Ritkán hallunk az iráni 3D nyomtatásról, kevés hír érkezik az ottani szakterületi kutatásokról, fejlesztésekről, alkalmazásokról. Most viszont a Teheráni Egyetem szakemberei új anyaggal, a jelenlegieknél mért széndioxid-kibocsátást négyszázad részére csökkentő betonnal álltak elő.
Egy ház printelését szimulálva jöttek rá, hogy a hőszigetelő és fázisváltó (PCM) anyagokkal kevert reaktív magnéziumoxiddal az energiafelhasználás és a környezeti hatás is szignifikáns mértékben csökkenthető. Ha sikerül széles körben alkalmazni, a 3D nyomtatás sokkal népszerűbb lesz az építőiparban, megoldást jelenthet az egyre súlyosabb lakhatási problémákra, és természetesen a klímaváltozás ellen is fontos szerepet játszhat.
Az Európai Bizottság felmérése alapján a hagyományos módszerekkel készült épületek az EU-ban generált széndioxid-mennyiség 36 százalékát jelentik. A lélekszám növekedésével, a lakhatási problémák, és így a széndioxid-lábnyom is nő.
Egyértelműen a fenntartható építőipar lenne a megoldás, 3D nyomtatással a hőtermelés is optimalizálható. A teheráni kutatók szerint a PCM-anyagokról bebizonyították, hogy egyértelműen jók erre a célra. Másrészt viszont, mechanikai tulajdonságaikkal akadnak problémák.
Több szimulációt futtattak le az optimális cementforma azonosításához, és így jöttek rá a magnéziumoxid jelentőségére. Kétszintes virtuális házat két anyaggal teszteltek. Mindkettő környezetbarátabb a hagyományos megoldásoknál, a magnézium-oxidos esetében viszont alacsonyabb a fogyasztás.
Hogy az anyag még hatékonyabb legyen, kalcium-kloridot is tettek bele, és így a szigetelés is javult, azaz a magnézium-oxidalapú anyag 3D nyomtatással történő felhasználása az optimális megoldás, de tömeges használata előtt több problémát kell még megoldani.
