A digitális megoldások, világháló és 3D nyomtatás fejlődésével, szex és high tech összekapcsolódását már rég nem olyan megmosolyogtató termékek jelentik, mint például az 1990-es évek egyes virtuálisvalóság-kísérletei. Az évi 15 milliárd dolláros piac jelzi a virtuálisszex-termékek iránti komoly igényt. A tendencia megfordulására aligha, sőt, inkább újabb darabokra, például szexrobotokra számíthatunk.
Cesar Vonc, francia művész pont egy ilyen robot koncepcióját dolgozta ki, 2014-ben meg is nyert vele egy robottervező versenyt. A nyomtatható gép bonyolult belsejének és játékszerű külsejének modellezéséhez Cinema 4D szoftvert használt, a renderelést Octane-nel végezte.
Míg a legtöbb robottervet olyan funkciókhoz dolgozzák ki, mint tárgyak szállítása, takarítás és hasonlók, Voncnak ki kellett találnia valamit a szexuális reprodukciót garantáló – garantáló? – digitális-mechanikus rendszerre. Élve az alkotói szabadsággal, meg is tette.
Művét a „következő évszázad új találmányaként” írja le, és talán nem is téved nagyot. Már előtte több kutató és szakértő prognosztizálta, hogy a jövő robotjait markánsabban meghatározza a szexualitás, amire oda kell figyelni külsejük kidolgozásakor.
A technológiai növekedést és a 3D nyomtatás elterjedését figyelembe véve, nem nehéz megjósolni, hogy a következő években, évtizedekben makerek és hobbibarkácsolók egyre több szexuális kiegészítőt, köztük speciális robotokat is terveznek és printelnek majd otthonaikban. Vonc modellje lehet a kiindulási pont.
