FREEDEE BLOG

A Hewlett-Packard tegnap jelentette be nagyméretű ipari nyomtatóját és a „jelenlegi printelésnél tízszer gyorsabb” Multi Jet Fusion technológiát.

A tintasugaras nyomtatáson, tinták és sugárszerűen nyomtatható más anyagok ismeretén alapuló különleges technológiával működő gép 30 fúvókával, nagy felbontásban, 21 mikronos pontossággal dolgozik.

Különleges vegyszereket használ részecskék egybeolvasztásához, részletek kimunkálásához. A technológia pontosabb, részletesebb darabokat, simább felületeket eredményez. Módosítani tud az anyag tulajdonságain: textúrán, rugalmasságon, erején, elektromos és hőtani jellemzőin stb. A HP idővel a teljes színskálát is be akarja dolgozni megoldásába.

A jobb minőséget és termelékenységet biztosító nyomtatórendszer a tervek szerint 2016-ban kerülhet piacra.

A medicina a 3D nyomtatás egyik legígéretesebb alkalmazási területe. Eddig leginkább a művégtagok, elsősorban kezek használata volt jellemző, de egyre több kísérlettel céloznak más területeket is.

A nyomtatófejlesztésre specializálódott kínai Qingdao Unique Technology viszont olyan segédeszközökkel foglalkozik, mint előttük még senki: használója igényei szerint átalakítható kerekesszéket nyomtatnak. Nem részeket, nem kereket, hanem egész széket.

Nemrég bemutatott multifunkcionális Anyprint B01CS gépük valóban olyannak tűnik, mint a neve: némi túlzással ugyan, de szinte bármi nyomtatható vele.

Egyedi PVC-ből (Flex) készült kerekesszékük ránézésre olyan, mint a többi – „egy méret mindenkinek” – kerekesszék. Az alapkoncepció ugyanaz, viszont a kopást jobban állja, hátsó kerekét pedig úgy dolgozták ki, hogy sokkal jobban vegye a lépcsőket.

A legfontosabb azonban, hogy a székkel a beteg rehabilitációs folyamatára gondolnak: az adott személyről készült szken alapján készül, hátát és a kar körüli részeket annak megfelelően alakítják ki.

Egyelőre nem tudni, mikor kezdik el gyártani.

A 3D nyomtatás sokszor tűnik túl lassúnak, vagy úgy érezzük, hogy sok anyag megy veszendőbe.

Okos algoritmusokkal viszont időt és anyagot is spórolhatunk – állítják a Purdue Egyetem kutatói.

Két optimalizáló szoftveralgoritmust fejlesztenek, amelyekkel a nyomtatási idő 30 százalékkal, a használt anyagok akár 65 százalékkal is csökkenthetők. Munkájukkal a tér jobb kihasználásában, nagyobb részek minél kevesebb részletben, ha lehet, egyszerre történő nyomtatásában igyekeznek segédkezni.

Az alábbi kép jól szemlélteti az algoritmusok hatékonyságát. A bal oldali tárgyhoz hagyományos szoftvert, a jobb oldalihoz a Purdue programját használták. Egyértelmű, hogy melyik bánt takarékosabban a nyomtatóanyaggal.

Néhány hete felkaptuk a fejünket a hírre, amikor agyának nyomtatott mását ajándékozta menyasszonyának egy amerikai tudós, holott nem is olyan nehéz nyomatot készíteni a gondolatok fészkéről. Részletes MRI vizsgálat kell hozzá, a printelést elvégzi az új-zélandi Brainform és nyilvánvalóan vannak, lesznek más szolgáltatók is.

A nyomtatás nem gond, a legmacerásabb rész az MRI adatok begyűjtése. A Brainform javaslata, hogy helyi kutatókat keressünk fel. A szkennelés például azért nem feltétlenül drága, mert világszerte intézetek, kutatóműhelyek stb. szinte mindig keresnek önkénteseket, az új-zélandi cég honlapján lista is van róluk. Az érdeklődőknek csak egy másolatot kell kérniük a szkenről.

A nyomtatás szelektív lézeres szinterezéssel történik, a teljes méret 340, a felére kicsinyített agy 110 dollárba kerül. A szállítási költség nem magas – állítja a Brainform.

A 3D nyomtatás kifejezetten hasznosnak tűnik, amikor törvényszéki szakértők csontváz, csontvázmaradvány alapján akarják elképzelni, milyen lehetett az illető arca. A koponya az egyetlen referenciapont, a munkát végző, anatómiai, antropológiai és csonttani ismeretekkel rendelkező művésznek ez alapján kell dolgoznia. A bevált módszer szerint az arcot lépésről lépésre építi fel, úgy rétegezi az agyagot, mintha szövet lenne: izmok, porcok, inak és így tovább, mindaddig, amíg elkészül a bőrrel és az arcjegyekkel.

Arcrekonstruálásra különösen akkor van szükség, ha emberi maradványokat találnak, és meg kell állapítani, történt-e bűncselekmény. Az antropológia és a régészet egyébként szintén alkalmazza ezt a technológiát, például leletek korát próbálják azonosítani stb.

A legfőbb gond a koponya állapota: sokszor teljesen vagy részben szétroncsolódik munka közben, esetleg eleve nehéz bármit kezdeni vele. Az se ideális, ha az agyagrétegeket eltávolítják a kész és fényképen megörökített arcról. A munkát általában több művész végzi, az arcjegyek nehezen rekonstruálhatók, sokszor túl szubjektív, törvényszéki eljárásnál használhatatlan a végeredmény.

A floridai EMS viszont olyan 3D nyomtatásalapú megoldást dolgozott ki, amelyhez csak az elején kell koponya, nem kell tartani attól, hogy a munka folyamán megrongálódik.

Az EMS emberi maradvány azonosításában segédkeztek a Hillsborough megyei halottkém hivatalnak – a koponyát leszkennelték, a szkent agyaghasználatot utánzó speciális technológiával dolgozták fel. Rétegről rétegre haladva rekonstruálták az arcot, amit teljes színben és életnagyságban nyomtattak ki a Z Corp Z650 printerén. A nyomat pontosabb és megbízhatóbb, mintha a megszokott és elfogadott szabványmódszerrel készült volna.

Az amerikai CEA (Consumer Electronics Association) múlt héten megjelent felmérése alapján az Egyesült Államok 3D nyomtatótulajdonosainak 76 százaléka naponta vagy heti több alkalommal használja gépét. Csak 18 százalékuk használja hetente egyszer, 7 százalékuk havonta egyszer-kétszer.

2014-ben a nyomtatásból befolyó összeg meg fogja haladni a 76 millió dollárt. Ez a szám 44 százalékkal több, mint 2013-ban volt. 2018-ig 37,1 százalékos évi átlagnövekedést prognosztizálnak.

Az online amerikai felnőttek 23 százaléka ismeri, 51 százaléka nem ismeri a technológiát.

Az érdeklődők körében háztartási cikkek, okostelefon-tokok, ékszerek, ruhák és játékok a legnépszerűbb nyomtatott darabok (ebben a sorrendben).

A 3D nyomtatás fejlődésével, az árak csökkenésével úgy változhat meg a fogyasztói világ, mint ahogy az MP3 lejátszók átformálták a zeneipart – vélik a felmérés szerzői.

A New Yorki Történelmi Társaság középiskolás diákokat kért fel, hogy gyűjtsenek össze annyi jellegzetesen mai tárgyat, amennyit csak lehet. A tárgyakat időkapszulába teszik, az időkapszulát 2064-ben nyitják ki. Újságok, könyvek, Starbucks pohár és sok más mellett nyomtatott Világkereskedelmi Központ is van benne. Egyértelmű, miért: egy 2014-es tárgykörkép nem lenne teljes, ha a 3D nyomtatás kimaradna belőle. De vajon a nyomat ugyanúgy egy letűnt kor mementójának fog tűnni 2064-ben, mint amikor 1964-es időkapszula megsárgult újságjait lapozgatjuk?

Az utóbbi hónapok ételnyomtatási kísérletei során egyre többször merült fel a kérdés, hogy tényleg csak valamilyen műanyagszálból printelhetők élelmiszerek, vagy más anyagokból is. Sokan keresnek alternatív megoldásokat, például a magokkal és csírákkal kísérletező 21 éves holland Chloé Rutzerveld.

A Sony Számítástudományi Laboratóriumának dolgozó Yuichiro Takeuchi élelmiszerek helyett növények felől közelíti meg a kérdést – nyomtathatók-e, és ha igen, milyenek, mekkorák? Igen a válasz, elvileg nagyon sok növény és virág, akár egész kertek is printelhetők bármilyen méretben, formában. Tervezhetjük őket asztalra, ablakpárkányra, tetőre, bár a tokiói informatikus kifejezetten az utóbbi megoldásra gondol.

„Speciális kulturális okokból a szentjánosbogarakat nagyon szeretjük Japánban. Csak eredeti természetes környezetben élnek, így nem látjuk őket a sűrűn lakott, beépített Tokióban. Remélem, hogy ha egyre több tetőn lesz nyomtatott kert, és egy szép napon felénk is újra megjelennek a szentjánosbogarak” – nyilatkozta Takeuchi a Business Insidernek.

Kertjeinek persze más rendeltetése is lesz: friss oxigént termelnek, csökkentik a széndioxid-kibocsátást. Szintén bizonyított, hogy a zöldebb környezet inspirál, növeli a kreativitást.

A kutató módosított FDM printerrel dolgozza ki a magokhoz szükséges tápanyagot, de egyelőre nem árulta el, pontosan milyen gépet használ. Ez a kertészeti eljárás egyébként nem új, több botanikus próbálkozott már hasonlóval, és a „függőleges gazdálkodás”, a vertikális farmok is rokon, de átfogóbb koncepció jegyében fogantak. Takeuchi megoldása könnyebben (de nem könnyen) megvalósítható és olcsóbb, mint a többieké, mindössze egy átalakított nyomtató és speciális .stl fájl kell hozzá. A talaj nélküli növénytermesztéshez (hidropónia) ásványi tápanyagból álló nyomtatóanyagot használ.

A kutató egyelőre csak kísérletezik a technológiával, az első prototípust dolgozza ki. Eddigi tevékenysége kis növényekre és kertekre, például vízitormára és füvekre korlátozódik. Jelenlegi nyomtatóbeállítása is csupán arra jó, hogy lassan és kisméretben készüljenek a növények. Az elméletet viszont letesztelte, és működik.

Repülőtéren mindenki látott már kósza bombák, drogok után szaglászó kutyákat. Változatos katonai munkára szintén befogják őket. Különleges tulajdonságuk, hogy kilométerekről éreznek meg szagokat.

Az amerikai kormány a napokban jelentette be egy Connex 500 3D printer vásárlását.

De mi köze a Stratasys többféle anyaggal működő csúcstermékének a nyomozókutyákhoz?

Látszatra semmi, a valóságban sok. A gépet ugyanis azért vették, hogy főként kutyák kifinomult szaglóképességeit utánzó tárgyakat állítsanak elő vele.

Kutatások kimutatták, hogy az állat orrformája kitüntetett szerepet játszott a szinte tökéletes szimat kialakulásában, tudósok másolatokat kezdtek el készíteni a szaglószervről, például a mérgező gázokat az orrcimpától – kutyamódra, kilégzéssel – eltávolító készülékeket. Ez a képesség segíti őket új szagok távoli érzékelésében, és másodpercenként akár ötször is meg tudják ismételni.

Egy kutyának legalább ötven „szaglóreceptor” van az orrában, érzékelőként működnek, segítik különféle szagok összegyűjtésében. Agyuk eleve úgy lett „bedrótozva”, hogy jól feldolgozza ezeket az adatokat.

A legújabb tudományos kutatások viszont kimutatták, hogy ilyen képességeket meg is lehet tanulni (borkóstolás, ételkóstolás stb.).

Az Auburn Egyetem Kutyaészlelés Kutató Intézetének mesterséges kutyaorron dolgozó tudósai az állat agya (pontosabban az agy szimulációja) helyett a levegő áramlását megjelenítő szoftverrel dolgoznak, a műszimat ez alapján észlel különleges gőzöket, gázokat.

A Stratasys géppel egyelőre nem nyomtattak mesterséges kutyaorrt, a kutatások túl kezdeti stádiumban vannak még. Ha elkészülnek, valószínűleg nem reptereken látjuk őket, hanem tudományos projektekben segédkeznek majd. De az a tény, hogy 3D printerrel ilyen precíziós szerkezetek is létrehozhatók, újfent bizonyítja a technológiában rejlő hatalmas potenciált.

Két new yorki cicarajongó, Loren Kulesus és Erik Strom Szputnyik nevű macskájukra gondolva, cicatányért terveztek. A Dr. Catsby nevű tányért tökéletes gasztronómiai élményre optimalizálták. A 3D nyomtatással (MakerBot Replicator 2-vel) készült darabot Kickstarter-kampánnyal próbálják népszerűsíteni.