FREEDEE BLOG

A NASA és az America Makes 3D nyomtatott lakóhelyek versenyét a több kutatócég és tudós együttműködéseként kidolgozott Marsi Jégház projekt nyerte.

A kutatók szerint a vörös bolygón a jég az ideális anyag az élet fenntartására. A ház 5 centis jégpáncélja tökéletes, az eddig javasolt regolitnál, helyi kőzeteknél stb. is nagyobb védelmet nyújt a különféle (ultraviola, galaktikus gamma stb.) sugárzások ellen, a természetes fényt viszont átengedi. Mivel a víz a szénalapú élet elsődleges forrása, és a Mars bizonyos részein nagymennyiségben előfordulhat, a humán és növény-ökoszisztéma fenntartásához a helyszínen fogják a vizet és a jeget hasznosítani (miután az első expedíció sikeresen landolt).

A nyomtatáshoz a Mars és az anyag jellemzőit maximálisan figyelembe vevő speciális technológiát dolgoztak ki.

A 2,5 millió éve kezdődött és nagyjából 12 ezer éve lezárult pleisztocénben minden bizonnyal sok erőszakot követtek el, de az eddigi leletek csak ritka esetekben bizonyították az erőszakos halált. Egy Spanyolországban talált 430 ezer éves koponya 3D modellezése viszont egy prehistorikus – jelenlegi tudásunk szerint a legrégebbi – gyilkosságra enged következtetni.

A Cr-17-es mintaként ismert koponyát 52 törött részből rekonstruálták. A homlok közép-jobb részén látható két lyuk, és a törések valószínűleg közvetlenül az áldozat halála előtt keletkeztek. A törések kettős traumára utalnak.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a töréseket vajon szándékosan okozta egy másik előember, és hogy ezek lehettek-e a halál okai. A közép és a felső pleisztocén előemberét leginkább balesetek és ragadozók támadása miatt érte gyakran koponyai és koponya alatti trauma.

A leletet rétegről rétegre CT szkennelésnek vetették alá, amely alapján a Materialise Mimics szoftverével 3D képet alkottak: az 1108 szeletből elkészített virtuális 3D modell lehetőséget adott a törések, törésszögek és a sebesülés alakjának pontos mérésére.

Az eredmények beigazolták a gyanút. A fiatal felnőtt koponyáján lévő két törés formája, mérete és elhelyezkedése alapján kiderült, hogy azokat szemtől szembeni harcban, ugyanazzal a tárggyal, közvetlenül a halál beállta előtt okozta egy másik előember. A ragadozótámadást a fognyomok hiánya, a perimortem (közvetlenül a halál előtti vagy halál közbeni) és nem postmortem törést a sérülés körüli puha szövetekre utaló jelek bizonyítják. A két csapás szintén egyértelműsíti a gyilkossági szándékot.

Az Autodesk Research Álomfogó (Dreamcatcher) nevű új platformja valószínűleg komoly hatással lesz a 3D tervezésre, 3D projektek kivitelezésére.

A tervező először meghatározza az anyag típusát, funkcionális követelményeket, teljesítmény- és költségkorlátokat stb. A rendszer feldolgozza ezeket az információkat, majd az elvárások alapján összesített tervet generál. Miután kiértékelte az általa felvetett megoldásokat, a tervező átnézheti és korrigálhatja, ha nem pont olyanok, mint amilyennek elgondolta.

Az egyelőre kísérleti platform lehetőségeit növeli, hogy gépitanulás-algoritmust használ – nemcsak a designert tanítja, hanem maga is tanul –, amely segíti 3D tervgyűjtemények áttekintésében, létező hasonló megoldások keresésében, a felhasználó egyedi igényeire szabott saját tervezőtér kialakításában.

Teljesen mindegy, hogy mekkora és mennyire bonyolult a design, a rendszer a későbbiekben tetszés szerint megváltoztatható lehetőségek és stratégiák sorát javasolja a tervezőnek.

Az Autodesk csapata formaszintézissel is kísérletezik, amelyet minél előbb a platformba kívánnak integrálni. A létrehozott alakzatok formája, pontossága optimalizálható vele.

A Nufood brit designerek, tudósok, mérnökök és makerek lelkes csapata, „imádnak feltalálni a gasztroélményt fokozó új technológiákat.”

Egyedi ételnyomtatójuk, a Nufood Robot 3DP technológiával segíti a felhasználót az étel, most még főként desszertek színének, ízének, textúrájának és tápanyag-tartalmának kiválasztásában, saját ízlés szerinti kialakításában. A gép csak természetes összetevőket tartalmazó, létező gyümölcsöket és ételeket utánzó, különféle kombinációkban, például málnaszörpöt balzsamecettel keverve, új ízeket adó folyékony mikrokapszulákat – „ízbombákat” – printel.

Az egyelőre prototípus robot szakácsoknak is hasznos lehet ételek formájának kidolgozásában. Az app segít a tervezésben, majd a nyomtató vízalapú folyadékba csöpögteti a kicsi kapszulákat. A nyomatok mindaddig megőrzik formájukat, amíg el nem fogyasztjuk őket.

A többi ételnyomtatótól egyrészt a teljesen eredeti ízbombák különböztetik meg, másrészt nem meglévő printert alakítottak át, hanem teljesen új gépet fejlesztettek gasztrocélokra.

A Nufood nemcsak konyhai berendezésnek szánja, hanem azt szeretné, ha kreatív közösség alakulni ki a printer körül. Nagyjából annyiba fog kerülni, mint a csúcskategóriás kávéfőzők.

A beszédes nevű londoni Ockham Razor (Ockham Borotva) stílszerűen modern és minimál borotvát készített, amelyhez Kickstarter-kampányt követően most az Indiegogón rendelhető meg (ahol közel 25 ezer fontot gyűjtöttek össze).

A névválasztás egy híres filozófiai elvre, Ockham borotvájára utal. A tétel kimondja, hogy az adott jelenséget jól leíró két magyarázat közül az egyszerűbbet érdemes választani. Első megfogalmazója William Ockham, a 14. században élt angol filozófus, ferences szerzetes szerint „borotvával hasítsuk ketté a szükségtelen hipotéziseket!”

Az új borotva tervezői ugyanerre az egyszerűségre, szép és ergonomikus darabra törekedtek. A cégalapító Rob Halifax szerint nyugodt és esztétikus helyen, a tömegmarketing őrületétől távol, ronda műanyagok nélkül kell borotválkozni.

A Gillette Mach pengével „kompatibilis” ultrakönnyű borotvát e koncepció jegyében tervezte, majd nyomtatta PLA-ből. Az ezüstös eredeti változat 35, a fekete utazóverzió 15 font. Hamarosan még egyedibb és női modellek is várhatók.

A berlini Staramba Arts and Entertainment és a Forge 3D Printing Studio Ferenc pápa színes homokkőből nyomtatott szobrocskájával lepte meg a világot. A mérettől függően 70 és 250 dollár közötti fotorealisztikus nyomatot az egyházfő amerikai látogatására időzítették. A leggyakoribb az 1:15-ös kicsinyítés 3,7x8 centimétert jelent.

A népszerű pápa a Szent Péter Bazilika mennyezetfreskójáról mintázott alaplapon áll. A nyomatot a „világtörténelem első 3D printelt pápájaként” is reklámozzák, ami ugyan jól hangzik, elődei közül viszont csak XVI. Benedekről és II. János Pálról lehetett volna printet készíteni, de az ő idejükben (különösen II. János Pál korában) a technológia még nem volt közismert.

A nyomtatóanyagok köre gyorsan bővül. Legújabban az üveg hozta lázba a szakmabelieket és az érdeklődőket. Az eddigi kísérletek bizakodásra adnak okot, egyre komplexebbek a nyomtatott üvegtárgyak.

A Shapeways tavaly novemberben porcelánnal bővítette kínálatát. Mivel bonyolult és „sok csapdát tartogató” anyagról van szó, először csak korlátozott körben tette elérhetővé: tapasztalt designerek és kutatók dolgoztak vele pilot program keretében. A program sikeresnek bizonyult, a cég a múlt héten jelentette be, hogy vége a tesztperiódusnak, és bárki elküldheti nyomtatásra a terveit.

Néhány korlát azonban még mindig fennáll. Mivel a porcelán nyomtatása sokkal inkább geometria-specifikus, mint bármely más anyagé, jobban oda kell figyelni a modellekre, több tervezés és prototípus kell.

Csak olyan tervrajzokat fogadnak el, amelyeket korábban már kinyomtattak. Egyelőre nem lehetséges egyből porcelánból nyomtatni modelleket. Ráadásul minden fényes bevonat másként reagál a felületekre és a részletekre, ezért a tervezőknek számos előzetes tesztet tanácsolnak különféle bevonatokkal.

A nehézségek ellenére, a porcelánban rengeteg lehetőség rejlik. Nagyon tartós matéria, méretesebb tárgyakhoz is jó, a részletekre is jobban oda lehet figyelni. A Shapeways nyomtatóanyaga egyébként kevésbé törékeny, mint a hagyományosabb porcelánok.

Készüljünk fel, hogy a következő hónapokban egyre több porcelántárgyat látunk a cég online shopjában.

A kártya- és szerepjátékokhoz, például a legendásVárbörtönök és sárkányokhoz (Dungeons and Dragons) használt húszlapos D20 kocka a geek kultúra egyik ikonja.

Szerencsére most már magunk is készíthetünk D20-at, nem is akármilyet. Az Adafruit a napokban töltött fel honlapjára egy varázskockát és használati utasítást a szereléshez, nyomtatáshoz. Többnapos munka, de a végeredmény annyira cool, hogy megéri.

Maga a kocka teljesen nyomtatott, nem kell hozzá segédanyag, a printelés két óra alatt kivitelezhető. Az Arduino platformon működő elektronika kicsit bonyolultabb, műanyag mini hangfalak, gyorsulásmérő, mágnesek, ragasztó stb. kellenek hozzá. A nyomtatható fájlok a Thingiverse-ről, a szoftver és az audiófájlok a GitHubról is letölthetők.

A kocka különlegessége, hogy ha dobunk vele, rajzfilmek gonoszára emlékeztető hang mondja be a számot, majd szemtelen kommentet fűz hozzá.

Hogyan használható fel a 3D nyomtatótechnológia energiatakarékos lakáshoz és járműhöz, hogyan szinkronizálható otthon és autó között az áramellátás?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ az Egyesült Államok Oak Ridge Nemzeti Laboratóriuma (ORNL), a Clayton Homes, az USA legnagyobb modulárislakás-gyártója és a Skidmore, Owings & Merrill (SOM) építészcég tavaly indult Additív Gyártás Integrált Energia (AMIE) közös projektje.

Nagy utat tettek meg egy év alatt: elméleti alapoktól működő prototípusig jutottak, és természetesen speciális technológiát is kidolgoztak nagyszabású tervük megvalósításához.

A 38x12x13 lábnyi épületet és a járművet is szénszállal megerősített polimerből nyomtatták az ORNL nagyméretű BAAM printerén. A későbbi gyártásról elmondták, hogy olcsón és gyorsan kivitelezhető.

A természetes gázzal működő hibridautó a laboratóriumban fejlesztett vezeték nélkül kapcsolódik egy napenergiával működő szerkezethez. Az energiarendszer biztosítja at áram szabad „folyását” lakás és jármű között. Ha a házi napelem nem ad elég áramot, a rendszer az autóból jut pluszenergiához, és fordítva: a lakás napeleméről az autó akkumulátora is feltölthető.

A rendszer energiakezelését és az épületvezérlést eleve a maximális hatékonyságra dolgozták ki, megakadályozza a túlhasználatot, és még akkor sincs gond, ha valamelyik oldalon elmegy az áram.

Harvardi kutatók kidolgoztak egy módszert, amellyel különféle (rugalmas és merev, áramot vezető és áramnak ellenálló) anyagok és tulajdonságok egyetlen nyomtatott tárgyba integrálhatók. Az első alkalmazásokra a viselhető számítási eszközök, a puha robotika és az elektronika területén számíthatunk.

A többanyagos (multi-material) nyomtatófej az aktív keverési (mixing) technológián alapul: a mikroméretű fúvókán belül komplex folyadékok sorát kombinálják össze egy munkakerékkel.

Annak ellenére, hogy láttunk már többanyagos darabokat vagy viselhető cuccokba ágyazott elektronikus alkatrészeket, a jelenlegi 3DP technológiának elég problémás egyetlen darabba integrálni többféle matériát, egyszerre, megállás nélkül nyomtatni ellentétes tulajdonságú anyagokat. A komplex folyadékok passzív keverése az ok: a legtöbb módszer egyetlen csatornában egyesíti ezeket a folyadékokat. Ezek a módszerek hatékonyak, ha a folyadék viszkozitása alacsony, ha viszont magas, mint például a zseléknél, akkor már nem.

Jennifer A. Lewis professzor csoportja aktív keveréssel és gyorsan átkapcsolható fúvókákkal dolgozik, koncentrált „viszkoelasztikus tinta” nyomtatását, az összetétel és a geometria nyomtatás közbeni folyamatos kontrollját biztosítva. A folyadékok nem egyszerre, hanem külön-külön jutnak be a „mix szobába”, ahol az egyenletes tempóban forgó kerék végzi el a munkát.

Az aktív keverőtechnológia alkalmazása komoly hatással lehet a 3D nyomtatásra, például beágyazott számítási eszközöket tartalmazó ruhák gyártására. A kutatók szilikonalapú rugalmas polimerrel demonstrálták, hogy működik. A folyamatosan printelt darab kemény és puha részeket egyaránt tartalmazott.

Lewis és kollégái nemrég fejlesztettek egy nyomtatófejet, amely egyetlen fúvókában belül tudja váltogatni az anyagokat, azaz anyagról anyagra „kapcsol.” A nyomtatófej és az aktív keverés egybeintegrálása nagyon fontos lépés a többanyagos nyomtatás fejlődésében – mikroszinten programozható és kontrollálható az anyagösszetétel és -szerkezet.