A 3D nyomtatás kifejezetten hasznosnak tűnik, amikor törvényszéki szakértők csontváz, csontvázmaradvány alapján akarják elképzelni, milyen lehetett az illető arca. A koponya az egyetlen referenciapont, a munkát végző, anatómiai, antropológiai és csonttani ismeretekkel rendelkező művésznek ez alapján kell dolgoznia. A bevált módszer szerint az arcot lépésről lépésre építi fel, úgy rétegezi az agyagot, mintha szövet lenne: izmok, porcok, inak és így tovább, mindaddig, amíg elkészül a bőrrel és az arcjegyekkel.
Arcrekonstruálásra különösen akkor van szükség, ha emberi maradványokat találnak, és meg kell állapítani, történt-e bűncselekmény. Az antropológia és a régészet egyébként szintén alkalmazza ezt a technológiát, például leletek korát próbálják azonosítani stb.
A legfőbb gond a koponya állapota: sokszor teljesen vagy részben szétroncsolódik munka közben, esetleg eleve nehéz bármit kezdeni vele. Az se ideális, ha az agyagrétegeket eltávolítják a kész és fényképen megörökített arcról. A munkát általában több művész végzi, az arcjegyek nehezen rekonstruálhatók, sokszor túl szubjektív, törvényszéki eljárásnál használhatatlan a végeredmény.
A floridai EMS viszont olyan 3D nyomtatásalapú megoldást dolgozott ki, amelyhez csak az elején kell koponya, nem kell tartani attól, hogy a munka folyamán megrongálódik.
Az EMS emberi maradvány azonosításában segédkeztek a Hillsborough megyei halottkém hivatalnak – a koponyát leszkennelték, a szkent agyaghasználatot utánzó speciális technológiával dolgozták fel. Rétegről rétegre haladva rekonstruálták az arcot, amit teljes színben és életnagyságban nyomtattak ki a Z Corp Z650 printerén. A nyomat pontosabb és megbízhatóbb, mintha a megszokott és elfogadott szabványmódszerrel készült volna.
