A 19. században a szobrászat több remekművét gipszformában reprodukálták. A másolatokat múzeumok, egyetemek, rajongók vásárolták meg. Egyik-másik, például a Krisztus előtti 2. században készült Milói Vénusz vagy a szintén akkori Szamothrakéi Szárnyas Niké különösen nagy népszerűségnek örvendett.
A 20. század elejére alábbhagyott a gipszelési hullám, több gyűjtemény megrongálódott, darabok törtek le a szobrokról, szándékosan is tettek tönkre párat. Ma már csak kevés jelentős gipszöntvény-kollekció létezik.
Itt jön képbe a 3D nyomtatás. Cosmo Wenman, kaliforniai művész évek óta járja a múzeumokat, leszkennel alkotásokat, majd életnagyságban reprodukálja őket. De nem elégedett meg ennyivel. Tavaly nyáron Kickstarter-kampányt indított, „Skulpturhalle, egy szkenneren keresztül” címmel. A bázeli Skulpturhalle (Szoborcsarnok) múzeumban több művészettörténeti jelentőségű munka gipszöntvényét tervezte 3D-s fájlokká alakítani.
A kampány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de Wenman nem adta fel. Célja a remekművek eljuttatása minden érdeklődőhöz; váljanak közkinccsé, jogdíjmentesen másolhatóvá, módosíthatóvá, nyomtathatóvá.
Projektjét végül az Autodesk támogatta. Szeptemberben egy hetet töltött a Skulpturhalléban, többszáz fénykép alapján, a ReCap szoftverrel létrehozta a kiválasztott szobrok nagyon jó minőségű 3D modelljét. Az első két közkinccsé tett darab két hellenizmus kori remekmű, a Milói Vénusz és a Szamothrakéi Szárnyas Niké. Tíz nap alatt közel 14 ezren töltötték le a tervfájlokat.
