FREEDEE BLOG

A héten, január 9. és 12. között rendezik a világ legnagyobb éves fogyasztói elektronika seregszemléjét, a las vegasi CES-t. Az utóbbi évekhez hasonlóan, a 3D nyomtatóipar idén is több céggel képviselteti magát.

A Formlabs új anyagai mellett az SLS-alapú, azaz szelektív lézeres szinterezéssel működő Fuse 1 3D nyomtatóját is bemutatja. A technológiából eddig csak tövid részeket láthattak különféle rendezvények résztvevői, az első demót a 2017. júniusi bejelentésnél tekinthették meg. SLS-szel precíz lézer olvasztja össze a nejlon por finom rétegeit, és a folyamat erős, de könnyű tárgyakat eredményez.

A rendszert a cég zászlóshajója, a sztereolitográfiával működő Form 2 bemutatója idején, 2015-ben kezdték fejleszteni. A Fuse 1 is az ipari minőségű 3D nyomtatást célozza meg, és más gyártókhoz hasonlóan a Formlabs szintén barátibbá szeretné tenni az SLS-gépek árait.

A rendszer 677x668x1059, munkaterülete pedig 165x165x320 milliméter. Sok más SLS-rendszerhez hasonlóan, a munkatér eltávolítható és új feladathoz új dobozzal helyettesíthető. Ezzel csökken a nyomtatások közötti üres idő, amikor a részeket hagyják kihűlni, megtisztítják.

A fejlesztők a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vették: minden egyes munkatér, az eltávolítható kamrák alapanyagként félig újrahasznosított matériával tölthetők meg.

Az anyag függvényében a Fuse 1 minimum 100 mikrométer (1 mikrométer a méter milliomodrésze) rétegvastagságot kivitelez meg, míg a maximális sebesség óránkénti 10 milliméter.

A gép kereskedelmi forgalmazása az év közepétől várható.

Új Form 2 műgyanta alapanyagok is bemutatásra kerültek

A Formlabs új anyagainak fejlesztését a „több végfelhasználói alkalmazást a 3D nyomtatásba” elv vezérelte. Az anyagtulajdonságok javításával és az árak csökkentésével akarják valóra váltani, az üzleti és a fogyasztói realitáshoz közelebb vinni a tömeges személyre szabás ígéretet.

A cég Greyscale (szürkeskála) műgyanta prototípusának javított változata, a Grey Pro műgyanta pontos és kellően merev, de nyújtható anyag, ellenáll a hőnek, nehezen deformálódik. Az üveggel megerősített Rigid Resin ezzel szemben nagyon merev, a nyomat fényezett hatású.

A 2015-ben alapított New York City székhelyű Kwambio dinamikus 3D fájlmegosztó platformjával vált ismertté, majd a speciális 3D interfésszel rendelkező Unique One printer következett.

A világ különböző pontjain élő befutott tervezőkkel dolgoznak együtt, csak rendelésre és egyedi darabokat (ékszert, díszletet, csontimplantátumot srb.) printelnek. 2017-ben több mint 10 ezer különféle tárgyat nyomtattak, amelyeket aztán főként amerikai és európai ügyfeleknek szállítottak ki.

A cég a legkedvezőbb árú kerámiákat kínálja, kínálatához saját kerámiaport fejlesztett, most pedig a napokban zajló las vegasi CES 2018-on bemutatásra kerülő teljesen új kerámianyomtatóval rukkolt elő.

A legtöbb mai printeren nem nyomtatható gyorsan és pontosan kerámia. Az ezzel (is) foglalkozó cégek általában öntőformát printelnek, azt töltik meg az anyagkeverékkel, majd öntvényt készítenek. Az égetés előtt az öntőforma egy részét eltávolítják, a maradék pedig a tűzben esik szét. Ezt a folyamatot a tárgy zománcozásával, fényezésével kötik össze, és az egész, például egyetlen csésze legyártása kb. 10 napig tart.

Az új Ceramo One géppel változik a helyzet: csökken a gyártási idő, 160 milliméter per másodperc a tempó, a kb. 20 mikronos pontosság előrelépés, és közben a négyzetcentiméternyi 12-15 dollár átlagárat 0,08-ra viszi le.

„Most már csak 2-3 óráig tart egy csésze nyomtatása” – büszkélkedett Vlad Usov, a Kwambio vezérigazgatója.

Az eredmény az úgynevezett binder jetting 3DP technológia kerámiaporokkal működő új változatának köszönhető. A Ceramo One felgyorsítja és optimalizálja a gyártófolyamatot.

A gép saját agyagalapú anyaggal nyomtat. A zománcozáshoz 100-nál több színt kínálnak, de opcióik között szerepel az üveg, a matt és az áttetsző végső forma is.

A printerrel ráadásul nemcsak megrendelt kerámiatárgyakat, hanem repülőgép-alkatrészeket és fémtermékek öntőformáit is elő tudják állítani. A maximális méretnél (35x35x38 centi) nagyobb darabokat több részben printelik.

A Kwambio havi 1000 tárgyat nyomtató odesszai gyárában már naponta használják a Ceramo One prototípusát, és az érdeklődőknek sem kell sokáig várniuk: a gép január végétől megrendelhető, ára 25 ezer dollár alatt lesz.

A Wyoming állambeli Sheridan-székhelyű, szénnel foglalkozó Ramaco Carbon vállalat egy másik Carbon nevű céggel, a korábban Carbon 3D néven ismert, 2014-ben alapított szilícium-völgyi újítóval kötött megállapodás értelmében utóbbi gyors printerein (M1, M2) fog termékeket előállítani.

A kaliforniai Carbon 2015-ben került rivaldafénybe, amikor bemutatta „folyamatos folyékony interfészgyártás” (CLIP) nevű szélsebes, látható rétegek nélküli technológiáját. Az ultraviola (UV) fénnyel dolgozó speciális CLIP minimum 25-ször gyorsabb a többi technológiánál. A fényt oxigénáteresztő, UV-transzparens ablakszerű felületen keresztül sugározzák. Az ablak felett folyékony műgyanta található. Mivel a printelés az ablakon keresztül történik, folyamatosságát, látható rétegek hiányát az ablak feletti „halott zóna” biztosítja.

Másik komoly újításuk a 3D nyomtatórendszereiket összekapcsoló CarbonSpeedCell hardver végtermékek bármilyen léptékű folyamatos gyártását teszi lehetővé.

Néhány hete 200 millió dollárt fektettek a szilícium-völgyi vállalatba, és a befektetői listán igazi nagyágyú, a GE Ventures, a General Electric kockázati tőkével foglalkozó „részlege” is szerepel. De a Carbon nemcsak gyűjti a pénzt, hanem gyártókkal is összefog, így került kapcsolatba a másik Carbonnal.

Az együttműködés értelmében a wyomingiek hamarosan elkezdik gyártani első 3D nyomtatott termékekeit, például autó- és repülőgép-alkatrészeket, orvosi műszereket, építőipari és fogyasztói tárgyakat. Mindegyiket szénkőből kinyert szénnel készítik, és bizakodnak, hogy munkájuk eredményeként a szénszálak ára jelentősen csökkenni fog.

A gyártótevékenységre többek között a Ramaco tervezett új ipari létesítményében, az iParkban kerülhet sor. Elképzeléseik szerint a közeljövőben összesen három fejlett szénalapú technológiákra és gyártásra specializálódó hasonló üzemet alapítanak, amelyekben gyártás mellett komoly kutatásfejlesztések is várhatók. Randall Atkins vezérigazgató nyilatkozata alapján a szakterület főszereplőjévé akarnak válni. (Az iCam és a Brook Mine a másik kettő.)

A printereket tavasszal szándékozzák munkába állítani, egyelőre egy sheridani kis épületben, ahol 20-40 személy dolgozik. Ha minden az elképzelések szerint megy, hamarosan 200-nál is több alkalmazottjuk lehet.

Kérdés, hogy a két Carbon és a 3D nyomtatás meg tudja-e menteni a haldokló szénipart.

A 2009-ben alapított, átlátszó anyagok és optikai termékek 3D printelésében úttörő szerepet játszó, LED-eket, szemlencséket gyártó, szakterületén már világelsőnek számító holland Luxexcel NV összeállt a kiterjesztett valóság (augmented reality, AR) headseteket, intelligens és más szemüvegeket készítő, 59 megoldását szabadalmaztatott Vuzix-szel.

Első körben a Vuzix Blade AR okos napszemüvegekhez készítenek szemészeti, azaz egészségügyi célokra szánt lencséket. A bemutatóra a január 9-én kezdődő fogyasztó elektronikai gigarendezvényen, a las vegasi CES-en kerül sor.

Sokan meglepődnek, hogy miért éri meg lencséket printelni. A rétegről rétegre történő nyomtatás akár fénytörést is eredményező pontatlanságokkal jár, komoly csiszolómunkára van szükség stb. Mindezek ellenére kifizetődő, mert például jócskán lerövidül a gyártási idő. Ráadásul a Luxexcel saját technológiát is kidolgozott rá: a Printoptical © Technology pontosan az említett problémákra jelent megoldást. A nyomtatást saját géppel, a Luxexcel VisionEngine-nel kivitelezik.

A hagyományos, szubsztraktív gyártásban először nyers áttetsző lencsét készítenek, amelyet csiszolással finomítanak. A Luxexcel saját fejlesztésű akrilalapú műgyantát (VisionClear) használ, amelyet rétegről rétegre a munkafelületre „dob” a gép, majd UV-fénnyel dolgoz meg. A rétegek összeolvadnak a korábban UV-fénnyel kezelt réteggel.

3D nyomtatással nemcsak a lencsetervezés kötetlenebb, hanem okos funkciókat is beleintegrálhatnak. A Luxexcel egészségügyi lencséi 2017 márciusa óta felelnek meg a nemzetközi ISO szabványnak.

Ezt követően a cég 10 millió dolláros befektetésben részesült, majd tavaly októberben virtuális és kiterjesztett valóság (VR, AR) fejlesztését jelentették be, amelyre újabb befektetőket keresnek.

A beágyazott intelligens technológiával felturbózott lencsék csak Blade AR napszemüvegekkel szerezhetők be. Ellentétben a látványt okostelefonon átszűrő más AR- és VR-technológiákkal, a Blade szemüveget használ az AR-hez. Android OS-en működik, hullámvezető optikát integráltak bele, van hozzá érintőpad és HD kamera. Üzleti és rekreációs célokra egyaránt használható.

„Az amerikai lakosság 60 százalékának szemkorrekcióra lenne szüksége. Személyre szabott orvosi lencsék nélkül nem tudják teljes mértékben élvezni a legfejlettebb kiterjesztettvalóság-termékeket” – nyilatkozta a Luxexcel vezérigazgatója, Hans Streng.

Paul Travers, a Vuzix vezérigazgatója szintén örül az együttműködésnek, a vevőkör bővülését várja tőle.

Kevés cég befolyásolta olyan mértékben a kereskedelmet, mint teszi az 1994-ben a legendás vállalatvezető Jeff Bezos garázsában alapított és online könyvesboltként indult Seattle-székhelyű Amazon. Több szektor ellátási láncát alakította át, és hamarosan a 3D nyomtatásra is hatással lehet egy most szabadalmi oltalmat nyert értékesítési rendszerrel.

A rendszer lehetővé teszi, hogy a cég feldolgozza a fogyasztók 3DP-vel kapcsolatos rendeléseit, terveiket a szolgáltatás részeként kinyomtatják, és vagy postával juttatják el hozzájuk, vagy személyesen vehetik át.

Jelenleg több online 3DP rendelőrendszer működik, nyomtat tárgyakat, például a Shapeways vagy a Thingiverse. Ezeknek a rendszereknek a célközönsége viszont inkább a technológiát ismerő személyek, vagy ipari megrendelőkre összpontosítanak. Az Amazon az átlagfogyasztót veszi célba.

Az ötlet nem új, a vállalat 2013-ban adta be a szabadalmi kérelmet. 2014 júliusában 3D nyomtatott tárgyakra specializált webboltot nyitott, és már akkor egyértelműnek tűnt, hogy Bezosék óriási potenciált látnak a technológiában. A boltban főként hobbistáknak árulnak hardvert és segédeszközöket, többek között a LulzBot és a 3DSystems termékeit. Tényleges nyomtatás-szolgáltatást viszont nem kínáltak, és a mostani megoldás komoly hatással lehet a fogyasztóknak az additív gyártótechnológiához való viszonyulására.

2017 végén újabb lépést tettek: 50 és 70 millió dollár közötti összegért felvásárolták a 3D szkenneléssel foglalkozó new yorki Body Labs startupot.  

A szabadalmi kérvényben egyszerű példával szemléltették elképzelésüket: eltörik egy csaptelep-fogantyú, az érintett személy leadja a rendelést, online könyvtárban találnak neki digitális CAD-modellt. Maga a printer vagy kívülálló személynél/cégnél, vagy az Amazon raktárában van, de mobil is lehet, és akár az alkatrészt kiszállító teherautót is felszerelhetik vele.

A leírás legnagyobb nóvuma, hogy a printelést a szállító teherautóban is elvégezhetik.

A vállalat a pénzmegtakarítás innovatív módját látja a szolgáltatásban: a feldolgozási idő csökkenésével, kevesebb tárolási időre lesz szükség és a munkaköltség is alacsonyabb.

A technológia-alapú hozzáállás jellemző az Amazon üzleti modelljére – nem véletlen, hogy távirányított drónokkal is kísérleteznek, ők szállítják ki a megrendelt tárgyakat, köztük akár 3D nyomatokat is.

A szabadalmat többen fogadták kétellyel, mert szerintük meglévő online 3DP szolgáltatásokra emlékeztet. A Szabadalmi Iroda jóváhagyása viszont a cégbe vetett bizalom jele – napjaink egyik óriása ezt a területet is felvirágoztathatja, megújíthatja.

A 3D nyomtatás egyik legdinamikusabban fejlődő alkalmazási területe a medicina, azon belül is a különféle beültetések világa. Ilyenek a pici ízületi implantok, amelyeket például a gerincnél juttatnak a szervezetbe.

Az USA Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyeztetési Hivatala, az FDA az utóbbi években sok hasonló eszköznek adott zöld utat az amerikai piacon, és Európában, valamint a fejlett ázsiai országokban szintén egyre több printelt beültetést és művégtagot használnak.

A következő években a tendencia erősödni fog, a növekvő keresletnek folyamatosan javuló minőségű kínálattal próbálnak eleget tenni.

Az additív gyártótechnológia népszerűsége elsősorban a páciens anatómiai jegyeihez való tökéletes illeszkedéssel, a személyre szabhatósággal magyarázható. Hagyományos eljárásokkal szabványméretű beültetéseket dolgozhatók ki, és nem is tudnak érdemileg foglalkozni egyedivé tételükkel.

Egy csak az újabb technológiára jellemző másik fontos pozitívum, hogy a 3DP-vel kivitelezett darabok lyukacsossága, üregessége pedig új sejtek növekedésére ad lehetőséget.

Az 1973 óta működő tajvani Ipari Technológiai Kutatóintézetben (ITRI), a világ egyik vezető, például a Fraunhofer Társasághoz hasonló nonprofit k+f műhelyében fémes additív gyártómegoldással 2018-as kereskedelmi forgalmazásra kész újfajta ortopédiai beültetést fejlesztettek. Úgy tervezték őket, hogy abszolút passzoljon kínai személyek anatómiájához. (Az ITRI egyik ipari partnere a belga Materialise.)

A kutatást és a biomimetikus (biológiát utánzó) implantok kínai piacra juttatását az ITRI biomedikális technológiával és műszerekkel foglalkozó részlegének vezérigazgatója, Chii-Wann Linn irányítja. Csapata sikeresen dolgozott ki egy személyre szabható implantok tervezését és 3D nyomtatását 12 óra alatt megvalósító programot. Az áramvonalasított folyamattal lényegesen gyorsabb a beültetés, a betegek pedig jóval kényelmesebben érzik magukat műtét közben.

Az ITRI gerincmodell csigolyaszelvényével szemléltette ezirányú tevékenységét. A gyártás kizárólag Tajvanon történik, de a beültetések 2018 végére már a Kínai Népköztársaságban is beszerezhetők lesznek.

A Sanghaj agglomerációjához tartozó Fenjing beírta nevét a 3D nyomtatás történetébe: a városban nyílt meg a világ első printelt buszmegállója. A helyi 4-es járat utasait kiszolgáló különös szerkezet tudomány, technológia és természet egyedi kombinációja.

Az alkotás a kínai „szcéna” egyik meghatározó szereplőjének számító WinSun Construction Technologies munkája. A designnal és dekorációval is foglalkozó építőipari vállalat nevéhez fűződnek többek között a híres sanghaji nyomtatott házak (2014). Sok építőanyag-szabadalmuk (üvegrostokkal megerősített gipsz, cement stb.) van, munkáikhoz általában újrahasznosított építkezési és ipari hulladékot, valamint salakot használnak. A 4800 dolláros, 200 négyzetméteres házakat gigantikus méretű gépekkel hozták létre.

2015 elején jelentették be, hogy Sanghajban elkészültek a világ akkor legmagasabb – ötemeletes – nyomtatott lakóházával, valamint az első nyomtatott villával. Az ezer négyzetméteres villa külső és belső díszítését szintén 3D nyomtatótechnológiával kivitelezték.

Később Dubaiban és Szaúd-Arábiában is bekapcsolódtak projektekbe, és a világ egyik legfontosabb 3DP vállalatává fejlődtek. Elmondásuk alapján egy 9,5x40x6 méteres ház nem egész egy nap alatt 5 ezer dollárért felépíthető. Az egyedi összetevőket a cég műhelyeiben készítik el, teherautók szállítják az építkezés helyszínére, ahol acél és más anyagok felhasználásával összeszerelik őket.

2016-ban a Sanghajhoz közeli Yangshan hegyes részén környezetbarát házakat és nyilvános illemhelyet építettek. Az addigi közvécék brutálisan lehúzták az összképet, az új tájrendezési koncepció értelmében viszont tökéletesen beolvadnak a környezetbe. A természet ihlette mellékhelyiségekhez 3D nyomtatást használtak, a tetőket a botanikus kert páfrányfenyő-leveleiről mintázták. Az elemeket előre elkészítették, a helyszínen csak az azokat összeszerelő három munkásra és egy darura volt szükség. A szennyvíz-elvezető rendszert szintén printelték.

Ezek után következett a buszmegálló. A szürke szerkezetet helyi gyárban nyomtatták, majd a helyszínre szállították és összeállították. Úgy dolgozták ki, hogy illeszkedjen a környezetbe. A helyszínen korábban csak tábla jelezte, hogy megálló, úgyhogy a járókelők meglepődtek, hogy építési munkálatok nélkül, egyik napról a másikra hírtelen meglátták a várakozó utasokat a természet viszontagságaitól megvédő szerkezetet.

Az üzleti és technológiai innovációt aktívan támogató helyi önkormányzat printelt utakban és más épületekben is gondolkozik.

A 3DPrint.com portál összeszedte 2017 17 legfontosabb szakmai témáját (egész pontosan: 10 témát és 7 újdonságot). Mindenek előtt kiemelték, hogy az additív gyártóipar „felnőttkorba lépett” – nőttek a bevételek és az eladások, egyre többen érintettek a professzionális, indusztriális szinten is mindinkább alkalmazott technológiában, szaporodnak a tudományos fejlesztések, a jövőt is meghatározó új megoldások és termékek kerültek piacra.  

A legfontosabb újításokat a nyílt anyagokkal, például a HP Multi Jet Fusionjére létrehozott nyílt platformmal kezdik. Kiderült idén (is), hogy a gyors prototípuskészítés még mindig az egyik, ha nem a legfontosabb 3DP alkalmazás, és minden bizonnyal az is marad. Ezzel együtt egyre hangsúlyosabb a (különösen fémekből és polimerekből készült) végtermékek előállítása, több területen, így a légjármű- és az orvosi iparban egyaránt nő a printelt darabok iránti igény.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az együttműködés a terület fejlődésének egyik hajtóereje. A Materialise több projekttel szemléltette, mennyire működőképes a megfelelő partnerekkel végzett közös munka.

A Markforged (amelynek gépeit a FreeDee Printing Solutions forgalmazza itthon) januárban mutatta be Metal X rendszerét, áprilisban pedig a Desktop Metal jelentett be két fémnyomtató rendszert. Más cégek szintén szélesebb felhasználói körhöz, értelemszerűen alacsonyabb áron akarják eljuttatni a fémtechnológiát, ami egyébként is egyre meghatározóbb, 2017-ben rengeteg izgalmas eseményt jegyezhettünk fel ezen a fronton.

3DP és lábbelik mind gyakrabban szerepelnek együtt, miközben egy eindhoveni designer a milliomodik eladott desktop 3D printer boldog tulajdonosa lett novemberben.

Egészségügy, kórházak – olyannyira folytatódott a technológia térnyerése, hogy a medicina az egyik legfontosabb alkalmazási területté vált.

#3DBenchy, egy 2015-ben nyomtatott hajó 2017-es kettős extrudálással készült változata annyira népszerűvé vált, hogy szinte mindenhol hajócskákat printeltek. Eredetileg kalibrációs tesztnek találták ki, aztán a világ legtöbbet nyomtatott darabjává vált.

Az újdonságlista a HP full-color műanyag- és fémnyomtató rendszerének bejelentésével indul. A GE pedig egy másik technológiában (binder jetting) villantott fel részleteket új gépe prototípusából.

De a 3DP nemcsak a Földön, hanem a világűrben is tarol. Egyrészt egy ideje nyomtatnak a Nemzetközi Űrállomáson, másrészt rakétákhoz, műholdakhoz stb. egyre inkább használnak printelt alkatrészeket.

A bőrtől a szövetekig, a bioprinting szintén gyorsan fejlődik, ráadásul 2017-ben megjelentek állatok nélkül is kiválóan tesztelhető termékek.

Építőipar: Kínában és Hollandiában nyomtatott hidakat, Oroszországban, Dániában és az USA-ban épületeket mutattak be. Más országokban (Irak, Németország, Spanyolország, Svájc, Szaúd-Arábia, Kanada) szintén építkeznek, de egyelőre mind work-in-progress.

A szellemi tulajdonjogok és a szabályozás terén is születtek fontosnak tűnő újítások, de az év legnagyobb újdonságának a minden korábbinál nagyobb változatosság, sokszínűség tűnt.

Philip Beesley kanadai építész technológia és természet határait feszegeti és hágja át folyamatosan. 2008-ban indult Hyozolic sorozata az alkotás közelében tartózkodó személyek mozgására reagáló, azokkal együttfejlődő immerzív installációk, az alkotó szavaival metabolikus „architektúrák” gyűjteménye.

Az ember által létrehozott szerkezeteket nem élettelen és mozdulatlan tárgyakként, hanem megújhodásra és növekedésre képes élő entitásokként fogja fel. Ezekbe a struktúrákba és épületekbe az alkotó szerint szerves lényekre jellemző funkciók integrálhatók, az ember pedig mélyebb interakciókat folytathat lakókörnyezetével.

Beesley és egyre több kollégája kérdőjelezi meg a hagyományosan statikus építészetet.

Legújabb munkájában, a cége, a Waterloo Egyetem és a 4D Sound együttműködésében készült, a Torontói Design Expón bemutatott Astrocyte konceptuális darabban a világítóelemek 3D nyomtatását, szenzortechnológiát, üvegmegmunkálást, kémiát és mesterséges intelligenciát kombinált össze különös építészeti élménnyé. A mintegy 300 ezer komponensből álló masszív szerkezet reagens hangtájkép (soundscape) is egyben.

Az asztrociták az agy úgynevezett csillagsejtjei meghatározó szerepet játszanak a légzés szabályozásában. Csillagszerű felépítésük ihlette meg Beesley-t. Szerkezetét úgy programozták, hogy a környezetében lévő személyek reakcióinak függvényében bizonyos fény-, hang- és rezgésmintákat bocsássanak ki. Az interakciók érzelmi hatást és erősebb kötődést hivatottak kiváltani a nézőkből.

„A szerkezet robusztus, de kifinomult jellege változatos megnyilvánulásokat generál. Meglepő, hogy mennyire udvariasan és tisztelettel reagálnak rá. Elértük volna azt, hogy egyesek másféle, talán pozitívabb és egészségesebb interakciófajtákat éljenek át?” – elmélkedik az alkotó.

A szerkezet részét képezik a szerves élet összetételét utánzó, többféle olajt és szervetlen vegyi anyagot tartalmazó, egyfajta mesterséges bőrként működő speciális üvegdarabok is.

Beesley-t egyrészt a szerkezet és a közönség interakciói foglalkoztatják, de az Astrocyte más szempontból is kritikus darab: milyen eljárásokkal hozhatók létre beágyazott önjavító funkciókkal rendelkező és az organikus környezetre reagáló élő épületek?

Munkái a következőgenerációs építészetet vetítik előre, amelyben a 3DP és az MI kulcsszerepet játszik.

Az egészségügyben gyorsan terjed a 3D nyomtatótechnológia, egyik területén viszont csak mostanában kezdi éreztetni hatását: kutatócsoportok ugyan világszerte dolgoznak a 3DP alkalmazási módjain az oltásban, oltóanyagok szervezetbe juttatásánál, ám egyelőre inkább kísérletekről beszélhetünk, s nem áttörésről.

A Berkeley Kalifornia Egyetemen például a páciensek saját oltását biztosító nyomtatott eszközön dolgoznak, az MIT-n egyetlen oltással beültethető mikroméretű szerkezetet printelnek, amely aztán meghatározott időszakon át „adagolja” a gyógyszereket.

Ezek és más hasonló projektek a „3D nyomtatott oltás” ígéretes jövőjére engednek következtetni. Csakhogy az egészségügyi rendszernek alkalmazkodnia kellene a terület gyors fejlődéséhez. Az oltóanyaggyártás egyrészt a felhasznált nyersanyagok, mikroorganizmusok, másrészt a gyártási idő 70 százalékát kitevő minőségellenőrzés miatt hosszú és bonyolult folyamat. A szabályozást le kellene egyszerűsíteni, és harmonizálni sem ártana az országok között, mert máskülönben a nehézkes adminisztráció lassítja a szakterületi innovációt, amit inkább alaposan fel kellene gyorsítani.

Bilbaóban nemrég tartottak konferenciát az oltás fejlődéséről, és nem meglepő módon egyik kulcstémaként többen kiemelték a 3D nyomtatás szerepét, a technológiában rejlő lehetőségeket, például gyógyszerek hatékonyabb beadását, személyre szabott oltásokat stb.

A világ egyik vezető gyógyszeripari csoportja, a Sanofi farmakológusa, Pedro Alsina szerint 3D nyomtatással az oltások a páciens genetikai jellemzőinek megfelelően alakíthatók ki. Hamarosan belső szerkezetük is printelhető lesz, és az anyagot vagy kívülről, a bőrön keresztül, vagy szájon át tabletta formájában, esetleg gyümölcsökbe, zöldségekbe keverve sajátmagunk juttatjuk a szervezetbe. Az injekciótű melletti más alternatívák nehezen megközelíthető területeken is könnyítenek az egészségügyi dolgozók munkáján.

Hatékonyabb oltóanyagok fejlesztését szintén megvitatták. Olyan betegségeket emeltek ki, mint például az influenza, és azt is, hogy ne kelljen évente kitalálni rá valamit. Az orvostudomány azonban nemcsak fertőzések elleni oltásokra, hanem daganatos és anyagcserével kapcsolatos megbetegedésekre is dolgoz ki nyomtatott megoldásokat.