Két brit művész, a régóta együtt dolgozó André Masters és CJ Munn, azaz Masters & Munn hagyományos szobrásztechnikát, digitális modellezést és 3D nyomtatást alkalmazva hozta létre a mitikus témájú – egyszerre klasszikus és posztindusztriális – „Ikarusznak volt egy húga” szobrot.
Az ötlet kilenc éve született meg Masters agyában. Az antik görög legendát átértelmezve akart 21. századi mítoszt teremteni – a képzeletbeli nőtestvér okosabb és realistább volt kissé naiv bátyjánál. Szárnytollait a legkönnyebb és a legpuhább fémekből állította össze, és küldetését sikerrel teljesítette.
A repülésre induló szárnyas hölgy első életnagyságú vázlata 2004-ben készült el. Az akkori technológia viszont még nem tette lehetővé az elképzeléseknek megfelelő kivitelezést. A tollakat nem lehetett úgy megformálni, ahogy Masters megálmodta.
2013 elején összeálltak az Industrial Plastic Fabrications (IPF) nyomtatócéggel, és megállapodtak a fémtollakról, hogy mindegyik legyen egyedi, különleges. Az IPF különféle anyagokkal dolgozott, a munkához multi-material Connex printert használtak. A tollakat rézlemezzel vonták be, majd kézzel festették unikálissá, patinássá.
Az eredménnyel elégedettek, az eredeti tervrajz szinte minden pirinyó részletét sikerült megvalósítaniuk. Egyöntetűen állítják: 3D nyomtatás nélkül nem lenne ennyi apró nüánsz.
Az Ikarusznak volt egy húga közönségnek és kritikusoknak egyaránt tetszik. Díjat is nyert a tavalyi londoni Printshow-n.
