FREEDEE BLOG

A mesterségesintelligencia-kutatások felvirágzásában a gépi tanulás, annak is a hierarchikus módszerrel, rétegenként haladó úgynevezett mélytanulás (deep learning) ága játssza a kulcsszerepet. A technológia fellendülése a számítási kapacitás drasztikus növekedése mellett az adatrobbanásnak, a big data jelenségnek tudható be.

A mélytanulást orvosi képek elemzésétől a beszédfelismerésig szerteágazó, gyakran egészen speciális feladatokra alkalmazzák. A gyakorlás közben megtanult digitális adatreprezentációkat és alkalmazásokat hasznosítva jut el az eredményig. Minél speciálisabb egy munka, általában annál jobban – sokszor az embernél is jobban – teljesít egy mai MI-rendszer.

Aydogan Ozcan, a Los Angelesi Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatója optikai Fénytörő Mély Ideghálókkal (D2NN) fizikai mechanizmust vezetett be a mélytanulási folyamatba. Az optikai ideghálót az agy információfeldolgozásáról mintázta, a rendszer a tárgyról visszaverődő fénnyel, magyarán fénysebesség tempóban azonosítja a tárgyat.

Számítógéppel szimulált tervvel kezdték, majd nagyon vékony 8 négyzetcentiméteres polimerostyákat nyomtattak, a tárgyról különféle irányokból érkező fény törésében hasznos egyenetlen felületekkel. Az ostyák szemre átlátszatlanok, de a fény milliméternél kisebb hullámhosszú terahertz frekvenciái áthatolnak rajtuk. A fény pici pixeleken, rétegenként több tízezer mesterséges idegsejten megy át.

A pixelizált rétegek sorozata a bejövő fény mozgását meghatározó optikai ideghálóként működik. Azért tudja a tárgyat azonosítani, mert az onnan érkező fény az adott tárgy típusához kijelölt pixel felé törik meg. A hálózat minden egyes tárgy után keletkezett mintázat megtanulásával képes erre.

„Rétegről rétegre gyártott passzív komponensekkel, a rétegek fénytöréssel való összekapcsolásával gépitanulás-feladatokat fénysebességgel kivitelező egyedi optikai platformot hoztunk létre. A fejlesztés új lehetőségeket nyit mesterségesintelligencia-alapú passzív eszközök azonnali adat-, képelemzéséhez, tárgyosztályozásához. Jelentősen felgyorsítja az adatintenzív feladatok elvégzését” – magyarázza Ozcan.

A tesztek során a rendszer kézzel írt számokat és ruhadarabokat azonosított, de a terahertz spektrumban képalkotó lencseként is működik. Önvezető autóktól a medicináig, sok területen alkalmazhatják.

A 3D nyomtatás sok szempontból előnyös: több és nagyobb pluszréteg, összességében pedig masszívabb, sok százmillió idegsejtből álló eszközök dolgozhatók ki vele. Ezek az eszközök több tárgyat azonosítanak, és sokkal komplexebb elemzéseket végeznek.

Mindezt olcsón teszik – az UCLA szerkezetét kevesebb mint 50 dollárból dolgozták ki.

Az integrált „szoftver, mint szolgáltatás” (Software-as-a-Service, SaaS) iránti növekvő igényre reagálva, a 2016-ban alakult, New York székhelyű 3DP szoftverfejlesztő LINK3D tavaly ősszel indította el az additív gyártás automatizálásában segítő Digital Factory (Digitális Gyár) platformot.

A szolgáltatás a kezdeti vázlatoktól a végtermékig, összekapcsolja a munkafolyamat összes meghatározó mozzanatát. Az ilyen rendszerek felbecsülhetetlen értéket jelentenek a kulcsszerepüket az Ipar 4.0 új világában is megőrizni akaró, illetve a gyártásukat folyamatosan áramvonalasító, modernizáló vállalatoknak.

A Digitális Gyár a nyomtatási feladatokat vagy ajánlatkérésekként elküldi a belső gyártórészlegre, vagy továbbítja a hely és a 3DP módszer alapján kiválasztott külső szolgáltatóknak. Kiszervezéskor a platform a LINK3D On Demand (kívánság szerinti) adatbázisát használja. A 32 országot lefedő adatbázisban olyan szolgáltatóirodák is szerepelnek, mint az EOS vagy a 3D Systems. A platformra küldött fájlokat (és a szellemi tulajdonjogokat) katonai szintű 256-bites titkosítás védi.

Mihelyst jóváhagyták a kérelmet, elkezdődhet a gyártás ütemezése, majd a szállítás megtervezése.

A főként a légjármű- és védelmi ipari gyártóknak digitális technológiák fejlesztésében besegítő LINK3D új megoldással, gyártástervező és ütemező eszközzel bővítette a Digitális Gyár platformot. A PPS (Production Planning System) hozzájárul a printerek maximális kihasználtságához, gépitanulás-algoritmusok segítségével tesz ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy hol végezzék a munkát. Az ajánlásokhoz mindig ellenőrzi a rendelkezésre álló kapacitásokat, amellyel sokat tesz a valósidejű elosztott gyártásért.

A lényegében a kriptovaluták világából ismert blokkláncként (blockchain) funkcionáló PPS automatizált és előrejelző programként biztosítja, hogy felhasználói hatékonyan ütemezzék a gyártást. A rendszer a gyártóidőt és a használandó anyagokat felbecslő, tervező, szimulációs stb. funkciókkal rendelkezik. Például utánajár egy-egy 3D modell eredetének, majd követi a „sorsát.”

„A jövőben még fontosabb lesz a szoftver és a hardver közötti együttműködés, amellyel az additív gyártóüzemek közelebb kerülnek a mainstream gyártáshoz. Az automatizáló szoftverek használói kezdik átélni az Ipar 4.0 előnyeit” – nyilatkozta Shane Fox, a LIMK3D társalapító-vezérigazgatója.

A 3D nyomtatást évek óta használják a cipőgyártásban, elsősorban sportszergyártók élnek a technológia adta lehetőségekkel. A Nike printelt már focicipőt, az Adidas pedig közismerten a 3DP élharcosainak egyike, idén bemutatott Futurecraft 4DF-jük „mindenki végleges futócipője.” A New Balance és az Under Armour szintén érintett a területen.  

Egy másik ismert sportruházati cég, a bostoni székhelyű Reebok és anyagbeszállítója, a 3D nyomtatásban egyre több szállal érintett BASF – a világ elsőszámú vegyszer-gyártója –részleteket közölt a Liquid Factory sneakerről és persze a technológiáról is. A cipőket a Rhode Island államban nemrég nyitott üzemben fogják gyártani.

A Reebok és a BASF együttműködése nem újkeletű, 2016-ban szintén Liquid Factory néven jegyezték első közös nyomtatott cipőiket. Korlátozott példányszámban dobták a piacra, és a 189.50 dollárba kerülő 300 párt órák alatt elkapkodták.

A Liquid Factory fehérben és szürkében is majd beszerezhető új változatát klasszikus lenyomatok, „öntőformák” helyett új módszerrel, a speciális folyékony anyag rétegről rétegre történő lerakásával készítették. A BASF által készített anyag rendelkezik az elvárt tulajdonságokkal, és lehetővé tette, hogy a Reebok drága új „öntőformák” nélkül változtathasson az előzetes terveken.

Az első széria példányszáma azért volt limitált, mert a cégnek laboratóriumot kellett bérelnie hozzá. Az új üzemmel nagyszériás gyártásba is foghatnak, és a sneakerből nyilván nem 300 darabot fognak árusítani.

Chau Nguyen, a BASF cipőpiacra specializálódott menedzsere szerint az új Liquid Factory talpát hagyományos gumiból nem, helyette csak az ő anyagukból lehetett megcsinálni. A talp azért különleges, mert neki köszönhetően minden egyes lépéssel energiát spórolunk meg.

„Tisztában vagyunk a BASF vegyipari termékeinek a minőségével és az elvárásokkal. A cipőkészítésben az tetszett legjobban, ahogy a csapat egy teljesen új alkalmazási területen elkezdett a megfelelőnek látszó vegyi megoldáson dolgozni. Tudtuk, mit akarunk, és ki is találtuk hozzá a legjobb eljárást” – nyilatkozta Nguyen.

A kompozitanyag-nyomtatásban érintett több cégnek okoz komoly problémát, hogy előzetesen nem tudják pontosan megmondani nyomataik jövőjét, hogyan működik a nyomtatás stb. Általános vélemény szerint kiszámíthatóbbá, előrejelezhetőbbé kell tenni a munkafolyamatot és következményeit, például, hogy hol lehetnek törések, repedések stb.

Jó hír e cégek számára, hogy a nyomtatóanyagokat modellező, szimuláló szoftvereket gyártó nebraskai MultiMechanics és az additív gyártással foglalkozó, kompozitokra specializálódott bostoni Fortify a 3DP jobb előrejelezhetőségét célzó stratégiai partnerséget kötött.

A Fortify a 2010-ben alapított MultiMechanics csúcstermékét, a virtuális tesztszoftverek között világvezetőnek számító MultiMechet használva igyekszik a jövőben printelés előtt megmondani nyomtatott részek szerkezeti integritását, segíteni tervek optimalizálását – többek között optimalizált rostok működésének prognosztizálásával –, mennyire előnyösek a kompozitok például a felbontás és a komplexitás szempontjából.

A MultiMech előnyei közé tartozik még, hogy a szoftverrel dolgozó cégeknek kevesebb szükségük lesz fizikai prototípuskészítésre.

A Fortyfy nyomatelemző programja és a MultiMech közös munkája a várt visszajelzések szolgáltatásával igyekszik kielégíteni a felhasználói igényeket, és tanácsokat adni speciális alkalmazásokhoz.

„Több érdekes projekt fut, amelyhez a MultiMechet használják. Köztük például ipari drónokat és fröccsöntő eszközöket is fejlesztenek. Örömmel látjuk, hogy hozzájárulunk a 3DP ipar előrelépéséhez” – nyilatkozta Josh Martin, a Fortyfy ügyvezető igazgatója.

Az együttműködés részeként a MultiMech API Fortify printerekbe integrálását is tervezik. A szimulációval mérnökök a tervezéstől a végtermékig teljesen kontrollálni tudják a 3D nyomtatási folyamatot.

A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem (CMU) és a Missouri Tudomány és Technológia Egyetem kutatói okostelefonoktól laptopokig és játékkonzolokig, minden hordozható elektronikus eszközt potenciálisan megváltoztató módszeren dolgoznak – 3D nyomtatással ugyanis kiváló minőségű lítium-ion elemeket állítanak elő.

Az elemkérdés a számítástudomány egyik legégetőbb problémája. Az egyre nagyobb kapacitással rendelkező eszközök törvényszerűen egyre többet fogyasztanak.

Szinte havonta röppen fel bíztató hír, hogy most már tényleg itt a megoldás, de ennek ellenére folyamatosan tapasztaljuk, hogy az okostelefon hamarabb lemerül. Különféle eljárásokkal, például a csodaanyagnak tartott grafénnal, mikroelemekkel stb. kísérleteznek.

Az elemfejlesztés azonban vitathatatlan eredményei ellenére sem tartja a lépést az infokom eszközök fejlődésével.

A CMU kutatásait az additív gyártással évek óta foglalkozó Rahul Panal gépészmérnök vezeti. A Washington Egyetemen nyomtatott nanoszerkezeteket vizsgált. Az elemekhez saját, Aerosol Jet Printing (AJP) technológiát használnak.

„Szerintem még senki nem használt 3D nyomtatást ennyire komplex szerkezetekhez” – nyilatkozta.

Az AJP tette lehetővé az elektródák rácsszerű geometriáját, és egyben növelte a lyukacsosságukat is. A katód pozitív töltésének növelésével, sokkal több tér használható energiatárolásra.

„Lítium-ion elemek esetében, lyukacsos felépítésű elektródákkal magasabb a töltési kapacitás. Azért lehet így, mert az ilyen architektúrák lehetővé teszik a nagyon magas elektródahasználatot, azaz nagyobb energiatárolást” – magyarázza Panal.

Az ezüstből készült nyomtatott elektródákat lítiummal bevonták, hogy az alkálifémből tartalmazza a szükséges mennyiséget.

Az AJP egyike azon kevés technikának, amelyekkel pontos és összetett geometriák dolgozhatók ki. FDM-mel nem lettek volna képesek ugyanerre.

A teszteken kiderült, hogy az új elektródák tömegükkel összefüggő speciális kapacitása megnégyszereződött, az elektróda töltési területe pedig megduplázódott.

A szabad fegyverviselet harcos jogvédője, a kriptoanarchista Cody Wilson 2012-ben kezdett el printelhető pisztolyokat reklámozni, azóta ő a terület legismertebb képviselője, emblematikus arca. Cége, a tűzfegyverek nyomtathatóságával és a kapcsolódó információszolgáltatással foglalkozó Defense Distributed 2013-ban tette online közzé a Liberator pisztoly digitális fájljait.

A Trump-adminisztráció júliusban úgy döntött, hogy Wilson augusztustól online megoszthat fegyverterveket. Nyolc szövetségi állam (Washington, Connecticut, Maryland, New Jersey, New York, Oregon, Massachusetts, Pennsylvania) és Washington DC rögtön be is jelentette: törvény útján támadja meg a döntést.

De térjünk vissza 2013-ba!

Eleinte veszélytelennek tűnő, inkább játékfegyverek fájljai keringtek a világhálón, a technológia fejlődésével viszont egyre jobb minőségű és veszélyesebb darabok állíthatók el, többen kísérleteznek alkatrészekkel, hangtompítókkal, lövedékekkel stb.

A 3DP ismert nagyvállalatai a kezdetek óta elzárkóznak.

Közben a szabályozás is szigorodott, egyes gépekbe (előbb-utóbb természetesen kijátszható) biztonsági programokat építenek be, egyes reptereken mesterséges intelligenciával felturbózott radarszkennerek érzékelik, Kaliforniában regisztrálni kell a nyomtatott lőfegyvereket, Philadelphiában betiltották a fegyverprintelést, 2016-ban egy japán középiskolai tanár két év börtönt kapott érte, de Ausztrália és más országok törvénykezése is beszigorodott.

A Facebook egyik szóvivője a napokban bejelentette, hogy a legnagyobb közösségimédia-hálózatról törölni fogják a nyomtatott fegyverek digitális fájljait promótáló posztokat.

A bejelentés előtt egy amerikai szövetségi bíró ideiglenes megszorítással korlátozta printelt puskák, pisztolyok stb. internetes közzétételét.

„A tűzfegyverek 3D nyomtatásával kapcsolatos tanácsadás közösségi szabályzatunk alapján nem engedélyezett. Ennek megfelelően minden ilyen tartalmat eltávolítunk a Facebookról” – áll a nyilatkozatban.

A szabályzat kimondja, hogy magánszemélyek között tilos tűzfegyverek, köztük fegyverrészek és töltények vásárlása, eladása, ajándékozása, cseréje és átruházása.

Egyes oldalak (CodeIsFreeSpeech, Defense Distributed stb.), mégsem tűntek el a világhálóról, a Facebook viszont blokkolja, hogy a platformról elérhetők legyenek. A linkeket megosztani szándékozók hibaüzeneteket kapnak – nemcsak a Facebookon, hanem a cég tulajdonába tartozó Messengeren és Instagramon is.

Egyelőre nem tudni, hogy a posztok mellett az érintett oldalakat is törölni fogják vagy sem. A Facebook mindenesetre dolgozik az ügyön, és komoly szigorítások várhatók.      

A nyomtatott fegyverek egyébként még mindig nem jelentenek komoly veszélyt, ráadásul, ha valaki be akar szerezni egyet, sokkal egyszerűbb és biztonságosabb módon hozzá tud jutni, nem kell nyomtatnia. Printelt pisztolyok, puskák még semmilyen szinten nem helyettesíthetik a hagyományosabb eljárásokkal készülteket.

Tíz év múlva más lehet a helyzet.

A Toronto Egyetemen bonyolult érszövet-szerkezetek kidolgozására alkalmas nyílt forrású és olcsó 3D bionyomtatót fejlesztettek. A fejlesztés a regeneratív medicina printelt orgánumokat célzó törekvéseihez kapcsolódik, az eddigi tesztek bizakodásra adnak okot.

A szívben történő elektromos jelenségeket vizsgáló, azok alapján szokatlan jeleket kimutató új módszereken dolgozó stanfordi kutatók gyakori rendellenességekben szenvedő betegeken segítő szívsebészeti eszközöket fejlesztenek. Az eszközök 3D nyomtatással készülnek.   

Az ausztráliai Queensland Központi Egyetem kutatói krokodilporcokból kinyert zsírszöveteket is felhasználnak részben 3D bionyomtatással készülő, a köszvényt is ízületi gyulladásokat gyógyítani hivatott őssejtek tenyésztéséhez.

A massachusettsi ConforMIS két nyomtatott csípő-implantátumrendszert mutatott be. A világpremiernek számító rendszert július 31-én már használták is egy floridai klinikán.

A 3D szkennereket és printereket gyártó kínai SHINING3D bejelentette, hogy együttműködik a professzionális fogászati szoftvereket készítő pisai AGE Solutions-szal, közös nevezőre hozzák az olasz cég Maestro 3D Ortho Studio programját és a kínai vállalat fogászati megoldásait.

A barcelonai nyári Maker vásáron bemutatott OUROBOROS V2 „minden egyben” 3DP újrahasznosító rendszer használt műanyagokat zúz össze, majd printelhető szállá extrudál. A rendszer prototípus zúzórésze szinte teljes egészében kinyomtatta saját másolatát.

Az óceán mélye ember számára ugyan barátságtalan környezet, viszont nagyon különleges organizmusok lakják. Ezek a lények kizárólag a mostoha körülményeket tűrő, távirányított járművekre szerelt speciális eszközökkel figyelhetők meg. New yorki kutatók szakítanak a hagyományokkal, az eddigi kemény és szilárd műszereket rugalmas, jobban alkalmazkodó és az organizmusokkal könnyebben, azok veszélyeztetése nélkül interakcióba lépő puha robotikus szerkezetekkel váltanák. Kidolgozásukhoz 3D nyomtatást is használnak.

Az MIT Skylar Tibbits nevével fémjelzett Önösszeszerelő Laboratóriuma – ahol a 4D nyomtatást is kitalálták – és Christophe Guberan svájci tervező innovatív folyékony 4D technikával épített különleges lámpákat és vázákat. A formákat gélből dolgozta ki egy robot, majd az óhajtott méretre nőttek. A munkafolyamat csak percekig tart. Ezek a tárgyak az első bizonyítékai, hogy kereskedelmi forgalomba hozható termékek is készíthetők 4D nyomtatással.

Az olasz WASP bejelentette, hogy elkészült a látványos és kísérleti Trabeculae pavilonnal. A rendkívül világos épület a biomimetikus kutatások és a 3D nyomtatás innovatív kombinációja.

A Printable Science fémfűrész fogórésztől USB mikroszkóptartóig mindenféle dolgokat printelt már. Legújabb darabjuk egy négyrészes biztonsági borotva. Borotvanyomtatásban nem ők az elsők, pár éve a Gillette adott be szabadalmi oltalomra egy megoldást.

Bonyolult mértani formák használatával az additív gyártás hagyományos módszerekkel nagyon nehéz vagy megvalósíthatatlan egyedi tárgyak előállítására is képes.

A Nyugat-angliai Egyetem (Bristol) CFPR (Centre for Fine Print Research) központjának kutatói még tovább mennek: túllépnek a hagyományos 3D nyomtatókkal és három lineáris tengelyű (XYZ) gépekkel készült rögzített vízszintes vonalakon, és a Mitsubishi hattengelyes robotkarjával, egyedire kialakított nyomtatórendszerükben az extrúder mozgását irányítva, új formákat printelnek.

„A Mitsubishi elektromos robotkarja annyira ügyes hogy, minden irányból képes anyagokat manipulálni. Mozgása szabad, széles körben bővíthető” – magyarázza a robotika és művészi formák kapcsolatát, robot és külvilág interakcióit, a gép világérzékelésén alapuló döntéshozását vizsgáló Paul O’Dowd.

Mivel egyre nagyobb a kiváló minőségű 3D nyomtatótechnológiák iránti igény, a kutató és társai printgeneráló rendszerrel kapcsolták össze az ipari robotkart. Munkájuk célja a3DP automatizált munkamenetének merevségén, szigorán túlmutató esztétika megteremtése.

A kutatók szerint a 3D nyomtatás legnagyobb kihívása az irányított digitális gyártás – tárgykészítéskor a forma kivitelezését apró lépésekre bontják, a gép így tud rétegeket építeni az anyagból. Az anyag lerakása és a mozgás általában precízen ki van dolgozva, a technológia éppen ezért képes nagyon komplex szerkezetek előállítására, például ipari alkalmazásokban vagy az építészetben.

Új művészi formákhoz a robotkar dinamikus módszerekkel érzékel és alakít át, dolgoz meg PLA anyagokat. A printer lépéseit saját fejlesztésű szoftver határozza meg. A kutatók szerint ez olyan, mint amikor a keramikus közvetlenül dolgozik az agyaggal, hogy jobban ismerje a matériát, és legyen tisztában a korlátaival.

Nyomtatóanyagok határaival kísérletezve, nem várt tulajdonságokat is felfedeztek bennük. Szoftverüket úgy fejlesztik tovább, hogy jobban értse egy-egy tulajdonság megváltozását. Kerámiákkal és speciális műgyantával kivitelezett műalkotásokat szintén tesztelnek.

Különleges vállalkozásba fogtak az angliai Huddersfield Egyetem additív gyártással foglalkozó kutatói – új nyelvet dolgoznak ki és áramvonalasítják vele a technológiát. Munkájukkal könnyebbé tennék tervezők, mérnökök, minőségellenőrök tevékenységét, egyszerűsítenék, produktívabbá tennék a köztük folyó kommunikációt.

A Qnfen Qi által vezetett csoport a gyártási lánc teljes egészén javítaná a kapcsolatokat. Az új nyelv minden vonatkozásában felhasználóbarátabbá tenné a 3D nyomtatást, különös tekintettel a környezetvédelemre, a technológia „zöld” oldalára.

A korábban a Rolls-Royce számára, felülettextúrák tervezésére és mérésére nyelvet fejlesztett Qi mostani munkája (az előzőhöz hasonlóan) a matematikai kategóriaelméleten alapul.

A kategóriaelmélet a Wikipédia szócikke alapján „az univerzális algebrához hasonlóan felfogható matematikai struktúrák általános elméleteként, ahol a struktúrák között szerepelnek csoportok, gyűrűk stb. Alapfogalmai a kategóriák és az általuk definiált természetes transzformációk. Ez a fajta absztrakció nemcsak az alapvető, elméletet átfogó fogalmak magyarázatával foglalkozik, hanem segít az egyik matematikai elméletből a másikba módszereket és fogalmakat átvinni.”

Qi szerint javaslataik alkalmazásával eredményesebb lesz a gyártófolyamat, jelentősen csökken az áramellátás, kevesebb hibát vétenek, esnek az előállítási költségek.

A kutatók felvetett kérdései nagyon időszerűek.

3D modellek jelenleg ugyanis sokféleképpen oszthatók meg, dolgozhatók fel. A számítógéppel támogatott tervek (CAD), heterogén CAD rendszerek modelljeinek adataival a rendszereknek mindenképpen kell tudniuk egymás között dolgozni, mert ez a közös termékfejlesztés alapfeltétele. Az iparág jelenleg főként szabványosított fájlalapú módszereket használ az együttes munkához.

Ezek a fájlformátumok (.stl, .obj) viszont sajnos egyre elavultabbak…

Különféle módszerek „együttélése” csomó ellentmondást, meg nem értést és kérdést generál. Működhet-e a sokfajta CAD rendszer között eredményes adatcsere, adekvátak-e ezek a fájlok a tervezőplatformokkal, tervezőprogramokkal és minőségellenőrző szoftverekkel folytatandó kommunikációhoz, interakciók sorához?

Qi és társai válasza egyértelmű nem.

Mondandójukat 3DP szoftverfejlesztők is alátámasztják. Mindenkire érvényes, mindenki által használható, a gyártás minden szereplője által egységesen kezelhető megoldásokban gondolkoznak, mert különben lelassul a fejlődés.

A LiDAR (Light Detection and Ranging), azaz a lézeralapú távvezérlés alapjait az 1960-as években rakták le. Meteorológusok használták először, az Apollo-15 űrhajó Hold felszínéről készült térképészeti felméréseivel lett világhírű. Egy kibocsátó eszköz és valamely visszaverő felület távolságát méri, azaz saját jelforrással rendelkező, altív távérzékelő. Az ebbe a kategóriába tartozó megoldások közül a lézerszkennelés a legismertebb.

A LiDAR jövőjét alakíthatja a geográfiai technológiákkal foglalkozó brit GeoSLAM és a mobil térképkészítő rendszereket, szoftvereket gyártó 3D Laser Mapping júliusban bejelentett egyesülése. Az egyesüléstől a 3D szkennelés területén folyó kutatásfejlesztési tevékenység fellendülése mellett masszív piaci terjeszkedést is várnak.

A történet érdekessége, hogy a GeoSLAM-et a 3D Laser Mapping és az ausztrál CSIRO (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organization) közösen alapította. A cég úttörő munkát végez a hordozható kézi 3D szkennerek és általában a 3D szkennelés területén.

Legutolsó fejlesztésük egy LiDAR szkenner, a pehelykönnyű ZEB-REVORT. Nagy előnye a valósidő, a szkenek is megtekinthetők így. Ezért és forgatható feje miatt ideális eszköz nehezen megközelíthető terepekhez.

Az 1990-ben alapított 3D Laser Mapping ROBIN-ja mobil térképkészítő rendszer, hátizsákban elférő, járműre, drónra, helikopterre stb. is felszerelhető hordozható 3D szkenner, a hátizsákkal együtt kb. 10 kiló. Értelemszerűen légi szkennelésre szintén alkalmas.

Az egyesülés a LiDAR új alkalmazásaival, például önvezető járművek látásra tanításával, fontos épületek, tájrészek megőrzésével, összességében jobb szolgáltatásokat kínál, valószínűleg mindkét vállalatból kihozza majd a legjobbat, ami azért előnyös, mert a GeoSLAM és a 3D Laser Mapping másban jók. Előbbi az értékesítésben, marketingben és terjesztésben, utóbbi a kutatásfejlesztésben végez remek munkát.

Elhozhatják a 3D szkennelés új korszakát, térképeikkel többek között erdőirtásokat állíthatnak le, és megoldhatnak más súlyos környezetvédelmi problémákat is. A 3D Laser Mapping például a tengerpart monitorozásával gyűjt infókat a környezet változásairól.