FREEDEE BLOG

Julie Friedman nyitotta meg a 3D Printer Experience-t szülővárosa, Chicago első 3D nyomtatószolgáltatásokat kínáló offline boltját. Pályafutása elején filmmel, standup comedy-vel foglalkozott, később vállalkozásokat indított, majd belekóstolt a futurológiába, aztán magával ragadta a 3D nyomtatás. 2010-ben pedig megalapította a 3D technológiákkal (is) alkotó MetaSpace Designs-t. Az alábbi videón a Naperville-i (Illinois) TEDx-en elhangzott előadását látjuk.

A három ipari formatervező által alapított Under izraeli designstúdió 2012 óta foglalkozik kerámiatermékekkel, darabjaikat 3D nyomtatással készítik.

Legutóbbi munkájuk egy rombusz alakú lámpa. Újdonsága, hogy a 3D nyomtatáshoz ezúttal használtak először többszínű kerámiát.

Hangok képi megjelenítésével évszázadok óta kísérleteznek, például folyadékok és részecskék formájában ábrázolnak rezgéseket. A jelenlegi csúcstechnológiával szakemberek, művészek és otthoni barkácsolók egyaránt próbálkoznak, és egyre gyakrabban születnek döbbenetes szépségű, álomszerű képek.

A több projektet egybegyűjtő HoloDecks kezdeményezés a hang különféle médiumokon keresztüli vizualizálásával foglalkozik. A projektet vezető Lukasz Karluk interakció-tervező az experimentális ambientben, elektronikában utazó brooklyni Oneohtrix Point Never (Daniel Lopatin) Zebra című számával kezdte. A hanghullámok megjelenítéséhez az  OpenFrameworks-ben fejlesztett egyedi alkalmazást. Alapformának egyértelmű tárgyat, lemezt választott. A szám hangadatai a lemeztematikából kiinduló, folyamatosan vibráló geometriai szerkezetekké alakulnak át.

Karluk pillanatfelvételt készített az automatikusan generálódó 3D modellről, a fájlt .ply formátumba exportálta, amit MakerBoton nyomtatható .obj-é alakított át. Ahhoz hogy az audióanyag még több rétegét és részletét lássa, a nyomtatott hangon mobiltelefonján futó bővítettvalóság-alkalmazással dolgozott még.

A hangszobor a Shapewayse-en is megrendelhető, az érdeklődők több motívum és nyomtatóanyag közül válogathatnak.

A Maribori Egyetem diákjai különleges printert fejlesztettek – a gép „élő fűből” nyomtat. Tiskaj ZELENO, Nyomtass ZÖLDET a neve; művészet, természet és technológia találkozik benne és általa.

A printer talaj-víz-fűmag keveréket használ, a nyomtatott formák idővel kizöldülnek, kicsíráznak.

Az eindhoveni TNO technológiai kutatócéggel két éve együttműködő, vezető olasz tésztagyártó Barilla pár éven belül minden éttermet ételnyomtatóval szeretne ellátni. A vendégek néhány perc alatt a helyszínen printelhetnék ski saját tervezésű tésztájukat.

A TNO több eindhoveni étteremben tesztelt kísérleti ételnyomtatókat. Bíznak benne, hogy megoldásaikat hamarosan nemzetközi szinten is megismerik, és a printerek pár éven belül tömegtermékké válnak.

A Barilla elsősorban a gépek lassúsága miatt aggódik. Két percenként 15-20 tésztadarab nyomtatása a – TNO szerint kivitelezhető – cél. Elvileg különféle formák printelhetők, akár otthon is megtervezhetjük őket, majd a pendrive-ot bedugjuk az éttermi gépbe, és elkészül az óhajunk szerinti paszta.

Az olasz céget leginkább a „tésztapatronok” érdeklik, az ételnyomtatóknál is nagyobb piaci potenciált látnak bennük.

A harmincéves 3D nyomtatótechnológia napjainkban válik mainstreammé. Viszont a valóban bámulatos növekedés ellenére sem terjed annyira, mint ahogy a benne rejlő potenciál indokolná. Milyen tényezők lassítják, hátráltatják a folyamatot?

 Áldás, átok vagy egyik sem?

A válasz összetett, egyesek a technológiában, lassú nyomtatókban, kevés nyomtatóanyagban látják a problémát. Mások viszont egyértelműen a szellemi jogok védelmét és a szabadalmakat támadják.

A nagy cégek egyetérteni látszanak abban, hogy a korlátozott szabadalmi monopólium elősegíti az innovációt és a versenyt. A hagyományos közvélekedés és az Egyesült Államok alkotmánya szerint is.

Csakhogy egyre többen kérdőjelezik meg ezt a nézetet. A 3D nyomtatásban a szabadalmak inkább gátolják, mint erősítik az innovációt, sok vállalat fél a jogi procedúráktól, és kevesebb pénzt fektet kutatásfejlesztésbe – vallják. A kisebb verseny miatt az árak lassabban esnek, kevés a relatíve olcsó termék, nehezebben boldogulnak az új szereplők. A helyzetet bonyolítja, hogy 2000 óta elképesztő mennyiségű 3D nyomtatáshoz kapcsolódó szabadalom nyert oltalmat.

Egy szabadalmi per  

A Formlabs a Kickstarteren 2012-ben közel hárommillió dollárt gyűjtött össze az alacsony árfekvésű Form 1 (http://formlabs.com/products/our-printer) fejlesztésére. Crowdfunding kampányukat azzal indokolták, hogy akkoriban nem létezett professzionális elvárásokat kielégítő olcsó 3D nyomtató. Végül sikerrel jártak, és bebizonyították: nagyobb tömegekhez is eljuttatható a prémiumkategóriás technológia.

2012 novemberében egy sztereolitográfiai módszer (2014. január 28-án lejáró) szabadalmára, két pont megsértésére hivatkozva, a 3D Systems pert indított a Formlabs és a Kickstarter ellen. A keresletet 2013. november 8-án megszüntették, viszont a 3D Systems még aznap nyolc másik szabadalom megsértésével támadta a Formlabs-t.

Olcsóbb lesz a sztereolitográfia?

A pereskedés és több tavalyi elemzés következtében „slágertéma” lett a lejáró szabadalmak kérdése.

A 3D printing korai időszakából valók közül egyébként is sok lejárt már, ami például jól érzékelhető több FDM-gép mai árában. Könnyen elképzelhető, hogy a sztereolitográfiával kapcsolatos szabadalmak elévülése után is hasonló áresés lesz.  

Ráadásul az utóbbi és a következő hónapokban több „kulcsfontosságú” – például alaptechnológiákat érintő – szabadalmi védelem lesz a múlté. Eközben persze újabbak nyernek oltalmat, cégek folyamatosan igyekeznek szabadalmaztatni eljárásokat stb. (És az úgynevezett „szabadalmi trollokról” még nem is beszéltünk.)

A szakmai közvélemény egy része nagyon bizakodik. „Robbanni fog a piac” szerintük.

2014-ben tizenegy fontos 3D printing szabadalom jár le

2013. október 29-én egy sztereolitográfiai eljárás és berendezés, december 14-én egy Stratasys gyártómódszer szabadalma járt le (szilárd tárgyak rétegről rétegre történő előállítására vonatkozott).

Január 28-án a DTM Corporation szelektív szinterezéssel tárgyrészeket gyártó berendezésének a szabadalma, március 11-én további három sztereolitográfiai módszeré lesz a múlté; az egyiket a Stratasys jegyzi.

Június 2-án egy FDM-eljárás (Stratasys), 10-én a „3D objektumok lapokkal történő építésének módszere”, 17-én 3D részek porból való előállításának egyik metódusa (DTM Corporation), 27-én a 3D Systems egyik (polimerizációs) sztereolitográfiai folyamata veszíti el a szabadalmi védelmet. Július 29-én még egy sztereolitográfiai eljárás, október 19-én Jerry Zucker két módszere és berendezése jut ugyanerre a sorsra.

A motortól a sebváltóig, a Ford szinte minden autóalkatrész prototípusát additív gyártótechnológiával állítja elő. Elégedettek, mert 3D nyomtatással több iterációra nyílik lehetőség, gyorsabb a tesztelés.

Az alábbi videó rövid betekintést ad a legendás autógyártó 3D printing technológiájába.

A Secured3D észt startup bejelentette: tervezőkre és szerzői jogokra gondolva, titkosított 3D nyomtatás streamelő technológiát fejlesztett. Lényege, hogy akárki távolról ellenőrizhet printert, nyomtatási feladatokat, valós időben kontrollálhatja tervrajzait, munkáit. A szoftver bármilyen szerverre, asztali gépre, laptopra, tabletre, mobilra, tehát szinte mindenre telepíthető.

Designerek például megtehetik, hogy a tervfájlt feltöltik a Secured3D felhőjébe, és csak egyetlen nyomtatásra való jogosultsággal küldik el az érdeklődőknek. A jogtulajdonos tudja, hol és kinek engedélyezett a printelés, illetve azt is, ha valami rendellenes történik. Munkáit értékesítheti a „világ legfejlettebb 3D nyomtatás copyright szoftverén” keresztül, és online modell-tárházat is létrehozhat.

A csomaghoz tartozó távirányító-doboz egyelőre a MakerBot 2-t, 2x-et, az Ultimaker 1-et és 2-t, valamint kisebb konfigurációs módosítással a többi FDM-gép 95 százalékát támogatja.

Két amerikai számítástudományi szakember, Conor Russomanno és Joel Murphy Kickstarter kampányt indított Arduino-kompatibilis olcsó és nyílt forráskódú agy-számítógép interfész (OpenBCI, BCI = Brain Computer Interface) csomagjuk támogatásához, a hardver tömegtermékké fejlesztéséhez. A BCI-vel a felhasználó saját agyhullámaihoz férhet hozzá.

BCI-vel régóta foglalkoznak, a gondolkodás, alvás, mozgás stb. közben kibocsátott agyhullámokat mérő első elektoenkefalográfot (EEG) Vlagyimir Vlagyimirovics Pravdics-Nyeminszkij orosz fiziológus hozta létre 1912-ben. A kutatólaboratóriumi csúcstechnológia azonban túl drága ahhoz, hogy elterjedjen, és sokan használják.

Az OpenBCI csapat nyílt platformja az agyhullámok nyers adataihoz kínál hozzáférést. A speciális algoritmuson és jelfeldolgozáson alapuló interfésszel –azaz agyhullámainkkal – eszközök is vezérelhetők, például hangulatunknak megfelelően irányíthatunk robotot, fényforrást stb. Még izgalmasabb: tárgyakat is létrehozhatunk így.

Az EEG egyrészt személyre szabható, másrészt nyomtatható sisakszerű készülék. A headset prototípusa szintén 3D printeléssel, hét óra alatt készült el. A fájlok az open source projekteknek is otthont adó, szoftverfejlesztői szolgáltató platform GitHubról tölthetők le.

Az alábbi két videón a hangszóró-nyomtatás rejtelmeibe vezetnek be avatott szakértők. Az elsőn a robotikus Hod Lipson, a Cornell Egyetem Kreatív Gépek Laboratóriumának (CCML) igazgatója, a másodikon Joshua Prusa, a népszerű és nyílt forráskódú Prusa Mendel printer fejlesztője beszél.