A Budapest 3D Printing Days vendégelőadója, Marcelo Coelho Bostonban él, ideje zömét saját stúdiójában és az MIT Médialaboratóriumában tölti. A művész-designer ottani tanulmányai közben, a FabLab koncepciót kitaláló és a Bitek és Atomok Központot vezető Neil Gershenfeld óráit látogatva került kapcsolatba a munkáiban azóta fontos szerepet játszó 3D nyomtatással. Tanulmányozta az ételnyomtatást, és – többek között – résztvevője volt a világ legnagyobb printelt tárgyát, a 15 méter hosszúra kiegyenesíthető, ötemeletes épületnek megfelelő láncszerkezetet, a Hyperformot jegyző projektnek.
Művei és kutatásai az interakció materializálására, programozható felületekre és anyagokra összpontosítanak. Sokféle matériával (alakemlékező ötvözetek, elektronikus textíliák stb.) dolgozott, sokféle matériát alakított át valami teljesen mássá. Tudomány és művészet határterületén ténykedik, alkotásai a napjaink kultúráját meghatározó tudomány-művészet elgondolkodtató példái.
A tárgyakat alkotó fizikai anyagokat több tényező határozza meg: felépítésük, eredetük, történetük, homogenitásuk, méretük, komplexitásuk, alkalmazásaik, és mindenek előtt a kontextus – az a környezet, amelynek részei, akárcsak mi is –, valamint kapcsolatuk más anyagokkal. A külvilágra és a felhasználóra egyrészt érzékenyek, másrészt reagálnak is rájuk. Így állnak össze programozható felületekké.
Az anyagok lehetnek statikusak, de át is alakíthatók. Coelho evolúciós megközelítésből vizsgálja a változásokat.
Átalakításuk többféleképpen történhet: egyirányúan, kétirányúan, programozhatók és újraprogramozhatók. Ha a folyamat egyirányú, a változás előre meghatározott és visszafordíthatatlan. A bemenő stimulusokat felhasználó is, környezet is generálhatja. Kétirányúság esetén az anyag tulajdonságai a stimulusokra előre meghatározott módon reagálva változnak meg. Stimulus hiányában visszafordíthatatlanok a változások.
A programozható anyagok egyrészt több állapottal rendelkeznek, másrészt információt tárolnak. Értelemszerűen az újraprogramozható anyagok a legkomplexebbek; fontos tulajdonságuk, hogy képesek megváltoztatni az állapotukkal kapcsolatos beállításokat. Stimulusok hatására saját „programjukat” (változók, szerkezet vagy felépítés) írják át. További viselkedésüket már az átírt program határozza meg.
Coelho alkotásai ezeket az elméleti alapvetéseket szemléltetik.
