Frederik de Wilde, a nanotechnológiát és 3D nyomtatást évek óra alkalmazó flamand művész a belga Melotte 3D céggel és a NASA-val együttműködve alkotott egy grafénbevonatú titánszobrot. A M1ne #1 – Feketébb a feketénél című szoborral régi limburgi bányára emlékezik.
Az „új feketét” az amerikai Rensselaer Műszaki Intézet és a Rice Egyetem kutatói fedezték fel 2008-ban. Különlegessége, hogy míg minden anyag visszatükröz valamennyi fényt – fekete festékek általában 5 és 10 százalék között –, addig az „új fekete” a fény 99,9 százalékát elnyeli.
Szuperfekete alkotások szén nanocsövek szilíciumostyán történő „növesztésével” hozhatók létre. Ha foton közelít a felszínhez, „becsúszik” a csövecskék közé, és nincs visszatükröződés. De Wilde szobra azért „feketébb a feketénél”, mert a színek fotonok visszatükröződésével keletkeznek, ami viszont ezúttal elmaradt.
A művész felkereste a texasi Rice Egyetemet, és olyan anyagot állítottak elő, amely szinte minden ráeső fényt elnyel. „Túsz” című darabja például 144-szer feketébb lett egy átlagos fekete alkotásnál.
De Wilde felvette a kapcsolatot a NASA-val is, majd meglátogatta laboratóriumaikat. A M1ne #1-et az amerikai űrügynökség és a Melotte technológiáival készítette el. Ezúttal a „Túsznál” is messzebbre ment.
A szobor limburgi földrajzi adatokon alapul. A bánya 2D-s tervét a Melotte alakította át nyomtatásra kész komplex 3D modellé, majd titánból kiprintelték. Grafént tartalmazó szén nanocsöves bevonatához a NASA speciális eljárását alkalmazták.
A szobor az optikai csalódás szép példája – nincs visszaverődés, így a 3D szerkezetet 2D-nek látjuk. Olyan mélyfekete, mintha fekete lyukba néznénk.
A „legfeketébb feketében” a művészetek mellett más alkalmazási lehetőségek is rejlenek: hatékonyabb hőcserélők, jobb filmvetítők, láthatatlan repülőgépek stb.
