FREEDEE BLOG

Az amerikai légierőnél a pilóta nélküli X-47B gép landolását tesztelték, és komoly problémák merültek fel a farokban lévő elfogóhoroggal. Helyszínen tartózkodó műszaki szakemberek szerint az egymillió dolláros javítás minimum 8 hónapig, de talán egy évig is eltartana. Ennyi ideig nem akartak várakozni, és a légierő egyik speciális javítóműhelyéhez fordultak. A műhelyben naprakész csúcstechnológiákkal, köztük három 3D printerrel dolgoznak.

A munkát egy napa alatt elvégezték, és mindössze 240 dollárba került. Az elfogóhorgot átalakították, új részeket nyomtattak hozzá, a géphez jobban illeszkedő, teljesen egyedi darabbá formálták át.

Ezek az új műhelyek több okból is megváltoztathatják az amerikai hadsereg légi, földi és vízi járműveinek karbantartását: több technológiát (sztereolitográfia, szelektív lézeres szinterezés stb.) használnak, gyorsabb és olcsóbb a javítás, könnyebben módosíthatók alkatrészek, fémekkel is dolgoznak. A printerek akár a helyszínen, például hajón is munkába állíthatók.

Valószínűleg minden érdeklődő több színnel és több anyaggal dolgozó 3D nyomtatót szeretne magának, viszont az árak miatt egyelőre nagyon kevesen tehetik meg, hogy ilyen gépet vásároljanak.

Egyedi extrudáló fúvókájával, a nevével sokat elmondó Diamond Hotenddel pont rájuk gondolt a dán RepRap.me. A 0,4 milliméteres fúvóka nemcsak felhasználóbarát, hanem gyors is.

Ha beválik, sokkal többen fognak több színben és több anyaggal dolgozó 3D printert használni. A Kickstarter kampány támogatói a fúvókához 30, a teljes csomaghoz (fúvóka, minden alkatrész, Prusia i3 printer DIY csomag) 807 dollárért juthatnak hozzá.

A desktop gépekhez anyagokat fejlesztő Taulman3D által bemutatott Alloy 910 azért tűnik ígéretesnek, mert szakítószilárdsága a legerősebb kopoliésztereknél is jobb, kémiailag nagyon ellenálló, és a nejlonoknál is tartósabb.

A fejlesztőknek módosító segédanyagok, például szén nanocsövek, szénrostok és szűrők nélkül sikerült „színtiszta” polimerrel elérniük ezeket az anyagi tulajdonságokat, ami azért fontos, mert bármilyen méretű fúvókával lehet használni, illetve lehetővé teszi a 245 Celsius fokon történő nyomtatást. Kisebb és nagyobb alkatrészek printelésére egyaránt alkalmas.

A német INDIMATEC PEEK nyomtatószála szintén ígéretes. Olvadáspontja rendkívül magas, 343 Celsius fok, kopásállóbb a titánnál és az acélnál, vegyi szempontból inaktív, biokompatibilis (tehát műtétnél, implantátumoknál használható). Az anyag nem új, viszont most készült el az FDM gépekkel kompatibilis változata, amivel jelentősen bővülhet az alkalmazási kör.

Devin Montes, a pasadeniai Art Center College of Design diákja egy versenyautót tanulmányozva döntötte el, hogy „szétszedi” és teljesen újratervezi azt.

Először a külső részekről csinált papír szkeccseket, majd elkészítette a szórakoztató kocsit, amelynek az a rendeltetése, hogy száguldjon, karambolozzon, törjön szét, utána pedig álljon össze megint. Montes igazi „szörnyet” alkotott MakerBot Replicator 2 printerével.

A képregények által inspirált játékjárgánynak az Ilvolo nevet adta, a projekt részleteit megtaláljuk a magát 3DP gurunak tartó Montes honlapján.

Samuel Ashfort, ausztrál mérnökhallgató és őt diáktársa még 2012-ben nyomtattak egy darut, az eredményt viszont csak most osztották meg a széles nyilvánossággal. Azzal a céllal vágtak bele, hogy olyan eszközt építsenek, amely felemel egy tárgyat, majd máshol lehelyezi. A tervezésnél vigyázniuk kellett, hogy a daru ne fejtsen ki nagyobb nyomást a kelleténél.

Ashfortnak volt gyakorlata, mert az egyetem előtt működtetett és szerelt is darut. Az Autodesk FEA-vel készített terven 15-ször módosítottak, a 189 részből álló végső változathoz többek között 20 egyedei szkeccset használtak. Mindent ABS-ből nyomtattak, majdnem két hétig tartott a printelés.

A projekt különlegessége, hogy magát a printert is Ashfort fejlesztette. Egyedül a mozgást biztosító részeket nem nyomtatták – vagy megvásárolták, mint például a motort, vagy más technológiát használtak hozzájuk.

A daru öt kilót képes megmozgatni, A pontból B pontba áthelyezni. Három év után is működik.

A Horde Invasion (Hordainvázió) játéktól ihletve, Taras Skorobruh digitális modellező gyönyörű fantázia miniatúrákat készített. A tervező nem pontosította, milyen asztali és táblás játékokra szánja kiváló minőségű műgyantából nyomtatott 32 milliméteres figuráit, de az orkok, sámánok és harcosok szinte bármilyen háborús világban jól mutatnak.

Skorobruh szerint a nyomtatáshoz MakerBot Replicator 2 vagy Form 1 műgyanta-printer a két ideális gép. A sorozatnak létezik egy másik változata is, 75 milliméteres figurákkal, amelyet festőknek és gyűjtőknek ajánl.

A MyMiniFactory innovatív, meghökkentő projektekkel szokta meglepni a 3DP szakmát és szélesebb nyilvánosságot.

Legutóbbi kezdeményezésük sem nélkülözi az eredetiséget. Lényege, hogy az olyan unalmas tevékenységet, mint a takarítás, konyha rendberakása is szórakoztatóvá lehet tenni. Mégpedig úgy, ha a takarítóeszközöket átalakítjuk legendás fegyverré. Egészen biztos, hogy másként megy a söprögetés, ha a söprű másik végén Gimli bárdja vagy Szauron buzogánya mered fenyegetően a porbabákra.

Harci söprűvel, kefével és más csatatéri eszközökkel felszerelkezve még a takarítás is élmény lehet. A MyMiniFactory bővíteni akarja a kollekciót, és bíznak benne, hogy designerek bombázzák majd őket eredeti ötletekkel. Az eddigi ötből 4 darab Marco Antonio Pérez Morata munkája.

Kerékpárt nyomtatni nem újdonság, az utóbbi hónapokban is akadt rá több példa. Csakhogy ezeket a kerékpárokat nem teljesen, hanem részben printelik, legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján.

A kínai Mei úr (csak a vezetéknevét ismerjük) viszont egy egész biciklit nyomtatott, a színpompás darabnak lényegében az összes része additív technológiával készült. Rugalmasabb és keményebb nyomtatóanyagokat is használt hozzá.

Az 1600 dolláros printerrel (a gépről nincs bővebb információ) kivitelezett kerékpárról annyit lehet tudni, hogy elbírja a ráülő személy súlyát, és funkcionál, azaz biciklizhetünk vele.

Mei úr egyelőre nem árulta el, hogy tervezi-e a bicikli értékesítését, vagy sem.

Két év kutatásfejlesztés után 3D nyomtatással készít űrbéli használatra alkalmas alkatrészeket az Eurostar E3000 telekommunikációs műholdhoz a brit Airbus. Az Egyesült Királyság Űrügynöksége és az ország űrtechnológiai programja a megrendelők.

Eddig azt vizsgálták, mely részek nem gyárthatók hagyományos eljárással. Az Airbus egy szerkezeti tartóelemen dolgozik, amelyhez alumíniumötvözetet használnak.

A telemetrikus (nagy távolságú adattovábbítást, távoli méréseket és vezérlést lehetővé tévő, jellemzően vezeték nélküli kommunikációs rendszer) és a távvezérlési (TMTC) antennák felszerelésére kitalált nyomtatott szerkezet sokkal jobb, mintha más gyártótechnológiával készült volna. Már hitelesítették is, és a következő ED3000 műhold kilövésekor fog munkába állni.

A nyomtatást a 3T RPD Ltd kivitelezte. Az Airbusnak egyébként nem ez az egyetlen 3DP projektje, hajtómű-alkatrészek, fűtőcsövek és más szerkezetek printelésében is érintettek.

A Princess Yachts elhatározta, hogy elkészítteti luxushajóinak modelljét, köztük a legújabb V62-S-ét is, amelyeket klienseinek mutat majd be.

A terv kivitelezésére a Northampton Egyetemhez tartozó DeeThree-t kérték fel. A DeeThree 3D nyomtatást és klasszikus módszereket, kibővített- és virtuálisvalóság technikákat használva készítette el a méretarányos jachtokat.

Komoly problémát jelentett, hogy a Princess Yachts nem bocsátotta a kivitelező rendelkezésére a CAD-fájlokat, amelyekkel jócskán egyszerűbb lett volna a munka. Múltbeli kellemetlenségekkel, fájlok kölcsönadásából származó szellemi tulajdonjogi vitákkal magyarázták a döntést.

A DeeThree így csak néhány fényképpel és rajzzal kezdte, azok alapján készítettek CAD-modelleket, majd a modelleket 130 alkotóelemre bontották. Nyomtatásuk húsz napig tartott.