FREEDEE BLOG

A 3D varázstoll, a 3Doodler csapata a főként Barbie és Ken rajongóknak, de másoknak, például divattervezőknek vagy a ruhák és a tervezés iránt érdeklődőknek is szóló különleges projekttel állt elő. A Doodlerrel akár teljes ruhatárat kitalálhatunk mindkét ikonikus babára, semmi más nem kell hozzá, csak az 1-es vagy 2.0-ás toll, csomó műanyag-szál (Flexy is), szalag, tépőzárak, olló és persze a babák. A baba szalaggal körbetekert testére nyomtatott masszív, egyenes vonalakkal gyorsan haladunk, a ruhát ezekre a sima felületükre nyomtatjuk. Fontos, hogy ne vegyük túl szorosra. Bonyolultabb daraboknál persze egy kicsit több tervezés és előkészület kell.

„Life in plastic, it’s fantastic!” – hangzik a kezdeményezés szlogenje.

Magyarországon a 3Doodler és a 3Doodler 2-es is a FreeDeenél szerezhető be.

Az utóbbi két évben egyre több cég verseng, hogy melyikük jegyzi majd az első valóban lakható nyomtatott épületet. Pár hónapja Dubai állt elő érdekes tervvel, az olasz WASP szintén nyomul, a legújabb tervek pedig a Fülöp-szigeteken, a hedonizmusáról ismert Angeles városára vonatkozóan láttak napvilágot. A Lewis Grand Hotel masszív bővítésére vonatkoznak, amely 3D nyomtatással történik. Ezt követően pedig Lewis Yakich, a hotel anyagtudományokból diplomázott kaliforniai tulajdonosa házakat akar nyomtatni a környéken. Mielőtt az ingatlan- és hotelüzletre váltott, és látókörébe kerültek a Fülöp-szigetek, az Intelnél dolgozott mérnökként.

Yakich nem szereti a hagyományos megoldásokat, és a 3D nyomtatás mellett döntött. Nem akárkit beszélt rá a projektben való részvételre: a kivitelezésben a minnesotai printelt fantáziakastélyáról ismert, saját betonnyomtató módszert jegyző Andrey Rudenko segíti.

A munkákat már elkezdték, és szerencséjük is volt, mert a Fülöp-szigeteken épületnyomtatáshoz jól használható, vulkanikus hamuval összekeveredett homok található.

Rudenko hónapokig tervezte a printer nagyobb részeit, amelyet a helyszínen szereltek össze, és teszteltek. Első körben 10,5 x12,5 méteres, 3 méter magas villát építenek a hotelhez. Még az extraméretű yakuzit is printelték. A bővítés első része kész, hamarosan jön a folytatás.

Angeles szelleméhez híven, a villa partihelyszínként fog funkcionálni.

Különös formákat, egy óriáslény, albínó sárkány, lényegében puha robot nyomtatott belső részeit állították ki az észak-franciaországi Le Fresnoy – Kortárs Művészetek Nemzeti Stúdiójában. A szervek üveg alatt lüktetnek, mozognak. A lény átfogó kísérlet része, amelyben újfajta robotokat, formáik és mozgásuk típusait vizsgálják.

A puha robotika (soft robotics) lényege rugalmasabb, az emberrel folytatott interakcióra alkalmasabb gépek fejlesztése. Formájukat és mozgásukat nagyon sok esetben a természet, például puhatestűek – elsősorban polipok – inspirálják, ezért gyakran használnak hozzájuk organikus anyagokat is. Amennyiben rugalmas nyomtatószálból készülnek, eleve könnyebb a helyváltoztatás kivitelezése.

A két alkotó, Jonathan Pêpe és Julien Guillery szerint a számítógépek organikus, élő és flexibilis entitásokká válnak. Kérdés, hogy mikor terjed el széles fejlesztői körben a robottervezésnek ez a módja.

Kai Bracher német művész, designer újabb darabbal bővítette impozáns Shapeways kollekcióját. A Lépkedő Ember különleges gyertyatartó: a gyenge férfialak egészen kitekert, akrobatikus testtartásban, egy lábon állva, két kézzel és a másik lábával próbál megtartani egy gyertyát.

Bracher munkája nemcsak a furcsa póz miatt érdekes, hanem azért is, mert hagyományos módszerekkel pokoli nehéz vagy lehetetlen lett volna kiviteleznie, így 3D nyomtatással feszegette a szobrászat határait, és hozott létre elegáns és izgalmas darabot.

A technológia fejlődésével egyre több esetben nyílik lehetőség a 3D nyomtatás helyszíni, kívánság szerinti alkalmazására. A világűrben evidens ez az opció, de egyelőre a Föld eldugottabb részein lenne rá nagyobb szükség.

Ebből indult ki, és elképzelését bebizonyítandó, tanulmányt írt, majd második generációs Cube 2 printert, hordozható napelemet, áramellátó rendszert és átalakítót pakolt egy hátizsákba a NASA Made in Space projektjének egyik résztvevője, Julielynn Wong, Harvardon végzett orvos, a 3DP medicinában való hasznosításával foglalkozó 3D4MD alapítója.

Kisméretű, könnyű és könnyen hozzáférhető, napenergiával töltött áramforrással vagy napelemekkel működő printert és kereskedelmi forgalomban beszerezhető alkatrészeket akart használni orvosi és fogorvosi eszközök nyomtatására. Három esettanulmányt is végzett – ujj-sínt, fogtömés-cserére alkalmas eszközt és egy szike-fogantyút nyomtattak –, amelyek alapján napenergiával működő ultrahordozható, plug-and-play és nem utolsósorban olcsó 3DP rendszert fognak tervezni és világtól elzárt, nehezen megközelíthető helyeken használni.

Az ötlet nem új, kivitelezhetőségét viszont Wong bizonyította be. Műholdas internetkapcsolattal, printerrel, napelemekkel, hozzáférhető műanyagokkal, kerámiákkal és fémekkel bárhol megvalósítható. Az online érkező utasítások alapján egész komplex részek hozhatók létre rövid idő alatt.

Egyelőre azért vannak felbontási problémák, Wong és társai csak ABS-t, ragasztót és szalagokat használtak, amelyek bonyolult alkatrészek, műszerek esetében nem elegendők.

A fogorvosi eszközhöz 12 percre és 9,2 W/h-ra, a fémsínhez 23 percre és 17,6 W/h-ra, a szike-fogantyúhoz 25 percre és 19,2 W/h-ra volt szükségük.

Több barkácsoló szellemű zenész nyomtatott már tetszetős gitárt, viszont szelektív lézeres szinterezéssel (SLS) vagy sztereolitográfiával viszont senki nem készített még olyat, amelyen jól lehet játszani.

Nem könnyű használni az átlagos FDM géppel nyomtatott gitárokat sem, és mivel nem elég masszívak, a hangjuk sem a legtökéletesebb, magyarán pocsékul szólnak.

Az egyre jobb nyomtatóanyagokkal változik a helyzet, és közben a tervezők is rájöttek, hogy nem az egész gitárt, hanem csak egyes elemeit, például a „testét” kell printelni, majd kombinálni szabványos részekkel.

Michael Tyson, a 3D Printing Solutions Australia igazgatója maximálisan ki akarta aknázni a Polymaker új nyomtatószálában, a szupererős PolyMaxban rejlő lehetőségeket, és az abból Up! Box gépen printelt, hagyományos eljárással, juharfából és mahagóniból készített részekkel egybedolgozott gitártesttel remekül működő hangszert épített.

Az utóbbi néhány évben több mamutméretű nyomtatóról számolt be a média. Közös vonásuk, hogy mindegyiket építészeti célokra hasznosítják. A legújabb és talán a legígéretesebb a WASP (World’s Advanced Saving Project) a szeptember 18. és 20. közötti Massa Lombarda rendezvényen bemutatásra kerülő gépe.

A WASP tervei között szerepel a harmadik világ lakásproblémájának 3D nyomtatással történő megoldása. Eddig azonban inkább csak elképzeléseket hallottunk tőlük, megvalósulásuk várat magára. Az agyag és homok keverékével dolgozó legújabb BigDelta viszont konkrétum, a világ legnagyobb, 12 méter magas deltatípusú 3D printere (a WASP mostani BigDeltája 6 méter.)

Terveik az úgynevezett „maker gazdaságon” alapulnak: ebben a modellben a megosztott megoldásokkal dolgozó felhasználó mindent (terméket, házat, az összes szükségletet) el tud készíteni, napi szinten alkalmazza a 3DP technológiát.

A rendezvényen a BigDeltát nemcsak bemutatják, hanem szerepelni is fog a „Shamballa” nevű színházi produkcióban. Egyelőre ennyit lehet tudni róla.

A Los Angelesi Kaliforniai és az Új-Mexikói Egyetem a Plos One tudományos periodikában publikált tanulmányának szerzői arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen péniszméretet preferálnak a hölgyek.

Két esetet, az állandó partnert és az egyéjszakás kalandot vizsgálták, az eredmények kicsit el is térnek. Utóbbi esetben az átlagnál nagyobbat (6,4x5 inch, 1 inch 2,54 cm), előbbinél egy kicsit nagyobbat (6,3x4,8 inch).

De mi köze ennek a 3D nyomtatáshoz? Annyi, hogy a felméréshez 33 féle modellt terveztek és printeltek. A nyomatokra azért volt szükség, hogy a válaszadók ne a hasukra üssenek, hanem valóságközeli látvány alapján döntsenek.

Jó hír az érdeklődőknek, hogy a fájlok máris letölthetők a Thingiverse-ről.

A 3DPrint.com szubjektív listát készített az eddigi legkúlabb nyomatokról (amelyekről külön-külön mi is beszámoltunk). A következő sorrendet állították össze: Strati autó (Local Motors), ötemeletes irodaépület (Sanghaj), Van Gogh füle (Diemut Strebe), mini csavarhúzó és fűrész, hangya „homlokánál” kisebb karlsruhei nyomatok, életnagyságú kastély (Andrey Rudenko, Minnesota), fűnyíró (Hans Fouche, Dél-Afrika), a világűrben nyomtatott első tárgyak, végül Cody Wilson elhíresült Liberator pisztolya.

A 3D nyomtatás gyorsan terjed, viszont még mindig nem nevezhető teljesen mainstream technológiának, aminek egyik legfőbb okai közé tartoznak a nem éppen könnyen kezelhető CAD szoftverek. Az MIT és az izraeli Herzliya Interdiszciplináris Központjának kutatói által fejlesztett felhőalapú program, a Fab Forms változtathat ezen az állapoton. A program segít a kezdő felhasználóknak: tervrajzaikat virtuális csúszkarendszerrel (slider) tudják nyomtatható formákká alakítani.

A rendszer működését nyolcféle designnal (sakk-készlet, kávésbögre, játékautó, magassarkú cipő stb.) tesztelték. A felhőalapú szerverek minden egyes tárgy összes elképzelhető változatát létrehozták, amelyet a Fab Forms által használt hatalmas adatbázisban tárolnak. A user a virtuális csúszkákkal férhet hozzájuk.

A rendszer aztán automatikusan eltávolít minden nem nyomtatható vagy bizonytalan, pontatlan paramétert. A tárgy a felhasználói felületen keresztül is módosítható, de célszerűbb csak a különböző paramétereket egyaránt jól kezelő csúszkákat használni.

Az Autodesk Alakváltó projektje a Fab Forms leegyszerűsített változatának tűnik. Mások szintén kísérleteznek hasonló megoldásokkal. Mindegyik ugyanarra a problémára igyekszik választ találni: nagyon könnyen készíthetünk modelleket, amelyek aztán nem működnek a printeren, vagy pocsék lesz a nyomat. Ezt akarják megakadályozni, erre tűnik tökéletesnek a Fab Forms – számos alkalmazással kecsegtető – csúszkarendszere.

Könnyen elképzelhető, hogy pont a Fab Formsszal és a rokon szoftverekkel válik mainstreammé a 3DP. Képzeljük el, mennyit profitálhat egy ilyen lehetőségből a Shapeways, az Amazon, a Sculpteo és a hasonló oldalak, mennyire megkönnyítheti tárgyak teljes személyre szabását.