A 3D technológiák térhódításával sokszor tűnik úgy, mintha a 3D valami új és futurisztikus lenne. Nem az, mert a Homo sapiens mindig háromdimenziós környezetben élt, eleve úgy vagyunk huzalozva, hogy 3D-ben képzeljük el és lássuk a világot. A tárgyaknak szélessége, hosszúsága és magassága van, ebben a három dimenzióban mozgunk.
A negyedik dimenzió – objektumoknak a másik három térdimenzióra merőleges dimenziója – viszont teljesen más, a tudomány hiába foglalkozik vele évszázadok óta, a sötétben tapogatózunk. A negyedik dimenziót az idő múlásával is szokás azonosítani, de az idő nem a térbeli kiterjedés iránya, hanem időbeli kiterjedés. Jelenlegi univerzumunkban nem tudunk valós, fizikai 4D-s tárgyat alkotni, csak az illúzióját. A négydimenziójú teret nagyon nehéz elképzelni, de matematikailag és grafikusan, két dimenzióra, például monitorra vetített háromdimenziós képpel jól szemléltethető.
Ilyesmikkel, sztereografikus megoldásokkal foglalkozik Henry Segerman, az Oklahoma Egyetem matematikusa, aki egyben művész is. „Szórakoztatóbb, mint a majmok hiperkockája” című munkájában megmutatja, milyenek lehetnek egy 4D kocka (Tesseract) árnyékai. A hiperkockát 3D nyomtatással készült szobrok reprezentálják. Bárki kísérletezhet vele, a gyönyörű modellek a Shapeways-ről és a Thingiverse-ről is letölthetők.
