Egyre izgalmasabbá és sokoldalúbbá válik a néhány éve inkább csak egy szűk tudományos elit által ismert és a gyakorlatban főként kísérleti célokra használt 3D bionyomtatás.
A Harvard Egyetem Lewis Laboratóriumának kutatói komoly előrelépést tettek nyomtatott vesemodellekkel. Munkájuk egy az anyagok printelt vesemodellek kanyarulatos csatornájában történő elnyelésével foglalkozó 2016-os tanulmányon alapul.
„Vesemodellünk izgalmas előrelépés, szinte teljesen utánozza a kanyarulatos csatorna természetes veseszövetben található részeit. Túl az azonnali gyógyszerkutatási és betegségmodellező alkalmazásokon, ki szeretnénk vizsgálni, hogy ezekkel az élő eszközökkel hatékonyabbá tehető-e a vese-dialízis” – nyilatkozta a labort vezető Jennifer Lewis. („A dialízis veseelégtelenség esetén a vér salakanyagoktól való megtisztítására szolgáló eljárás.” Wikipédia)
A kanyarulatos csatornák a vese pH szüredék szabályozásáért felelős mikroszkopikus szegmensei. Sejtfalaik újra elnyelnek és visszairányítanak értékes tápanyagokat, valamint a kiválasztás során keletkezett veszteségeket is újrahasznosítják.
A pici szerkezetek nyomtatásával a Harvard tudósai a veseszövet viselkedését próbálják újraalkotni, és igyekeznek a testen kívül vizsgálni. Kutatásuk átültetésekhez használt biológiailag megtervezett szervekhez és kísérleti állatok nélküli vagy kevesebb állattal végzendő gyógyszerfejlesztésekhez vezethet.
„Megdöbbent, hogy a modell fiziológiailag mennyire releváns. Betegspecifikus vagy fertőzött sejtek beépítésével pedig még hatékonyabb. A kísérletek célja gyógyszerekre adott reakciók előrejelzése” – vélekedik Annie Moisan, az ipari partner Bázeli Roche Innovációs Központ tudományos főmunkatársa.
A laborban korábban is printeltek hasonló csatornát; ráadásul mindkét nyomat tartalmaz élő sejteket. A kutatók cukorbetegséghez kapcsolódó jelenségeket is szimuláltak modelljeikkel.
