A fannyomtatásról, homokkő nyomtatóanyagról és más kísérleteiről elhíresült német Kai Parthy és a Missouri Tudomány és Technológia Egyetem David Pommerenke által vezetett kutatócsoportja az elektromosságot jobban vezető, az elektromágneses mezőt a használatban lévő műanyagoknál erősebben befolyásoló matériákon dolgoznak. Köztudott, hogy a műanyag elektromágneses tevékenysége részecskék hozzáadásával befolyásolható. Kerámiával, ferrittel és vassal az elektromos mezővel folytatott interakcióik (permittivity, dielektromos állandó, a szigetelőanyagok jellemzője), szén- és fémrészecskékkel, szálakkal pedig a vezetőképességük növelhető. A Wikipédia szerint „a dielektromos állandó mértéke megmutatja, hogy egy anyagra ható feszültség hatására tárolt elektromos energia milyen méretékben változik a vákuumhoz képest.”
Csakhogy egy ilyen – jó minőségben printelhető – nyomtatószálat nagyon nehéz előállítani, 101 paramétert kell pontosan beállítani ahhoz, hogy az anyag nyomtatható is legyen, és a viszkozitását is megőrizze.
Kay Parthy és a Missouri Egyetem kutatói több elhibázott próbálkozást követően végül sikerrel jártak, munkájuk azonban csak a kezdet, alkalmazásokra és termékekre egyelőre ne számítsunk. Pontosan meghatározott elektromágneses tulajdonságokkal rendelkező anyagaikat egyébként ráolvasztásos (FDM) eljárással lehet majd nyomtatni.
