FREEDEE BLOG

A Formlabs a Kickstarteren még 2012-ben közel hárommillió dollárt gyűjtött össze az alacsony árfekvésű Form 1 printer fejlesztésére. A kampányt azzal indokolták, hogy akkoriban nem létezett professzionális elvárásokat kielégítő olcsó 3D nyomtató. Sikerrel jártak, és bebizonyították: nagyobb tömegekhez is eljuttatható a prémiumkategóriás technológia.

2012 novemberében egy sztereolitográfiai módszer (2014. január 28-án lejárt) szabadalmára, két pont megsértésére hivatkozva, a 3D Systems pert indított a Formlabs és a Kickstarter ellen. A keresletet 2013. november 8-án megszüntették, viszont a 3D Systems még aznap nyolc másik szabadalom megsértésével támadta a Formlabs-t.

A héten viszont bejelentették, hogy a felek bíróságon kívüli megegyezésre jutottak: a 3D Systems eláll a pereskedéstől, a Formlabs pedig határozatlan ideig eladásainak 8 százalékát szabadalmi díjként fizeti a 3D Systemsnek. Ha így lesz, ez azt jelenti, hogy lezárult az eddigi legnagyobb 3D printing szabadalmi per.

A Fehér Ház a héten tette közzé a Barack Obama elnököt ábrázoló nyomtatott hiperrealisztikus mellszobor elkészítésének kulisszatitkaiba beavató videót.

A tíz különböző fényviszony mellett 50 speciális LED-lámpával, 14 ultramodern nagyfelbontású kamerával, csúcskategóriás hordozható szkennerekkel felvett, Autodesk szoftverekkel 3D modellé alakított anyag alapján a 3D Systems szelektív lézeres szinterezéssel dolgozó printerein készült a szobor. Maga a szkennelés öt percig tartott csak.

A világ első elnöki MiniMe-jét júniusban, a Fehér Házban először rendezett Maker Vásáron mutatták be. Az esemény alkalmából, az elnök országos Maker Nappá nyilvánította június 18-át.

A miniatűr portré, a MiniMe egyre népszerűbb 3D printing alkalmazás. A hazai érdeklődők a FreeDee Printing Solutions-nél készíttethetik el saját szobrocskáikat.

A két éve indult olasz WASP 6 méter magas nyomtatójával és a harmadik világ lakásproblémáit megoldani hivatott nagyszabású építészeti projektjével vált ismertté.

Legfrissebb újításuk nem ennyire grandiózus, viszont praktikus, és súlyos pénzekbe sem kerül, pláne, hogy open source megoldásról van szó: az „állj meg és mentsd le” (stop and save) alapon működő „felélesztő rendszer” lehetővé teszi, hogy áramkimaradás esetén se vesszenek kárba a nyomtatással kapcsolatos adatok, és ha megint van villany, pont ugyanott tudjuk folytatni, ahol kényszerűen abbahagytuk.

A rendszer ilyenkor automatikusan „resurrection.g” nevű fájlba menti az X, Y, Z koordinátákat. A funkció egyébként akkor is működik, ha szünetet akarunk tartani.

Speciális elemet és a feszültségszintet és a kódokat olvasó elosztót fejlesztettek hozzá, ami vészhelyzetben azonnal a „stop and save” aktiválására utasítja az Arduinot. A rendszerbe integráltak egy olyan diódát is, amely garantálja, hogy a szükséges energiát csak az Arduino tudja használni.

A funkció nemcsak a WASP BigDeltáján, hanem az összes többi 3D nyomtatójukon is működik. Mivel nyílt forráskódú, bárki hozzányúlhat, saját printereire adaptálhatja.

Naponta olvasunk újabb és újabb 3D nyomtatásalkalmazásokról, a technológia egyre több területen terjed el, vagy szimplán próbálkoznak vele. Örömteli, hogy kutatási programokban, nagyszabású kezdeményezésekben is mind gyakrabban veszik figyelembe a benne rejlő egyedi lehetőségeket, és ki is aknázzák azokat.

Ezt teszi a tavaly decemberben indult, jövő ilyenkor befejeződő, különféle csővezetékek működésének akkurátusabb mérését, monitorozását célzó európai uniós TRACT projekt is. A méréseket és a munkához szükséges minden más tevékenységet természetesen automatizálják, és robotok végzik majd. Úgy dolgoznak, hogy közben a vizsgált rendszerek sem állnak le.

A projektben résztvevő egyik norvég cég nyomtatott prototípust hozott létre. A robot úgy néz ki, mintha motorizált angolna és mechanikus vízikígyó kereszteződése lenne. Munkáját a tengerfenék közelében végzi. Már tesztelték is, és elégedettek vele. Hamarosan elkészül a valódi is.

Annak ellenére, hogy a lakberendezésben egyre fontosabb a technológia, a bútorkészítés finoman fogalmazva sem tartozik a 3D nyomtatás legelterjedtebb alkalmazásai közé. A 2014 csúcsnyomtatóinak egyikét gyártó lengyel Zortrax másként gondolja, és egy háromszög- és rombuszalakú modulokból összeálló nagyon designos kávézóasztallal, a KARO-val bizonyította, hogy nagyobb lakberendezési tárgyak is nyomtathatók.

Saját gépet, az M200-at, saját hőre lágyuló nyomtatószálakat használtak hozzá, pontosan 3171 grammot, és 262 óra és 32 perc alatt végeztek a munkával.

Az asztal jól bírja a hétkilós üveglapot, belső és külső terekben egyaránt mutatós és funkcionál. A 11 nap ugyan sok, de a technológia fejlődésével a gépek is felgyorsulnak.

Kacusika Hokuszai (1760-1849) volt az Edo-kor egyik leghíresebb festője, fametszője. Kb. 40 ezer rajzot, metszetet és festményt jegyzett, legalább 500 könyvet illusztrált. Írt regényeket is, amelyeket saját rajzokkal, metszetekkel színesített. Még az európai perspektivikus szabályokat is kitanulta, de nem ezért, hanem képeinek különleges hangulatáért – a természet aprólékos megfigyeléséért, virtuóz rajztechnikájáért, kifinomultságáért – vált Európában népszerűvé, főszerepet játszva a japán kultúra iránti érdeklődés felkeltésében. Olyan festőzseniket ihletett meg, mint az impresszionista Monet, vagy Cézanne, Whistler és Van Gogh. Különösen két munkája, az úgynevezett „japánizmus” illusztris darabjai, a „Hokuszai Manga” és a „36 látkép a Fuji hegyről” hatott rájuk. Mindegyik az Edo-kor jellegzetes japán festmény-, fametszet-stílusát, az ukiyo-e-t („a lebegő világ képei”) képviseli.

Suszuke Oszanai, számítógépes grafikus, az Integral Vision Graphics igazgatója elhatározta, hogy a modern technológiai nyelvére fordítja, és 3D nyomtatott szobrokként önti formába saját Hokuszai-értelmezését. Munkáját a novemberi Tokiói Designer Héten mutatta be.

Fizikai adatok digitális 3D adatokká alakításával kezdte (Maya és ZBrush szoftverekkel), amelyeket UP Plus 2 printeren, ABS-ből nyomtatott ki 45 darabban. A szobor magassága 43 centi. A nyomtatott modellre korabeli, 19. századi papírokat, könyvoldalakat ragasztott, amivel nemcsak az ukiyo-e esztétikát keltette életre, hanem a printelés utáni rétegződést is eltüntette. A szobor ezért tűnik kétszáz évesnek. A textúrához és a részletezéshez tust és ecsetet, a hagyományos japán kalligráfia kasure technikáját használta.

„A 3D nyomtatás elterjedésével új ajtó nyílik a jövő művészete felé” – összegezte tapasztalatait.

Valószínűleg a világ legtöbbet fényképezett kiállítási tárgyai között vannak a Madame Tussauds panoptikumok viaszfigurái. A 3D szkennelés és a 2D képeket 3D modellekké átalakító szoftverek gyors fejlődésével csak idő kérdése volt, hogy a figurák mikor tűnnek fel valamelyik 3D modellmegosztó oldalon.

Megtörtént, a Sketchfab honlapjáról 32-t máris letölthetünk, köztük Harrison Fordot az Indiana Jones korszakból, Martin Luther Kinget, Tupacot, George W. Busht stb. Semmi meglepő nincs a crowdsourcing kezdeményezésben, inkább az furcsa, hogy a múzeumnak nem jutott eszébe, bevétel-kiegészítőnek. Valószínűleg a Madame Tussauds és néhány híresség részéről is jogi lépések várhatók, de az még valószínűbb, hogy csak ideig-óráig érhetnek el eredményt, mert a folyamat megállíthatatlan.

A biometria ujjlenyomat, arcgeometria, írisz és más egyedi jegyek, mind gyakrabban ezek valamilyen, egyre sokrétűbb kombinációjával azonosít. Tökéletesednek az arcfelismerő és megfigyelő-technológiák, 2015-ben jön ki például az FBI új rendszere.

Vagy egyáltalán nem tudjuk, vagy csak sejtjük: minket örökítenek meg, és ha óvatlanok vagyunk, minden lépésünkről tudnak valahol. Személyes adatokat gyűjtenek, elemeznek. Más kérdés, hogy ilyen-olyan előnyökért cserébe, sokszor hajlamosak is vagyunk lemondani a privacy egy részéről. Aztán kapjuk a személyre szóló hirdetéseket, soha nem látott kedvezményígéreteket.

Kedvenc közösségi hálónk, a Facebook Deep Face rendszere is valahogy így működik. Amióta mesterségesintelligencia-csoport van a cégnél, egyre pontosabb munkát végez.

Arcfelismerő és detektáló algoritmusával, majd 3D nyomtatással kivitelezett – műalkotásként és politikai tiltakozásként egyaránt értelmezhető – Adatmaszkjaival (Data Masks) a megfigyelő-technológiák ellentmondásaira hívja fel figyelmünket Sterling Crispin. Evolúciós algoritmusokhoz hasonló elv alapján funkcionáló programja az arcfelismerés technikai kritériumainak megfelelő emberi arcféléket generál, viszont tényleges személyről nem tudja megmondani, hogy kicsoda. A kaliforniai művész szándékosan fejlesztette így. Az algoritmus pont fordítva működik, mint a Deep Face és a hasonló rendszerek: Crispin többezer arcképet tároló online adatbázisokból gyűjtötte a mintákat, a nyers adatokat kétdimenziós képekké alakította át, amelyeket aztán 3D-sekké renderelt, majd az utolsó fázis, a valódi arckép előtt megállt. Csak a lényeg, a személyes információ hiányzik. Egy „hivatalos” felismerő az esetek 99 százalékában eljut addig, hogy arc, de tudománya meg is áll ezen a ponton.

Ez, a gép megtévesztése Crispin célja. Nyomtatható arcmutációival bármilyen rendszer megtéveszthető, kijátszható.

Nem ő az első, aki 3D nyomtatással mutat fityiszt a mindenhol jelenlévő biztonsági kameráknak. A chicágói Leonardo Selvaggio szintén Philip K. Dick lidérces világában járva figurázza ki Big Brothert.

Nyomtatott, lelakatolható kupakkal, amit a sörösüvegre rakunk, aztán nyugodtan alhatunk, sör a jégszekrényben, lakat a pizsamazsebben – javasolja Jonathan Odom az Instructables Design Stúdiójából.

A közelgő ünnepek miatt egyre égetőbb problémát az Autodesk Fusion 360 szoftverével oldotta meg, egyszerű a kivitelezés, használati utasítás és fájlok itt tölthetők le. Jonathan Replicatorral dolgozott, de a nemes feladatra akármelyik otthoni printer megfelel.

Mi a közös Nagy Sándorban és Marvinban, a Galaxis útikalauz stopposoknak robot főszereplőjében?

Az, hogy a macedón királyt és a sci-fi hőst egyaránt az egzotikus nyomtatóanyagokra szakosodott Proto-pasta új PLA szálaival printelték: Nagy Sándort mágneses vasból, Marvint rozsdamentes acélból. Mindkettőt otthoni gépekre találta ki a most egyéves, tavaly ilyenkor sikeres Kickstarter-kampánnyal indult cég.

A 2015 elején debütáló anyagok már megrendelhetők a Proto-pasta honlapján. Soron következő újdonságaikat a januári CES-en, Las Vegasban tervezik bemutatni.