FREEDEE BLOG

A 3D technológiák térhódításával sokszor tűnik úgy, mintha a 3D valami új és futurisztikus lenne. Nem az, mert a Homo sapiens mindig háromdimenziós környezetben élt, eleve úgy vagyunk huzalozva, hogy 3D-ben képzeljük el és lássuk a világot. A tárgyaknak szélessége, hosszúsága és magassága van, ebben a három dimenzióban mozgunk.

A negyedik dimenzió – objektumoknak a másik három térdimenzióra merőleges dimenziója – viszont teljesen más, a tudomány hiába foglalkozik vele évszázadok óta, a sötétben tapogatózunk. A negyedik dimenziót az idő múlásával is szokás azonosítani, de az idő nem a térbeli kiterjedés iránya, hanem időbeli kiterjedés. Jelenlegi univerzumunkban nem tudunk valós, fizikai 4D-s tárgyat alkotni, csak az illúzióját. A négydimenziójú teret nagyon nehéz elképzelni, de matematikailag és grafikusan, két dimenzióra, például monitorra vetített háromdimenziós képpel jól szemléltethető.

Ilyesmikkel, sztereografikus megoldásokkal foglalkozik Henry Segerman, az Oklahoma Egyetem matematikusa, aki egyben művész is. „Szórakoztatóbb, mint a majmok hiperkockája” című munkájában megmutatja, milyenek lehetnek egy 4D kocka (Tesseract) árnyékai. A hiperkockát 3D nyomtatással készült szobrok reprezentálják. Bárki kísérletezhet vele, a gyönyörű modellek a Shapeways-ről és a Thingiverse-ről is letölthetők.

Dróntechnológia és 3D nyomtatás tökéletes kombinációnak tűnik, amit mi sem szemléltet jobban, mint az a tény, hogy egyre több amatőr érdeklődő otthon tervez és printel kvadrokoptert. Ezeket a gépeket vagy puszta kíváncsiságból, vagy békés alkalmazásokban, például csomagszállításban és hasonlókban gondolkozva fejlesztik. Az Alibaba már tesztel, de az Amazon is tervez „postás drónokat.” A szakterület, mint sok más az infokommunikációs technológiák történetében azonban a hadászati infrastruktúrából fejlődött ki, és cseppet sem meglepő, hogy az elsődleges alkalmazások még mindig katonaiak. Drónok öltek már meg terroristákat Afganisztánban és a Közép-Keleten, és a kelet-ukrajnai légtérben is egyre sűrűbben feltűnnek.

Elvileg most tűzszünet van, de mivel borítékolható a harcok ilyen-olyan formában történő folytatása, valószínű, hogy a hadszíntér felett idővel még több drón fog röpködni.

A kijevi Step IT Akadémia önkéntes adakozók által támogatott egyik projektje pontosan ilyen gépek fejlesztéséről szól. Műanyagból nyomtatják őket, megfigyelőmunkát végeznek. Maximum 2,5 kilométer távolságból készítenek felvételeket, 20 percet képesek repülni. Legalább 30 van belőlük a fronton. Tervezőjük, Dmytro Franchuk a helyszínen is járt, mert a katonákkal valakinek meg kellett taníttatnia a géphasználatot, és a laboratóriumban csak ő foglalkozik drónfejlesztéssel. Nagyjából egy hét alatt sajátítják el a szükséges ismereteket.

Az ukrán fejlesztő nem a technológia szépségéért, hanem sokkal prózaibb okból választotta a 3D nyomtatást. Hagyományos módszerekkel ugyanis kb. 30 ezer dollárból készül el egy fejlett drón, 3D nyomtatással viszont 4200 dollárba kerül. A pénzszűkében lévő labornak nem volt más választása. A képen látható Ivan Dovgal igazgató elmondta, hogy az ukrán kormánynak egyszerűen nincsenek anyagi lehetőségei drónfejlesztésekre. Az akadémián egyébként főként robotikára, a robotika praktikus alkalmazásaira tanítják a diákokat. Eredetileg otthoni gépekkel, az „intelligens lakókörnyezet” fűtő-, világító- és irányító rendszereivel foglalkoztak. A 3D nyomtatást hamar az oktatásba integrálták, jelenleg 3 printerük van. Aztán az élet közbeszólt, és az okos otthonban tüsténkedő robotok helyett harctereket pásztázó drónokat kezdtek el nyomtatni…

Egyre több multifunkcionális – printer és szkenner; printer, szkenner és CNC stb. – 3D nyomtatórendszert építenek világszerte. A „minden egyben” (all-in-one) koncepció jegyében készült legújabb (nyomtató, szkenner, másoló) gépet a szingapúri Nanyang Egyetem Blacksmith startupja fejlesztette, múlt héten mutatták be a kaliforniai San Jose-ban.

A Blacksmith Genesishez Indiegogo-kampánnyal gyűjtöttek össze 80 ezer dollárt. A printer 50 milliméter felbontású, maximum 6650 köbcentis tárgyakat nyomtat, 5 megapixeles kamerája nagyon gyorsan, 6 perc alatt szkennel. A nyomtatási folyamat távolról, például okostelefonról is irányítható, figyelhető, a beépített automata hibaérzékelő pedig azonnal jelez, ha valami nincs rendben. Az LCD kijelző 2 colos, értelemszerű a wifi-kapcsolat, van integrált SD-kártyaolvasó és USB is.

A Genesis 2200 dollárért rendelhető meg, 1 tekercs PLA nyomtatószál és a Blacksmith Sorcerer szoftver jár hozzá. A szállítás júniusban kezdődik.

A 2013-ban alapított SOLS Systems kis túlzással az emberi járást akarja újratervezni. Ortopédiai szempontokat maximálisan kielégítő, személyre szabott, 3D nyomtatott lábbelikkel szeretnék meghódítani a piacot.

A cég a napokban mutatta be a jövő cipőjére vonatkozó elképzeléseit megtestesítő ADAPTIV nevű darabot. Az apró giroszkóppal, nyomásérzékelőkkel és színérzékelő kamerákkal felszerelt cipőben nyomás és folyadékok a testtartásnak és a mozgásnak megfelelően funkcionálnak, áramlanak. Moduláris koncepción alapul, nem használtak hozzá ragasztót, környezetbarát, ütésálló és mindig alkalmazkodik a körülményekhez, reagál rájuk. Színe is ennek megfelelően változik.

A koncepció biomechanika, divat és az egyik legígéretesebb robotikai irányzat, az úgynevezett puha robotika (soft robotics) keveréke. Megvalósításához eredeti formájukat „alapbeállításként megjegyző”, alakemlékező ötvözeteket, LED-eket, többféle anyag nyomtatására alkalmas 3D printereket használtak. (A természeti mintákat, például tengeri csillagot, csigát stb. másoló puha robotok teste nem merev fémvázból, hanem gumiszerű, puha anyagból áll, nincsenek benne kemény vázelemek. Ezek az anyagok fázist, a gép alakot vált. Hőre lágyulnak, hidegre szilárdulnak.)

„Mindig úgy gondoltuk, hogy forma, funkció és design nem választhatók szét, és a felhasználóra kell tervezni őket. Személyre szabott lábbelivel sportolók jobban el tudják kerülni a súlyos sérüléseket, kihozza belőlük a csúcsteljesítményt. A divattervező minden darabot saját ízlése és a megrendelő egyéni tulajdonságai szerint dolgozhat ki” – áll a SOLS közleményében.

Az ADAPTIV a lábfejet, bokát, lábujjakat ábrázoló részletes fényképek, 3D szkennelés alapján készül. A személyre szabás azonban nemcsak a testre, hanem az összes mozdulatra is vonatkozik, ami óriási előrelépés.

A lábbelit a Shapeways nyomtatta, a designba a 3DP divattal foglalkozó Continuum Fashion, a puha robotikai megoldásokba a Super Releaser csapata segített be.

„Évente 300 millió cipőt dobnak ki a szemétbe. A 3D nyomtatás változtathat ezen” – fűzte hozzá Kegan Schouwenburg, a SOLS ügyvezető igazgatója.

Különleges szerelmesfilmmel készült az amerikai GoEngineer és a londoni Tandem Motion Picture a szombati Valentin-napra. Az FDM/FFF 3D printerműhelyben játszódó ötperces darab hőse Gary, egy nyomtatott robot reménytelenül keresi a szerelmet a későesti órákban.

A SHeLvEd stop-motion eljárással készült, a technológia képkockánként beállított és rögzítési módszert jelent, amelyet később mozgóképpé dolgoznak össze.

Az invenciózus és szórakoztató filmből nemcsak azt tudjuk meg, hogy Gary összejön kiválasztottjával, vagy sem, hanem betekintést nyerünk egy 3DP műhely eszköztárába is. Közben részletgazdag nyomtatott tárgyakat és további robotokat – robotlányokat – is látunk.

A Shapeways-partner Mixee Labs bejelentette, hogy szorosabbra fűzi az Amazonnal való együttműködést, csatlakozik az infokommunikációs óriáshoz. Korábbi sajtóhírekkel ellentétben, a cég megőrzi függetlenségét, nincs szó akvizícióról.

A Mixee Labs a vásárlót a termék saját ízlése szerinti alakításában segítő minialkalmazással (widget), a JavaScript-alapú Mixee Labs Creatorral vált ismertté. Azóta több hasonló appal is előálltak – gyűrűt, mandzsettagombot és más ékszereket, pénztárcát stb. dolgozhatunk ki velük. Legutóbbi munkájuk az első, természetesen nyomtatott Mixee táska.

Karácsony előtt súlyosan sebesült madarat vittek az alajuelai (Costa Rica) állatmenhelyre. A tukánnak a fél felsőcsőre hiányzott; később kiderült, hogy randalírozó tizenévesek voltak a tettesek.

„A tukánok, avagy borsevőfélék első pillantásra felismerhetők hatalmas, különös alakú és a kávaéleken fűrészelt csőrükről. Ez a csőr különösen nagy, tövén igen vastag, vége felé jelentékenyen összenyomott, az ormán éles. A legtöbb tukánféle az amerikai szárazföldön, a térítőkörök között él. Uralkodó színük általában a fényes fekete, amit hátukon, torkukon vörös, fehér vagy sárga foltok tarkítanak, farkuk pedig csíkos” – írja az állatról a Wikipédia.

Egy tukán esetében a csőr sérülése különösen súlyos. Evésnél, védekezésnél, testhőmérséklet-szabályozásnál egyaránt használja, ráadásul a párkiválasztás is a csőr színe alapján történik. Az otthonát jelentő erdőről Grecia-nak nevezett madáron szerencsére megesett az állatbarátok szíve. Indiegogo kampányt indítottak érte, és két nap összegyűlt a megcélzott 5 ezer dollár (még 24 napig lehet adakozni, jelenleg közel 9500 dollárnál tartanak). A pénzből nyomtatott műcsőrt fog kapni.

A kivitelezésre négy costa ricai cég (Elementos 3d, Ewa!corps, Publicidad Web, Grupo Sommerus) jelentkezett be. Grecia lassan gyógyul, elkezdett enni is, de ennek ellenére, versenyt kell futni az idővel. A szükséges táplálékmennyiséget fél felsőcsőrrel képtelen magába venni, és az is bizonytalan, hogyan fogadja be szervezete a műcsőrt.

3D nyomtatókat prototípuskészítésre használtak először. Ha saját magunk akarunk printert vagy bármilyen elektronikus eszközt építeni, akkor is célszerű a prototípussal kezdeni. Pont erre, a prototípust nyomtató prototípusához találta ki a 20 hónapja indult Voltera a V-One áramkör-prototípuskészítő gépet, ami ugyan nem 3D nyomtató, de komoly segítséget nyújt a 3D nyomtatáshoz. A CES-en mutatták be, Kickstarter-kampánnyal próbálják összeszedni a pénzt a további fejlesztésekhez.

A gép közeljövőbeli trendet vetít előre, aminek a Voxel8 és áramvezető nyomtatószálak (Proto-pasta, Graphene Laboratories) az egyik előhírnöke: ezek az eszközök lehetővé fogják tenni beágyazott elektronika nyomtatását. Magát az elektronikát, főként az áramköröket viszont egy ideig még biztos külön kell printelni. Erre lesz tökéletes az áramvezető tintával működő V-One. A maker-közösségekre „kitalált” gépet egyébként nem nehéz kezelni; az „elektronikus áramkörök PDF-jével”, Gerber fájlokkal dolgozik.

A 3D modellező- és nyomtatóeszközök használata folyamatosan leegyszerűsödik. A folyamat hatására egyre többen használják ki a technológiában rejlő lehetőségeket, próbálkoznak, kísérleteznek vele, például olyan babákat, robotokat terveznek és printelnek, amelyeknek mozgathatók a testrészeik, kezük, lábuk.

Közülük is az egyik legmutatósabb, legeredetibb Sonia Verdu katalán művész Roboticája. Babákat és más figurákat is nyomtatott már, munkái a Thingiverse-ről tölthetők le. Mindenkit arra buzdít, hogy készítse el a saját változatát.

A dél-afrikai CAD House megfogadta Verdu tanácsát, és arany PLA-ből létrehozta a Robotica 1,7 méteres nyomatát. 240 órát dolgoztak a robotbabán.

Ismét hallatott magáról a csokinyomtatójával elhíresült dél-afrikai Hans Fouche, a technológia veteránjainak egyike. Legutolsó fejlesztése, a Cheetah (Gepárd) a legnagyobb (1000x1000x1000 milliméteres) kereskedelmi FDM printerek közé tartozik. De nemcsak nagy, hanem nagyon gyors is, Fouche szerint tizenkétszer gyorsabb az átlagos desktop FDM gépeknél. Hatékony is, amit a fejlesztő azzal magyaráz, hogy nyomtatószál helyett rendkívül olcsó ABS műanyag-golyócskákkal dolgozik.

Az elmúlt hónapokban érdekes és kifejezetten praktikus projektekkel szemléltették, mennyire hasznos a kisebb cégeknek ajánlott, 8500 dollárba kerülő Gepárd. A legizgalmasabb egy működő fűnyíró kilenc óra leforgása alatt kivitelezett nyomtatása volt.