FREEDEE BLOG

Az egyik információbiztonsági blog arról számolt be, hogy több cyberbűnözéssel kapcsolatba hozható fórumon egy gripper nevű felhasználó/csoport bankkártya-leolvasókat és megtrükközött PoS (Point of Sale) terminálokat kínál eladásra.

A forrás szerint egy Moszkvában, Dél-Afrikában, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is jelenlévő bűnözői csoport olvasók és terminálok 3D nyomtatással, nagymennyiségben történő gyártását tervezi, amiről saját maguk írtak. Az amerikai VerifOne gyártó Verix Vx510, 670, 810 Duet terminálmodelljeiről van szó. A Kínában nyomtatott „termékeket” a világ bármely pontjára kiszállítják, a hét minden napján, napi 24 órában „terméktámogatást” nyújtanak. Ha pedig valaki otthon akarja kinyomtatni a leolvasót, a megrendelőnek online elérhetővé, letölthetővé teszik a fájlokat.

Esetükben a 3D nyomtatás azért előnyös, mert a tervrajz könnyen módosítható, és teljesen új is tesztelhető. Ha egy leolvasót azonosítottak a hatóságok, gyorsan helyettesíteni tudják egy másikkal.

Az első 3D nyomtatott leolvasókkal történt csalásról tavaly számolt be a világsajtó. Román bűnözők követték el Sydneyben és környékén, a 15 automatából kivett 100 ezer ausztrál dollárral többezer személyt károsítottak meg.

A queenslandi rendőrség alábbi videója tanácsokat ad, hogy mikre vigyázzunk pénzfelvétel közben.

Egyre különösebb nyomtatott darabok látnak napvilágot. Az „innovatív világítással és organikus alsóneműkkel” foglalkozó svéd Gässling startup alapítóját, Joakim Christofferssont például az összetörő lámpaégők ihlették meg.

Hármat is készített belőlük: asztali/álló- („hoppá, leejtettem az égőt”), fali- („tönkretett égő”) és függőlámpát („a golyó és az égő találkoznak”). A sorozat a pillanat azon törtrészeit örökíti meg, amikor az égő leesik, összetörik, kilövik. Christoffersson könnyű, de masszív nejlont használt a nyomtatáshoz.

A lámpák több színben, 6 wattos LED-del és 110/220 V átalakítóval együtt, 399 euró egységáron rendelhetők meg a Gässling webáruházáról.

A New Yorkban élő vállalkozó és autodidakta művész, Melissa Ng az utóbbi időben 3D nyomtatással kísérletezik. Nemrég fogott bele az Álmodó/Rémálom maszksorozatba, amelyből két gyönyörű darab készült el eddig: Álmodó Maszk: Illumináció, Rémálom Maszk: Félelem.

Gyerekkora óta érdeklik a maszkok, különösen mögöttes jelentésük és az általuk kifejezett jelképrendszer foglalkoztatja. A sorozatindító Álmodó az első 3D printelt munkája.

A technológiát tavalyra sajátította el, a két munka – és az Álmodó félmaszk-változata – januári. A Shapeways-en mindkettő (három méretben) beszerezhető.

A Zürichi Technológiai Intézet (ETH Zürich) kutatói által alapított Additively spin-off rendeltetése, hogy a honlapon keresztül cégeket támogassanak 3D nyomtatással kapcsolatos projektek kivitelezésében.

Cégek és magánszemélyek meghatározhatják, mire van szükségük az Additively platform közvetítésével. Ezt követően a honlap működtetői megkeresik a kapcsolódó 3D nyomtatótechnológiát, majd összegyűjtik a specifikációknak leginkább megfelelő szolgáltatók ajánlatait. Az érdeklődő megtekintheti az opciókat, és leadhatja a rendelést.

Professzionális printerrel rendelkező szolgáltatók hirdethetnek is a honlapon, profiljukban pontosíthatják technológiájukat, anyagokat stb. Fizetni rendeléskor kell, és akkor is csak csekély összeget.

Jacques Séguéla, a Havas csoport társalapítója, második embere, az IEMI-Communication & New Media Expertise Cluster igazgatója február 23-án ünnepelte 80. születésnapját. A modern hirdetőipart „kitaláló” legendás gururól az Agency W kommunikációs ügynökség megbízásából az Ultra-lab nyomtatott élethű 3D miniatúrát.

A modellhez Artec szkennert használtak, a szkennelt anyagot számítógép dolgozta fel. MakerBot Replicator 2-vel, fehér PLA-ból printelték ki. A nyomtatás után akrillal festették le a14 centiméter magas szobrocskát.

A Mad Jack-re keresztelt ajándékot egy múlt heti partin kapta meg az ünnepelt. A rendezvényre készült további nyolc figurát előre kiválasztott vendégeknek adták.

A 2008 óta 3D technológiákkal foglalkozó, 2010-től saját fejlesztésű, folyamatosan tökéletesített printert is jegyző Jim Smith, a Grass Roots Engineering alapítója 5 méter hosszú, teljesen 3D printelt kajakot barkácsolt össze. ABS-t, némi sziikontömítést, sárgarezet és csavarokat használt hozzá. A kajak 28 nyomtatott részből áll, a részeket összecsavarozta, és a vízhatlanságot biztosító szilkontömítést tett közéjük. A kajak formáját saját méretére és súlyára optimalizálta. Körülbelül ötszáz dollárjába került az egész.

A 3D nyomtatás megváltoztathatja repülőgép-alkatrészek gyártását: olcsóbb, hagyományos módszerekkel összehasonlítva, akár 55 százalékkal könnyebb alkatrészek készíthetők, a munkafolyamat rugalmasabb és kevesebb környezetszennyezéssel jár. Az Airbus szerint a technológia főként könnyebb darabok és a prototípusok létrehozásánál ideális.

A Boeing nagy vetélytársa egyedi részek egy munkafolyamatban kivitelezett printelése mellett nagyobb szerkezetek 3D nyomtatással történő gyártását vizsgálja. A kutatás részeként a francia cég együttműködési szerződést írt alá a kínai Északnyugati Egyetemmel (NPU). Az NPU titánötvözetből lézeres módszerrel készít mintadarabokat, amelyeket az Airbus specifikációi alapján fognak gyártani.

A Szomália és Szomáliföld között dúló háborúban egy eltévedt golyó szétroncsolta az akkor kétéves Ayan Oma Muhumed arccsontját. Életét egy menekülttábor orvosai mentették meg. Az azóta eltelt 23 évben nem tudott rendesen enni, inni és a szemét is csak nagy nehézségek árán tudta becsukni. Az arcot eltakaró jellegzetes kendőt, nikábot hordott. Vallási okok mellett/helyett főként azért, hogy mások ne lássák.

2009-ben Edna Adan Ismail, Szomáliföld korábbi first ladyje, minisztere és az ország egyetlen szülészotthonának alapítója orvosi segítséget kért, hogy hozzák helyre Ayan arcát. Öt évvel később, 2014 februárjában ausztrál specialisták 11 órás műtétet végeztek el a nőn egy brisbane-i kórházban. A szemgödör, az arc és az alsó állkapocs hiányzó részeinek „újjáalakításához” 3D nyomtatással készült implantátumokkal dolgoztak. Az orrhoz a nő fülporcaiból is felhasználtak, és hogy mosolyogni is tudjon, rendkívül nehéz és kényes fogászati/szájsebészeti beavatkozásra volt szükség.

A teljesen Ayanra méretezett implantátumok az amerikai Oxford Performance Materials (OPM) munkái; saját szabadalmaztatott anyagukból, az OsteoFab nevű PEKK polimerből készültek.

A sebészek elmondták: a műtét pontosan a tervek szerint történt. Ayan ébredés utáni első reakciója a nikáb visszautasítása volt. Azzal együtt, hogy egy ideig még orvosi megfigyelés alatt tartják, nagyon elégedett az eredménnyel.

„Vissza akarok ülni az iskolapadba, és orvos szeretnék lenni” – jelentette ki.

(Az alábbi videó 2009-ben készült.)

A 3D nyomtatás megváltoztatja a terméktervezés és előállítás módját. Egy printer vásárlása viszont komoly befektetés, és az új-zélandi Project3dprint a befektetés mielőbbi megtérülésében kíván segíteni. A honlapjukról letöltött fájlokat használva mindennapos elektronikai kiegészítőket printelhetünk otthon.

A munkafolyamat három egyszerű lépésből áll.

Terveik .stl fájljait ingyen leszedjük a Thingiverse-ről, majd megvásároljuk a nyomtatott alkatrészekbe kerülő elektronikát (a csomagot postán küldik el). A harmadik lépésben az Instructables oldalon megnézzük a darabok összeszerelését bemutató, a nyomtatáshoz praktikus tanácsokat adó videót és követjük látottakat.

A Project3dprint rögtön fel is töltötte két kiegészítő fájljait az új honlapra: az egyik egy USB-s tartaléktöltő, a másik (szintén USB-s) hordozható hűtő laptopokhoz. A tervek szerint havonta bővítik a kollekciót.

Az infokommunikációs technológiák fejlődésével egyre nagyobb, lassan már kezelhetetlen mértékű adat generálódik (Big Data jelenség stb.). A folyamat következményeként az adatközpontokat is nehezebb üzemeltetni; rugalmasabb és biztonságosabb új megoldásokra lenne szükség.

Az egyik lehetőség, a szoftverrel vezérelt adatközpont („adatközpont 2.0”) technológia élenjárója, az arizonai Phoenix-központú IO 3D nyomtatással próbálja orvosolni a problémát: „adatközpont modulokról” (IO.Anywhere) – például az áramellátást, hűtőrendszert támogató számítógépes berendezéseket tartalmazó masszív és bonyolult konténerekről – készítenek prototípusokat.

Olcsó és gyors szállítási rendszer felépítése a cél. A kivitelezésben – prototípusok tervezésében, tesztelésében és a terv átdolgozásában – kulcsszerep jut a 3D nyomtatásnak. A korábbi módszer hosszabb és drágább volt, egyszerű részek prototípusa is 3-400 dollárba került, és mivel a munkát külsős cég végezte, akár két-három hétig is várhattak az eredményre. Additív gyártással a költségek egy-két dollárra csökkentek, a helyben elvégzett munka mindössze néhány óráig tart. Ha közben valahol elrontják, azonnal visszaülhetnek a tervezőasztalhoz, és módosítják a designt, vagy újat készítenek.

Úgy tűnik, nemcsak a jelenlegi adatközpont-paradigma elavult, hanem bővíteni kell a központok felépítéséhez alkalmazott technológiák körét is. Az újításokban élenjáró IO MakerBot gépeket használ.