FREEDEE BLOG

A Chail Worldwide reklámügynökség, az ENSZ Menekültügyi Hivatala és a szöuli Művészeti Múzeum közös munkájának eredményeként 3D nyomtatással készült miniatűr figurákkal igyekeznek felhívni a figyelmet Dél-Korea „láthatatlan embereire”, az országba érkező pakisztáni, szíriai, burmai stb. menekültekre. 2013-ban majdnem 7 ezren kértek és mindössze 370-en kaptak politikai menekült státuszt.

Ugyan Dél-Koreában élnek, de szinte senki nem vesz róluk tudomást. A kezdeményezés célja ennek megfelelően a figyelemfelhívás volt, hogy egy – február 6. és március 2. közötti – kiállítás keretében a szélesebb nyilvánosság is megismerje sorsukat.

Az elmúlt két hónapban tizenkét személyről készítettek fényképet, majd a képek alapján 3D szobrocskákat nyomtattak. Ezzel párhuzamosan mélyinterjú formájában, videón is megörökítették őket.

A szobrokat a szöuli Művészeti Múzeum „rejtett” tereiben – lépcsőknél, polcokon, párkányokon – állították ki. A látogatóknak meg kell keresni a darabokat, és miután megtalálták őket, mobiltelefonjukat a szobrokon lévő QR/NFC kódokkal összekapcsolva, meghallgathatják egy-egy menekült történetét.

Az észak-nyugat francia Rennes városában működő e-crew vis startup csapata professzionális gyors prototípuskészítéshez épít relatíve olcsóbb (4 ezer és 4500 euró közötti) 3D nyomtatót.

Az ECV-One printerrel a jelenlegi csúcs- és a hobbigépek közti kategóriát igyekeznek megcélozni, 70 µm és még alacsonyabb felbontással, két extruderfejjel, 7 colos érintőképernyővel stb. Elvileg sokféle matériát, különféle polimereket (ABS, PLA, PET, PVA, nejlon, HIPS) és más „egzotikus” hőre lágyuló (termoplasztikus) anyagokat („fa”, „kőpor”) is nyomtat.

A Ruiken & Horn GbR november 15-én nyitotta meg Bréma első 3D nyomtatásra szakosodott boltját. Elérhető árú printerek és kiegészítők mellett szolgáltatások sokaságával, például 3D családportrékkal igyekeznek népszerűsíteni, széles körben elterjeszteni a technológiát.

A Roland Ruiken és Werner Horn által alapított startup saját szkennelő módszert dolgozott ki a családi képekhez. Kinectet és speciális szoftvert használva, a szkennelés percek alatt elkészül. Ezt követően a szoftver freeware-rel vagy nyílt forráskódú programokkal (MashLab, NetFabb Studio stb.) kijavítható, átméretezhető 3D fájlokat generál. A két kísérletező kedvű alapító kedvenc szoftvere egyébként az újratervezésre és más módosításokra ideálisnak tűnő FreeCad, a szintén open source, parametrikus 3D CAD modellező.

Jelenleg állatok, mozgó tárgyak és élőlények szkennelésére próbálnak optimális megoldást találni. Egyszerre ötven kamerával örökítik meg őket, és a képeket 3D adattá konvertáló programot is fejlesztenek hozzá. Az ezen alapuló szolgáltatást valamikor az év folyamán vezetik be.

A jövőben egész városok – GPS irányította drónokkal történő – szkennelését is tervezik. A 3D fájllá alakított képekből épületekről, városokról nyomtatnak majd miniatűr szobrokat.

Hollywood egyik legnagyobb speciáliseffektus-stúdiója, a Legacy Effects (Avatar, Vasember 2, Alice Csodaországban stb.) évek óta foglalkozik 3D nyomtatással, additív gyártással.

Az alábbi videó bemutatja, hogyan integrálták munkájukba a technológiát.

A február 14. és 18. között megtartott Londoni Divathéten, a London Fashion Week 2014-en a Fyodor Golan néven ismert két tervező, Fyodor Podgorny és Golan Frydman – a Nokia támogatásával – igazi különlegességet mutatott be: a világpremiernek számító interaktív szoknyájuk 80 darab Lumia 1520 és 1020 okostelefonból készült.

Az amerikai Amanda Boxtel 1992. február 27-én súlyos síbalesetet szenvedett a Colorado állambeli Aspenben, és deréktól lefele teljesen lebénult. Orvosai megállapították: soha többé nem fog saját lábán járni.

A csúcstechnológiának köszönhetően mégsem így történt, hiszen a Bridging Bionics Alapítvány szószólójaként és elnökasszonyaként is ismert Boxtel a 3D Systems és az EksoBionics közös fejlesztése, egy részben 3D nyomtatással készült bionikus végtag, külső csontváz (exoskeleton) jóvoltából ismét képes volt járni.

A szerkezet magyar vonatkozása, hogy a bemutatóra Budapesten, a Szingularitás Egyetem egyik rendezvényén került sor.

Frederik de Wilde, a nanotechnológiát és 3D nyomtatást évek óra alkalmazó flamand művész a belga Melotte 3D céggel és a NASA-val együttműködve alkotott egy grafénbevonatú titánszobrot. A M1ne #1 – Feketébb a feketénél című szoborral régi limburgi bányára emlékezik.

Az „új feketét” az amerikai Rensselaer Műszaki Intézet és a Rice Egyetem kutatói fedezték fel 2008-ban. Különlegessége, hogy míg minden anyag visszatükröz valamennyi fényt – fekete festékek általában 5 és 10 százalék között –, addig az „új fekete” a fény 99,9 százalékát elnyeli.

Szuperfekete alkotások szén nanocsövek szilíciumostyán történő „növesztésével” hozhatók létre. Ha foton közelít a felszínhez, „becsúszik” a csövecskék közé, és nincs visszatükröződés. De Wilde szobra azért „feketébb a feketénél”, mert a színek fotonok visszatükröződésével keletkeznek, ami viszont ezúttal elmaradt.

A művész felkereste a texasi Rice Egyetemet, és olyan anyagot állítottak elő, amely szinte minden ráeső fényt elnyel. „Túsz” című darabja például 144-szer feketébb lett egy átlagos fekete alkotásnál.

De Wilde felvette a kapcsolatot a NASA-val is, majd meglátogatta laboratóriumaikat. A M1ne #1-et az amerikai űrügynökség és a Melotte technológiáival készítette el. Ezúttal a „Túsznál” is messzebbre ment.

A szobor limburgi földrajzi adatokon alapul. A bánya 2D-s tervét a Melotte alakította át nyomtatásra kész komplex 3D modellé, majd titánból kiprintelték. Grafént tartalmazó szén nanocsöves bevonatához a NASA speciális eljárását alkalmazták.

A szobor az optikai csalódás szép példája – nincs visszaverődés, így a 3D szerkezetet 2D-nek látjuk. Olyan mélyfekete, mintha fekete lyukba néznénk.

A „legfeketébb feketében” a művészetek mellett más alkalmazási lehetőségek is rejlenek: hatékonyabb hőcserélők, jobb filmvetítők, láthatatlan repülőgépek stb.

Két brit művész, a régóta együtt dolgozó André Masters és CJ Munn, azaz Masters & Munn hagyományos szobrásztechnikát, digitális modellezést és 3D nyomtatást alkalmazva hozta létre a mitikus témájú – egyszerre klasszikus és posztindusztriális – „Ikarusznak volt egy húga” szobrot.

Az ötlet kilenc éve született meg Masters agyában. Az antik görög legendát átértelmezve akart 21. századi mítoszt teremteni – a képzeletbeli nőtestvér okosabb és realistább volt kissé naiv bátyjánál. Szárnytollait a legkönnyebb és a legpuhább fémekből állította össze, és küldetését sikerrel teljesítette.

A repülésre induló szárnyas hölgy első életnagyságú vázlata 2004-ben készült el. Az akkori technológia viszont még nem tette lehetővé az elképzeléseknek megfelelő kivitelezést. A tollakat nem lehetett úgy megformálni, ahogy Masters megálmodta.

2013 elején összeálltak az Industrial Plastic Fabrications (IPF) nyomtatócéggel, és megállapodtak a fémtollakról, hogy mindegyik legyen egyedi, különleges. Az IPF különféle anyagokkal dolgozott, a munkához multi-material Connex printert használtak. A tollakat rézlemezzel vonták be, majd kézzel festették unikálissá, patinássá.

Az eredménnyel elégedettek, az eredeti tervrajz szinte minden pirinyó részletét sikerült megvalósítaniuk. Egyöntetűen állítják: 3D nyomtatás nélkül nem lenne ennyi apró nüánsz.

Az Ikarusznak volt egy húga közönségnek és kritikusoknak egyaránt tetszik. Díjat is nyert a tavalyi londoni Printshow-n.

A 19. században a szobrászat több remekművét gipszformában reprodukálták. A másolatokat múzeumok, egyetemek, rajongók vásárolták meg. Egyik-másik, például a Krisztus előtti 2. században készült Milói Vénusz vagy a szintén akkori Szamothrakéi Szárnyas Niké különösen nagy népszerűségnek örvendett.

A 20. század elejére alábbhagyott a gipszelési hullám, több gyűjtemény megrongálódott, darabok törtek le a szobrokról, szándékosan is tettek tönkre párat. Ma már csak kevés jelentős gipszöntvény-kollekció létezik.

Itt jön képbe a 3D nyomtatás. Cosmo Wenman, kaliforniai művész évek óta járja a múzeumokat, leszkennel alkotásokat, majd életnagyságban reprodukálja őket. De nem elégedett meg ennyivel. Tavaly nyáron Kickstarter-kampányt indított, „Skulpturhalle, egy szkenneren keresztül” címmel. A bázeli Skulpturhalle (Szoborcsarnok) múzeumban több művészettörténeti jelentőségű munka gipszöntvényét tervezte 3D-s fájlokká alakítani.

A kampány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de Wenman nem adta fel. Célja a remekművek eljuttatása minden érdeklődőhöz; váljanak közkinccsé, jogdíjmentesen másolhatóvá, módosíthatóvá, nyomtathatóvá.

Projektjét végül az Autodesk támogatta. Szeptemberben egy hetet töltött a Skulpturhalléban, többszáz fénykép alapján, a ReCap szoftverrel létrehozta a kiválasztott szobrok nagyon jó minőségű 3D modelljét. Az első két közkinccsé tett darab két hellenizmus kori remekmű, a Milói Vénusz és a Szamothrakéi Szárnyas Niké. Tíz nap alatt közel 14 ezren töltötték le a tervfájlokat.

A Rainbow Coral Corp (RBCC) által támogatott partnercég, a Nano3D Biosciences (n3D) elkészült a világon elsőként kereskedelmi forgalomba kerülő bionyomtatóval. A gépet főként a gyógyszeriparban fogják használni.

Bionyomtatók fejlesztését két tényező hátráltatta eddig: egyrészt bizonytalan működésük, másrészt a rendkívül magas költségek. Úgy tűnik, az n3D megoldotta a problémákat – biokompatibilis mágneses nanorészecskéket használó rendszerük sokkal gyorsabban és költségtakarékosabban nyomtat 3D sejtszerkezeteket, mint a nagy rivális Organovo technológiája.