FREEDEE BLOG

Két londoni designer, Mehran Gharleghi és Amin Sadeghy különös alkotással akarja felhívni a közvélemény figyelmét a 3D nyomtatás lehetőségeire: „genetikailag módosított” (GeMo) vázákat állítanak ki a brit fővárosban. Munkájukat az iszlám ornamentika ihlette meg; a vázákban két nyolcszögletű geometriai forma olvad egymásba. A darabokat algoritmussal tervezték, amely ismétléssel, elforgatással és más műveletekkel mindig módosít valamit az eredeti alakzaton. A hagyományos iszlám művészetben – algoritmus nélkül – gyakran alkalmazzák ezt az eljárást.

Több mint 500 vázát hoztak létre, mindegyik egyedi darab, nyomtatásukhoz rozsdamentes acélt, műgyantát, kerámiát és nejlonport használnak. Három (10, 20 és 40 centis) méretben printelik őket.

A művészek Kickstarter-kampánnyal próbálnak közösségi támogatáshoz jutni, és már most bejelentették, hogy a szeptemberi kiállítás után nem alkotnak több GeMo vázát.

A legtöbb desktop printer viszonylag nagy, viszont, ha nyomtatni akarunk, és közben mobilak is szeretnénk maradni, olcsó hordozható gépek jelentenék az ideális megoldást. 2012-ben MIT-diákok fejlesztették az első tényleg hordozható 3D printert, egy PopFab nevű több célra felhasználható eszközt, lényegében nyomtató és aktatáska keverékét. Azóta többen próbálkoztak, a legújabb összecsukható szerkezetet, az FDM eljárással működő 1500 dollár alatti nyílt forráskódú TOME-ot egy 25 éves arizonai mérnök, Philip Haasnoot fejleszti. Főként orvosi, tudományos és katonai felhasználásra szánja, többek között katasztrófa sújtotta területeken, tábori kórházakban és hasonló helyeken lenne előnyös.

A holland HEMA kiskereskedelmi lánc egy éve foglalkozik 3D nyomtatással, online katalógusában tavaly jelentek meg a technológiával készült termékek. A napokban bejelentették, hogy egy amstelveeni bevásárlóközpont HEMA boltjában Scan Lounge nyílik.

A szkenneléshez 68 nagyfelbontású kamerát használnak, a full-color 3D kép pillanatokon belül elkészül. Ezt követően a szoftver létrehozza a nyomtatásra alkalmas fájlt. A nyomtatás és az utómunkálatok helyben történnek. A vásárló 3-4 héttel később veheti kézbe a miniatűr szobrot.

A divat a 3D nyomtatás egyik legizgalmasabb alkalmazási területe. A tervezők egyre nagyobb potenciált látnak a technológiában, részben vagy teljesen printelt darabjaik már a kényelmi szempontoknak is megfelelnek.

Két holland, a főként lábbelikkel foglalkozó Chris van den Elzen és a divattervező Judith van Vliet EXCIDIUM cipőkollekcióját elhagyatott, pusztulásnak indult, lakatlanságuk miatt mohákkal és gombákkal benépesülő épületek inspirálták. Ezek az önálló életet élő épületek tele vannak természeti hatásokról árulkodó különleges díszítőelemekkel – vélik az alkotók.

Van den Elzen felvette a kapcsolatot egy helyi stúdióval és 3D nyomtatásspecialista Peggy Bannenberggel. A 3D szkennelésnek és modellezésnek egy amszterdami „maker-tér”, az iFabrica műhely adott otthont.

A printeléshez Ultimaker gépet és a ColorFabb faalapú WoodFill nyomtatószálát használták. A WoodFill 20 százaléka újrahasznosított fa, amelyet polimer kötőanyaggal kevernek össze. Úgy néz ki és szagra is olyan, mint az igazi fa. Nagyjából úgy kell megmunkálni is. Az eredmény: a cipők abszolút természetesnek tűnnek, ráadásul kialakításuknál nemcsak arra törekedtek, hogy mutatósak legyenek, hanem a kényelmes viseletre is.

A kollekciót július 11-én, az Amszterdami Nemzetközi Divathéten mutatják be.

Az FBI 2003-ban alapított Terrorista Robbanóeszközök Elemzőközpontja (TEDAC) többek között a házilag készített, általában nagy rombolást okozó pokolgépeket, katonai rövidítésben IED-ket (improvised explosive devices) vizsgálja. Különösen Irakban és Afganisztánban azonosított sokat.

A központ célja az IED-veszély teljes megszűntetése. Szorosan együttműködik partnerügynökségekkel, tervezőcsoportokkal, bombagyártókról és kereskedőkről tájékoztatja őket, kifinomult hírszerző technológiával begyűjtött tudományos és technikai adatokat oszt meg velük.

A technikai megoldásokat és az elemzésre használt eszközöket hamarosan egy Objet 24 3D nyomtatóval bővítik – jelentette be a napokban a TEDAC. Vizsgálni fogják, hogy a 3D printing milyen szerepet játszhat, játszhat-e egyáltalán szerepet a pokolgép-gyártásban. Már létező bombákról is akarnak prototípusokat készíteni vele. További részleteket nem közöltek.

Egy 2012-ben alapított kaliforniai cég, a 3D Printlife „ars poeticája”, hogy új és szórakoztató eszközöket találjon a 3D nyomtatás otthoni lehetőségeinek, értékeinek bemutatására. E koncepció részeként, a másodállásban színész Joel Rush marketingigazgató a technológia segítségével átrendez egy lakást. Az otthoni környezethez kapcsolódó mindennapos problémákra javasol 3D nyomtatás-megoldásokat. Javaslatait a Joel Rush’s 3D Printlife videosorozat mutatja be.

Jeff Stevens, a cég társalapító-igazgatója szerint a videók szórakoztatva oktatnak, és kifejezetten praktikus információkat akarnak eljuttatni a fogyasztókhoz, akik sokszor nem tudnak mit kezdeni a technológiával, fogalmuk sincs, hogyan integrálják környezetükbe. Stevens 2011-ben, a The Economist egy Stradivari hegedű nyomtatásáról szóló cikkét olvasva szerzett tudomást a 3D printingről, addig nem is hallott róla. Két héttel később vett egy MakerBot Replicatort, és teljesen rákattant.

.

Az ember és a legtöbb állat agyában jól elkülöníthető az elsősorban a neuronok sejttestei alkotta szürke-, illetve az idegsejteket összekötő idegrostokból (axonokból) álló fehérállomány.

A philadelphiai Franklin Intézet agyunkat és az elmeműködést bemutató nagyszabású kiállításának (Your Brain) egyik központi darabja a fehérállományt ábrázolja.

A nagyméretű fehérállomány-modell 3D nyomtatással készült. Egy 40 éves férfi MRI szkennelésével kezdték, a mintázatok 3D fájljának kidolgozásában agykutatók segédkeztek. A fájl olyan nagy és bonyolult lett (például 2 ezernél több fehéranyag-szálat tartalmazott), hogy a nyomtatás komoly kihívásnak bizonyult.

A kivitelezéssel a lézerszkenneléssel, digitális modellezéssel és additív technológiákkal foglalkozó Direct Dimensions-t bízták meg. A nyomtatáshoz a 3D Systems sPro HD 60 gépét és szelektív lézeres szinterezést (SLS) használtak. Darabonként 20-22 óráig tartott a printelés, végül a darabokat összeszerelték, és a modellt alulról megvilágított plexiüveg-dobozba tették.

A végeredmény minden előzetes várakozást felülmúlt.

Alexander Gessler német programozó közel 40 3D fájlformátumot .obj, .stl stb. formátummá átalakító alkalmazást írt. A könnyen kezelhető konverter inputként a 3DS, FBX, Blender, OBJ, DXF, LWO, STL, PLY és még kb. 25, kimenetként pedig a Collada, 3DS, X, OBJ, PLY, STL, JSON és több más formátumot támogat.

A 3D modell feltöltésével kezdjük, öt, összesen maximum 50 megabájtnyi fájlt tölthetünk fel. Ha a modell többféle formátumú fájlt tartalmaz, egy fájl sem hiányozhat. Ezt követően ki kell választanunk a megfelelő „kimeneti” formátumot. Annyit választhatunk, amennyit csak akarunk, majd megnyomjuk a „start” gombot, és megkezdődik az átalakítás. Mihelyst készek a fájlok, megjelennek a képernyőn, és rögtön le is tölthetők.

A konvertert a honlapon tesztelhetjük, használata ingyenes.

A jelenleg a Google-nál dolgozó nagyhatású feltaláló, mesterségesintelligencia-kutató és futurológus, a transzhumanista Ray Kurzweil – többek szerint „Edison igazi örököse” – a Google I/O 2014-en tartott, „Az intelligencia biológiailag inspirált modelljei” című előadásában a 3D nyomtatásra is kitért. Sokakhoz hasonlóan, ő is úgy véli, hogy az additív gyártás jelenleg a „hype” korszakát éli. Nagyjából öt év múlva lesz belőle mainstream, ami paradigmaváltást is fog jelenteni. Kurzweil az open source kezdeményezéseket tartja a fejlődés egyik legfőbb hajtóerejének. A divatot hozta fel példaként: 2020-ra teljesen bevett dolog lesz, nyomtatható ruhafájlok stb. online letöltése.

Az alábbi videón egy Kurzweil-interjú látható.

A fannyomtatásról, homokkő nyomtatóanyagról és más kísérleteiről elhíresült német Kai Parthy és a Missouri Tudomány és Technológia Egyetem David Pommerenke által vezetett kutatócsoportja az elektromosságot jobban vezető, az elektromágneses mezőt a használatban lévő műanyagoknál erősebben befolyásoló matériákon dolgoznak. Köztudott, hogy a műanyag elektromágneses tevékenysége részecskék hozzáadásával befolyásolható. Kerámiával, ferrittel és vassal az elektromos mezővel folytatott interakcióik (permittivity, dielektromos állandó, a szigetelőanyagok jellemzője), szén- és fémrészecskékkel, szálakkal pedig a vezetőképességük növelhető. A Wikipédia szerint „a dielektromos állandó mértéke megmutatja, hogy egy anyagra ható feszültség hatására tárolt elektromos energia milyen méretékben változik a vákuumhoz képest.”

Csakhogy egy ilyen – jó minőségben printelhető – nyomtatószálat nagyon nehéz előállítani, 101 paramétert kell pontosan beállítani ahhoz, hogy az anyag nyomtatható is legyen, és a viszkozitását is megőrizze.

Kay Parthy és a Missouri Egyetem kutatói több elhibázott próbálkozást követően végül sikerrel jártak, munkájuk azonban csak a kezdet, alkalmazásokra és termékekre egyelőre ne számítsunk. Pontosan meghatározott elektromágneses tulajdonságokkal rendelkező anyagaikat egyébként ráolvasztásos (FDM) eljárással lehet majd nyomtatni.