Az Artemis űrprogram keretében az Európai Űrügynökség, az ESA tudósai különleges kilövőállomásokat és menedékhelyeket terveznek a Holdra. Azt tesztelve, hogy űranyagokból létrehozhatók-e szerkezetek, meteorporból készítettek Lego-építőkockákhoz hasonló nyomatokat. Kíváncsiak voltak, építőelemként használhatók-e kisléptékben.
Az ESA és a NASA változatos 3D nyomtatótechnológiákkal igyekszik kihasználni a Holdon vagy a Marson talált anyagokban rejlő potenciált. A múltban főként sztereolitográfiával dolgoztak, téglát viszont még soha nem printeltek.
Porból és polimerekből előállított tégla önmagában még nem nagy bravúr, a rajta végzett tesztek viszont sokat elárulnak arról, hogy mennyire stabilak és tartósak az égitestek szélsőséges időjárási körülmények között.
Az ESA Űrtéglák (ESA Space Bricks) – összesen tizenöt – a világon több helyen megtekinthetők: Ausztrália, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Spanyolország. Természetesen Dániában, a billundi Lego Házban is. A jövő építészeit hivatottak inspirálni, és szemléltetik, hogy a téglaépítés segíthet megoldani a világ problémáit.
Az ESA a Lego System-in-Play rendszerét használja az űrutazás továbbfejlesztésére, míg az Alfa-generációs gyerekek nyolcvanhét százalékát érdeklik az új felfedezések, távoli bolygók, csillagok, galaxisok. A Legoval a csillagos ég a határ, és elég egyértelműen űrbéli épületek kidolgozására is ösztönzi a gyerekeket.
A valódi menedékhelyeket persze a Holdon húzzák majd fel, de először meg kellett győződni, hogy egyáltalán lehetséges-e űranyagokból, például regolitból, amelyből csak nagyon kicsi minta áll rendelkezésre a Földön.
A kutatók ezért fordultak a meteorokhoz, porrá törték azokat, és felhasználták a Lego-kockákhoz hasonló téglák előállításához. Az általuk használt meteor 4,5 milliárd éves; 2000-ben, Északnyugat-Afrikában találtak rá, belőle készültek az ESA Űrtéglák.
Az eddigi eredményekkel elégedettek.
