Az interplanetáris űrrepülés valóra válásához közeledve, a szektorban egyre többen foglalkoznak a világűrbéli additív gyártással. A NASA-nak fémnyomtatót fejlesztenek, az Európai Űrügynökség (ESA) pedig szintén printert tervez és gyárt; az egyelőre névtelen FFF-gép korai, prototípus-állapotánál tartanak.
A fejlesztések az IMPERIAL projekt keretében történnek, az egészen különleges rendszer futószalagot használ elvileg végtelen hosszúságú nyomatok előállításához. Egy csomó a magas hőmérsékletet tűrő, gondosan tervezett nyomtatószállal kompatibilis.
A projektkonzorcium tagjai az OHB és az Azimut Space német űrhajós cégek, az ír Athlone Technológiai Intézet és a BEEVERYCREATIVE portugál 3DP szolgáltató.
A gép lehetőségeit az ESA koramárciusi Fejlett Gyártás workshopján mutatták be, ahol egy 1,5 méter hosszú rudat printeltek vele.
Az IMPERIAL az ESA korábbi sikeres MELT projektjének a folytatása. Az ipari FFF 3D nyomtatást tesztelték vele a súlytalanságban. Az IMPERIAL egy lépéssel tovább megy: a teljesen az űrre tervezett gyártórendszer a mai printerek méretkorlátait hivatott megszüntetni. A gépek munkatere által jelentett megkötéseket már sikerült túllépniük – ezt demonstrálták a workshopon, ahol bebizonyosodott, hogy a kompakt printer képes feldolgozni nagyteljesítményű termoplasztikus anyagokat.
Valószínűleg kívánság szerinti (on-demand) gyártásra és karbantartásra fogják használni a Nemzetközi Űrállomáson (ISS).
„Földön kívüli gyártómegoldások kidolgozása nagyméretű tárgyakhoz létfontosságú lesz a jövőbeli űrmissziók fenntarthatóságához” – magyarázza Advenit Makaya, az ESA egyik mérnöke.
A printernek szigorú technológiai feltételeknek kell megfelelnie: kiváló, földi minőségű polimereket kell korlátlan hosszúságban nyomtatnia mikrogravitációs környezetben. Áramfogyasztása erősen korlátozott, és a nyomatoknak utómunkálatok nélkül kell használhatónak lenniük (azokra nincs lehetőség az Űrállomáson). Az anyagveszteséget minimalizálni kell, és úgy, hogy teljesen újrahasznosítható legyen.
