FREEDEE BLOG

A Peugeot SA (PSA) Csoport stratégiai partnerségre lépett a 3D nyomtatás autógyártásban való alkalmazására összpontosító, a világ első printelt szuperjárműjével, a Blade-del hatalmas médiavisszhangot kiváltó Divergent 3D-vel.

A bő egy évig fejlesztett Blade alváza főként fémszálakból áll, és kb. 90 százalékkal könnyebb, mint az átlagautóké. A fejlesztők le is vonták a következtetést: az autógyártók rengeteget profitálhatnak a Blade példájából.

A két vállalat hosszútávú stratégiai partnerségben gondolkodik, egymás erőforrásait, technológiáit és szakértelmét kölcsönösen használják ezentúl. A Peugeot szélesebb skálán, szuperautókon és luxusmodelleken kívül is alkalmazhatja, tesztelheti a Divergent 3D innovatív megoldásait. A francia cég terve, hogy javítson járművei szerkezetén, könnyebbé és biztonságosabbá téve őket.

A Divergent 3D olcsó szilícium-alumíniumból nyomtatott csomópontokat kombinál össze lézerrel vágott, szintén olcsó szénszál-csövekkel. A moduláris darabok kézi összeszerelése csak percekig tart, a végeredmény erős, ugyanakkor nagyon könnyű szerkezet. Az összeszerelő platform sokféle autómodellre alkalmazható. Mivel nem terv-specifikus, nem kell újraprogramozni stb. Ha bármit is változtatnak a terven, a változás szoftver-, és nem eszközszinten történik.

A PSA Csoport meggyőződése, hogy az együttműködéssel az autóipar elsőszámú innovátorává válnak.

A legendás instant kameráiról ismert Polaroid a tegnap kezdődött CES 2017-en mutatja be 3DP termékeit. Tavaly mindenkit meglepett, amikor a cég bejelentette első additív gyártórendszerét, a ModelSmart 250S 3D printert.

A fejlesztések folytatódtak, idén 3 különböző méretű új desktop gépet és két nyomtatótollat prezentáltak a high-tech las vegasi közönségnek. Céljuk, hogy a technológia minél szélesebb rétegekhez jusson el, könnyen lehessen kezelni, és megbízzon benne az átlagfelhasználó.

Maguk a printerek szabványgépek, iOS és Android appról egyaránt vezérelhetők. Valószínűleg nyáron kerülnek az észak-amerikai piacra, áruk – méretüktől függően – 499 és 799 dollár között lehet.

A kér nyomtatótoll egyike (DRW100) vezetékes, a másik (DRW101) vezeték nélküli. Mindkettőhöz használható ABS és PLA nyomtatószál is. Márciusban kerülhetnek az észak-amerikai boltokba, 129 és 149 dollár közötti árra számíthatunk.

A printerek és a tollak is többféle színben készültek: előbbiek feketében, rózsaszínben, fehérben és kékben, utóbbiak ezek mellett még sárgában is.

A U.S. Army Kutatólaboratóriuma (ARL) a 3DP és az ember nélküli járműtechnológia (UAV) összekombinálásával akár 24 óra alatt küldetés-specifikus – bármilyen feladatra automatikusan konfigurálható és optimalizálható – drónokat nyomtat (a motorok és a propellerek kivételével). A drónok légi megfigyeléssel, kommunikációval, szállítással stb. kapcsolatos küldetésekben segíthetik a katonákat. Speciális feladattervező szoftverrel találják ki, tesztelik és szállítják le őket (ha kell, egy nap alatt).

A fejlesztők a katonai küldetés szükségleteit nyomtatott, igény szerinti kicsi UAV-kre konvertáló folyamatot dolgoztak ki. A december első három napján Fort Benningben (Georgia) tartott bemutatón a gépek maximum 90 km/h repülési sebességükkel komoly hatást gyakoroltak a jelenlévő katonai vezetőkre.

A visszajelzések alapján a fejlesztők a zaj csökkentésén, a távolságtartás javításán, a terhelési kapacitás és a mozgékonyság növelésén dolgoznak jelenleg.

Tavaly annyit írtak, beszéltek, elmélkedtek a HP új 3D nyomtatójáról, hogy közben szinte megfeledkeztek más hagyományos 2D printergyártók 3DP próbálkozásairól. Annyira ne csodálkozzunk, mert például a japán Canon marvelloust (csodálatos) rövidítő Marv FDM gépét korlátozott példányszámban és csupán a dél-koreai, német és a lengyel piacot megcélozva vezették be. A cég az Egyesült Királyságban például csak 3D Systems 3D printereket ad el.

Úgy tűnik, mégis bíznak a Marv-ban, mert nemrég bejelentették, hogy Kínában is elkezdik árusítani. A fogyasztói és az oktatási szektor a célközönség, az európai 799 euróhoz hasonló árra számíthatunk. Elég egyszerű gép, néhány fontos opció hiányzik róla, kifejezetten a kezdőszintre gondoltak vele. 8 kilójával könnyűnek számít, biztonsági szempontból kifogástalan, ráadásul csendes is.

A Canon China közölte, hogy főként az oktatásban akarják elterjeszteni, ami azért sem meglepő, mert a technológiát most kezdik bevezetni iskolai tantervekbe. A Canon a géppel párhuzamosan új nem-mérgező PLA nyomtatóanyagokat szintén piacra dob.

Az IDC Research adatai alapján 2015-ben 70 ezer printert adtak el Kínában, előrejelzések szerint 2020-ig akár 440 ezret is értékesíthetnek. 90 százalékuk desktop lehet, a Canon ezért foglalkozik ezzel a géptípussal. Ha bejön a kínai üzlet, más nagyobb országok is sorra kerülhetnek, és a japán cég új 3D nyomtatókat is fejleszthet.

A Gartner 2017-es előrejelzése alapján pozitív év vár az additív gyártótechnológiákra. Különösen az ipari gyártó és az orvosi szektorban számíthatunk komoly növekedésre.

A robotikus 3D nyomtatás 2020-ig az ipari gyártóműveletek 10 százalékában terjed el, hagyományosabb 3DP-t a világ összesített ipari tevékenységének 75 százalékban használhatnak, a szervezetbe kerülő orvosi implantátumok és eszközök 30 százaléka készülhet a technológiával.

Szintén a 3DP pozitív hatása, hogy termékek bevezetése 25 százalékkal lerövidül. A gyártócégek nem feltétlenül hagynak fel a hagyományos megoldásokkal, hanem additív technológiákkal kombinálják azokat.

A szerzők felhívják a figyelmet, hogy az elmúlt 10 esztendőben alapvetően prototípuskészítő technológiából a 3D nyomtatás piaci termékek gyártására alkalmas megoldássá vált. A fejlődés folytatódik, egyre kifinomultabb módszerek és alkalmazások várhatók. A Gartner jelenlegi fejlesztésekre (autonóm és együttműködő robotika, integrált vizsgálórendszerek, széleskörű automatizáció, önjavító automata rendszerek, 3DP-t és CNC-marást kombináló hibrid gépek stb.) hivatkozva vonja le következtetéseit.

A 3DP egészségügyi alkalmazásait felgyorsítja a személyre szabott medicina iránti növekvő igény.

Stephen Davies walesi tervezőmérnök bal kéz nélkül született. Pár éve felkereste Drew Murray-t, az e-NABLE akkori egyetlen önkéntesét az Egyesült Királyságban. Drew műkezet készített neki, és Stephen eldöntötte, hogy ő is önkéntes lesz, majd 2015. augusztus 12-én megalapították a Team Unlimbited-et.

A cég „hivatala” egy kerti sufni Swansea-ben, ott készítenek gyerekeknek kezeket és karokat. Semmit nem kérnek értük. A gyerekek elképzelésük szerinti színekkel és mintákkal egészítik ki a nyílt forrású tervrajz-fájlokat. A nyílt forrás miatt bárki kinyomtathatja, aki rendelkezik 3D printerrel.

Egy-egy kéz anyagköltsége 30 dollár, elkészítése kb. 12 órát vesz igénybe. A számtalan megrendelés pluszmotivációt ad nekik. Mivel teljes munkaidőben dolgoznak, lényegében csak esténként és hétvégéken marad idejük rá.

Első megrendelőjük a kilencéves Isabella szülei voltak. A Facebookon olvastak róluk, a kislány rózsaszín-bíbor színű motívumot választott ki. A karról készült videó virálissá vált, több mint 2 millióan nézték meg a YouTube-on, Isabella a 2016-os Paralimpia Játékok reklámkampányában is szerepelt.

A Team Unlimbited nyomtatott végtagjai nem annyira masszívak, mint a hagyományosak, viszont a gyerekek hamar kinövik őket, új kell nekik, azaz nincs is szükség arra, hogy örökké tartsanak.

Isabella is új változatnál tart már.

Printeltek már csokit, cukrot, pizzát, de a 3D ételnyomtatás az egyre gyakoribb próbálkozások ellenére is inkább kuriózum, mint mindennapos valóság. És mi, fogyasztók, mennyire ismerjük, akarunk-e enni nyomtatott kajákat?

Ezekre a kérdésekre kereste a Canberra Egyetem két kutatója egy online fókuszcsoporttal tavaly tavasszal végzett felmérésben.

Sokan egyáltalán nem hallottak még az ételnyomtatásról, és a 3DP-t műanyagokhoz és fémekhez társítják. Amikor ismertették velük, hogy miről van szó, többen visszafogottan, fenntartásokkal kezelték az egészet.

Az egyik kérdésnél különféle nyomtatott ételekről kellett véleményt nyilvánítaniuk – hét képet mutattak nekik cukorkáról, püréből készült sárgarépáról, kockaforma rovarcsemegéről, csirkepürés és zöldséges zseléről, pizzáról, rózsaformájú tésztáról és szintén rózsaszerű csokiról.

A válaszokból kiderült, hogy a hagyományos kaják nyomtatott „változatával”, mint a pizza, tészta és csoki sokkal befogadóbbak. Amikor megkérdezték, hogy ők maguk ennének-e valamelyikből, a sárgarépa, a csoki, a pizza és a tészta ért el 50 százaléknál magasabb eredményt.

A számokból arra következtettek, hogy a printelt ételekről való véleményük erősen kapcsolódik étkezési szokásaikhoz.

A 3D nyomtatás 2016-ban különösen három területen ért el komoly eredményeket: bioprinting, ipari alkalmazások és oktatás.

Mi lesz 2017-ben, folytatódnak-e a trendek?

Az elmúlt év egyik legnagyobb szenzációjának a harvardi „3D printelt vese egy chipen” számított. Idén újabb nyomtatott implantátumokra, szövetekre, a szövetek élő dolgokkal való összekombinálására számíthatunk. Vénák után, funkciókat, például szívverést megvalósító, vagy formáját mindig megtartó, rugalmas szöveteket várhatunk.

Egyre több ország, nemzetközi szervezet, cég ismeri fel a technológia oktatási potenciálját, és vezetik be az iskolákban. Idén különösen az Egyesült Államokban és Ausztráliában gondosabban kidolgozott tantervek várhatók. Elsősorban azért ebben a két országban, mert mindkét kormány 3DP kezdeményezéseket vezetett be az oktatásban.

Ezzel szemben például az Egyesült Királyság hátrányban van, a 3D nyomtatás nehezebben jut el az osztálytermekbe. 2017-ben ott is és más európai államokban is előrelépés történhet, amelynek különösen a Minecraft és más hasonló projektek adhatnak komoly lökést. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Minecraft köré speciális 3DP programot, játékot fejlesztenek.

Magyarországon a legnagyobb ilyen irányú kezdeményezést a FreeDee indította el 2016 elején 3DTech az Iskolákban néven. A 3D nyomtatás kreatív iskolai felhasználásának terjedését célzó program már több mint 20 iskolát szerelt fel szponzorokon keresztül 3D nyomtatóval, többszáz tanárt megismertetett a technológia alapjaival és elérte, hogy a kormány Digitális Oktatási Stratégiájának is része legyen a 3D nyomtatás, így akár itthon is az elsők között kerülhet az oktatásban teljeskörű adaptálásra a technológia.

Az iráni születésű amerikai Morehshin Allahyari nyomtatott szobrokkal emlékezik az iszlám és az azt megelőző közép-keleti világ, mítoszok elfeledett istenségeire, dzsinnjeire. Munkáinak a brooklyni TRANSFER galéria ad jelenleg otthont.

A művésznőt nem érdeklik az anyafigurák, ikonikus alakok, mint Athéna vagy Ízisz, fantáziáját a sötétebb, haragvó és pusztító istenalakok foglalkoztatják, a kiállítás címe sem véletlenül „Ő, aki látja az ismeretlent.”

Munkáival férfi és nő, nyugati és keleti világ közti hatalmi egyenlőtlenségekre is felhívja a figyelmet. A háromfejű Huma démon például megszállja az emberi lelket, lázat idéz elő. A csillogó fekete műgyantából nyomtatott szobrot különféle talizmánok veszik körül. Tüzes hatalmát Allahyari a globális felmelegedéshez kapcsolja, és a klímaváltozásról folytatott konferenciákról, vitákról kimaradókra is gondol.

Ben Baltes 25 éves szoftverfejlesztő és egyben az oaklandi Toybox játék 3DP startup társalapítója San Francisco-méretű dögevő vadászatra készül. A „Rejtett város” keretében 200 printelt egyedi játékot, karaktert dugnak el valahova, és bárki részt vehet a keresésben.

A Redditen posztolta a két éve érlelődő ötletet, és a csomó pozitív visszajelzésre eldöntötte: beindítja a különleges keresést. Mindegyik darabnak lesz külön linkje vagy QR-kódja, a szerencsés megtalálók azok alapján ismerik meg a figura előtörténetét, hogyan jutott el A pontból B-be, onnan meg C-be. Baltes mindenkit fényképezésre buzdít: csináljunk egy szelfit a tárggyal együtt, írjuk le, hol és miként bukkantunk rá. Figyelem – csak 12 órát tarthatjuk magunknál, addig máshova kell eldugnunk.

A játék abszolút kísérleti, lehet, hogy senki semmit nem talál, de az is lehet, hogy közösségformáló hatása lesz.

Baltes munkáját önkéntes játékfejlesztők, makerek és mások segítik. Reményei szerint február végén elindíthatja. Persze ilyen léptékben nem egyszerű feladat, mert az appfejlesztéstől a karbantartásig, frissítésektől magukig a játékfigurákig mindenre kell gondolnia. 200 különféle darabot eleve nehéz kitalálni és printelni. Azt sem tudni még, hogy ki tervezi a figurákat, elképzelhető, hogy nyílt forrású CC 3D modelleket használnak.

Első körben vicces helyekre dugják őket, mintha majom mászna a telefonoszlopon, vagy egér az ereszcsatornán, esetleg lajhár egy korláton stb. Aztán viszont már csak a játékosokon múlik, hogy hova kerülnek.

Baltes elárulta, hogy szórakoztatónak tartja egy-egy játék esetleges útját: ki talál rá, hova kerül stb. Valójában nincs különösebb célja, csak valami pluszt akar hozzátenni a résztvevők mindennapjaihoz.