Több barkácsoló szellemű zenész nyomtatott már tetszetős gitárt, viszont szelektív lézeres szinterezéssel (SLS) vagy sztereolitográfiával viszont senki nem készített még olyat, amelyen jól lehet játszani.
Nem könnyű használni az átlagos FDM géppel nyomtatott gitárokat sem, és mivel nem elég masszívak, a hangjuk sem a legtökéletesebb, magyarán pocsékul szólnak.
Az egyre jobb nyomtatóanyagokkal változik a helyzet, és közben a tervezők is rájöttek, hogy nem az egész gitárt, hanem csak egyes elemeit, például a „testét” kell printelni, majd kombinálni szabványos részekkel.
Michael Tyson, a 3D Printing Solutions Australia igazgatója maximálisan ki akarta aknázni a Polymaker új nyomtatószálában, a szupererős PolyMaxban rejlő lehetőségeket, és az abból Up! Box gépen printelt, hagyományos eljárással, juharfából és mahagóniból készített részekkel egybedolgozott gitártesttel remekül működő hangszert épített.
