FREEDEE BLOG

A Gartner 2017-es előrejelzése alapján pozitív év vár az additív gyártótechnológiákra. Különösen az ipari gyártó és az orvosi szektorban számíthatunk komoly növekedésre.

A robotikus 3D nyomtatás 2020-ig az ipari gyártóműveletek 10 százalékában terjed el, hagyományosabb 3DP-t a világ összesített ipari tevékenységének 75 százalékban használhatnak, a szervezetbe kerülő orvosi implantátumok és eszközök 30 százaléka készülhet a technológiával.

Szintén a 3DP pozitív hatása, hogy termékek bevezetése 25 százalékkal lerövidül. A gyártócégek nem feltétlenül hagynak fel a hagyományos megoldásokkal, hanem additív technológiákkal kombinálják azokat.

A szerzők felhívják a figyelmet, hogy az elmúlt 10 esztendőben alapvetően prototípuskészítő technológiából a 3D nyomtatás piaci termékek gyártására alkalmas megoldássá vált. A fejlődés folytatódik, egyre kifinomultabb módszerek és alkalmazások várhatók. A Gartner jelenlegi fejlesztésekre (autonóm és együttműködő robotika, integrált vizsgálórendszerek, széleskörű automatizáció, önjavító automata rendszerek, 3DP-t és CNC-marást kombináló hibrid gépek stb.) hivatkozva vonja le következtetéseit.

A 3DP egészségügyi alkalmazásait felgyorsítja a személyre szabott medicina iránti növekvő igény.

Stephen Davies walesi tervezőmérnök bal kéz nélkül született. Pár éve felkereste Drew Murray-t, az e-NABLE akkori egyetlen önkéntesét az Egyesült Királyságban. Drew műkezet készített neki, és Stephen eldöntötte, hogy ő is önkéntes lesz, majd 2015. augusztus 12-én megalapították a Team Unlimbited-et.

A cég „hivatala” egy kerti sufni Swansea-ben, ott készítenek gyerekeknek kezeket és karokat. Semmit nem kérnek értük. A gyerekek elképzelésük szerinti színekkel és mintákkal egészítik ki a nyílt forrású tervrajz-fájlokat. A nyílt forrás miatt bárki kinyomtathatja, aki rendelkezik 3D printerrel.

Egy-egy kéz anyagköltsége 30 dollár, elkészítése kb. 12 órát vesz igénybe. A számtalan megrendelés pluszmotivációt ad nekik. Mivel teljes munkaidőben dolgoznak, lényegében csak esténként és hétvégéken marad idejük rá.

Első megrendelőjük a kilencéves Isabella szülei voltak. A Facebookon olvastak róluk, a kislány rózsaszín-bíbor színű motívumot választott ki. A karról készült videó virálissá vált, több mint 2 millióan nézték meg a YouTube-on, Isabella a 2016-os Paralimpia Játékok reklámkampányában is szerepelt.

A Team Unlimbited nyomtatott végtagjai nem annyira masszívak, mint a hagyományosak, viszont a gyerekek hamar kinövik őket, új kell nekik, azaz nincs is szükség arra, hogy örökké tartsanak.

Isabella is új változatnál tart már.

Printeltek már csokit, cukrot, pizzát, de a 3D ételnyomtatás az egyre gyakoribb próbálkozások ellenére is inkább kuriózum, mint mindennapos valóság. És mi, fogyasztók, mennyire ismerjük, akarunk-e enni nyomtatott kajákat?

Ezekre a kérdésekre kereste a Canberra Egyetem két kutatója egy online fókuszcsoporttal tavaly tavasszal végzett felmérésben.

Sokan egyáltalán nem hallottak még az ételnyomtatásról, és a 3DP-t műanyagokhoz és fémekhez társítják. Amikor ismertették velük, hogy miről van szó, többen visszafogottan, fenntartásokkal kezelték az egészet.

Az egyik kérdésnél különféle nyomtatott ételekről kellett véleményt nyilvánítaniuk – hét képet mutattak nekik cukorkáról, püréből készült sárgarépáról, kockaforma rovarcsemegéről, csirkepürés és zöldséges zseléről, pizzáról, rózsaformájú tésztáról és szintén rózsaszerű csokiról.

A válaszokból kiderült, hogy a hagyományos kaják nyomtatott „változatával”, mint a pizza, tészta és csoki sokkal befogadóbbak. Amikor megkérdezték, hogy ők maguk ennének-e valamelyikből, a sárgarépa, a csoki, a pizza és a tészta ért el 50 százaléknál magasabb eredményt.

A számokból arra következtettek, hogy a printelt ételekről való véleményük erősen kapcsolódik étkezési szokásaikhoz.

A 3D nyomtatás 2016-ban különösen három területen ért el komoly eredményeket: bioprinting, ipari alkalmazások és oktatás.

Mi lesz 2017-ben, folytatódnak-e a trendek?

Az elmúlt év egyik legnagyobb szenzációjának a harvardi „3D printelt vese egy chipen” számított. Idén újabb nyomtatott implantátumokra, szövetekre, a szövetek élő dolgokkal való összekombinálására számíthatunk. Vénák után, funkciókat, például szívverést megvalósító, vagy formáját mindig megtartó, rugalmas szöveteket várhatunk.

Egyre több ország, nemzetközi szervezet, cég ismeri fel a technológia oktatási potenciálját, és vezetik be az iskolákban. Idén különösen az Egyesült Államokban és Ausztráliában gondosabban kidolgozott tantervek várhatók. Elsősorban azért ebben a két országban, mert mindkét kormány 3DP kezdeményezéseket vezetett be az oktatásban.

Ezzel szemben például az Egyesült Királyság hátrányban van, a 3D nyomtatás nehezebben jut el az osztálytermekbe. 2017-ben ott is és más európai államokban is előrelépés történhet, amelynek különösen a Minecraft és más hasonló projektek adhatnak komoly lökést. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Minecraft köré speciális 3DP programot, játékot fejlesztenek.

Magyarországon a legnagyobb ilyen irányú kezdeményezést a FreeDee indította el 2016 elején 3DTech az Iskolákban néven. A 3D nyomtatás kreatív iskolai felhasználásának terjedését célzó program már több mint 20 iskolát szerelt fel szponzorokon keresztül 3D nyomtatóval, többszáz tanárt megismertetett a technológia alapjaival és elérte, hogy a kormány Digitális Oktatási Stratégiájának is része legyen a 3D nyomtatás, így akár itthon is az elsők között kerülhet az oktatásban teljeskörű adaptálásra a technológia.

Az iráni születésű amerikai Morehshin Allahyari nyomtatott szobrokkal emlékezik az iszlám és az azt megelőző közép-keleti világ, mítoszok elfeledett istenségeire, dzsinnjeire. Munkáinak a brooklyni TRANSFER galéria ad jelenleg otthont.

A művésznőt nem érdeklik az anyafigurák, ikonikus alakok, mint Athéna vagy Ízisz, fantáziáját a sötétebb, haragvó és pusztító istenalakok foglalkoztatják, a kiállítás címe sem véletlenül „Ő, aki látja az ismeretlent.”

Munkáival férfi és nő, nyugati és keleti világ közti hatalmi egyenlőtlenségekre is felhívja a figyelmet. A háromfejű Huma démon például megszállja az emberi lelket, lázat idéz elő. A csillogó fekete műgyantából nyomtatott szobrot különféle talizmánok veszik körül. Tüzes hatalmát Allahyari a globális felmelegedéshez kapcsolja, és a klímaváltozásról folytatott konferenciákról, vitákról kimaradókra is gondol.

Ben Baltes 25 éves szoftverfejlesztő és egyben az oaklandi Toybox játék 3DP startup társalapítója San Francisco-méretű dögevő vadászatra készül. A „Rejtett város” keretében 200 printelt egyedi játékot, karaktert dugnak el valahova, és bárki részt vehet a keresésben.

A Redditen posztolta a két éve érlelődő ötletet, és a csomó pozitív visszajelzésre eldöntötte: beindítja a különleges keresést. Mindegyik darabnak lesz külön linkje vagy QR-kódja, a szerencsés megtalálók azok alapján ismerik meg a figura előtörténetét, hogyan jutott el A pontból B-be, onnan meg C-be. Baltes mindenkit fényképezésre buzdít: csináljunk egy szelfit a tárggyal együtt, írjuk le, hol és miként bukkantunk rá. Figyelem – csak 12 órát tarthatjuk magunknál, addig máshova kell eldugnunk.

A játék abszolút kísérleti, lehet, hogy senki semmit nem talál, de az is lehet, hogy közösségformáló hatása lesz.

Baltes munkáját önkéntes játékfejlesztők, makerek és mások segítik. Reményei szerint február végén elindíthatja. Persze ilyen léptékben nem egyszerű feladat, mert az appfejlesztéstől a karbantartásig, frissítésektől magukig a játékfigurákig mindenre kell gondolnia. 200 különféle darabot eleve nehéz kitalálni és printelni. Azt sem tudni még, hogy ki tervezi a figurákat, elképzelhető, hogy nyílt forrású CC 3D modelleket használnak.

Első körben vicces helyekre dugják őket, mintha majom mászna a telefonoszlopon, vagy egér az ereszcsatornán, esetleg lajhár egy korláton stb. Aztán viszont már csak a játékosokon múlik, hogy hova kerülnek.

Baltes elárulta, hogy szórakoztatónak tartja egy-egy játék esetleges útját: ki talál rá, hova kerül stb. Valójában nincs különösebb célja, csak valami pluszt akar hozzátenni a résztvevők mindennapjaihoz.

Kis lakásba költözve, gyakran gond, hogy hogyan rendezzük el a bútorokat, kényelmünk feladása nélkül miként használjuk ki legjobban a szűk teret.

Craig Broady, a Formlabs mérnöke is ezekkel a problémákkal szembesült nemrég. Zavarták a megszokottnál kisebb méretű szobák, a falak fura szögei, és próbálta eldönteni, hogyan rendezzen el mindent a lehető leghatékonyabban, legpraktikusabban. Egyik munkatársa viccesen megjegyezte, hogy készítsen 3D modellt, majd nyomatot a lakásról, és máris tudni fogja, mit hova tegyen.

Broady komolyan vette, az utóbbi hetekben rengeteget foglalkozott a kivitelezéssel, végül el is készült Form 2 SLA 3D nyomtatók segítségével egy 1:25 méretarányos modell, a „Pici város” (Tiny Town), benne a bútorokkal, konyhaberendezéssel, számítógéppel, macskával, mindennel.

Klasszikus 2D papírnyomtatóval állt neki, később következett a 3D. 154 printtel, tucatnyi tárgynál többórás nyomtatással, 30 perces utómunkával, összeszereléssel mégsem ajánlja mindenkinek. Projektje ennek ellenére jól szemlélteti, hogy 3D nyomtatással milyen gyorsan valósággá válik egy ötlet. A modellek fontosak lehetnek belsőépítész-alkalmazásokhoz, arról nem is beszélve, hogy így jobban átlátjuk, miként hasznosítsuk lakóterünket.

Az amszterdami Paco Raphael grafikusként kezdte, majd média és művészet, médiaművészet határait feszegetve jutott el nagyméretű őzszobrok nyomtatásáig. Egy 2008-as kiállítással lett ismert, multimédiás munkáihoz kollázsokat, festéket és újabban 3D printelést használ.

A Bambi-sorozat a Disney-mesefigura eredeti és provokatív újraértelmezése. 2D kollázsokkal nyitott, színes őzikéit különféle nagyvárosi környezetekben, például new yorki utcákon prezentálta a nagyérdeműnek, az ártatlan és imádnivaló állattal ellenpontozva a zajos urbánus miliőt.

Következő lépésben többféle méretben és színben nyomtatott Bambi-szobrokat. Az elsők 30 centi magasak, majd félméteresek jöttek.

Jelenleg 19 szoborból, kollázsból és multimédia-munkából áll a gyűjtemény, és az eddigieknél is nagyobb Bambin dolgozik. Elmondása alapján az őzóriás akár 4 méter magas is lehet.

Köztudott, hogy Dubaiban 2030-ig egy egész városnegyedet terveznek nyomtatni. Az emírségben épületeket, telefontöltő és wifis pálmafákat printeltek már, laboratóriumot is terveznek, a városnegyed viszont mindegyiknél nagyobb kihívás.

A hatóságok több (amerikai, holland, kínai, orosz stb.) vállalattal, köztük a szilícium-völgyi beton- és épületnyomtatás specialista Cazza Construction-nel már fel is vették a kapcsolatot. Utóbbiról nem sokat tudni, csak annyit, hogy 19 éves ügyvezető igazgatója, Chris Kelsey elmondta: 24 óra leforgása alatt printelnek egy házat, illetve hogy 2017-ben nagyon fontos bejelentések várhatók tőlük.

Ezek egyike lehet a dubai kormánnyal való együttműködés. A sok vállalat közül a Cazza Construction automatizált megoldásai és egyedi gépei nyerték el leginkább a dubaiak tetszését. Technológiáikat csak közeli partnereikkel ismertetik meg, így Kelsey mindössze annyit árult el róluk, hogy akár 90 százalékkal is csökkenthetik a munkaköltségeket.

Más cégek is megkeresték őket, amelyekről, a Cazza egyéb projektjeihez hasonlóan szintén jövőre várható bővebb tájékoztatás. Valószínűleg a gépeiket fogják építkezéseken használni.     

Drónok kereskedelmi használatáról általában egyből az Amazon vagy valamelyik techóriás projektjei jutnak eszünkbe, pedig más is szállít házhoz élelmiszereket. A sürgősségi és orvosi esetekre specializálódott Flirtey startup gépei Új-Zélandon Domino’s pizzákat vittek rendeltetési helyükre, november végéig pedig egy pilotprojekt keretében nevadai 7-Eleven kisboltoknak teljesítettek 77 megrendelést. A részben nyomtatott, ember nélküli légi járművek bolttól házig vitték az árut.

A Flirtey jelenleg az egyetlen rendszeres kereskedelmi drónszolgáltatást – szállítást – kínáló cég az Egyesült Államokban. A 7-Elevennel júliusban írták alá a szerződést, tevékenységük óriási lépés a dróntechnológia történetében.

A szállítások főként hétvégére estek, renoi boltból vitték el a tucatnyi megrendelőhöz a vásárolt cikkeket (hideg és meleg élelmiszereket, orvosságokat stb.). A megrendeléseket speciális appon adták le, az ügyfeleket értesítették, hogy mikor indul és érkezik a drón. Általában 10 perc múlva ott is voltak a cuccok, és mindenki elégedetten nyilatkozott a szolgáltatásról.

A potenciális vetélytárs, az Amazon által működtetett Prime Air decemberben az angliai Cambridge-ben teljesítette első kereskedelmi szállítását.