbe.