FREEDEE BLOG

Szeptember elején jelentették be a Fusion „ultrahordozható” RepRap nyomtatóját, most pedig egy másik maker, RevarBat állt elő az alkatrészeinek 73 százalékát saját maga printelő Snappy-vel, egy új RepRappal.

Az önmásoló gép a közösségi projekt egyik alaptézise, ezt a teljesítményszintet viszont még egyetlen korábbi nyomtatójuk sem érte el. (Az önreplikáló automata egyébként Neumann János ötlete volt még az 1940-es években.)

Snappy szinte teljesen hű az eredeti RepRap filozófiához (amitől két híres printer, a Darwin és kisebb mértékben a Mendel is elkanyarodott): majdnem az egész nyomtatott, a részeket fűrészek, csapágyak nélkül pattintják valahogy egybe.

Snappyt nem egész 300 dollárból lehet elkészíteni.

A „csináld magad” elveken – a jövőben a fogyasztó a termék előállítója is, amelynek az élettartamát képes lesz meghosszabbítani – alapuló eindhoveni Print+ startup fejhallgató-csomag gyártáshoz igyekszik összegyűjteni anyagiakat a Kickstarteren. Személyre szabható, olcsó és jó minőségű, a vásárló által összerakott darabokban gondolkoznak.

A megrendelőnek elküldik a nem nyomtatható részeket, a printelhetők (hangszórók stb.) fájljait és egy használati utasítást. Mihelyst kész a nyomtatás, az összeszerelés gyors, és semmiféle pluszeszköz nem kell hozzá. A nyomtatást vagy a saját gépén végzi el, vagy a céggel kapcsolatban álló 3D Hubs legközelebbi printerével.

A fejhallgató ára 22 euró lesz, az elsőket decemberben szállítják ki.

A táblás játékok népszerűek a 3DP világban. Többen nyomtattak már mutatós sakk-készletet, legutóbb például a coloradói Studioqbed, amely néhány nap alatt összeszedte a Kickstarteren a gyártás megkezdéséhez szükséges 5 ezer dollárt.

A készlet neve egyértelműen jelzi, hogy a tervezőket a fantasy és a középkor ihlette meg. Játékuk két család, a Sas és a Medve háborújáról szól.

Két változatot, standardot és utazót készítettek. A kivitelezéshez 3D nyomtatást és hagyományos eljárásokat egyaránt használtak. A tábla fából készült, a bábuknál fehér- és sárgabronz közül választhatunk.

Az első kiszállítások decemberben várhatók.

Némi sarkítással három felhasználótípust különböztethetünk meg a 3DP világában: magas szintű képzettséggel (CAD, mechanika, programozás, elektronika stb.) rendelkező modellező mérnököket, a talán hasonlóan képzett, talán nem, viszont technikailag mindenképpen felkészült, folyamatosan új ötletekkel előálló hobbistákat (barkácsolókat), és végül a rajongókat. Utóbbiak szintén kívülről-belülről ismerik ezt a világot, tudnak minden újdonságról, viszont a technikában kevésbé jártasok, (még) nem makerek.

Sylvain Huet, francia designer napokban megjelent, teljesen ingyenes, az összes operációs rendszeren on- és offline egyaránt működő 3D Slash szoftvere főként nekik, és persze minden más érdeklődőnek is szól. A népszerű Minecraftról mintázott játékszerű platformot gyerekektől idősekig bárki használhatja, praktikus bevezetést kap a 3D modellezésbe, és kezelni is könnyű. Az az alapkoncepció, hogy a modellezést a kockákkal történő építkezéssel, szobrászkodással a legegyszerűbb kezdeni. Ennél felhasználóbarátabb lehetőség nincs. Míg a kifejezetten profiknak szánt CAD másokat inkább elriaszt, addig a Slash mindenkiben felkelti az érdeklődést, a szunnyadó kreativitást.

Előzetes gyakorlat nélkül 30 perc tanulást követően, három lépésben, rövid idő alatt hozhatunk létre nyomtatható tárgyakat.

A „kőfaragás” az első lépés. A felhasználó masszív tömbbel dolgozik, azt „vési”, alakítja különféle szerszámokkal, a kalapácstól a marógépig. Van „expert” mód is, amelyben hengerrel, gömbbel, kúppal és más nehezebb formákkal kezd.

A második lépésben az elsőt kiegészítő eszközöket használunk, lényegében pontosítjuk, alakítjuk, finomhangoljuk a megkezdett munkát.

A harmadikban döntjük el, hogy mit akarunk modellezni, majd neki is látunk. A platformon található 20 ezernél több tervből (szerszám, játék, dekoráció stb.) válogathatunk. Ha befejeztük, már csak egy kattintásra vagyunk a (Slashes online szolgáltatásán keresztül kivitelezhető) nyomtatástól, a modell megosztásától, az .stl fájl feltöltésétől.

A gyerekeknek kifejezetten ajánlott Slash is azok a programok és alkalmazások közé tartozik, amelyekkel hozzáférhetővé, kezelhetővé válik, és széles körben elterjed a 3DP technológia. És még használni is szórakoztató. 

A MyMiniFactory több mint egy éve indította el a „Szkenneld be a világot” kezdeményezést, amelynek híres műalkotások digitalizálása és 3D nyomtatása a célja. A közösség tagjai lakóhelyükön vagy a közelben található darabokat örökítenek meg, és töltenek fel az MMF honlapjára. Az Antarktika kivételével ma már minden kontinensről találunk valamit, összesen 1563 modellt.

Az MMF ezentúl a Leopolyval is együttműködik, és az együttműködés lehetővé teszi történelmi alkotások remixelését, lehetővé téve, hogy mai művészek és érdeklődők a saját 21. századi „nyelvükön” használják, értelmezzék a múlt jeles műveit.

A Leopoly felhőalapú eszközének jóvoltából korábban megváltoztathatatlannak gondolt alkotásokat formálhatunk ízlésünk szerint: módosíthatunk rajtuk, szobrászkodhatunk velük, festhetünk, képeket, mintákat és szövegeket vihetünk fel rájuk.

A dorseti (Egyesült Királyság) Lukas Renee-Cemmick főmunkája, a repülőgép-szerelés mellett 3D tervezéssel és nyomtatással is foglalkozik. Vállalkozása, a ReneeCel Designs játékcuccoktól az üvegtokokig, különféle tárgyakat printel. A Thingiverse-ről több munkája tölthető le.

Egyik legizgalmasabb projektje egy teljes egészében printelt meghajtó-rendszerrel működő jet csónak. Csak az elektronika, az akkumulátor és maga a csónak nem nyomtatott.

A Hobbywing 150 M sebességkontrollerrel és 2045 KV motorral működtetett csónak a teszteken jól teljesített, és meglepően gyors.

Néhány éve még teljesen abszurdnak tűnt a csontnyomtatás. Ma viszont már tudjuk, hogy printelt csontokhoz valamilyen újrafelszívódó, például biológiailag lebomló polimer és anorganikus bioaktív fázisváltó anyag, például egyes kerámiák kellenek.

A madridi Complutense Egyetem kutatói nemrég mutatták be, hogy ha szén nanocsöveket teszünk a keverékbe, 3D elektromos hálózat hozható létre a csontszövet belsejében, és így stimulálható a csontok újraképződése. A portugál Aveiro Egyetemmel közösen végzett kutatáshoz az EnvisionTEC 3D biotervező- és nyomtatógépét (bioplotter) használták.

Az egészségügyi hatóságok által engedélyezett viszonylag könnyen printelhető polimerrel (polikaprolakton, PCL) és (kerámiaként) a kalciumalapú ásvány hidroxiapatittal dolgoztak. Csontregenerálódáshoz, szövettervezéshez gyakran használják ezeket a biokompatibilis, a természetes csontszövetekhez nagyon hasonló matériákat (kalciumfoszfátok, üvegek, polimerek). A megfelelő méret és forma kivitelezéséhez különféle eljárásokat alkalmaznak.

Atomnyi vastagságú, néhány nanométer átmérőjű grafénlapok, szén nanocsövek (CNT) hozzáadásával a keverék sokkal masszívabbá válik, vezeti az áramot, reagál a külső stimulációkra, ezek az ingerek pedig hatnak a sejtműködésre, összességében felgyorsítják a csont regenerálódását. 

Christoph Daubner, a CrackBaron nicknéven alkotó német Thingiverse felhasználó különleges darabbal állt elő: madaraknak tervezett és nyomtatott kalickának aligha nevezhető emeletes, tornácos, görög oszlopos luxusházat.

A többhelyiséges otthont Ultimaker 2 géppel hozta létre. A részeket egyberagasztotta, majd lefestette az egészet.

A tervek letölthetők, esős napokon gyerekekkel remek családi szórakozás ilyen impozáns madárotthont készíteni. A saját házát mintául használó Daubner szerint egyszerű az egész; nyomtatón és nyomtatóanyagon kívül csak két fadarab és ragasztó kell hozzá. És persze festék, aztán mindenki olyanra alakítja, amilyenre akarja.

A végeredmény kicsit giccses, de mindenképpen szórakoztató. Remélhetőleg az arra járó madaraknak is tetszik.

Ilyen-olyan okok miatt nem szeretjük a szabadtéri fesztiválok és építkezések állandó kellékét, a hordozható mellékhelyiségeket. Egyes kínai városok turisták által látogatott részein pedig kifejezetten rosszhírűek: csúnyák, koszosak, büdösek, kivilágítatlanok.

A szeptember 10. és 13. között tartott 2015-ös kínai Nemzetközi Turizmus Kiállítás szervezői mindezt figyelembe véve rendeztek hordozható vécékiállítást, amelyen innovatív elmék mutattak be új és egyedi terveket.

A kiállítás hatalmas siker lett. A legnépszerűbb vécének a sanghaji Huaje Öko-környezet Tervezési Co. moduláris összeszerelő technikán alapuló, részben 3D nyomtatott radikális megoldása bizonyult.

A felületek geometriai formái fatörzsekre emlékeztetnek, a sárga-fekete külső kifejezetten formabontó egy vécé esetében, amit remekül ellenpontoz az egyszerű, letisztult, de nagyon elegáns belső design.

A 60 négyzetméteres egységben tíz hordozható vécé található. Ha szétszedik, 17,5 méteres alakzatként szállítható. Használata (vízfogyasztás, látogatók száma és egyéb fontos tényezők) interneten keresztül kontrollálható. Mivel hordozható és rugalmas, nem drága és kifizetődő, a szellőzés és a világítás remekül szabályozható. Szakértők szerint komoly lehetőségek rejlenek benne, szép jövő előtt áll. Esélyeit az a tény is növeli, hogy ránézésre sem hasonlít a megszokott illemhelyekre.

A közeljövő darabjáról van szó, de talán nem elhamarkodott azt állítani, hogy a sanghaji cég szemre is tetszetős művének idővel helye lehet a világon teljesen egyedi új-delhii illemhely-történeti múzeumban.

JonPaul Laskis gépészmérnök és Thingiverse felhasználó hozzászokott, hogy miután kutyája evett, műcsontot kellett neki adni, amivel hozzájárult, hogy az állat fogai épek és egészségesek maradjanak. A kutya persze saját ritmusa szerint járt el – általában nem akkor kellett neki a műcsont, amikor Laskis ráért, hanem amikor ő akarta, gazdájának sokszor családi ebéd közben kellett felállnia az asztal mellől, és kedvére járnia a házi kedvencnek.

Megelégelte, és kitalált egy őt helyettesítő gépet, amelyet 3D nyomtatással, elektromechanikai és gondos szerelőmunkával hozott létre szabadidejében négy hónap alatt. Az automatikusan működő szerkezet nyolcóránként (ez persze másként is beállítható) ad egy műcsontot a kutyának. Az állat egy „mancsfogó” szerkentyűre csap, és a gépből magától kihullik a jutalom. Napi két csonttal számolva, a gép 48 napra tölthető fel.

Laskis viszont túl bonyolultnak, nehezen kivitelezhetőnek tartja, és már dolgozik a leegyszerűsített változaton, amihez elmondása szerint semmi más nem kell a 3D nyomtatáson kívül.