3D nyomtatás és környezetvédelem egyre szorosabban kapcsolódnak egymáshoz. Egyrészt a 3DP mindinkább „zöld” technológiává válik, kevés szemetet termel, másrészt szaporodnak a különféle hulladékokat nyomtatószállá alakító megoldások.
2016 júniusában, Rióban újrahasznosított műanyagból készítettek Madonna-szobrot az Óceánok Világnapjára, a nyomtatott változatot pedig Amszterdamban állították ki. Több kutatóintézet, vállalat és humanitárius szervezet ismerte fel, hogy a műanyaghulladék nyomtatószállá is átalakítható, amelyet Tanzániában vagy Ruandában például egészségügyi célokra használnak fel.
De nemcsak a műanyag, hanem az élelmiszer és más konyhai, ipari és egyéb szemét újbóli feldolgozására is találnak ki módszereket.
Egyes becslések szerint például évi 20 millió tonna elektronikus hulladék termelődik a Földön. Egy tonna vagy 6 ezer mobiltelefonból kb. 130 kiló réz, 3 kiló ezüst, 340 gram arany, 140 gram palládium nyerhető ki… És persze műanyag is. Több kezdeményezés indult már ezen a területen, az egyiket, az okostelefonok és más e-hulladékok újrahasznosítását 3D nyomtatással összekapcsoló Nascent Objects startupot 2016-ban fel is vásárolta a Facebook. Tanzániában például 3D nyomtatókat építenek az e-szemétből.
Veena Sahajwalla, az Új Dél-Wales Egyetem anyagtudományi szakembere szerint csak Ausztráliában kb. 25 millió mobiltelefont használnak, az USA-ban pedig 2 milliárd dollárra becsülik a készülékekbe ágyazott dolgok miatti éves veszteséget.
Sahajwalla és kollégái a probléma megoldására létrehozták a Fenntartható Anyagok Kutatási és Technológiai Központot (SMaRT). Az e-hulladék biztonságosabb és több profitot eredményező feldolgozásával foglalkoznak, és fontos szerepet szánnak benne a 3D nyomtatásnak. Az ipari léptékű olvasztás olcsóbb alternatívájára találták ki az úgynevezett „mikrogyárakat.” A tervek szerint a konténerméretű „üzemekben” robotkarok és drónok szelektálják az e-hulladékot, amelyben értékes fémötvözetek, kompozitok, kerámiák és mikroanyagok is találhatók, és a kockázatos anyagoktól elválasztva újra is hasznosíthatók. Ékszerektől kezdve repülőalkatrészekig szinte bármi előállítható belőlük.
Valószínűleg a gyártókat is érdekelni fogják ezek a matériák.
A mikrogyárak műanyag 3D nyomtatószállá olvasztását is elvégzik, és a műanyag ugyan nem olyan értékes, mint az ezüst vagy az arany, viszont a 2026-ra 6,6 milliárd dollárossá prognosztizált globális filament üzlettel egyre inkább megbecsülik az újrahasznosítását. Az elektronikus hulladékban pedig rengeteg a műanyag.
A kutatók egyelőre a prototípust tervezik, de ha sikerrel járnak, a megoldásban óriási távlatok rejlenek. A decentralizálással a gyűjtés és az újrahasznosítás központok helyett helyben is elvégezhető, és így megszűnhetnek a szállítással járó kockázatok. A mikrogyárakat működtető újrahasznosító üzemek elvileg értékes termékek gyártásával is foglalkozhatnak.
Sahajwalla szerint a megoldás „nagy lehetőség Ausztráliának, hogy egy kicsit másként dolgozza fel az e-hulladékot, mint teszik azt a világ többi részén.”
