Joshua Pearce, a Michigani Műszaki Egyetem kutatója a 3D nyomtatás háztartásokban betöltött (majdani) szerepéről szóló tanulmányban többek között arra a tényre is rámutatott, hogy tárgyak nyomtatása kevesebb energiafogyasztással, így kisebb széndioxid-kibocsátással is jár, mintha ugyanazokat a darabokat gyárakban állítanák elő, majd áruházakba szállítanák.

Pearce és munkatársai három terméket vizsgáltak: egy narancsfacsarót, játék-építőkockát és egy locsolót. Egyrészt a nyersanyag kitermelésétől a gyakran külföldön gyártott darab Egyesült Államokba szállításáig tartó folyamatok, másrészt az otthoni nyomtatás során felhasznált energiamennyiségre összpontosítottak. Arra a következtetésre jutottak, hogy egy közönséges printerrel készített tárgynál 41-64 százalékkal kevesebb energia használódik el. Ez azért is lehetséges, mert a 3D nyomtatásnál csekélyebb mennyiségű nyersanyaggal dolgozunk. Az építőkockák tömör fából vagy műanyagból készülnek, ha viszont printeljük őket, részben vagy akár teljesen üregesek lehetnek, tehát kevesebb műanyagra van szükségünk. Ráadásul az egyik közismert műanyag nyomtatóanyag, a PLA például megújuló matériákból (kukoricakeményítő stb.) áll, azaz sokkal természetbarátabb lehetőség, mint a petróleumalapúak. A napenergiával működtetett nyomtatók környezetkárosító hatása pedig még kisebb.

A lényeg, hogy az otthoni gyártás nemcsak olcsóbb, hanem zöldebb is, mintha ugyanazt a dolgot boltban vagy az interneten megrendelve szerezzük be – összegez Pearce.