FREEDEE BLOG

A New Yorki American Pearl ékszerkereskedés megengedi ügyfeleinek, hogy ha akarják, nyakláncokhoz, karkötőkhöz stb. kiválasszák a designt, gyöngyöket, drágaköveket, színt és még sok minden mást. A darabok lényegében teljes mértékben a vevő személyére szabva, speciális óhajait kielégítve készülnek el. Részt vesz az alkotási folyamatban – a specifikációkat azt követően adja meg, hogy online végignézte a 3D renderelést. Mindezek után speciális eljárásokkal, 3D nyomtatással készül el az óhajtott ékszer.

A régi módszerrel egy-egy darab kivitelezése akár két hétig eltartott, additív technológiával viszont csak egy nap. Egyrészt ezért, másrészt a jócskán alacsonyabb előállítási költség miatt döntött az American Pearl a 3D printing mellett. Jövőre közvetlen lézeres metál szinterezéssel is fognak dolgozni, tehát bővülnek a lehetőségek, kidolgozottabbak és mívesebbek lesznek az ékszerek.

Úgy tűnik, az ékszeriparban busásan megtérül a 3D renderelés és nyomtatás bevezetése. 2012 novemberével összehasonlítva, 2013 novemberében megduplázódtak az American Pearl bevételei. Az új technológiákkal dolgozó többi cég sem panaszkodik.

Sebastian Errazuriz, chilei művész nem mindennapi módon, Replicator 2X-el nyomtatott lábbelikkel emlékezett meg egykori szerelmeiről. A Melissa cipőmárkával együttműködve készített „Tizenkét cipő tizenkét kedvesnek” szoborszerű kollekció gyönyörű darabjait korábbi kapcsolatai ihlették. Az exek felemás fogadtatásban részesítették, egyikük például azt mondta, hogy lelövi, ha elárulja az igazi nevét. Egy másik viszont ledöbbent, hogy ekkora hatást gyakorolt az alkotóra.

Az eredeti keresztnevek mellé különös fantáziacímeket (Szívtipró, Szellem, Gi Jane, Jégkirálynő stb.) adott, és pár sorban a románcot is felelevenítette. Egy év munkát fektetett a projektbe, korábban soha nem dolgozott 3D nyomtatóval. Fogalma sem volt arról, hogy milyen lesz a végeredmény. Az alkotói folyamat sokkal bonyolultabbnak és nehezebbnek bizonyult, mint gondolta előtte. Eredetileg cipőszobrokat akart, de a lábbelik annyira funkcionálisra sikerültek, hogy a tömeggyártástól sem idegenkedik.

A cipők december 5. és január 5. között, egy Miami Beach-i pop up boltban tekinthetők meg.

A 3D Systems december 13-án jelentette be, hogy felvásárolta a szálalapú ABS, PLA és HPS nyomtatóanyagokat gyártó ohiói Village Plasticset. Anyagaikat és gyártótechnológiájukat azonnal be is integrálják fejlesztéseikbe, terveikbe. Például Cube és Cube X gépekhez akarnak még jobb minőségű nyomtatószálakat előállítani.

Júliusban a Science Directen jelent meg egy, a 3D nyomtatás potenciális veszélyeiről szóló tanulmány. A szerzők pisztolyok helyett arról elmélkedtek, hogy, ha szellőzés nélküli helyiségben, több gépen szimultán nyomtatnak ABS-szel, a levegőbe kerülő ultravékony részecskék nagyon kis mértékben, de mérgező hatásúak lehetnek. (Azt is kimutatták, hogy a PLA-nek valószínűleg nincs ilyen hatása.)

Malcolm Langille, kanadai szoftverfejlesztő érdekes megoldást, egyfajta „kipufogó-rendszert” javasol, ami egyesek szerint ronthatja a nyomtatás minőségét, mások szerint viszont a mérgezésveszély annyira minimális, hogy eleve nem kell foglalkozni vele.

Egy kérdés mindenképpen felmerül: a gyártóknak szellőztető, filterező rendszert is be kell majd építeniük nyomtatóikba? Vagy egyszerűen csak kicsit kell jobban odafigyelni? Egyébként még az sem biztos, hogy ha öt gépen printelnek ABS-szel, veszélyesebb a környezetre, mint például egy légzésszabályozó elkészítése.

A Fab@Home a nagyközönség számára elérhető, több anyaggal (multi-material) dolgozó nyomtatók egyik pionírjaként vonult be a technológiatörténetbe. Open source jellege miatt szintén unikumnak számított, a kategória képzeletbeli aranyérmén a RepRap-pel osztozik. 2006-ig a 3D printerek ipari szinten (és szinte csak ipari méretben) tevékenykedtek, zárt rendszerként működtek, és nagyon sokba kerültek. A RepRap és a Fab@Home egyszer, s mindenkorra megváltoztatta a helyzetet, megalapozva a „csináld magad” (DIY) kezdeményezések és a Maker mozgalom felvirágzását. Megjelentek az olcsóbb, nyílt forráskódú és hackelhető gépek; a MakerBot Replicator fejlesztői is sokat tanultak a Fab@Home tervrajzából, működési elveiből. Az a tény pedig, hogy különféle anyagokat tud nyomtatni, egyrészt elemek, szenzorok és aktuátorok sorával gazdagította a világot, másrészt a bioprinting és az ételnyomtatás „egzotikus” matériáinak kiötlőit is megihlette.

A Cornell Egyetem gépészmérnökei a felsőoktatási intézmény két Fab@Home gépével működő hangszórót nyomtattak. A munka során műanyagot, áramot vezető és mágneses részeket zökkenőmentesen integráltak egy rendszerbe. A hangszórón lényegében nem is kellett utómunkálatokat végezni; kijött a printerből, erősítőre kapcsolták, és felcsendült Obama elnök januári beszéde, amelyben az additív technológiák jövőjére is kitért.

A fejlesztők azonban óvnak az elbizakodottságtól. Elmondták: elektronikus eszközök otthoni printelésére még várhatunk egy ideig. A gépek zöme egyelőre nem boldogul több anyaggal, az anyagok sokszor egyáltalán nem kompatibilisek egymással, más hőfokon munkálhatók meg stb. Viszont, ha nyomtatott elektronikai termékek tömegesen jelennek meg a boltok polcain, új piaci kapuk nyílnak meg. A változás akkora lesz, mint amikor a fekete-fehér nyomtatók után jöttek a színesek.

A jövő esztétikájával, új „élőanyag-technológiákkal” és hasonló izgalmas témákkal foglalkozó londoni designer, Shamees Aden futurisztikus – önjavító – futócipő-prototípust fejleszt. A lábbeli úgynevezett protosejtekből, 3D nyomtatással, méretre készül. Annyira pontos, mintha „második bőrként” öntenék rá a futó lábára. A munkában, a szintetikus biológia tárgykörébe tartozó matériák fejlesztésével, azon belül pedig a protosejtek tudományával foglalkozó, Martim Hanczyc, a Dél-dániai Egyetem (Odense) tanára segíti.

De mik azok a protosejtek? Élő sejtekhez hasonlóan viselkedő, kémiai kísérletekkel létrehozott cseppek, nem-élő molekulák. Kombinációikból nyomásra, mozgásra, fényre és hőre reaktív, élő organizmusokhoz hasonlóan működő anyagok alkothatók. Fontos szerepük lehetett az élet keletkezésében is: ezek a minimális komplexitású és DNS nélküli rendszerek, primitív elősejtek kialakulásával, emergens tulajdonságként és jelenségként jelenhetett meg maga az élet is.

„Mivel lényegében élő, reagáló és újra konfigurálható technológiáról van szó, a protosejt cipő szinkronizálja a futó két lábát. Valós időben alkalmazkodik viselője aktivitásához” – nyilatkozta Hanczyc.

Futás után a protosejt-folyadékkal teli üvegbe tett sejtek „meggyógyítják” magukat. Jó hír, hogy akármilyen színben, árnyalatban kivitelezhetők. Rossz hír viszont, hogy – legalábbis Aden szerint – 2050 előtt széles körben aligha terjed el a technológia.

A Kuala Lumpuri Malaya Egyetem kutatói bejelentették: két angol felsőoktatási intézmény (Oxford és Portsmouth egyetemek) közreműködésével, 3D nyomtatással teljesen élethű, kétrészes agymodellt hoztak létre. A modell rendeltetése, hogy a diákok rajta gyakorolva tanulják meg például rákos daganatok eltávolítását. Különféle anyagokból készült, aminek az a célja, hogy az emberi szövetek eltérő állagát, tömörségét, tartósságát szimulálják idegsebészeti beavatkozás közben.    

Az idegsebészet egyébként sem könnyű tudományának és praxisának elsajátítását tovább nehezíti, hogy ritka a teljesen élethű, aprólékosan kidolgozott szimulációs modell. A maláj egyetem modelljét a Stratasys több anyagot printelő Objet500 Connexével készítették el.

Az alaprész, a fej egyetlen anyagból áll. Van arca, körvonalai olyanok, mint az emberi koponyáé. Újrahasznosítható, főként kezdőknek szánják, „neuronavigációs” technikákkal ismerkedhetnek vele. A műtéti beavatkozás szempontjából fontos másik, belső rész a bőrt, csontokat, az agyhártyát, rákos és egészséges agyszöveteket szimuláló többféle anyagból tevődik össze. Csak egyszer használható, viszont szerencsére könnyen reprodukálható.  

A modellt már tesztelték, az eredmények bíztatók. A tesztelők korrektnek vagy jónak ítélték a részeket. Idegsebészi beavatkozást is szimuláltak, a minőséggel újfent elégedettek voltak.

Az ember-számítógép interakció forradalmasítása céljából fejlesztett, gépek érintés nélküli vezérlését megvalósító Leap Motion mozgásérzékelő alkotói a 3D nyomtatótechnológiák fejlődését minden bizonnyal befolyásoló ingyenes szoftveralkalmazással újítottak. A Free Formmal előzetesen vagy általunk feltöltött objektumokat manipulálva hozhatunk létre digitális szobrokat, nyomtatható tárgymodelleket. Különféle anyagokkal, többek között üveggel, agyaggal és műanyaggal dolgozhatunk.

A digitális alakzatok kezünk, ujjaink a Leap Motion kontroller fölé történő mozgatásával formálhatók. Anyagok mellett eszközök, effektusok és sok más közül is választhatunk, a végeredmény .phy, .obj és .stl fájlformátumban menthető. A modellek hónapok helyett percek, órák alatt elkészülnek.

„Az ilyen alkalmazások Szent Grálja, ha egy nyolcéves gyerek fel-alá mászkál, kiteszi a kezét és játszik vele. A náluk idősebbek pedig némi használat után egészen kifinomult dolgokat képesek alkotni vele. Szerintem megtaláltuk az egyensúlyt” – jelentette ki Michael Buckwald, a Leap Motion Inc. vezérigazgatója.

A Windowsos gépeken (Vista vagy feljebb) és Mac-en (OS X 10.7 és feljebb) egyaránt futó app a Leap Motion online piacterén, az Airspace-en tölthető le.

„Egy álom csak akkor válhat valóra, ha formába öntjük” – hirdeti a Porsche, majd rögtön hozzá is fűzik: vágyaink 3D nyomtatással is beteljesülhetnek.

A reklámszöveg arra utal, hogy ingyen közzétették a Cayman S printeléshez szükséges adatait (itt tölthető le az .stl fájl), amelyek alapján megalkothatjuk, kinyomtathatjuk, tetszés szerint színezhetjük saját modellünket. 3D modellező szoftverrel a méreten is változtathatunk, nagyobbíthatjuk, kicsinyíthetjük a modellt.

Az autógyártó cég várja a fényképeket.

Matt Stultz, a 3D Printing Providence vezetője amellett, hogy Providence-ben (Rhode Island) havi ingyenes találkozókat szervez a 3D nyomtatás iránt érdeklődőknek, szakmabelieknek, anyagokkal is sokat kísérletezik. Az elterjedt ABS-en és PLA-n túl, más printelhető műanyagokat tesztel, próbál bevezetni a köztudatba. Februárban például ő ismertette meg a különleges anyagnak számító, 250 fok felett nyomtatható HIPS-t a Maker közösséggel. Sokat tett a homokkőszerű Laybrick és a faprintelést megalapozó Laywoo-D3 népszerűsítéséért is.

A 2013-as New Yorki Maker Faire-en felvett alábbi hosszú videón Stultz nyomtatóanyagokról, köztük néhány izgalmas újdonságról beszél.