A konyhaművészet mindig kreatív és eredeti volt, és folyamatosan újra feltalálja önmagát, hogy kielégítse az éhes torkokat, vagy egyszerűen csak gasztronómiai örömet szerezzen. Ezért talál ki sok chef és műkedvelő szakács szokatlan, olyan anyagokon alapuló recepteket, amelyeket nem nagyon tudunk elképzelni kajaként.
Egy szingapúri kutatócsoport is ezt az utat járja. A 3D nyomtatást és az okarát kapcsolnák össze, hogy aztán innovatív szakácsok egyedi fogásokat készítsenek a nem hétköznapi alapanyagból.
Nem ők az egyetlenek, akik a 3DP-t és az élelmiszerkészítést, élelmiszerek a konyhai stb. hulladékból való előállítását és a 3D nyomtatást közös nevezőre igyekeznek hozni.
Az általában fehér vagy sárgás színű, tápanyagokban gazdag okara szójapép vagy tofu-maradék, a szója oldhatatlan részeiből álló cellulóz, a szójatej és a tofu előállításakor, a pürésített szójabab kiszűrése után. Önmagában nincs különösebb íze, de általában növényi alapú húsalternatívákhoz használják.
És most már nyomtatni is fogják.
A kutatócsoport tanulmányban foglalta össze az eddigi eredményeket. Az okara részecskéket és a koncentrátum megfelelő méretét vizsgálták, hogy ne kelljen adalékanyaggal kiegészíteni 3D nyomtatás közben.
Sok gyártó pedig ilyen anyagokat, például szentjánoskenyér-lisztet, glicerint, xantángumit stb. adna a kajához, hogy a termék szerkezetét és alakíthatóságát befolyásoló reológiai tulajdonságait megváltoztassák. (A reológia az anyagok folyási tulajdonságaival foglalkozó tudomány.)
Az okara különféle textúráit elemezve, az optimális tintához megállapították a változókat, amelyekkel kivitelezhető az adalékanyagok nélküli printelés.
Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz a technológiával, milyen mértékben befolyásolja a közeljövő gasztronómiáját, a kezdeményezés mindenesetre érdekes és szokatlan, és persze újabb jele, hogy a 3D nyomtatás ezen a területen is fontos szerepet játszhat.
