Milyen irányba fejlődik, mikorra terjed el széles körben a digitális gyártás, milyen új géptípusok várhatók a közeljövőben? A terület egyik szaktekintélye a közeljövőről beszélt.
Neil Gershenfeld az MIT Bitek és Atomok Központjának igazgatója – a kései 1990-es években ezen intézmény falai között találták ki a digitális gyártást forradalmasító, a technológiákhoz való hozzáférést demokratizáló FabLab koncepciót, majd hamarosan meg is alapították az első műhelyt. Ma már 150-nél több működik világszerte; Oslótól Budapestig, Indiától Vancouverig.
Gershenfeld a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozott a napokban. A digitális gyártást a 3D nyomtatás mainstreammé válását elhozó következő ipari forradalom kontextusába helyezte. A számítógépek elterjedésével vont párhuzamot, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az 1950-es évektől az 1980-as évek közepéig tartó folyamathoz képest sokkal gyorsabbak a mai fejlesztési ciklusok, így az áttöréshez sem kell harminc év.
A változások egyébként még egyetemesebbek lesznek, és a nyomtatás csak egy részük: „a digitális gyártás adatok átalakítása dolgokká, dolgoké anyagokká. Lehetővé fogja tenni, hogy személyek bármikor, bárhol kézzelfogható tárgyakat készítsenek. A gépek az 1950-es évek óta vannak összekapcsolva az őket vezérlő számítógépekkel. Most jött el a 3D nyomtatók ideje.”
De a 3D nyomtatók is átalakulnak.
A Bitek és Atomok Központban programozható mikroszámítógépet is tartalmazó, tehát önmagát vezérlő szerszámgépek (CNC), lézeres megoldások, elektronikus összeszerelés és 3D nyomtatás egyetlen, a Star Trek Replikátorára emlékeztető szerkezetbe történő integrálásán dolgoznak. A jelenleg használatban lévő gépek közül a Fabber áll a legközelebb a „mindent egyben” elképzeléshez. Gershenfeld szerint nagyjából húsz évet kell még várni e gépek széleskörű használatára.