FREEDEE BLOG

Sokan sokféleképpen próbálkoznak Lego és 3D nyomtatás összekombinálásával. Mario Papachristou görög maker Legóból épített a RepRap Mendelre emlékeztető speciális printert. A gyors prototípuskészítő szoftveréről, majd teleportáció-féle nyomtatórendszeréről ismert Stefanie Mueller szintén nagy Lego-fan: faBrickator programja tervrajzok „legósítását” teszi lehetővé.

Legutóbb egy Instructables-felhasználó, név szerint William épített Lego 3D printert. Lego EV3 Mindstorms rendszert és ragasztópisztolyt használt hozzá. A gép mostani, 2.0 változata forró ragasztóval nyomtat.

„Néhány hónapja készítettem el az elsőt, egy prototípust, de nem voltam megelégedve. Ellentétben az elsővel, a mostani változat pontosabb. Az extrúdert is megváltoztattam, és hatékonyabb lett. A második összességében sokkal jobb, mint az első, de még távolról sem tökéletes” – jegyezte meg tárgyilagosan William.

A ragasztópisztoly fúvókaként működik. Mielőtt beindítjuk a programot, meg kell várni, hogy elég meleg legyen. A forró ragasztó rétegei 30 másodperc alatt hűlnek le és keményednek meg annyira, hogy újabb 30 másodperccel később rájuk lehessen nyomtatni a következőt. A pisztoly miatt az extrúder motorja programonként változó sebességgel dolgozik.

William egyelőre csak a ragasztót tesztelte, de a printer elvileg más anyagokkal, viasszal és műgyantával, vagy cukor-rudacskákkal is működik. Utóbbi persze csak akkor jön jól, ha édességre vágyunk.

Ha valaki elég kedvet érez hozzá, saját maga is megépítheti a Lego nyomtatót. Használati utasítás itt található.

A Stourbridge-ben (Anglia) élő 15 éves Joe Oxenbury születési rendellenességgel, ujjak nélküli balkézzel jött világra. Szülei azóta bizakodnak, hogy a tudomány és a technológia fejlődésével előbb-utóbb találnak valamilyen megoldást, ami segít rajta.

Édesapja tavaly szeptemberben olvasott először a 3D nyomtatásról, nem sokkal később pedig egy hároméves amerikai kislány nyomtatott műkezéről. Érezte, hogy ez lehet a megoldás.

Felvették a kapcsolatot a végtagok printelésében élenjáró e-NABLE csapatával, pontos szkennelést készítettek Joe karjáról, majd 20 óra alatt elkészült a potom 30 fontos nyomat.

Darth Vader Joe ötlete volt.

Öt perccel az után, hogy megkapta, narancsot és banánt is meg tudott vele fogni. Most már tárgyakat is képes megszorítani. A fiú kifejezetten elégedett a Darth Vader kézzel.

Filip Sjöö, 22 éves örebrói mérnökhallgató elkészítette a világ első működő nyomtatott mosogatókészülékét, amelyet a csapból folyó víz hoz mozgásba. A szórakoztató darab nemcsak funkcionál, hanem – legalábbis egy ideig – színt is visz az egyik legunalmasabb hétköznapi tevékenységbe.

A szerkezet egyelőre inkább csak műszaki kísérlet, az ötlet viszont érdekes, kivitelezéséhez pedig komoly műszaki szakértelem és nem kevés kreativitás kellett.

Sjöö a legújabb RepRap nyomtatóval, karácsonyi ajándékba kapott Prusa i3-mal dolgozott. Fontos szempont volt, hogy a mosogatót ne elektromos motor, hanem alternatív energiaforrás, víz hozza működésbe. Sikerült megvalósítania.

Az interneten egyetlen CAD-fájlt sem talált a tervhez, így az első lépéstől az utolsóig mindent maga csinált.

A bristoli Kinneir Dufort tervezőcég arcfelismerő- és követőszoftvert használó nyomtatógépet fejlesztett. A géppel egyedi palacsinta printelhető öt perc alatt: arcképünk és nevünk is rajta lesz.

A tökéletes eredmény sok tényezőtől, például a tészta nyúlósságától, a gyors alkalmazástól, a megfelelő hőmérséklet, és ezek kényes egyensúlyi állapotának fenntartásától függ.

James Torbett, a cég villamosmérnöke elmondta, hogy az arckövetéshez és képi adatok kiemeléséhez képfeldolgozó könyvtárral összekombinált, beágyazott digitális kamerát használnak. A szoftver ezeket az adatokat körvonalakká alakítja, majd eljuttatja a tésztaadagolóhoz. A legsötétebb területekkel kezdi, összesen négy árnyalattal dolgozik.

A pontos időkeret betartása a legnagyobb kihívás, azaz, hogy a palacsinta se hamarabb, se később ne legyen kész. Ha hamarabb lenne meg, eltűnnének a sötét tónusok, ha pedig később, akkor egyszerűen odaégne.

A ráolvasztásos (FDM) printereknél PLA és ABS nyomtatószálak a legnépszerűbbek, a MakerBot és több kisebb gyártó utóbbi hónapokban tett bejelentései viszont egyértelműen jelzik: nemcsak bővül a nyomtatóanyag-választék, hanem megfizethetőbbek is lesznek.

Bradley Woods, a The Virtual Foundry vezetője napokban indított Kickstarter-kampánya szintén ezt a tendenciát igazolja – 85 százalékban fémalapú (bronz, sárga- és vörösréz) nyomtatószálai piaci bevezetéséhez keres anyagi támogatást. Főként művészekre és makerekre számít.

Elmondta, hogy az ezekből az anyagokból készült nyomatok ugyan nem rendelkeznek a három fém összes tulajdonságával, viszont a legfontosabbakat sikerül megtartaniuk. Ugyanúgy néznek ki, mint például egy bronzszobor. Fém nyomtatószálai azért is hasznosak, mert közvetlenül a printerről teszik lehetővé hagyományos megmunkálási, valamint az ékszerészetben használt eljárások alkalmazását. Ez azért fontos, mert például a javításnál nem kell mindent elölről kezdeni; pénz takarítható meg vele.

A kampányból befolyó összeg egy részét a nyomtatószálak továbbfejlesztésére akarja fordítani. Olyan természetes fémtulajdonságokra gondol, mint például elektromos áram vezetése vagy a mágnesesség. Ha sikerül, akár működő elektromos motort is nyomtathatunk desktop géppel.

Woods és munkatársai fém mellett műanyagokkal is foglalkoznak. Egyik folyamatban lévő fejlesztésük végterméke újrahasznosított műanyagból álló, ABS és PLA kötőanyagot is tartalmazó nyomtatószál lesz.

A 2007-ben alapított SpecialEffect brit jótékonysági szervezet mozgáskorlátozott játékosoknak dolgoz ki egyedi megoldásokat, például különféle bemeneti lehetőségeket (hang, szemkontroll, száj, áll, tenyér) kínáló interfészeket kontroller és joystick helyett. Könnyebbé, rugalmasabbá teszik számukra az interakciót. A joysticken újratervezik a gombok elosztását, más kontrollereken szoftveres alternatívákkal próbálkoznak. Mivel egyedi esetekre összpontosítanak, cseppet sem meglepő, hogy radarjukba került a 3D nyomtatás is.

Jelenleg a Spore nevű népszerű szimulációs PC-játékhoz fejlesztenek szemmozgás-követő technológiát és 3D nyomtatást kombináló megoldást. A játékos csak a szemével irányítja az eseményeket, játék közbeni alkotásai pedig, ha akarja, fizikai tárgyakká válnak. Ki lehet nyomtatni őket.

A SpecialEffect munkái túlmutatnak a játékvilágon. Az ottani interakció mellett általánosságban javítják mozgáskorlátozott személyek kommunikációs lehetőségeit. A 3DP azért is fontos, mert gyorsabban és egyedi megoldásokat kínálva lehet reagálni vele folyamatosan megújuló technológiákra, vagy az adott személy fizikai állapotának változásaira.

Miniatűr figurák, MiniMe-k készítése az egyik legnépszerűbb és leglátványosabb 3DP szolgáltatás, esküvői tortára, ajándékba vagy csak emlékbe egyaránt mutatós darabok. Ezek a mini szobrocskák sok területen használhatók, különféle események reklámozhatók velük. Többek között világbajnokságok.

A szingapúri iPlay4Keeps startup az idei krikett-világbajnokságra készül velük, projektjükhöz Kickstarter-kampányt is indítottak, bár a megcélzott ezer dollár inkább csak jelképes összeg. Miniatűrjeik viszont valóban mutatósak.

Miniatűrök, MiniMe-k a FreeDee-től rendelhetők Magyarországon.

Tárgyak előállításánál az anyag egy része mindig kárba megy, kukába kerül, nem használjuk fel, nem hasznosul. Mivel a teljesen anyagtakarékos gyártást még nem találták fel, maximum elméletben létezik, ez történik 3D nyomtatásnál is; minél több a gyártási ciklus, annál több a melléktermék. Az újrahasznosításra kidolgozott módszerek egy része túl költséges, más része elméletben jól hangzik, gyakorlatban kivitelezhetetlen, viszont jó hír, hogy vannak működő megoldások is, amelyekkel anyagon és anyagiakon egyaránt takarékoskodhatunk.

Közéjük tartozik Lily Jackson, az „MITinventorbot” nevet használó Instructable-felhasználó javaslata: úgy is készíthető egyszerű, de személyre szabott gyűrű, karkötő és más ékszer, ha kukára ítélt, leselejtezett, megmaradt stb. nyomtatószállal dolgozunk. A designban nincs semmi különös, a gyakorlatias koncepció viszont nyilvánvalóan követőkre talál, akár stílust is teremthet.

Újrahasznosítás másként: a szálból ezúttal nem újabb szál készült, hanem termék lett belőle. Persze a felesleges anyagtól úgy is megszabadulhatunk, hogy odaadjuk érdeklődőknek, vagy crowdsourcing projektekben stb. használjuk fel.

A virtuális valóság újra nagyon trendi, egyre több vállalat lát benne komoly lehetőséget, most az Apple iPhone-ra írt VR headset szabadalma a szenzáció. A 2013-ban „szenvedélyes és hardcore” játékosok által alapított virtuális-, kibővített- és kevertvalóság-technológiákkal foglalkozó párizsi Catopsys Immersis nevű 3D megoldásával viszont még keveset foglalkoznak, holott az eddigiekkel ellentétben headset, sisak nélküli alámerülést (immerziót) ígér a digitális közegben. Ráadásul nemcsak egy, hanem több személynek, több helyszínen. Headset ugyan használható hozzá, de csak opcionális. A Kickstarter-kampány sikeres volt, begyűjtötték a kitűzött 100 ezer dollárt.

Az Immersis felhasználói elkészítik a helyszín, például egy szoba 3D modelljét. A projektor alapbeállítása egy adott nézőpont, amit akármilyen méretű helyiségre tud alkalmazni. A kivetített kép, a látvány így minden esetben, például akkor is koherens, ha három falon jelenítik meg. A digitális valóság és a felhasználó fizikai mozdulatai közti interakció speciális követőeszközzel érhető el. Az eszköz funkciója a VR headsetekhez hasonló, a rendszer miatta lehet nagyon hatékony dinamikus prezentációs megoldásként is.

Az Immersis úgynevezett anamorfikus kivetítésen alapul, bármilyen panoramikus tartalmat (videojáték, 3D alkalmazás, panoramikus fénykép) kezel, amit a projektor elhelyezésének, a helyiség 3D „pixeltérképenek” vagy modelljének függvényében módosít. A fejlesztés izgalmas alkalmazásokat, például 3D szkennelt tárgyak kollektív modellezése stb. eredményezhet. (Az anamorfózis lényege, hogy a felismerhetetlenné torzított képek csak egyetlen, különleges nézőpontból, vagy rájuk helyezett tükörtárgy segítségével válnak újra láthatóvá. A jelen esetben alkalmazott optikai/perspektivikus anamorfózis esetében „csak” a megfelelő látószöget kell megtalálni.)

Az immerzív 3D technológiák általában meghatározott helyiségek minden egyes oldalához használnak kivetítőt, így eleve drágábbak az Immersisnél, és ezért szinte csak ipari alkalmazásokban, szórakozásra viszont alig használják őket. A többi fogyasztói alternatíva halszemoptikás projektorai panoramikus kivetítése gyengébb minőségű, rosszabbul renderelt, torzabbak a képek.

A kutatásfejlesztést vezető Théo Nassour elmondta, hogy tudtával senki más nem próbálkozik hasonló megközelítéssel. A Microsoft RoomAlive és IllumiRoom projektjei a legközelebbiek, de azok egyelőre csak elmélkedések, konkrét fejlesztés még nem kezdődött. Az Oculus Rift pedig, tudjuk, teljesen más…

Oskar van Deventer holland puzzle-tervező tavaly jelentette be az eddigi legnagyobb és legnehezebb nyomtatott Rubik-kockát.

Most viszont itt a legkisebb, Jevgenyij Grigorjev (grigorusha), orosz tervező munkája, aki a „Tervezd meg a saját Rubik-kockádat” oldal legjobb eladási mutatókat produkáló darabjainak a kivitelezésében szintén részt vett. Csak az egyszerűbbek gyárthatók nagymennyiségben, a többi Jevgenyij Élő Puzzle Boltjában, a Shapeways-en rendelhető meg.

Egyébként 10 milliméterrel eddig is ő tartotta a rekordot, legutóbbi darabjával, az „Egy kockával” azonban újabb csúcsot ért el: 5,7 millimétert. Összehasonlításként: a legkisebb kézzel kivitelezett Rubik-kocka, Tony Fisher Nanója 1,5 centi. Grigorjev a 3D Systems MultiJet rendszerét használta, az tette lehetővé a részletes kidolgozást. A kocka nemcsak kisebb, de jobban is mozgatható kézi gyártású vetélytársainál.

Emlékeztetőül: az 5,7 milliméter ezredrésze az eredeti Rubik-kocka méretének.