FREEDEE BLOG

Marek Senický, a szinte az összes műanyagfajtából nyomtatószálat előállító FilaMaker feltalálója újabb géppel állt elő. A modell lényegében a FilaMaker kisméretű változata, a konyhai hulladékot aprítja fel, segít az újrahasznosításban. Komposztál. Egyelőre organikus hulladékkal, például zöldségekkel működik, fával, csontokkal és főtt étellel viszont nem.

Három különböző méretű változatban készült el. Senický 33 részt PLA-ból nyomtatott, a printeléssel 40 óra alatt végzett. A többi alkatrész (szabványméretű csavarok, golyóscsapágyak, csövek) kb. 25, a nyomtatáshoz használt közel egy kiló PLA 25-35 euróba került, azaz a gép összköltsége nem haladta meg a 60 eurót.

A harmadik változat .stl fájljai a Thingiverse-ről tölthetők le.

A 2013 májusában, hivatalosan augusztusban, Amszterdamból indult 3D Hubs kezdeményezés az alapítók szerint elérte a „kritikus globális tömeget” –nem egész egy év alatt 500-ról 5 ezer fölé nőtt a csomópontok száma. A napokban jelentették be, hogy 80 országban vannak jelen, a hálózat több mint 750 millió személynek biztosít otthonától kb. 15 kilométeres körzeten belül hozzáférést 3D nyomtatóhoz. A jelenlegi legnépszerűbb csomópontok: Milánó (396 maker, 90 nyomtató), New York (350, 81), Amszterdam (1561, 67), Los Angeles (294, 65), Antwerpen (537, 61), London (394, 59), Hága (325, 59), Eindhoven (344, 52), Párizs (374, 50), Utrecht (306, 50).

A kezdeményezés lényege a 3D nyomtatók világméretű hálózatának kiépítése: gépkapacitások megosztása, kihasználatlan kapacitások hasznosítása, helyi csomópontok létrehozása. Tervezők feltölthetik munkáikat a webalapú platformra, interaktív térképen kiválaszthatják a legközelebbi printereket. Nyomtatótulajdonosok csatlakozhatnak, és pénzt is kereshetnek mások rendelkezésére bocsátott gépeikkel. Hamisítatlan „maker-közösségek” alakulnak ki.

Alapítói szerint a 3D Hubs „feje tetejére állítja” az azonos termékek tömeges elkészítésén és messzire szállításán alapuló hagyományos gyártást, a gyártáshoz kapcsolódó ellátási láncot. A nyomtatókhoz való széles körű helyi hozzáféréssel lokálissá, egyéni ízlés és személyes óhajok szerint alakíthatóvá teszi a termék-előállítást. A demokratizálódás mellett fel is gyorsul a folyamat: a felhasználó elkezdi a modellezést, és szűk két napon belül már kézbe is veheti a nyomtatott darabot.

A csomópontokon legkülönfélébb tárgyakat nyomtatnak. Néhány példa az utóbbi hetek terméséből: Go Pro kameraház, a Francis Bitonti Stúdió otthoni ruhái, drónok, orvosi protézisek. Ha a hálózat összes gépe együtt dolgozna, kevesebb, mint egy hét alatt kinyomtatnák a 93 méteres Szabadságszobor élethű másolatát.

A 3D Hubs nemrég készült el egy alkalmazásprogramozási felülettel (API). Rendeltetése, hogy a 3D tartalmak előállítói és felhasználói a globális printerhálózatra csatlakozzanak. Közben Partneri megállapodást kötöttek az Autodeskkel: a hálózati API-t a szoftvergyártó 123D alkalmazáscsaládjába integrálják.

A sikeres Budapest 3D Printing Days-en is megcsodálhattuk a cseh Akemake – elsőként a világon – fa nyomtatószálból készült hangfalát. Nevét a mélytengeri Spirula tintahalszerű lábasfejűről kapta, az alkotókat az állat alakja ihlette meg. A Spirula 4.0 nyomtatását két részben, összesen 18 óra alatt kivitelezték. A részeket összeragasztották, az összeszerelés két óráig tartott.

A Timberfill fa nyomtatószál 100 százalék természetes, biológiailag lebomló anyagból áll. Nyomtatás közben olyan szaga van, mint a fának, és a (darabonként 650 gramm) hangfal tapintásra is olyan, mint a fa. Egy hangfal (munka- és nyomtatási idő nélküli) összköltsége 120 dollár.

A modell – miután fiókot nyitottunk – ingyen letölthető, és ha van 3D nyomtatónk, csak meg kell vásárolnunk a mindenhol beszerezhető alkatrészeket, és máris nekiállhatunk a barkácsolásnak. A használati utasítás itt található.

A hangfal esztétikuma mellett funkcióját is betölti: szép és szépen is szól.

A Budapest 3D Printing Days vendégelőadója, Marcelo Coelho Bostonban él, ideje zömét saját stúdiójában és az MIT Médialaboratóriumában tölti. A művész-designer ottani tanulmányai közben, a FabLab koncepciót kitaláló és a Bitek és Atomok Központot vezető Neil Gershenfeld óráit látogatva került kapcsolatba a munkáiban azóta fontos szerepet játszó 3D nyomtatással. Tanulmányozta az ételnyomtatást, és – többek között – résztvevője volt a világ legnagyobb printelt tárgyát, a 15 méter hosszúra kiegyenesíthető, ötemeletes épületnek megfelelő láncszerkezetet, a Hyperformot jegyző projektnek.

Művei és kutatásai az interakció materializálására, programozható felületekre és anyagokra összpontosítanak. Sokféle matériával (alakemlékező ötvözetek, elektronikus textíliák stb.) dolgozott, sokféle matériát alakított át valami teljesen mássá. Tudomány és művészet határterületén ténykedik, alkotásai a napjaink kultúráját meghatározó tudomány-művészet elgondolkodtató példái.

A tárgyakat alkotó fizikai anyagokat több tényező határozza meg: felépítésük, eredetük, történetük, homogenitásuk, méretük, komplexitásuk, alkalmazásaik, és mindenek előtt a kontextus – az a környezet, amelynek részei, akárcsak mi is –, valamint kapcsolatuk más anyagokkal. A külvilágra és a felhasználóra egyrészt érzékenyek, másrészt reagálnak is rájuk. Így állnak össze programozható felületekké.

Az anyagok lehetnek statikusak, de át is alakíthatók. Coelho evolúciós megközelítésből vizsgálja a változásokat.

Átalakításuk többféleképpen történhet: egyirányúan, kétirányúan, programozhatók és újraprogramozhatók. Ha a folyamat egyirányú, a változás előre meghatározott és visszafordíthatatlan. A bemenő stimulusokat felhasználó is, környezet is generálhatja. Kétirányúság esetén az anyag tulajdonságai a stimulusokra előre meghatározott módon reagálva változnak meg. Stimulus hiányában visszafordíthatatlanok a változások.

A programozható anyagok egyrészt több állapottal rendelkeznek, másrészt információt tárolnak. Értelemszerűen az újraprogramozható anyagok a legkomplexebbek; fontos tulajdonságuk, hogy képesek megváltoztatni az állapotukkal kapcsolatos beállításokat. Stimulusok hatására saját „programjukat” (változók, szerkezet vagy felépítés) írják át. További viselkedésüket már az átírt program határozza meg.

Coelho alkotásai ezeket az elméleti alapvetéseket szemléltetik.

A karlsruhei Művészet- és Médiatechnológia Központ Vincent van Gogh fülének a festő genetikai anyagát tartalmazó, részben 3D nyomtatással készült másolatát állította ki. Azt a fület, amelyet a posztimpresszionista festő nem egész két évvel a halála előtt,1888. december 23-án egy pengével vágott le. (Egyes vélemények szerint viszont nem ő, hanem a vele dulakodó Gauguin vágta le.)

A másolatot Vincent testvére, Theo ükunokájától, Lieuwe-től származó élő sejtekből növesztették egy bostoni kórházban. Lieuwe és Vincent génjei 1/16 részben, például az öröklődésnél kulcsfontosságú Y kromoszómát tekintve is megegyeznek.

A tudomány és művészet szintézisét jelképező projektet Diemut Strebe Egyesült Államokban élő német származású művész vezette. Az alkotás kivitelezése három évig tartott, a speciális folyadékban tárolt fül elvileg évekig megmaradhat. A kiállítás július 6-ig tekinthető meg, de aki lemarad róla, jövőre megnézheti New Yorkban.

A Design Terminál szervezésében ma kezdődik a magyar 3D nyomtatás legnagyobb éves rendezvénye, a háromnapos Budapest 3D Printing Days 2014. A konferenciának az Erzsébet téri Design Terminál, a workshopoknak a Pavilion, a kiállításnak az Akvárium klub ad otthont.

Több hazai és nemzetközi cég, intézmény mutatkozik be, amelyek a 3D nyomtatás különböző technológiáit valamint annak lehetséges felhasználási területeit mutatják be a látogatóknak. Az esemény alatt a gépek interaktív bemutatói és designerek 3D nyomtatással készített tárgyainak kiállítása mellett szakmai beszélgetések, előadások és workshopok várják az érdeklődőket.

A rendezvény idén kiemelt figyelmet fordít a régióban a 3D nyomtatás területén innovatív terméket létrehozó startupokra, legérdekesebb innovációkra. Ehhez kapcsolódik az egyik különleges program, a Pitch Event.

A konferenciateremben csütörtök 13 és 16 óra között kerül sor a befektetői szekcióra, majd 16 és 20 óra között – a FreeDee Printing Solutions társszervezésében – a 3D nyomtatás a mindennapi életben szekció előadásait (Simó György, Pap Dávid, Maróy Krisztina, Bara Ákos, valamint Lakatos Dávid és Marcelo Coelho) hallgathatjuk meg. A moderátor Oltai Kata lesz. Péntek 13 és 15.30 között az orvosi és ipari alkalmazások (VARINEX társszervezés), 15.30 és 17 óra között az oktatás szekció (Leonar3Do társszervezés) következik, Falk György, illetve Mányai Roland, Pintér Ádám, Nádori Gergely előadásaival. A konferencián természetesen kerekasztal-beszélgetések is lesznek, például 3D nyomtatás az űrben.

A workshopokon szerteágazó tematikába nyerünk betekintést: 3D szkennelés, generatív és Blender modellezés, gyorstalpaló, nyílt forráskódú 3D nyomtatás, 3D nyomtatás az osztályteremben (Bodor Adri).

Az otthoni és ipari nyomtatókat, 3D nyomtatott designtárgyakat bemutató interaktív kiállítás nyitvatartása: csütörtök, péntek: 12:00 – 20:00, szombat: 10:00 – 20:00. A számos kiállító között természetesen ott lesz a FreeDee is.

A részletes program itt tekinthető meg, a rendezvény ingyenes, itt lehet regisztrálni.

A Svéd Űrtársaság 15 éve állt elő egy Hold körüli pályán mozgó műhold ötletével. A különféle művészeti területeken alkotó Mikael Genberg tudomást szerzett róla, és 2003-ban különös javaslattal fordult a szervezethez: jellegzetes svéd vidéki házakról mintázott pici vörös épületet képzelt el a rideg és kopár holdbéli tájra. A kivitelezést pénzhiány miatt elhalasztották, viszont a digitális technológiák fejlődésével, a közösségi média és finanszírozás térhódításával Genberg évekkel később újraélesztette a projektet.

A házat úgy tervezi, hogy cipődoboz-méretű csomagban is el lehessen juttatni a Holdra. 3D nyomtatással, különleges szénanyagból készül, az űrutazáshoz alkalmazkodva, speciálisan csomagolják, és miután a csomagot kibontják, az anyagok a helyi körülmények között 10-15 perc alatt maguktól állnak össze 9 négyzetméteres, egyszemélyes házzá. Jelenleg a Moonhouse kb. 75 százaléka kész.

A tervek szerint a házat a NASA-val együttműködő és a projekt iránt érdeklődő amerikai Astrobotics űrhajózási cég 2015 októberében a SpaceX Sólyom 9-cel juttatja el rendeltetési helyére, a holdfelszínre.

A kivitelezés 15 millió dollárba kerül, aminek közel háromnegyede a szállítás, a maradék pedig a ház befejezése, majd összeállítása a súlytalanságban. Genberg globális crowdfunding kampánnyal próbálja összegyűjteni a pénzt. A támogatók jutalma sem marad el: 30 dollárért hozzáférhetnek a 3D modellhez, amit kinyomtathatnak, 50-ért pedig a nevüket is rávésik az eredeti holdházra.

A tajvani XYZPrinting a napokban, a június 3. és 7. közötti tajpeji Comnputex 2014-en mutatja be a Da Vinci 1.0 AiO (All-in-one, minden egyben) és 2.1 AiO gépeket. Az érdeklődők a „Ki utánozza a Mona Lisát?” program keretében tesztelhetik a két printert.

A beépített szkenner a cég szabadalmaztatási elbírálás előtt álló technológiájával öt percen belül tapogat le tárgyakat. A nyomtatók egyelőre ABS-t használnak, de év vége előtt már PLA-vel is tudnak majd printelni.

Kereskedelmi forgalmazásukat várhatóan 2014 utolsó vagy 2015 első hónapjaiban kezdik el.

A 17 éves Alex Maundy annak ellenére, hogy csak két éve foglalkozik 3D modellezéssel és printeléssel, ügyesen lépegető robotot fejlesztett, nyomtatott. A tervet Autodesk Inventorral modellezte, a kivitelezéshez egy tavalyi Instrustables versenyen nyert MakerBot Replicator 2-t használt. Összesen hat óra volt a rétegenként 0,2 milliméter magas, tíz különféle rész nyomtatása. A jövőre vonatkozó terv, hogy a robot előbb-utóbb napenergiával fog működni.

Alex egyébként nemcsak robotokkal foglalkozik, Shapeways oldalán iPhone-tokok, dísz- és más szórakoztató tárgyak is megrendelhetők.