FREEDEE BLOG

A desktop printerek után megint az ipari alkalmazásokra összpontosító Stratasys tavaly augusztusban mutatta be szakterületi paradigmaváltással kecsegtető két új gépét, a mindenféle méretkorlátot felszámoló Infinite Buildet és a Robotic Composite-ot. Ahogy a neve is utal rá, az Infinite Builddel szinte korlátlan hosszú, akár tízszer akkora részek hozhatók létre, mint a cég hagyományos extrúdereivel. Többirányúvá és rugalmasabbá akarják tenni velük az additív gyártást. Mindkettőt a repülőgép- és az autóiparnak szánják.

A cég rögtön talált is velük két új partnert: szeptemberben a Boeinggel és a Forddal kötöttek együttműködési megállapodást.

Az autógyártás évek óta a 3D nyomtatás egyik legizgalmasabb és leginkább mozgásban lévő ipari alkalmazásainak egyike. Korai prototípusok mellett régi járművek újraalkotása jelentette a kezdetet, jött a Local Motors, és ma már gyártók, Forma-1 istállók, egyre több érintett él a technológia adta lehetőségekkel, és nemcsak a változatlanul elsőszámú felhasználási területnek számító gyors prototípuskészítéssel, hanem alkatrészeket is állítanak elő ipari rendeltetésű 3D fém- és más printerekkel. A technológia lassan mainstreammé válhat az amerikai autóiparban.

A Ford a napokban tett közzé egy dokumentumot a Stratasys Infinite-Build géppel eltöltött hónapokról. Nagyméretű belső alkatrészeket készítenek vele a cég dearborni (Michigan állam) Kutatás és Innováció Központjában. A Stratasys augusztusban annyit nyilatkozott, hogy bonyolult csőhálózatot printel az Infinite Builddel. A Ford a dokumentummal együtt új fényképsorozatot is bemutatott a szintén nagyon bonyolult nyomtatott alkatrészekről.

Ellen Lee, a Ford additív gyártáskutatásának technikai vezetője a következőket mondta: „az Infinite Build technológiával nagyméretű eszközöket, felszerelési tárgyakat és alkatrészeket tudunk nyomtatni. Gyorsabb iterációkat tesz lehetővé tervezés során. Nagyon örülünk, hogy korán hozzáfértünk a Stratasys új technológiájához amellyel hozzájárulhatunk nagyméretű tárgyak autóipari alkalmazásokat és elvárásokat kielégítő nyomtatásához.”

De vajon printelhetők vele autók?

Az Infinite Build prototípuskészítéshez és belső részekhez remek, külső panelekhez komoly utómunkálatok nélkül viszont nem ajánlott hőre lágyuló (thermoplastic) műanyaggal dolgozik. A műanyagot homokszem-méretű mikrolabdacsok formájában használja. A robotkarjával az anyaggal tökéletesen elboldoguló, akár napokig automataként működő gép hosszútávon és későbbi változatai fontos szerepet játszhatnak a közeljövő intelligens gyárában, komplett jármű viszont egy ideig biztos nem nyomtatható, de nem is ez a cél.

A cég elsősorban a hatékonyságot növelendő, sokkal könnyebb részek gyártásában látja a 3D nyomtatás hatását az autóiparra. Egyelőre azonban főként kismennyiségű prototípusokra összpontosítanak, valamint véleményük szerint speciális versenyautó-alkatrészek printelésében szintén komoly a jelenlegi potenciál.

Nemrég jelentették be, hogy 4,3 milliárd dolláros befektetéssel tervezik bővíteni fejlett gyártási lehetőségeiket, amelyek között a 3D nyomtatás is biztos helyet kap.

A 3D nyomtatás világában Dél-Afrika már többször hallatott magáról.

Az egyik első funkcionális nyomtatott műkar, a 2012-es Robohand egy helyi ács, a négy ujját 2011-ben elveszítő Richard van As és az amerikai Ivan Owen közös munkája volt. Azóta többszázan viselik a kettejük által kitalált művégtagot. Munkájukat a MakerBot (és a természetesen a Thingiverse is) támogatta.

Az egészségügytől a divaton keresztül a házi barkácsolásig a hatalmas országban sok területen próbálkoznak 3DP-alkalmazásokkal. Állami szinten bő két évtizede invesztálnak ezirányú fejlesztésekbe. A helyi kormány – a Tudomány és Technológia Minisztérium – tavaly jelentette be additív gyártási stratégiáját: új technológiák meghonosítását, a 3DP szélesebb körű elterjesztését, elfogadását különféle szektorokban. Leginkább titán orvosi implantátumok, repülőgép-alkatrészek és a polimer-anyagok további fejlődésére összpontosítanak.

A világ egyik, lézeres titánolvasztásban pedig a legnagyobb 3D nyomtatóján, az Aerosud és a CSIR (Tudományos és Ipari Kutatótanács) Nemzeti Lézerközpont által fejlesztett SLM-alapú, 200x60x60 centi Aeroswift printeren bemutató céllal tavaly már állítottak elő néhány repülőgép-alkatrészt (fojtószelep-kart, karmarkolatot, üzemanyagtartály-részt). Az egyiket még ebben az évben használhatják tesztrepüléshez.

A három alkatrész sikerén felbuzdulva a projektet a kezdetektől támogató Airbus, valamint a Boeing megbeszélésre invitált az Aeroswiftben érintett dél-afrikai kutatókat. Mindkét mamutcégről köztudott, hogy adaptálni akarja az additív gyártást. Az Airbus nyilvánvalóan profitálni is óhajt a projektbe fektetett anyagiakból.

Beszámolók szerint 2019-től kereskedelmi célokra is használják a gépet, és ez egyben új állásokkal is kecsegtet. A titánnyomtatás több iparágban lehetővé teszi a nehezebb alumíniumrészek helyettesítését könnyebb darabokkal, amivel pénzt is megtakarítanak.

A kormány által tavaly 8 millió dollárnak megfelelő randdal támogatott Aeroswift fejlesztői szerint Dél-Afrika azon egyszerű oknál fogva ideális hely komoly titánnyomtató vállalat üzemeltetésére, hogy titántartalékokat illetően a világranglista negyedik helyén állnak, plusz különleges gépük is van hozzá. A géphez természetesen technológiákat is dolgoztak ki, többet szabadalmaztattak is közülük. Ezekkel a megoldásokkal gyorsaságában és volumenében is minden más rendszernél hatékonyabb lehet a gyártás, számszerűsítve: az Aeroswift tízszer sebesebben printel, mint a többi SLM-alapú 3D nyomtató.

A történet csattanója: az Aeroswift nem a legnagyobb dél-afrikai 3D nyomtató, ugyanis a Nelson Mandela Metropolitain University diákjai 5 méter magas FDM-gépet fejlesztettek. Szélturbina-lapátokat terveznek készíteni vele. Nyomtattak már rajta 5 méter széles tárgyakat, és elvileg házépítésre is alkalmas.

Úgy tűnik, Dél-Afrikában valóban beindul a 3DP, az ország már most a terület afrikai központja, és a legjobb úton halad a komoly világtényezővé válás felé.

Különleges bórnitrid nanocső-titán (BNNT) kompozitot nyomtattak az ausztrál Deakin Egyetemen. A speciális technológiával a világon először fejlesztett anyagot repülőipari és védelmi alkalmazásokhoz használhatják.

Az ingatlanpiac forradalmasítását tervezi az ukrán PassivDom: energiatakarékos nyomtatott moduláris házai külső szerkezetek nélkül készülnek, fenntartják magukat, nem bocsátanak ki széndioxidot. Mivel egy üzemben előgyártják, a helyszínre csak ki kell szállítani őket, és a tulajdonos másnap be is költözhet.

A német Hasso Plattner Intézet kutatói összetett eszközök, például számkombinációs zárak létrehozására alkalmas „digitális mechanikus metaanyagok” készítésére dolgoztak ki 3D nyomtatótechnikát. A metaanyagok jelzéseket elindító, rugókat tartalmazó speciális részeket tartalmaznak, ki- és bemeneti kapuval. A Los Angelesi Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatói gépi tanulást 3D nyomtatással kombinálva fejlesztenek orvosi szenzorokat. Az új érzékelőkkel jelentős mértékben javíthatnak súlyos fertőzések és betegségek diagnózisán, kezelésén. Sérült idegsejteket regeneráló csőszerű vezetékeket állítottak elő 3D bionyomtatással (a Cyfuse Biomedical Regenova gépével) a Kyoto Egyetemen.

Világpremier: egy toulouse-i kórházban sikeresen ültettek be személyre szabott printelt implantot (stentet, ezúttal szilikon-csövet) egy meg nem nevezett 60 év körüli beteg légcsövébe. Egy walesi apa, Ben Ryan személyre szabott műkart nyomtatott bal karját közvetlenül 2015. márciusi születése után elveszítő fiának. Microsoft Xbox Kinect szkennert, Autodesk Fusion 360 szoftvert és a Stratasys Connex 3D printerét használta hozzá. Céget alapított rá, és az Ambionics Indiegogo-kampánnyal próbálja folytatni szakterületi kutatás-fejlesztéseit.

A hongkongi rendőrség 3D nyomtatással kapcsolja össze a bűnüldözést: bűntények helyszínéről terveznek a nyomozásban és a bíróságon is használható printelt modelleket készíteni.

 Az ismert DIY (csináld magad) kezdeményezés, az Adafruit honlapján használati utasítás jelent meg, hogy hogyan nyomtassunk kivilágítható Lego-építőkockákat. Parányi elemekkel működtetett LED-jeivel, a többféle színlehetőséget kiváló megoldás bármilyen Lego-kompatibilis építőkockával működik.

3D nyomtatást és hagyományos kézművességet közös nevezőre hozva készített különleges presszókávé készletet az Új-Zélandon élő Daniel Kamp designstúdiója.

Ambiciózus maláj makerek lelkes csapata közel 1600 méteres pici csodavilágot, MiniNature Malaysiát nyomtatott. Ketten kezdték 2008-ban, szakmai ismeretek nélkül vágtak bele, és a délkelet-ázsiai ország legnagyobb miniatűr kiállítását valósították meg. Idővel többen csatlakoztak hozzájuk, együttes munkájuk eredménye a 12 szekcióból álló, eredeti épületeket hűen utánzó óriásnyomat.

Szintén délkelet-ázsiai hír, hogy a thai Etran Csoport startup nyomtatott elektromos scooterekkel tervez új taxiszolgáltatást indítani Bangkokban. Az elsőket 2017 harmadik negyedévében kívánják munkába állítani, 2018-ban az egész fővárost lefednék, 2019-ben pedig más városokban is elkezdenék.

3D nyomtatás és film: a legendás Ghost in the Shell hollywoodi remake-jéhez 3DP segédlettel készítették el a porcelánbabákra emlékeztető robotgésa-maszkokat.

Cégtörténet

Az 1990-ben alapított, leuveni székhelyű Materialise a Benelux-országok első gyors prototípuskészítés-szolgáltatójaként indult. Már akkoriban komoly kutatásfejlesztési tevékenységet is folytattak, elsősorban gépekre való adatátvitellel foglalkoztak.

1991-ben fejlesztették a Mimics, 1992-ben pedig a Magics szoftver első változatát. A Mimics 3D tervezéshez és modellezéshez használt képfeldolgozó program, egymásra halmozott 2D-s képadatokból hoz létre 3D modelleket. A Magics CAD adatokat exportál nyomtatható .stl formátumba.

A ma már a globális 3D szoftverpiac egyik élenjárójának számító cég mérnökei találták ki az úgynevezett „mamut sztereolitográfiát.” Lényege, hogy akár kétméteres modelleket is fel lehessen építeni egyetlen darabban.

Az évek során nemzetközi nagyvállalattá fejlődött, Európa mellett az amerikai kontinensen és a Távol-Keleten is jelenlévő Materialise különféle technológiákkal szerteágazó szektorokban (autógép-gyártás, egészségügy, fogyasztási cikkek, divat, művészet és szórakozás stb.) nyújt szolgáltatásokat.

 Beszéljenek a számok!

Ugyan már március van, de még mindig jelennek meg 2016-ra, illetve a tavalyi év negyedik negyedévére vonatkozó pénzügyi beszámolók. A Materialise is a napokban tette közzé, és a számok bíztatóak: 2015 ugyanazon időszakához képest 12,3 százalékkal nőtt és így 31477000 euróra ugrott a három részleg (gyártás, szoftver, orvosi termékek) által generált összbevétel. Az EBIDTA (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) 2979000 euróról 4455000 millióra nőtt. „A vállalat aktuális üzleti eredményességét tükrözi, mivel független attól, hogy milyen annak tőkeszerkezete (kamatot fizet-e, vagy osztalékot); hogy veszteséges vagy nyereséges-e az adott vagy a megelőző években (az adó változhat a nyereségből leírható előző években felhalmozott veszteségek miatt); és hogy mennyit költött beruházásokra a múltban (értékcsökkenési leírás)” – olvassuk az EBIDTA-ről a Wikipédián.

A legjelentősebb, 19,4 százalékos növekedést a 3D nyomtató és mérnöki szolgáltatásokat széleskörű fogyasztórétegnek kínáló gyártásban (Materialise Manufacturing) érték el. A Materialise Software 10,6, a Materialise Medical 5,1 százalékos bevétel-növekedést generált, ami az előbbinél 8078000, utóbbinál 10061000 euró. Ezen belül a végtermék-gyártás 26,4, az orvosi szoftvereké 29,8, míg a komplex orvosi megoldások 82,9 százalékos emelkedést produkáltak.

Kiadásokat illetően, a k+f, sales es marketing, általános és adminisztratív költségek (különösen az utolsó négy) szintén emelkedtek, igaz, csak 3,6 százalékkal, 17849000 euróról 18483000-ra.

A teljes 2016-os évet illetően a cég a 2015-ös 102035000 millió után 12,2 százalékos növekedést jelentő 114477000 millió euró bevételt könyvelhetett el tavaly. A szoftverrészleg 16,8, az orvosi 8,8, a gyártódivízió 12,1 százalékkal több bevételt termelt ki.

 2017-es tervek

„Kihívásokkal teli környezetben jó negyedévvel járultak hozzá egy erős évhez” – értékelt Peter Leys ügyvezető elnök, majd hozzáfűzte, hogy az additív gyártótechnológiák piaca bővülni fog a következő években, és a bővülésből a Materialise komolyan profitálhat. 2017-es stratégiai prioritásuk vezető szoftverpozíciójuk újításokkal és stratégiai partnerségekkel történő megtartása. Az egészségügyi szektorban a kórházi piacra összpontosítva, a gyártásban a végalkatrészekkel, valamint a 3DP speciális vertikális piacokra történő alkalmazásával igyekeznek fenntartani a növekedést.

A kontinentális európai idő szerint vasárnapról hétfőre virradó éjszaka megszokott ceremoniális keretek között osztották ki a filmszakma legnagyobb elismerését, az Oscar-díjakat. A tavalyi évhez hasonlóan a díjazottak között ezúttal is szerepelt magyar alkotás, a legjobb élőszereplős rövidfilm (kisjátékfilm) kategóriát Deák Kristóf Mindenkije nyerte.

A közismert szobrocskával 1929 óta jutalmazzák az arra érdemeseket. Művészi és technikai munkájuk elismeréseként a mostani 89. gálával összesen már 3072-őt kaptak meg rendezők, színészek, operatőrök stb.

Az eredeti tervét Cedric Gibbons, az MGM filmstúdió legendás művészeti vezetője találta ki, maga az alkotás George Stanley, los angelesi művész munkája volt. Az elsőt Guido Nelli és a Kaliforniai Fémöntöde gyártotta le 1928-ban. Először 1929. május 16-án osztották ki Emil Jannings-nek két filmes alakításáért, hivatalosan viszont csak 1939 óta hívják Oscarnak.

Sokáig egy chicagói cég készítette, az eredeti, de néhány év után mellőzött bronz helyett ón és antimónium öntvény britannia-fémből, és bevonták arannyal. A fekete alaphoz nikkelezett sárgarezet használtak.

Az Akadémia viszont néhány éve úgy döntött, hogy a szobornak pont úgy kellene kinéznie, és úgy is készüljön el, mint az eredeti. A döntést tett követte, és 2015 óta a művészi munkákra specializálódott New York állambeli Rock Tavernben lévő öntöde, a Polich Tallix állítja elő, és a 3D nyomtatás kulcsfontosságú a gyártási folyamatban. Ősi technikát, a már a bronzkorban (Krisztus előtt 4500-300) ismert viaszkiolvasztásos fémöntési eljárást használnak, majdnem ugyanúgy mint az eredeti art deco stílusú Oscarokhoz. Tervezés után gipsz- vagy kerámiaöntés a következő lépés, olvasztott fémet adnak hozzá, és kész a szobor. Az új darab a 3D modellezésnek köszönhetően válhatott hagyomány és modern technológia egyedi szintézisévé. 50 szobrocska gyártási ideje 3 hónap.

A Polich Tallix a klasszikus 1928-as szobrocska 3D szkennelésével kezdte. A mostani Oscarokat a maker-közösség kedvenc platformján, ZBrushban modellezték. A modellt viaszból nyomtatták a 3D Systems egyik gépén. A viaszszobrot kerámiába tették, és 870 Celsius-fokra felmelegítettek, hogy önthető legyen, majd olvasztott bronzot öntöttek a kerámiába, és egy teljes éjszakán át hagyták kihűlni. A kerámiahéj letört róla, a bronz szobrocskát megcsiszolták, letisztították. Az utolsó lépés a brooklyni Epner Technology nevéhez fűződik: az Oscart az ő műhelyükben galvanizálták 24 karátos arannyal: „a galvanizálás – elektrolitikus úton történő – tömör és sima fémbevonatok előállítása, a bevonó fém ionjait tartalmazó oldatból, fürdőből. Legtöbbször fémet, ritkábban műanyagot vonnak be vékony fémréteggel.” (Wikipédia)

A filmtekercs formáját utánzó alapot külön öntötték ki bronzból, majd fekete platinával vonták be.

Ezt a részben 3D nyomtatott készült szobrocskát vehette át tavaly Nemes-Jeles András és idén Deák Kristóf is.

Az infokommunikációs technológiák és a 3D nyomtatás megváltoztatja a fogászati rendelők és laboratóriumok világát. Egyre több fogorvos, fogtechnikus él az additív gyártás adta lehetőségekkel, és a 3D nyomtatócégek is fokozatosan felismerik a fogászati alkalmazásokban rejlő komoly egészségügyi és persze üzleti hasznot.

A Straumann svájci fogászati vállalat 2016-ban 229 millió dollár tiszta bevételre tett szert, és eldöntötte, hogy 3D nyomtatópartnert keres, felvásárol egyet, és be is fektet fejlett technológiákba. Marco Gadola ügyvezető igazgató elmondta, hogy teljes megoldásokban gondolkoznak, és a 3D nyomtatópiacot is ezeket az irányelveket figyelembe véve térképezik fel.

Különösen azért kell így lépniük, mert egyre több fogorvos tervezi 3D nyomtató használatát saját rendelőjében. A Straumann jelenleg implantokat, helyreállító és regeneráló fogászati szolgáltatásokat kínál.

A Straumann a fogászat felől közelít a 3D nyomtatótechnológiák felé. A másik oldalról, a 3DP világából szintén növekszik a fogászat iránti érdeklődés, a többi orvosi területhez hasonlóan, komoly potenciált látnak a két iparág közös nevezőre hozásában. Például az egészségügyet prioritásként kezelő 3D Systems idén vásárolta fel a fogászati anyagokra specializálódott, 75 éves múltra visszatekintő és 80-nál több országban partnerek sokaságával együttműködő Vertex-Globalt. A cég NextDent platformján 12 fogászati nyomtatóanyagot fejlesztettek. Többmilliárd dolláros lehetőséget látnak a NextDent és a 3D Systems Figure 4 rendszerének összekombinálásában.

A 3D Systems és a Vertex-Global remek kombinációnak ígérkező közös munkájához hasonló együttműködésben gondolkozhat a kínálatát mindenképpen bővíteni kívánó Straumann is. A partnerségen keresztül fel tudja ajánlani fogorvosi rendelőket is magába foglaló világméretű elosztó hálózatát. Egy ideje valószínűleg több vállalatot figyelnek, közülük kerül majd ki a befutó.

Magáncégek mellett egyes államok szintén behatóan tanulmányozzák a 3D nyomtatás fogászati lehetőségeit. Kicsit többet is tesznek…

A Dubai Egészségügyi Hatóság (DHA) például a januári Arab Egészségügyi Kongresszuson (AHC) jelentette be az ezirányú 3DP alkalmazások alkalmazásának felgyorsítására vonatkozó javaslatait. A Straumann elképzeléseire rímelő tervek szerint a Fogászati Szolgáltatások már idén szélesebb körben használják a technológiát.

Az AHC-n a DHA-vel kapcsolatban álló cégek, például a Közép-Keleti Fogászati Laboratórium és a Sinterix 3D fémnyomtató vállalat mutatták be fogprintelést célzó új megoldásaikat, például a Sinterix kobaltkróm-alapú 14 részes keretét.

Szemmel láthatóan beindult a szakterület, csakhogy akad egy igen komoly probléma, hátráltató tényező, mégpedig az ipari gépek magas ára. Szerencsére léteznek már alacsonyabb árfekvésű, de szintén jó minőséget garantáló asztali fognyomtatók is, mint például a Formlabs fogászati modellek és ékszerek printelésére egyaránt alkalmas printerei, például a Magyarországon a FreeDee által forgalmazott Form 2 SLA gép.

Igény szerinti gyártás

Az additív sok előnye közül a két legfontosabb, hogy a költség gyakran a hagyományos eljárásokkal készült darabok töredéke, és emellett sokkal gyorsabb is.

„Forradalmasítja az amerikai gyártást. Évek óta ügyfeleik közé tartozunk, elégedettek vagyunk a hálózatuk által készített részek kiváló minőségével, és a könnyen kezelhető interfészükkel. Nagyon tetszik, ahogy a Xometry Partnerhálózathoz tartozó helyi gyártók az Atlantitól a Csendes-óceánig, az egész országban felépítik cégüket” – nyilatkozta a CNC-, fémlemez-, uretánöntő- és 3D nyomtatószolgáltatásokat is kínáló, a technológia előnyeit a legapróbb praktikus részletekig ismerő Xometry-ről Ralph Taylor-Smith, a GE ügyvezető igazgatója.

Fejlett gyártóplatformot kínálnak, érdeklődő mérnökök és tervezők feltöltik 3D modelljüket, és az azonnali válaszban megkapnak mindent az árakról, időről, kivitelezhetőségről. Ipari 3DP technológiákkal dolgoznak, különösen egyedi részek elkészítésében teljesítenek jól. Gépeiket folyamatosan karbantartják, frissítik, és igyekeznek bejáratott, megbízható szabványanyagokkal printelni, ami távolról sem jelenti azt, hogy ne lenne miből válogatni.

Ipari és egyéni felhasználók, szolgáltatók munkáját megkönnyítendő, elő is álltak egy útmutatóval, afféle kisokossal: mik a legnépszerűbb additív gyártóanyagok, melyek a jellemző alkalmazásaik? (A honlapon a Capabilities, illetve 3D printing alatt, technológiák szerinti bontásban találjuk meg.)

Technológiák és anyagok

Szelektív lézeres szinterezéshez (SLS) „80 százalékos anyagként” leírt nejlonport ajánlanak: „a felhasználó az idő 80 százalékában valószínűleg prototípuskészítéssel foglalkozik.” A mechanikailag masszív, tömegét tekintve viszont ultrakönnyű nejlon magas hőnek és vegyi folyamatoknak is jól ellenáll, a végtermékek pedig annyira tartósak, hogy mérnöki alkalmazásokhoz kifejezetten ajánlott.

Közvetlen fém lézeres szinterezéshez (DMLS) alumíniumötvözeteket javasolnak. Annak ellenére, hogy a Xometry többféle fémet printel, legszívesebben a könnyű és utómunkálatokra is megfelelő alumínium a kedvencük. Ha az óhajtott nyomat geometriája bonyolult, a DMLS sokkal gazdaságosabb megmunkálási mód, mint az öntés.

Binder jetting eljárásnál a 3D printer által lefektetett finom porrétegekre a gép festékkel kevert ragasztóanyaggal rajzolja meg a nyomat rétegeit. Az alapanyagrétegeket a ragasztó köti meg. A Xometry bronzzal kevert ipari minőségű rozsdamentes acélt javasol a DMLS és a CNC gazdaságosabb alternatívájához, a fém binder jettinghez (BJ3D).

A ráolvasztásos módszerhez (FDM) ABS-t és ASA-t, a technológia két leggyakoribb nyomtatószálát ajánlják. Mindkettő tulajdonságai nagyon hasonlítanak a közönséges műanyaghoz, széles színválasztékban érhetők el. Ha egészen fejlett matériákon akarunk kemény környezetben ugyanezzel a technológiával dolgozni, használjuk a 200 Celsius-fok (400 Fahrenheit) feletti hőnek is ellenálló, termoplasztikai szempontból egyedülálló ULTEM-szálakat (9085 és 1010). Mivel az anyag tűzzel szemben is rezisztens, ideális megoldás akkumulátorokhoz, robotokhoz és drónokhoz.

A Boeing tervei alapján hamarosan olcsóbb és gyorsabb műholdgyártásra is használhatja a 3D nyomtatótechnológiát. A moduláris műholdak építéséhez kevesebb munkásra lesz szükség. A Chicago-központú cég jelenlegi technológiájával 10 ugyan csúcsminőségű, de gigantikus méretű darabot gyárt, amelyekhez komoly manuális munka szükséges. Ha nem újít, lemaradhat a vetélytársakkal, különösen az Airbus-szal szemben. Utóbbi hamarosan kb. 500 ezer dollár/darab költség mellett többszáz sokkal kisebb műholdat gyárthat.

Ha már világűr, akkor Mars is: Behrokh Khoshnevis, a Dél-Kaliforniai Egyetem a NASA-val közösen nyomtatható marsbeli lakóépületeken dolgozó tanára szerint a vörös bolygón helyi talajból kinyert porszerű anyagokból, és nem jégből kell építkezni.

Ez a hét is mozgalmas volt a 3D nyomtatás egyik legjobban pörgő alkalmazási területén, az egészségügyben. Szenzáció az arcplasztikában: a 32 éves minnesotai Andrew Sandness 2006-ban agyon akarta lőni magát, túlélte, de szétroncsolta az arcát. Azóta még az étkezés is nehezére esik. A rochesteri (Minnesota) Mayo klinikán 3D nyomtatótechnológiákkal megtámogatott sikeres arcátültetést hajtottak végre rajta. Szinte a teljes arcot „lecserélték.” Sandness sokkal jobban érzi magát, nő az önbizalma is. Lengyel kutatók operáció előtt használandó májmodellt dolgoztak és nyomtattak ki. A bioprinting élenjárója, az Organovo kinyomtatja az emberi vese alapszerkezetét, a nyomatokat gyógyszerteszteken fogják használni. Jan Sylwester Witowski, a lengyel Jagelló Egyetem Orvosi Kollégiumának hallgatója kevesebb mint 150 dollárért printelt betegekre specializált /egyedített májmodellt.         

Már iOS-en is elérhető a felhőszolgáltatás-alapú kiterjesztett valóságos (AR) 3D modellnézegető DottyAR. A 3D platform mögött álló Dotty Digital 3D platform további új funkciókat ígér 2017-re. Közben az Apple állítólag felvásárolja az arcszkennelő szoftvereket fejlesztő izraeli RealFace-t. Egy másik fontos akvizíció: a Magic Leap felvásárolja a zürichi Dacuda 3D szkennelő részlegét, egész pontosan zsebszkennerét, Slam Scan technológiáját és okostelefonos szoftverfejlesztő csomagját. A svájci cég termékeinek lényege, hogy virtuálisan bármilyen okostelefon 3D szkennerré alakítható át. Az ABB robotikai vállalat is szkennelő startuppal, a spanyol újító NUB3D-vel gyarapodik. A Disney szintén bevásárol, portfoliója a „világ első 3D nyomtatott játékcégével”, a főként babákban utazó brit MakieLab-bel bővül.

A Santa Fe (Új-Mexikó) székhelyű 3D szoftverfejlesztő Sigma Labs stratégiai partnerségre lépett a 3D fémnyomtatással dolgozó kaliforniai Morf3d gyártóval. Az együttműködéssel az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások minőségén kívánnak javítani.

Az általános relativitáselmélet százéves évfordulójára emlékezve, az Albert Einstein Alapítvány a Nobel-díjas tudós fejformáját utánzó 3D nyomtatott könyvet adott ki. A Genius: 100 Visions of the Future-t a neves izraeli művész, építész Ron Arad tervezte.

Az új-zélandi Printable Scenery Kickstarter-kampánnyal igyekszik támogatókat találni legújabb három nyomtatható asztali háborús és szerepjáték-darabjához.

A tipikusan mechanikus, általában programozható robotkarok az emberi végtaghoz hasonló funkciót töltenek be. Önállóak és komplexebb robot részei egyaránt lehetnek. Az egyre komolyabb mértékű automatizációval a mostaninál is nagyobb szükség mutatkozik irántuk is. A kibontakozó ipar 4.0 keretében alapvető részei lesznek a közeljövő „intelligens gyárának” – a gépsoron dolgozva gyűjtenek és tárolnak információkat. (Az ipar 1.0-át a gépesítés, a víz- és gőzenergia, a 2.0-át a tömegtermelés, futószalag és az elektromosság, a 3.0-át számítógépek és automatizálás, a 4.0-át cyber-fizikai rendszerek határozták meg, jellemzik.)  

A robotkarok történetük szinte egyidős a szakterülettel, a robotika első alkalmazásainak egyikeként régóta dolgoznak futószalag mellett és más ipari területeken. Ma már 3D nyomtatással is állítanak elő ilyen karokat, és a 3D tervezés szintén egyre bevettebb eljárás.

A berlini 3DP szolgáltató Trinckle és a szintén német szelektív lézeres szinterező (SLS) Kuhn-Stoff együttműködése a partnerek szerint könnyebbé teszi a tervezést. Utóbbi az 1989-ben alapított, műanyag mellett mindinkább fémnyomtatással foglalkozó, az ipari additív gyártás egyik élenjárójának számító EOS partnereként robotikus markolókhoz gyárt alkatrészeket a technológiával.

A karok végén lévő markolót többféle változatban, mindenkori rendeltetésének megfelelő formában készítik el. Nem mindegy, hogy tárgyakat vizsgáló 3D szkennert kell tartania, hibákat kell keresnie, vagy üveglapokat kell áthelyeznie valahova. Ahány felhasználás, annyiféle változatban gyártják le, márpedig speciális célokra használt eszközökhöz a 3D nyomtatás az egyik legpraktikusabb megoldás.   

A Kuhn-Stoff szakértelme most a Trinckle Paramate 3D tervezőszoftverével gyarapodik. Különösen felhasználóbarát interfészének köszönhetően, a programmal újabb akadály hárul el a 3D nyomtatás széleskörű ipari alkalmazásának útjából.

„Additív gyártórendszereinkkel ügyfeleink könnyű, tartós és a hagyományos módszerrel készülteknél jobban teljesítő robotikus markolókat tudnak létrehozni. Csakhogy sokan küszködnek közülük speciális alkatrészek kézi tervezésével. Hiányzik a mindent összekötő markoló-konfiguráló” – nyilatkozta Christian Waizenegger, az EOS üzletfejlesztési menedzsere.

Eddig valóban hiányzott, a Paramate szoftverbe viszont beintegrálták. A webalapú platformon és konfigurálóval markolók mellett más termékek, például ékszerek, fogyasztói dolgok stb. is tervezhetők. Ráadásul komoly CAD-szakértelem sem kell hozzá, tehát többen használhatják. Az átlagos tervezési időt szintén drasztikusan, 8 óráról 10 percre csökkenti. A tervezők kreatív célokra használhatják a felszabadult órákat.

A folyamatosan újabb alkalmazásokkal bővülő szoftver árulkodó neve arra utal, hogy minden szükséges paramétert figyelembe vesz. Mivel az ipar világában egyre nagyobb igény mutatkozik egyedi megoldások iránt, egyértelmű, hogy a Trinckle-ben és értelemszerűen a 3D nyomtatásban is – rendkívül komoly potenciál rejlik.

A Világbank és a Tanzániai Tudományos és Technológiai Bizottság által támogatott helyi ReFab Dar szervezet reméli, hogy 3D nyomtatással megoldható a létfontosságú egészségügyi ellátás az országban, az afrikai kontinensen és más fejlődő országokban is. Különféle kezdeményezésekkel, köztük printelt orvosi műszertervező versennyel szeretnék elérni céljukat.

A pilotprogram egyik alapvetése, hogy a műanyag-hulladék újrahasznosítása 3D printerekkel fellendítheti a tanzániai vállalkozószférát. A fővárosban, a robbanásszerűen növekvő lélekszámú és munkanélküliségtől sújtott Dar Es Salamban a döbbenetes mennyiségű, napi 400 tonna gyűjtetlen és feldolgozatlan szemét környezeti hatása katasztrofális. Más szempontból viszont eltékozolt pénzkereseti lehetőség, pedig digitális gyártótechnológiákkal kreatív módon lehetne kezelni a kihívást, zöldebbé és élhetőbbé tenni Dar Es Salamot. A ReFab teszteli, hogy a műanyaghulladék, főként az üdítőpalackokban található polietilén-teraftalát (PET) átalakítható-e méretezhető nyomtatószálakká, amelyeket aztán a hazai és a nemzetközi piacon értékesítenének. Mindezzel állástalan tanzániai fiataloknak biztosítanának új megélhetési lehetőséget.

A PET-ből fröccsöntéssel, extrudálással, fúvással különböző eszközöket állítanak elő, és a belőle készült tárgyak „újrahasznosítása csökkenti a szeméttelepekre kerülő hulladék nagyságát.” (Wikipédia) A programban helyi ipari szereplők, innovátorok, vállalkozók és makerek vesznek részt.

A várost egyrészt tisztábbá tennék a szemét-újrahasznosítással, másrészt a bevételeket egészségügyi ellátásra, műszerekre és kutatási eszközökre, például mikroszkópokra fordítanák. Amennyit csak lehet, 3D printeléssel állítanának elő. A ReFab Dar újrahasznosított anyagból nyomtatott olcsó orvosi felszerelésekkel próbál majd megelőzni betegségeket, a jövőben pedig átalakítaná a teljes egészségügyi ellátási láncot. A speciális eszközök printeléséhez külön appot is fejlesztenek. A 3DP Zika-vírus, malária és más fertőző betegségek prevenciójára való használatát kaliforniai kutatók a 2016-os Riói Olimpia előtt tanulmányozták, tapasztalataik pozitívak voltak.     

A program része a március 20-ig tartó HIV-megelőzésre és szülészeti felszerelésre összpontosító Hack 4 Health verseny. A győztes csapat jutalma 5 ezer dollár, tervüket orvosok tesztelik majd. A ReFab Dar reméli, hogy a kezdeményezéssel tovább ösztönzik a 3D nyomtatás egészségügyi célú használatát „terepen”, például nehezen megközelíthető helyszíneken. Bárki jelentkezhet rá.

A ReFab Dar többek érdeklődését felkeltette, köztük a Michigani Műszaki Egyetem professzoráét, Joshua Pearce-ét is. A kutatóról köztudott, hogy felkarolja a Hack 4Health jellegű nyílt forrású kezdeményezéseket.

A műanyag-hulladék hasznosítása, a 3DP gyakorlati alkalmazása mellett a szemét értékké alakítása ösztönzőleg hathat helyi maker- és digitálisgyártó-közösségekre.