FREEDEE BLOG

Jó hír a kirakós játékok kedvelőinek, hogy 3D már nyomtatóval is próbálkozhatnak. Martin Figeac, francia user például Európa-térképet printel. Még nincs teljesen kész vele, de kezdeményezése sikeresnek tűnik, hiszen a Fabbaloonál a különleges térkép lett a „hét designja."

Minden egyes ország egy kirakós résznek felel meg. Vannak még hiányosságok, például nincs rajta Izland, de összességében jól mutat a térkép.

Figeac azzal magyarázza a színezést, hogy az adott ország formája önmagában pont elég a könnyű azonosításhoz, ezért nem is kell minden darabhoz külön színtextúra. A Fabbaloo szerint Figeac így talált megoldást a nyomtatott lapos puzzle-k egyik korlátjára.

A kirakós játék azért is szokatlan, mert az Egyesült Királyság és Írország legalább 30 ezer éve nem tartoznak a kontinentális Európához, de a puzzle-ban mégis meg kellett jeleníteni mindkettőt. Talán ezért maradt ki a túl távoli Izland?

A térkép nyomtatása komoly kihívás: az aprólékosan kidolgozott darabokat pontosan kell összerakni, megoldást kell találni a színproblémára – hány szín kell ahhoz, hogy két szomszédos ország ne legyen ugyanabból a színből, például kékből? Állítólag öt.

A modellek ingyen letölthetők a Thingiverse-ről. 

Májusban nyílt meg egy new yorki galériában a digitális gyártást és a generatív tervezést bemutató „Joris Laarman Lab: Bits and Crafts” kiállítás. A holland művész csúcstechnológiával, az anyag függvényében CNC maróval vagy 3D nyomtatókkal dolgozza ki a digitális forradalom végtelen lehetőségeire reflektáló, 3D-s puzzle-ként összeálló munkáit.

Az egyik, a fekete-fehér „Puzzle szék” 3D-s kirakós játék 202 részre bontott egyszerű formáiból generálódott. Laarman a vezető nyílt forráskódú 3D printergyártó Ultimakerrel közösen dolgozott rajta, munkájuk eredménye a 77 darabból összeálló első „közösségi gyártású” (crowd fabricated) szék. A ColorFabb XT-Copolyester nyomtatóanyagát használták hozzá.

A tíz nap alatt kinyomtatható széket a sok kis elem, változatos használatuk, a kombinációikban rejlő lehetőségek, a komplex forma teszik izgalmassá. Könnyű összeállítani, és az ár sem mellékes szempont – mindössze 30 dollárba kerül. (Itt tölthető le.).

„A cél, hogy kisméretű 3D nyomtatókkal és CNC marógépekkel gyártsunk mindenki számára hozzáférhető, megfizethető bútorokat. A tervrajz apró részekre bontásával radikálisan bővülnek a gépek lehetőségei. Aki azt hiszi, hogy a 3D nyomtatás csak gombnyomogatásból áll, nem tudja, hogyan működik. A digitális gyártás nem erről, hanem személyre szabható tárgyak lokális elkészítéséről szól, az ipari rendszerrel együtt járó szállítási hercehurcák nélkül” – magyarázza Laarman.

A yokohamai bíróság tegnap hirdetett ítéletet a fegyver- és kardtartási törvényeket megszegő 28 éves középiskolai tanár, Yoshitomo Imura ügyében. Azért kapott két év börtönt, mert legalább két működő fegyvert nyomtatott.

A különleges esetről májusban számolt be először a média. A rendőrség öt nyomtatott pisztolyt talált a Kawasakiban lakó Imura otthonában. Lőszer ugyan nem volt a lakásban, viszont bebizonyosodott, hogy minimum kettővel embert is lehet ölni.

Imura bevallotta, hogy otthon, 60 ezer jenes (6 ezer dolláros) printeren készítette a pisztolyokat. „Made in Japan” nevű pisztolyáról korábban fel is tett egy videót az internetre, erre figyelt fel a rendőrség.

Azzal védekezett, hogy nem tudta, illegális tevékenységet folytat. A fegyverbe egyébként betett egy alumíniumlemezt is, ami megakadályozza, hogy el lehessen sütni. A lemez viszont könnyen eltávolítható, kivétele semmiféle kárt nem okoz a pisztoly működési mechanizmusában, lehet vele lőni. A bíró el is utasította a magyarázatot.

Az ítélet indoklásában az áll, hogy Imura tette komolyan károsíthatja a japán társadalmat. A vádlott esetét súlyosbította, hogy online közzé is tett adatokat a fegyvernyomtatásról. A bíró szerint ezzel másokat is pisztolynyomtatásra bátorított, ami miatt büntetőjogi következményekkel kell felelnie.

Imura letartóztatása óta, több japán 3D nyomtatóterjesztő létrehozta a „3D Printer Promóciós Tanácsot.” Céljuk, hogy a lakosságot megismertessék a technológiával, előnyeivel és potenciális veszélyeivel, és megakadályozzák hasonló esetek jövőbeli előfordulását.

Sokak fantáziáját ragadja meg a viágűrben történő nyomtatás ötlete. Az ötletet komoly NASA és más projektek követték. De tényleg kivitelezhető, és ha igen, milyen nehézségekkel jár, hogyan kapcsolódik össze az additív gyártás és az űrutazás jövője? Az alábbi videón ezeket a kérdéseket vitatják meg az Űrteleszkóp Tudományos Intézet és a Made in Space kutatói.

Az idén alapított floridai iBox Printers Inc bejelentette, hogy Kickstarter-kampánnyal igyekszik megtámogatni új műgyanta-nyomtatója, a kategóriájában egyedülálló, csak wifivel és elemmel működő Nano gyártását.

A fejlesztők szerint a műgyantával dolgozó printerek közül a hordozható Nano a legkisebb, legcsendesebb, legolcsóbb (bevezető ára: 2-300 dollár). Méretét illetően, nyomtatóterülete valóban kivételesen kicsi: 40x20x90 milliméter, ami azért nem probléma, mert műgyantához tökéletes, a gépet pedig részletesen kidolgozott pici tárgyak, többek között ékszerek printelésére találták ki.

9200 darabot szándékoznak gyártani belőle. Mint minden más nagyon olcsó printer esetében, így a Nanonál is az a túlélés záloga, hogy nyújtson valami pluszt, máskülönben nem lesz érdeklődés iránta. A demóanyag meggyőző, a közepes méretű tárgyakhoz is kicsi nyomtatási terület viszont eltántoríthat potenciális vásárlókat.

A gótikus katedrálisok szobraira emlékeztető szörnyfigurák, különös arcok ugyan nem Halloweenre készültek, de a festő és szobrász Dennis Harroun „Off the wall” című alkotásának időzítése tökéletes, a kísértetek, élőhalottak és zombik éjszakáját idézi. (Az „off the wall” kifejezés szó szerinti fordítása „le a falról”; valójában egyedit, nem hétköznapit, különlegeset, szokatlant, őrültet stb. jelent. Michael Jackson áttörő 1979-es szólólemeze is ezen a címen jelent meg.)

Harroun szkeccsekkel kezdte, aztán hamar rájött, hogy a bizarr, de szórakoztató fejek jól mutatnak 3D nyomtatásban is. Miután elkészült a modellel, eldöntötte, hogy csiszolt fakeretet használ hozzá, a cím és a művészi szignó pedig (a Shapeways közreműködésével) nyomtatott rézen lesz. A printelést az ősrégi koponyáiról is ismert Offload Studios-szal közösen kivitelezte.

Az alkotási folyamat nem ért véget a nyomtatással. A részleteket hagyományos eszközökkel és módszerekkel, homokkal, festékszóró pisztollyal, epoxigyantával finomította, így nyerte vissza a megálmodott színeket, szemek és szájak így lettek szórakoztatóan groteszkek.

A végtagokat nyomtató és sokakon segítő e-NABLE csoport legszórakoztatóbb projektje az X-Man antihős, Rozsomák (Wolverine) – játékként is remekül működő – keze volt mindezidáig.

Wolverine után viszont itt az újabb képregény- és mozihős keze, a legendás Vasemberé (Iron Man). Komoly elektronikával (Arduino, Bluetooth, USB stb.) vértezték fel, és újabb kiegészítések, például hangra aktiválódó érzékelők is várhatók.

A számítógépes grafika látványos fejlődésével videojátékok és 3D nyomtatás egyre több szállal kapcsolódnak egymáshoz. Karaktereket, varázskardot, bűvös palástot és sok más kincset printelnek a rajongók, és ez csak a kezdet.

A Maker’s Muse YouTube csatorna mögötti elme és fanatikus játékos, Angus Deveson kitalálta, hogyan lehet közvetlenül a játékból nyomtatni hősöket, tárgyakat, majd forgatott róla egy 13 perces használati útmutatót. Elmondja, hogyan készítette el kedvenc fegyverét a Chivalry című középkori háborús játékból.

Lényeg, hogy szinte az összes modern játék viszonylag könnyen nyomtatható fájlokká alakítható 3D modellek gyűjteménye. A méretnek kizárólag a printer mérete szab határt.

Néhány program azért kell hozzá. Igaz, csak olyanok, amelyeket a legtöbb 3D nyomtatásrajongó ismer, használ: Umodel a fájlok kiszedésére, Milkshape 3D megmunkálható fájlokká alakításukhoz, Mesh Mixer, hogy dolgozni tudjunk rajtuk, valamint hozzáférés a Netfabb felhőszolgáltatásához és persze az adott játék fájljaihoz is. Végül pedig egy printer.

Klaus Leitl, osztrák művész és modellező döbbenetes élethű rovarokat nyomtat Form 1+ SLA printerével. Az osztrák és német természettudományi múzeumokban látható állatokat mikroszkóppal tanulmányozza, szkeccseket csinál, a rendereléshez zBrusht és Lightwave-et szoftvereket használ.

A 3D nyomtatás évek óta érdekli, használatától a magas árak tartották vissza. Nemrég kezdett el printelni, a Form1-re a Kickstarteren figyelt fel. A rovarok több részben készülnek el, a részeket epoxival ragasztja össze, a színeket festékszóró pisztollyal viszi fel rájuk.

Skylar Tibbits, az MIT Self-Assembly Lab vezetője tavaly ismertette forradalmi koncepcióját, a 4D nyomtatást. A multi- és interdiszciplináris kutatásoknak otthont adó laboratóriumban saját magukat összeszerelő (self-assembly), alakváltoztató és programozható anyagokkal kísérleteznek, ez a technológia, technológiacsalád a 4D nyomtatás. Ha elterjed, megváltoztatja a tervezést, gyártást, termékek összeszerelését és teljesítményét.

Egyelőre sci-finek is tűnhet, de az anyagtudomány és a 3D nyomtatás legfrissebb eredményeit munkáiban felhasználó, a legutóbbi szimulációs, optimalizáló szoftverekkel dolgozó Tibbits kísérletei bebizonyították, hogy az elmélet kivitelezhető a gyakorlatban, a „funkcionalitás beépíthető a matériába.” Speciális Objet Connex multi-material technológiával különféle anyagtulajdonságokat programozott részecskékbe, úgy programozott eltérő vízelnyelő képességekkel rendelkező anyagokat, hogy össze tudják rakni magukat.

Tibbits és munkatársai rájöttek, hogyan kell műanyagokat programozni ahhoz, hogy új szerkezetekké álljanak egybe. Közben formájukat automatikusan, közvetlen külső beavatkozás nélkül megváltoztató új anyagokkal is előálltak: szénszállal, faszemcsével, szövetkompozitokkal, gumikkal, műanyagokkal. Az egyszerű matériák megfelelő programozással aktuátorként és szenzorként is funkcionálnak, maguktól alakulnak át stb.

Fából és szénszálból készült tárgyakról köztudott, hogy nem hajlíthatók. A kutatóknak viszont sikerült úgy programozni a fát, hogy nedvesség hatására megváltoztatja alakját. Hagyományos megoldással nagyon munka- és időigényes folyamat, gőzöléssel, áztatással és nyomással kivitelezhető, de komplikált. A faszemcse mintázatok (vastagság, mozgás, anyagkombinációk) kontrollálásával viszont sikerült hőmérsékletváltozásra reagáló fadarabot nyomtatniuk.

„Lehetőség nyílik arra, hogy a laposra gyártott, némi nedvességet tartalmazó vákuumcsomagolt tárgy a kicsomagolás után az előreprogramozott termékké, pont azzá álljon össze, amit megvásároltunk” – magyarázza Tibbits.

A különféle ipari alkalmazásokban használt szénszál megújítása tűnik a legizgalmasabb kísérletnek. A hajlíthatatlan anyagot sikerült flexibilissé programozniuk és nyomtatniuk. Egyszerre szupererős és könnyű, például sugárhajtóművekben vagy autók szárnyszerelvényeiben hasznosíthatják: hő hatására lehűtheti a hajtóművet, időjárás-változásra megváltoztatja a szárnyszerelvény formáját.

Az eredetileg lapos, majd alakjukon módosító új gumikat cipők, kerékabroncsok gyártásánál vehetik figyelembe.

Robotok nélküli anyagrobotika a cél – összegez Tibbits.