FREEDEE BLOG

A 3D nyomtatással foglalkozó Lanterman Csoport összeállt az America Makes-szel, hogy az iparág és a kormányzat által is hitelesített 3DP tréningprogrammal járuljon hozzá a szakterület gyors fejlődéséhez.

A 2012 augusztusában Nemzeti Additív Gyártás Innováció Intézet néven alakult, amerikai gyártókkal, ipari és felsőoktatási szereplőkkel, kormányzati és civil szervezetekkel kapcsolatban álló America Makes célja, hogy az Egyesült Államok még versenyképesebb legyen a 3D nyomtatásban, a technológia lépjen ki ipari keretei közül, jusson el az otthonokba.

A Chagrin Falls (Ohio) székhelyű Lanterman Csoport szervezeteket kíván támogatni 3DP megoldásokkal, stratégiai javaslatokkal, hogy a szakterületi újítások minél előbb konkrét alkalmazásokká váljanak. Piackutatást, technológiák feltérképezését, tervezőszolgáltatásokat és tréningeket kínálnak.

Anthony Hughes, a csoport alapítója és egyben elkötelezett 3DP promóter kezdeményezésére dolgozták ki az ACADEMI (Advanced Curriculum in Additive Design, Engineering, and Manufacturing Innovation) tréningprogramot, az Egyesült Államok első olyan hitelesített oktatóprogramját, amely a 3D nyomtatás teljes folyamatát lefedi. Hughes bizakodik, hogy az ACADEMI tanterv cégek és szervezet számára egyaránt lehetővé teszi a 3DP technikákkal kivitelezett termékfejlesztés és gyártás optimalizálását.

„A gyártószektor most születik újjá. Másként kell gondolkoznunk az ismeretek átadásáról, mert alkatrészek 3D nyomtatása sokkal bonyolultabb annál, hogy a dolgozók csak egyetlen adottságot sajátítsanak el. Jóval nagyobb a tervezői szabadság, ne úgy tekintsünk termékekre és részekre, mint eddig, azaz hogy egyformán kell kinézniük” – nyilatkozta a technológia legnagyobb előnyét a tervezési újításokban látó Hughes.

Az új tréningprogrammal elsőként az iparág és a kormányzat innovatív személyeit akarják mélyebben megismertetni az additív technológiákkal, hogy aztán speciális alkalmazásokban (is) hasznosítsák ismereteiket. Eleve „alkalmazásközpontú” megközelítésről beszélnek.

„Valódi, ipari alkalmazással kapcsolatos probléma megfogalmazásával kezdjük, majd eljutunk a tanultakat való világbeli környezetben bemutató és hitelesítő projektig” – jelentette ki Rob Gorham, az America Makes ügyvezető igazgatója.

A programot eddig az USA Védelmi Minisztériumában és a Légierőnél alkalmazták és mindkét szervezet a 3D fémnyomtatás előnyeit igyekezett kihasználni.

Hughes elmagyarázta, hogy az első leckék főként fémnyomtatással foglalkoznak, de természetesen polimerekre és kompozitokra is kitérnek a későbbiekben, és nemcsak technikusokra, hanem vállalatvezetőkre és menedzsmentre is számítanak.

Az egészségügy a 3D nyomtatás egyik legsikeresebb alkalmazási területe. Műkezektől beültetésekig, sebészi műtétek előkészítésétől gyengénlátóknak szánt headsetekig, szinte naponta hallunk valami újat a technológia orvosi hasznosulásáról.

Október a mellrák elleni küzdelem hónapja, ezért a dél-afrikai iMedTech beültetés- és művégtaggyártó cég a betegség alacsony jövedelmű túlélői számára indított kezdeményezés keretében nyomtatott mellel pótolnák a műtéti úton eltávolított testrészt. A projektet a cég alapítója, Nnelie Nkholise gépészmérnöknő találták ki, és (első körben) ezer rászoruló személyen segítenének.

A nyomtatott protézisekben ugyan nincs már semmi újdonság, a csak szuperlatívuszokkal méltatható kezdeményezés viszont felhívja a figyelmet, hogy ellentétben a végtagokkal, a 3DP világában eddig alig foglalkoztak mellrák-túlélőkkel. A célcsoport sem véletlen, hiszen alacsony jövedelmű dél-afrikai nők nem engedhetnek meg maguknak mellbeültetéseket.

A mindössze 28 éves, kutatásaival a technológiára és az oktatásra összpontosító Nkholise több munkájával nyert már díjat, 2016-ban a Világgazdasági Fórum Afrika top női újítója címmel jutalmazta és a Forbes Africa Woman magazinban is szerepelt. Ö képviselte Dél-Afrikát a san franciscói Globális Vállalkozói Csúcstalálkozón, cége pedig egyértelműen az additív megoldásokban látja a gyártás jövőjét.

Az ötlet a Központi Technológiai Egyetemen végzett PhD-tanulmányai alatt született, amikor látta, hogy 3D nyomtatással kezelik égési sérültek elváltozott arcát. Megfogalmazódott benne, hogy a technológiával mellműtéten átesett személyek életkörülményein szintén javíthatnak.

Az iMedTech mellett a Minute Words szórakoztató oktatási játék is Nkholise munkája – lényege, hogy általános iskolások nyomtatott alkatrészeket használva alakítják ki saját szókészletüket. Cégével fiatal afrikai nők számára is biztosít oktatási lehetőséget: gépészmérnöki kutatói tapasztalattal rendelkező 30 év alatti hölgyeknek professzionális platformot hoztak létre, hogy az innovációból és iparági fejlesztésekből kimaradók is bekapcsolódhassanak ezekbe a tevékenységekbe.

Gondoljunk csak bele, hogy a techvilágban változatlanul milyen kevés nő dolgozik, fekete nő pedig még Dél-Afrikában is alig érvényesül ezeken a területeken.

Nkholise példája lebeghet előttük.

A fémalapú additív gyártásnak eddig is több űripari alkalmazása volt, a technológia ugyanis nagyon előnyös űrhajók és más eszközök létrehozásához. A Lockhead Martin ausztrál egyetemekkel kötött szerződése továbbiakkal kecsegtet. A partnerek ugyanis űrhajózási és 3DP projektekben fognak együttműködni, egyes kezdeményezésekben eleve összekapcsolják a két területet. A melbourne-i RMIT Egyetemmel 3D fémnyomtatáshoz fejlesztenek új anyagokat és dolgoznak ki folyamatokat, technikákat.

A francia Safran Helicopter Engines Aneto-ja új nagyteljesítményű motorcsalád. A légjármű-ipari Leonardo AW189K helikopterének Aneto-1K motorjának több alkatrésze készült 3D nyomtatással.   

Dolgos éve van a német 3d nyomtatógyártó voxeljetnek: idén mutatták be első nagysebességű szinterező (High Speed Sintering, HSS) termoplasztikus 3DP rendszerüket, október 15-én pedig új polimetilmetakrilát PMMA eljárást (PolyPor C2) ismertetnek a 64. Technikai Konferencia és Felszerelés Kiállításon (Covington, Kentucky állam).

A nigériai Elephab 3D nyomtatócéget a GE Lagos Garage gyártóprogramjának két résztvevője azzal a céllal alapította, hogy az Afrikában használatra kerülő termékeket Afrikában, esetükben Nigériában állítsák elő. Az előállítás módja a 3D nyomtatás, és a startup számára jó hír, hogy az első „pénzgyűjtő” kört lezárva, a helyi technológiai innovációt támogató kockázati tőkebefektető Beta Ventures komoly fantáziát lát bennük. Az összegről egyelőre nem szivárgott ki információ.

Az Amazon 50 és 70 millió dollár közötti összegért felvásárolta a 2013-ban alapított, 3D testszkennelésre specializálódott („a test digitális platform”) new yorki Body Labs startupot.

A General Electric egyik leányvállalata, a GE Healthcare hivatalosan is megnyitotta első európai egészségügyi irányultságú 3D nyomtatólétesítményét (Innovative Design and Advanced Manufacturing Technology Center for Europe) a svédországi Uppsalaban.

A csontvelősérülésekkel foglalkozó spanyol alapítvány összeáll a Vodafone Spanyolországgal és közösen indítanak gerincvelő-problémákkal küszködők számára technológiai tréninget. A 3D tervezést, szkennelést és nyomtatást is tartalmazó program célja, hogy mozgássérült személyek képesek legyenek minél önállóbban élni, könnyebben találjanak munkahelyet.

A bioprinterek egyelőre nagyon drágák, a népszerű gépek, az Organovo, az EnvisionTEC stb. nyomtatóinak ára 200 ezer dollár felett mozog, már ha egyáltalán megvásárolhatók. A szlovén Symbiolab nyílt forrású Vitaprintje ezen az állapoton szeretne változtatni, a printerrel a célközönséghez akarják közelebb vinni a technológiát.

Tekegolyókról ritkán asszociálunk a 3D nyomtatásra. Mostantól változhat a helyzet, ugyanis az ohiói Freshmade startup új anyagot (AMClad) fejlesztett, amellyel erős és nagy tárgyak printelhetők, tekegolyókhoz pedig elmondásuk alapján ideális.

Az olasz WASP az elmúlt hónapokban keményen dolgozott a Római Operában október 8-án előadásra kerülő Fra Diavolo vígopera díszletein. Az 1500 kilogrammnyi díszleteket 3D nyomtatással készítették el a cég ravennai Massa Lombarda székhelyén. Választásuk újrahasznosítható anyagra esett, amelyet az előadások befejeztével hasznosítani is fognak. A technológiával komoly összeget spóroltak meg.

Az Apple az iOS 11-re írt, kiterjesztett valóság (Augmented Reality, AR) alkalmazások fejlesztését támogató, júniusban bemutatott ARKit csomaggal és az új iPhone-okkal (8, 8 Plus és különösen az X) megteremtette az AR-technológia legfontosabb platformját.

Az új platformhoz kapcsolódik, hogy az almás cég, egész pontosan az általa pár éve felvásárolt és állítólag AR-befektetései és az ARKit mögött is álló Metaio startup nemrég kapott szabadalmi oltalmat egy, a 3D nyomtatás további fejlődését is befolyásoló megoldásra. A tervet 2013 harmadik negyedévében adták be az amerikai szabadalmi hivatalnak.

Lényege a két technológia, 3D nyomtatórendszer és AR-eszközök, konkrétan AR-szemüvegek összekapcsolása, ami egyben azt is jelenti, hogy az Apple „hivatalosan” beszáll a 3DP iparba.

Abból indultak ki, hogy a jelenlegi 3DP technológiákból hiányzik egy fontos alkalmazás: nem lehet velük közvetlenül nyomtatni meglévő tárgyakra, felületüket nem egészíthetjük ki újabb dolgokkal. Egyrészt azért nem, mert nem tudnánk betenni azokat a printerekbe, másrészt a nyomtatófej beállítása is problémás lehet, mert passzolnia kell az adott tárgyhoz. Egyelőre sem a techvilágból, sem művészi körökből nem álltak elő épkézláb javaslattal.

Az Apple szabadalmával megoldódik a probléma, akár több tárgy is nyomtatható az adott felületre vagy csak egy részére. A meglévő és a nyomtatott új közötti kiigazításokat előre definiálják, és magát a rendszert is leírják a szövegben.

A kivitelezésnél könnyen elképzelhető, hogy a printelt tárgy felületi textúráját bővíteni kell, amit értelemszerűen jobb és olcsóbb is lenne újabb nyomat nélkül megúszni.

Az Apple javaslata egy AR-kompatibilis rendszer, a nyomtatott valódi tárgyat vizuálisan tovább bővítő szemüveg. A bővítést (kiterjesztést) a tárgy és egy számítógéppel készített kép, bármely megjeleníthető adat (textúra, szöveg, rajz, videó stb. és ezek tetszőleges kombinációjának) összemosásával és az egész mélységi vizualizálásával érik el. Az adott tárgyon az AR segítségével jelenik meg az új információ, a felhasználó pedig félig átlátszó szemüvegen látja, de kamerával is felvehetjük, aztán bármilyen kijelzőn lejátszhatjuk.

A lehetőségek végtelennek tűnnek, az Apple-t ismerve viszont borítékolható, hogy a szabadalommal szinte csak a saját termékeiket áramvonalasítják, teszik még ergonomikusabbá. Képzeljük el, hogy így printelünk valamit a nyomtatott iPhone-tokra, vagy kedvenc mintánkat visszük rá a MacBook Prora stb.   

Egyelőre nem tudni, hogy az újdonság mikor kerül kereskedelmi forgalomba, hatása azonban máris borítékolható.

A holland multinacionális ING banki és pénzügyi szolgáltató nemrég megjelent tanulmányában (3D Printing: a threat to global trade) az utóbbi idők jövőprognózisai esetében szokatlanul messzire, közel 50 évvel tekintett előre 3D nyomtatás-ügyileg.

A szerzők következtetése: a jelenlegi számokból, trendekből stb. kiindulva 2060-ban a több mint 6 trillió dollár értékű terméket, a világkereskedelem 25 százalékát állítják elő a technológiával. Az Egyesült Államok importja hanyatlik, egyes országokkal, például Kínával, Mexikóval és Németországgal deficites lesz az amerikai kereskedés, ezzel szemben több munkahely teremtődik a helyi autógyártóknál és a printelt cuccok elérik az összes termelt javak 50 százalékát.

A 2060 egyébként visszafogott becslés, mert mindez már 2040-re megvalósulhat – áll a tanulmányban. Az ING alternatív szcenáriója alapján ugyanis öt év után a 3D nyomtatókba fektetett összegek megduplázódnak, a hagyományos gépek esetében viszont a harmadukra esnek vissza tíz év után, és ha ez az ütem folytatódik, 2040-re megvalósulhat az 50 százalék.

A szerzők több forrásra, például a Wohlers 2017-es beszámolójára, valamint szakértőkkel készített interjúkra alapozták előrejelzésüket, és lényegében jelenlegi trendeket extrapoláltak. A printerekbe fektetett összegek és a velük végzett termelés léptéke bizakodásra ad okot, tehát növekedésre, szélesebb körű gyártásra számíthatunk.

Például 3D nyomtatásra és a kapcsolódó szolgáltatásokra 2016-ban 6,6 milliárd dollárt, hagyományosabb gépekre (CNC-marás, fröccsöntés stb.) viszont ennek az ezerszeresét, kb. 6700 billiárdot költöttek világszerte. Csakhogy, míg a 3DP eszközökkel, szolgáltatásokkal stb. kapcsolatos befektetések átlagban éves 29 százalékkal növekedtek az elmúlt 5 évben, addig hagyományos gépeknél „mindössze” 9,7 százalék a növekedési ráta. E számok figyelembevételével jutottak el a meglepő, de esetükben „mainstream” következtetésig, hogy 2060-ban 3D nyomtatással legalább ugyanannyi terméket állít elő a világ, mint a hagyományosabb módszerekkel.

Kérdés persze, hogy meddig tart a 29 százalékos növekedés. Sokak szerint nem sokáig, mások még nagyobb üteműt várnak. Egyesek a technológia környezetbarát jellege miatt látnak benne diszruptív potenciált, a szkeptikusabbak viszont a segédanyagokban és az additív gyártáshoz szükséges szakképzettségben, a 3D tervezéshez nélkülözhetetlen – ma még – különleges szkillek beszerzésében látják a hátráltató tényezőket.

A tanulmány szerint hosszú távon nő a saját szükségleteik egy részét mesterségesintelligencia-megoldásokkal támogatott desktop gépükön előállító otthoni felhasználók száma. A fogyasztók túlnyomó többsége azonban nem válik prosumerré, hanem ezirányú igényeiket 3DP szolgáltató-irodák által elégítik majd ki, ami azt is jelenti, hogy nő a kereslet az utóbbiak iránt.

Ma és a közeljövőben is az orvosi és fogászati eszközök, a repülőgép-ipari, az autóipari és a fogyasztói termékek, különösen az utolsó három, számítanak a legnagyobb szakterületi befektetéseknek.

A fémekkel dolgozó Wilting sales igazgatója, Adwin Kannekens szerint hosszabb távon a cég bevételeinek 40-50 százaléka származhat 3DP-vel végzett munkából.  Eric Sas, a holland Ultimaker (amelynek gépeit Magyarországon a FreeDee Printing Solutions forgalmazza) vezérigazgatója a gyártóipar 5-10 százalékos 3DP piaci részesedését prognosztizálja a következő évtizedre.

Hollandia élen jár a 3D nyomtatótechnológiák tengerészeti, hajózási alkalmazásaiban, ami az ország történelmének és hagyományainak ismeretében aligha számít meglepetésnek.

A Rotterdam-székhelyű Damen Hajógyárak Csoport a világ első printelt, nikkel, alumínium és bronzötvözet (NAB) propellerén dolgozik. A speciális technológiát használó WAAMpeller projektet a hajózási nemzeti intézet, az NIIS támogatja.

Május óta a Királyi Haditengerészet anyag- és karbantartó részlege, az MKM Artec 3D szkennerekkel, Evaval és Space Spiderrel az ország tengeri alkalmatosságainak egy részét leszkenneli és azok alapján próbálják pontosan visszafejteni, hogy hogyan készültek, aztán a meghibásodott darabokat a szkenek alapján lehet majd szakszerűen kijavítani.

Miért van erre szükség?

Azért, mert sok esetben nem állnak rendelkezésükre tervrajzok vagy 3D-s CAD fájlok, amelyek segítségükre lennének meglévő rendszerek új alkatrészekkel történő kiegészítésében.

Különösen öregebb hajók esetében szükséges ez a megoldás. A helyreállítás mérések alapján is megy, de sajnos nem mindig. Arról nem is beszélve, hogy különböző mérőeszközök kellenek hozzá, és ez a tény szintén nehezíti tervrajzok CAD fájllá alakítását. Mindezeket figyelembe véve, a szkennelés és a tervezési folyamat visszafejtése nemcsak a legjobban működő, hanem egyben a legolcsóbb és legkevésbé munkaigényes megoldás is.

Egy-egy rész szkennelése után a fájlt az Artec Studio segítségével dolgozzák „tökéletes modellé.” A modellt SpaceClaim programmal „fejtik vissza” és teszik alkalmassá, hogy .stl fájllá vagy utasítássorrá alakítsák CNC marógép számára.

A 3D szkennelés hajóipari alkalmazásának hatékonyságát több esettanulmány is bizonyítja.

Az egyikben haditengerészek partraszállását végző jármű sziklák által megrongált futókerekét próbálták helyreállítani. Az egész helyett azonban elegendő volt csak a rongált részekkel foglalkozni, mert az Artec-szkenner sikeresen azonosította a szabad szemmel láthatatlan sérüléseket. A javítást az így generált .stl fájl alapján végezte el egy robothegesztő.

Egy másik esetben egy csónak sérült üléseit szkennelték le, de a gépeket történelmi jelentőségű hajók, például a szintén holland Zöld Sárkány javításánál is használták.

Az Artec 3D szkennereit Magyarországon a FreeDee Printing Solutions forgalmazza.

A világ legfejlettebb asztali 3D nyomtatója, a sztereolitográfiával (SLA) működő és például fogászberkekben nagyon népszerű Form 2 után a Formlabs nemrég mutatta be új gépet, a szelektív lézeres szinterezést (SLS) használó Fuse 1-et, amellyel egyben az anyagpalettát is bővítette, mert nylonból is printelhetünk vele. (Magyarországon mindkét nyomtatót a FreeDee Printing Solutions forgalmazza, a gépekkel és a megrendeléssel kapcsolatos információk itt olvashatók.)  

A somerville-i (Massachusetts állam) cég június 6-án, az MIT Médialaboratóriumában tartotta első konferenciáját, a Fuse 2017-et, amelyen a terület olyan szaktekintélyei is előadtak, mint például Skylar Tibbits vagy az MIT mellett a Formlabs sorait is erősítő Marcelo Coelho.

Az eseményre közel 14 négyzetméteres különleges szerkezettel, a nylonból és üvegszálakból álló 45 kiló tömegű Fuse Pavilonnal készültek, amelyben három személy tartózkodhat egyszerre. A részeket a Fuse 1 és a Form 2 gépeken nyomtatták. Először monumentális logóban gondolkoztak, majd a valamivel gyakorlatiasabb megoldás, a végül 4,57 méter széles és 2,59 méter magas pavilon mellett döntöttek. Magáról a szerkezetről is vitáztak, és a viták eredményeként az absztrakt formájú, rudakat és nagyobb paneleket elbíró, sima felületű, többszörösen görbülő szabálytalan struktúrára esett a választás. A Mobius szalagra írt egyenletből alakult ki a szemre is tetszetős egyedi megoldás. A méret miatt az anyag mellett olyan tényezőkön is el kellett gondolkozniuk, hogy hogyan „álljon meg a lábán” a szerkezet.    

„Az SLS technológia lehetőségeit tesztelve határoztuk el, hogy különleges találkozóhelyszínt, egy nagy pavilonszerkezetet építünk a konferenciára. A Fuse 1-gyel több mint száz egyedi építőmodult hoztunk létre tömegesen. Ezeket a modulokat négy nap alatt szereltük egybe” – nyilatkozta Amos Dudley, a Formlabs alkalmazástervező mérnöke.

A csatlakozási csomópontokhoz pehelykönnyű, de masszív termoplasztikus anyagot, Nylon 12-t használtak. Maguk a tervek Rhino, az összesen 144 csatlakozási pont modelljei Grashopper szoftverrel készültek. Ezeket az összekapcsoló elemeket egyetlen 36 órás nyomtatással hozták létre.

A Form 2-t 505 egyedi kampószerű szerkezet többnapos printelésére használták.

Dudley elmondta, hogy a tervezés és a nyomtatás volt a munka könnyebb, a különféle elemek összeszerelése pedig a bonyolultabb része. Három személy négy napig, napi hat órában dolgozott rajta.

A Formlabs szerint a pavilon bizonyítja, hogy technológiájuk belső terek tervezésére, bútorkészítésre, szobrászatra stb. szintén alkalmas.

„Ha a digitális gyártóeszközökkel, például a Fuse 1-gyel kombináljuk össze a holnap építészeti módszereit, semmi nem áll a tervező és bármilyen elképzelt forma kivitelezése útjában” – összegzett Dudley.

A régebben „Jövőkapitánynak” is becézett K. Eric Drexler 1986-ban publikálta a molekuláris nanotechnológia alapjait lerakó, azóta többször frissített Engines of Creation (A teremtés motorjai), 1992-ben pedig a technikai kivitelezést, benne a molekuláris gyártást is leíró Nanorendszerek (Nanosystems: Molecular Machinery, Manufacturing and Computation) kötetet.

Magát a nanotechnológia kifejezést 1971-ben használták először, míg a milliméter milliomod-részét jelentő világokat feltáró tudományág „bevezető előadását” a később Nobel-díjas Richard Feynman tartotta 1959-ben, az Amerikai Fizikus Társaság éves gyűlésén.

A drexleri – „klasszikus” – nanotechnológia alapgondolatai többek között az anyagok, szerkezetek, eszközök stb. alulról felfelé (bottom-up), atomról atomra történő építése, vagy az önmagukat összeszerelő, önmaguktól szaporodó mikroszkopikus méretű nanorobotok (self-replicating nanotechnological knowbots, nanobots), amelyek aztán nagyobb gépeket hoznak létre.

A New York Egyetem egyik projektje pontosan ezt az ön-összeszerelést célozta meg – molekuláris szinten, 3D nyomtatással. A koncepció lényege, hogy speciális programozással részecskék bármely tetszőleges formába rendezik magukat. Az így keletkező mikroszerkezetek egyrészt úgy hajtanak végre feladatokat, mint a sejtek, másrészt nagyobb struktúrák alapjait képezik.

A new yorki kutatók gömbalakú és folyékony maggal rendelkező „foltos” részecskéi (patchy particles) az emberi sejt tized-század részei, kicsit úgy működnek, mint a Lego-építőkockák, alulról felfelé haladva egyre komplexebb alakzatokká alakíthatók. A gömböket még kisebb, háromszög alakú részecskékből igencsak bonyolult eljárással, úgynevezett „kolloid fúzióval” dolgozták ki. (A kolloidok olyan anyagok, amelyek részecskéinek nagysága nagyobb, mint az atomok és a molekulák mérete, de szabad szemmel még nem különböztethetőek meg, esetleg erős felbontású mikroszkóppal láthatóvá tehetőek.” – Wikipédia)

A nem oldódó részecskéket folyadékba tették, ahol különböző fizikai és vegyi folyamatok hatására kapcsolatba léptek egymással, és szilárd csoportot képeztek, folyékony maggal. A kivitelezést a jelenség szimulálására fejlesztett szoftver végezte el, majd laboratóriumi kísérletek következtek. A fúzióval kétféle foltos, szedett-vedett részecske jött létre: az egyik a folyékony foltokat használva kapcsolódik szomszédjaihoz, a másik komplex 3D formákká összekapcsolódó folyékony csomókat képez a felületen.

A részecskék közötti tartós kötésekhez lágyító szert használtak, és az anyagot is alaposan megdolgozták.

A kutatók szerint a kolloid-alapú ön-összeszerelés forradalmasíthatja a 3D nyomtatást. Képzeljük el, hogy milliméter-töredéknyi autót printelünk, amely egy nap működni is fog. Építettek már 3DP-vel baktérium-meghajtású mikromotorokat (Sapienza Egyetem, Róma) és az emberi szervezetben magukat hajtva gyógyszert szállító „mikróúszókat” (Max Planck Intézet) is.

És ez csak az út kezdete. 3D nyomtatással egy szép napon tényleg valóra válhatnak a sokáig fantasztának tartott Drexler jövőlátomásai.

A holland Ultimaker az egyik legjobban csengő név a desktop 3D nyomtatás világában, a 3 és 3 Extended megváltoztatta vállalatok és szervezetek prototípus-részek előállítási módszerét, a kisszériás gyártást, eszközök és tárgyak készítését. A cég termékeivel egyre inkább az ipari alkalmazásokra, például 3D szerszámkészítésre, gépjármű-alkatrészekre stb. gondol.  

A vállalat most új kétpilléres szoftverstratégiával állt elő, hogy még jobban támogassa a 3D nyomtatótechnológia tervezők, mérnökök, kutatók és gyártók általi elfogadását és gépeik jelenleginél is jobb kihasználtságát.

A nóvum Cura szeletelő szoftverük hivatalosan október 17-én megjelenő frissített változata, valamint a több printer, nyomtatófarmok használatát optimalizáló Cura Connect. (A nyomtatófarm egyetlen nagyobb, gyorsabb stb. szupergép helyett több kisebb párhuzamos használata. Egy kicsit olyasmi, mint az infokommunikáció szerverfarmjai.)

A Cura programot külsős CAD alkalmazások (SolidWorks, Siemens NX) közötti munkafolyamat-integrációval turbózzák fel. Az integrációval tervezők és mérnökök személyre szabhatják az egyedi gyártószükségleteken alapuló munkafolyamatokat.

A hivatalosan november 7-én megjelenő Cura Connect lehetővé teszi, hogy a felhasználó egyetlen platformról kezeljen több gépen több nyomtatást. Előnyeit nagyon jól kiaknázhatják mindazok, akik nagyméretű részeket printelnek. Megkönnyíti prototípusok, szerszámok készítését, egyszerűbbé teszi a kisszériás gyártást.

A cég vezetősége optimistán nyilatkozott az új stratégiáról.

Paul Heiden a termékmenedzsment igazgatóhelyettese elmondta, hogy az újítások az összes Ultimaker 3 felhasználó rendelkezésére állnak. Büszkék arra, hogy megoldásaik „jövő-biztosak.” A Cura lehetőséget nyújt a munkafolyamat ipari szabvány CAD szoftverekkel való integrálását gördülékennyé tevő külsős plugin-fejlesztésekre, és ezzel a 3D nyomtatás még többek számára válik hozzáférhetővé.

„Printereinkhez folyamatosan fogunk új alkalmazásokat fejleszteni, 1 millió Cura felhasználónknak a jelenleginél is integráltabb megoldásokat kínálunk” – nyilatkozta Siert Wijna alapító.

Az Ultimaker 3D printereket Magyarországon a FreeDee printing Solutions forgalmazza, itt rendelhetők meg.

A holdraszállás ellentmondásos téma tudományos berkekben. A NASA és Elon Musk érdeklődését a Mars, az odautazás és az ottani élet lehetősége köti le. Ezzel szemben a Holddal is rengetegen foglalkoznak, mégpedig azért, mert emberi lakhatásra alkalmasnak tartják.

Az Európai Űrügynökség (ESA) az utóbbiak közé tartozik.

Meghökkentő prognózissal rukkoltak elő: telepesek kis csoportja 2030-ig falut nyomtathat a Holdon. Első körben hat-tíz vállalkozó szellemű személy, tudósok és mérnökök dolgoznának rajta, leraknák az alapokat, és 2040-ig újabbak csatlakoznának hozzájuk, addigra kb. százan lennének. Tíz évvel később pedig akár ezren is benépesíthetik a települést, és gyerekek is születhetnek a Holdon!

Az ESA által támogatott „Holdfalu” projektet vezető Bernard Foing, az ügynökség tagja szerint a 3D nyomtatás fontos szerepet játszhat a település létrehozásában, amelyet helyi anyagokból építenének fel additív technológiával.

Az additív gyártás és a helyi anyagok a Mars benépesítési terveiben és más spekulatív űrprojektekben szintén meghatározó tényezők: támogatói azzal érvelnek, hogy a nyomtatók viszonylag kompakt módon becsomagolhatók és elküldhetők a vörös bolygóra, ahol vagy ottani vagy ugyanazon az űrhajón szállított sűrített matériákból lehetne építkezni. Egyesek jégben gondolkodnak, a Dél-Kalifornia Egyetem NASA-val is dolgozó építészprofesszora, Behrokh Khoshnevis viszont a bolygó felszínén található porszerű anyagot, a regolitot hasznosítaná, azzal nyomtatna. A kutató már több hasonló formájú és oxigéntartalmú anyaggal kísérletezett, és a kísérletek meggyőzték: alkalmasak lehetnek nagyszabású elképzelései majdani megvalósításához.

Visszatérve a Holdra, az ESA felvetése ugyan sci-fiszerű, de figyelembe véve a távolságokat, valószínűleg hamarabb kivitelezhető, mint a marsi építkezés.

Jan Woerner, ESA-főnök szerint az állandó holdi telep idővel helyettesíthetné a Made in Space nulla gravitációra tervezett másodikgenerációs printerével és az Additív Gyártóüzemmel (AMF) a 3D nyomtatás promótálásában kiemelt szerepet játszó Nemzetközi Űrállomást, amelyet a tervek szerint 2024-ben egyébként is leszerelnek.

A Hold megfelelő alternatíva lenne, ráadásul műholdakat is könnyebb onnan pályára állítani, mint a Földről. Anyabolygónk gravitációja az ok. De a Hold „megművelése” más szempontból is előnyös lehet: a biztonságos atomenergia-termeléshez szükséges, és a Földönt ritka hélium-3 izotóp a Holdon nagy mennyiségben fordul elő.    

Az üzleti világ örömmel befektetne hasonló projektekbe, csakhogy a nagypolitika, az Egyesült Államok és Oroszország közötti feszültségek hátráltathatják a Holdfalu kivitelezését.