Kacusika Hokuszai (1760-1849) volt az Edo-kor egyik leghíresebb festője, fametszője. Kb. 40 ezer rajzot, metszetet és festményt jegyzett, legalább 500 könyvet illusztrált. Írt regényeket is, amelyeket saját rajzokkal, metszetekkel színesített. Még az európai perspektivikus szabályokat is kitanulta, de nem ezért, hanem képeinek különleges hangulatáért – a természet aprólékos megfigyeléséért, virtuóz rajztechnikájáért, kifinomultságáért – vált Európában népszerűvé, főszerepet játszva a japán kultúra iránti érdeklődés felkeltésében. Olyan festőzseniket ihletett meg, mint az impresszionista Monet, vagy Cézanne, Whistler és Van Gogh. Különösen két munkája, az úgynevezett „japánizmus” illusztris darabjai, a „Hokuszai Manga” és a „36 látkép a Fuji hegyről” hatott rájuk. Mindegyik az Edo-kor jellegzetes japán festmény-, fametszet-stílusát, az ukiyo-e-t („a lebegő világ képei”) képviseli.
Suszuke Oszanai, számítógépes grafikus, az Integral Vision Graphics igazgatója elhatározta, hogy a modern technológiai nyelvére fordítja, és 3D nyomtatott szobrokként önti formába saját Hokuszai-értelmezését. Munkáját a novemberi Tokiói Designer Héten mutatta be.
Fizikai adatok digitális 3D adatokká alakításával kezdte (Maya és ZBrush szoftverekkel), amelyeket UP Plus 2 printeren, ABS-ből nyomtatott ki 45 darabban. A szobor magassága 43 centi. A nyomtatott modellre korabeli, 19. századi papírokat, könyvoldalakat ragasztott, amivel nemcsak az ukiyo-e esztétikát keltette életre, hanem a printelés utáni rétegződést is eltüntette. A szobor ezért tűnik kétszáz évesnek. A textúrához és a részletezéshez tust és ecsetet, a hagyományos japán kalligráfia kasure technikáját használta.
„A 3D nyomtatás elterjedésével új ajtó nyílik a jövő művészete felé” – összegezte tapasztalatait.
