FREEDEE BLOG

Egyes 3D nyomtatással készült érzékelők, különféle Braille-írásos termékek kifejezetten hasznosak a vakok és gyengénlátók számára.

A texasi A&M Egyetem egyik kutatócsoportja egy lépéssel még tovább ment – az általuk fejlesztett 3D nyomtató bármilyen műanyag csomagolófelületre képes Braille-karaktereket printelni (például használati utasítást, szavatossági időt stb.). A többi gép tudománya megáll a lapos felületeknél, a speciálisan kialakított nyomtatószállal dolgozó texasi szerkezetnek viszont nem számít, hogy van-e görbület, göröngy stb. az adott felületen. Utóbbiakat a tárggyal fizikálisan nem érintkező szenzorral észleli.

A printer nemcsak az adott polimerre nyomtatja a Braille-írásjegyeket, hanem – a masszív nyomtatószálnak köszönhetően – azok a termék mozgatása, ide-oda húzása közben is ottmaradnak.

Az alacsony költségű és megbízható technológiával a kutatók az eladókat akarják segíteni és meggyőzni arról, hogy a csomagolásnál mindig gondoljanak a vakokra és gyengén látókra.

Blair Neal, New Yorkban élő művész és technológus 3D modellezéssel kutatja hang és kép kapcsolatát. A napokban tett közkinccsé egy nyílt forrású alkalmazást, amellyel zeneművek FFT adataival alkothatók 3D modellek. (Az FFT – Fast Fourier Transform – az időt/teret frekvenciává alakító, számos alkalmazásban hasznosítható algoritmus.)

Mivel ezek a modellek méretezhetők, lehetővé válik például a kedvenc dalunk vizualizálása, majd 3D nyomtatása.

Az app különféle frekvenciák intenzitása alapján választ szét hangokat, hangszereket. Az audioelemzés után a felhasználó rögtön bele is vághat a fizikai modellkészítésbe.

A medicina a 3DP egyik legígéretesebb alkalmazási területe, művégtagok és különféle implantátumok mellett, pontos modelljeivel műtéteknél, gyakorlásnál és az oktatásban is egyaránt sokat segít.

A modelleket eddig kizárólag CT szkennelés adatait felhasználva készítették. Csakhogy nem ez az egyetlen szkennelési módszer, és másokkal szintén hasznos információkhoz juthatunk. Viszont még nem sikerült olyan eljárást kidolgozni, amellyel a nem CT szkennel gyűjtött információk 3D nyomtatásra alkalmas adatokká alakíthatók.

Egy michigani gyermekkórház a napokban jelentette be, hogy megoldották a problémát, és a különféle képalkotó technikákat egyetlen részletes nyomatban egyesítették. Kinyomtatták az első olyan szívmodellt, amely nemcsak CT szkennelésen alapul.

3D orvosi szkenneléssel már készítettek több anatómiailag korrekt modellt, a CT-t és az ekokardiográfiai (szívultrahang vizsgálat) adatokat kombináló hibrid viszont teljesen új, ráadásul a kutatók már azon dolgoznak, hogy az MRI (mágneses rezonanciás képalkotás) eredményeit is a modellezési és printelési technikába integrálják.

Ha minél több képalkotó eljárás legjobb eredményei egyetlen nyomatban egyesülnek, a diagnózisok pontosabbak, a beavatkozások és műtétek is jobban megtervezhetők. A CT a szív külső anatómiájának, az MRI a szívbelső, az ekokardiográfia a szívbillentyűk vizualizálásában a legpontosabb.

A 3D nyomtatással foglalkozó kis- és középvállalatok közül az olasz Sharebot az egyik legaktívabb. Cégfilozófiájukat egyetlen mondatban foglalják össze: „új technológiákat fejlesztése és gyártása a 3DP világnak.” Felhasználóbarát printereik (köztük a Voyager DLP-t) és kiváló minőségű nyomtatószálaik népszerűek, célközönségük, a kkv-k kedvelik termékeiket, amelyeket 10 európai ország 60 eladóján keresztül értékesítenek.

Termékkínálatuk két új nyomtatószállal bővült. A Nylforce 550-et tartós és egyben rugalmas tárgyak készítésére találták ki. Az anyaggal átlátszó felületek dolgozhatók ki, valamint – tartóssága és a magas hőmérséklettel szembeni ellenálló-képessége miatt – működő mechanikus részek létrehozására szintén alkalmas.

A szintén prémiumkategóriás Nylon-Carbon kétféle szálból áll össze: nejlonból és szénből. A nejlon a tartósságot, a szén a „pehelysúlyt” és az egyszerű nyomtatást garantálja. Az anyagot eleve úgy találták ki, hogy az utómunkálatokkal se legyen probléma, így könnyű dolgozni a már kész nyomatokon.

A 3DShare 3DP közösségi oldal egyik felhasználója, Carl Fang két korábbi munkájával, nyomtatható evőpálcikákkal és ollóval hívta fel magára a figyelmet. Most egy szintén praktikus szerkezet tervrajzát és nyomtatási útmutatóját osztotta meg.

Nyomtatható szeletelőgépét kifejezetten a sült krumplira találta ki. Állítólag könnyű használni, mindegyik burgonyadarab egyforma lesz, és evés közben ezentúl nem fogunk többé bosszankodni, hogy az egyik milyen kicsi, a másik pedig óriási.

Az „elosztott gyártás” sokak szerint csak mítosz. Egyes területekben, például az autóiparban különösen, mert kizárólag az óriások élnek túl mindent, kisebb startup kihívóik pedig gyorsan elbuknak – hangzik az érvelés.

Az utóbbi időkben mintha rájuk cáfolnának a tények.

A Divergent Microfactories legújabb projektje szintén a közvélekedés cáfolata. A cég elosztott és fenntartható autógyártási modellt dolgozott ki. Jelenleg a Blade (Penge) nevű gyönyörű járgányt fejlesztik, amely a moduláris gyártásnak, nem utolsósorban a 3D nyomtatásnak köszönhetően környezetbarát szempontoknak is maximálisan eleget tesz.

Kevin Czinger cégvezető szerint hiába „zöldebb” sok mai autó, gyártásukat mindennek lehet nevezni, csak zöldnek nem. A világ első működő, nagyrészt 3D nyomtatással készült szuperautója, a Blade építésénél viszont az erőforrásokat és a szennyeződést is minimumra korlátozzák.

A moduláris megközelítés a DM által szabadalmaztatott Node-on (Csomópont), a futóművet alkotó szénszál-részeket összekapcsoló nyomtatott alumíniumszerkezeten alapul. Ez teszi lehetővé, hogy a futómű sokkal gyorsabban elkészüljön, és percek alatt össze lehessen szerelni, hogy a (635 kilós) Blade gyártása során sokkal kevesebb anyag és energia használódjon el, mint máskülönben. Egy számmal illusztrálva: a Node-alapú futómű 90 százalékkal könnyebb, mint a legtöbb hagyományos autóé. Következmény: a jármű üzemanyagfogyasztása abszolút gazdaságos, és lassabban is kopik használat közben.

Mivel a rendszer könnyen kivitelezhető és a platform hozzáférhető, innovatív tervezők, tervezőcsapatok is szabadon, mini- és mikrogyárakban kísérletezhetnek világszerte a nagyszériás gyártással.

A DM szintén mikroüzemben tervezi a korlátozott példányszámú gyártást.

A melbourne-i Avargadi startup tíz környezetbarát lámpát nyomtatott. A gyönyörű és természetesen keveset fogyasztó darabokat növényekről mintázták. Az egyaránt 24 centis Harangvirág, Liliom, Rózsa, Magnólia, Azálea és a többiek legalább annyira műalkotások, mint világítóeszközök. Egyikről-másikról kortárs művészetekre asszociálunk, a Borostyán és a Magnólia pedig az Art Nouveau esztétikáját idézik.

Mindegyik környezetbarát PLA-ből készült, az Avagardi Kickstarter-kampánnyal próbálja megteremteni a folytatáshoz, például többfajta méretben történő gyártáshoz szükséges anyagiakat. 99 ausztrál dollár a bevezetőár, a támogatók viszont már 55-ért hozzájuthatnak egy-egy lámpához.

A jelenlegi drónfejlesztések célja, hogy a közeljövő ember nélküli légi járművei az eddigieknél olcsóbbak, gyorsabbak és praktikusabbak legyenek. Tervezésük során többféle szempontot vesznek figyelembe, például, hogy versenyzésre vagy szállításra szánják őket. Valami viszont szinte mindegyiknél megegyezik: részben vagy teljesen 3D nyomtatással készülnek.

Az Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hatósága (FAA) a napokban engedélyezte, hogy egy printelt alkatrészeket is tartalmazó drón szállíthasson tárgyakat, nevezetesen 4 és fél kiló gyógyszert egy nyugat-virginiai klinika júliusi rendezvényére.

A Flirtey ausztrál startup, a NASA és a Virginia Tech együttműködésében fejlesztett hexakoptert többféle alkalmazásra tervezték: életmentő gyógyszereket és egyéb szükséges tárgyakat fog eljuttatni katasztrófa sújtotta vagy nehezen megközelíthető, rosszul ellátott területekre. A gép szénszálakból, alumíniumból és gondosan kiválogatott 3D alkatrészekből áll. A kiindulási ponttól nagyjából 20 kilométeres térségben tud működni, tehát nagyvárosi környezetben is bevethető. Pontosan meghatározott, kijelölt útvonalakon repül, így garantált, hogy a csomag eljut a rendeltetési helyre, a drón pedig vissza a bázisra. Biztonságos közlekedéséért az elem állapotát és a GPS-jeleket folyamatosan figyelő fedélzeti számítógép felel. Az eddigi tapasztalatok alapján, nincs ok félelemre.

A júliusi esemény felvillantja, mire számíthatunk a jövőben a drónoktól, mire lesznek képesek. Mindennapos szállítótevékenységükre azonban még várni kell, mindenesetre már nem az a kérdés, hogy megvalósul-e, hanem az, hogy mikor valósul meg.

A Flirtey sokat tett ezért. 2013 óta fejlesztenek automata hexakoptereket, amelyekkel könyveket, humanitárius segélycsomagokat stb. juttattak el problémás helyszínekre. Májusban kivitelezték az első lakott terület feletti szállítást.

A MakerBot és a Thingiverse elérhetővé és ingyen letölthetővé tette a Maker Studio Építőkészletet, a 3DP innovátor és az agytornásztató puzzle- és más elmés játékokat tervező- és gyártócég, a ThinkFun együttműködésének gyümölcsét.

A mérnökök által kitalált, fogaskerekek, propellerek és csörlők kategóriákra osztott készletekkel a gyerekekben szunnyadó tervezői hajlamokat akarják játékosan felszínre hozni. Természetesen mindegyikhez tartoznak nyomtatható részek (csatlakozók, rudak, kerekek, dísztárcsák, orsók stb.), amelyekkel háztartási dolgokból, például üdítődobozból varázsolhatnak kinetikus gépeket és más elmés szerkezeteket.

Mindezek mellé a Thingiverse használati utasítást, összeszerelési ábrákat és tíz problémamegoldó feladatot is ad, amelyek alapján a felhasználó további saját feladatokat dolgozhat ki.

A gyerekek imádják a készletet, szeretnek tárgyakat készíteni és megosztani online. Versenyezni úgyszintén.

A MakerBot és a ThinkFun ebből kiindulva határozták el, hogy kiírják a „Kids Make It” versenyt. Semmi mást nem kell tenni hozzá, csak a Twitterre vagy az Instagramra felrakni egy #KidsMakeIt hashtagelt fényképet az alkotásról.

Július 28-án, a MakerBot blogon hirdetnek győzteseket.

Különleges meglepetéssel készült a Formlabs a dolgok internetéről (Internet of things, IoT) szóló június 23. és 25. közötti O’Reilly konferenciára. A három nap alatt gyártósorból és printerekből álló pop-up gyárat üzemeltetnek a san franciscoi helyszínen.

Az ideiglenes „gyárban” szenzorokkal és LED-ekkel felszerelt, közösségi hálózati funkciókkal ellátott, egymással kommunikáló karszalagokat nyomtatnak korlátozott példányszámban a rendezvény résztvevőinek. Az 500 darab mindegyike egyedi, a viselője által megadott adatok alapján készül.

A Marcelo Coelho Stúdió által tervezett óraszíj-szerű kütyük tökéletesen passzolnak az IoT világához; a magunkon viselhető (wearable) számítási eszközök elterjedését és a konferencia három főtémájának (hardver, szoftver, IoT) összekapcsolódását hivatottak szemléltetni.

Ez az első alkalom, hogy egy infokommunikációs konferencián 3DP mikrogyár működik. A szervezők elmondták, hogy a világpremier és a Formlabs részvétele egyértelműen jelzi a 3D nyomtatás növekvő szerepét a számítástudományban.

A konferencián a Formlabs egy új nyomtatóanyagot is bemutat. Elmondásuk szerint a kemény műgyantával (Tough Resin) printelt darabok olyan esetekben sem sérülnek meg, amelyekben mások megrepednek vagy eltörnek.